Lily az ágyam tetején olvasott, mikor beléptem.
Csak akkor nézett fel, amikor becsuktam az ajtót.
- Hát te? - kérdeztem.
- Sirius aggódott érted – mondta bujkáló mosollyal.
- Tessék? - kaptam fel a fejem. Elnevette magát, és megütögette maga mellett az ágyat.
- Mesélj, és én is mesélek – mondta. Felsóhajtottam, de nem tudtam, mit mondhatok el abból, amit történt, hiszen, úgy, ahogy én, a többiek sem bukhatnak le. Viszont Lilyben bíztam, és tudtam, amint kész leszek rá, azt is el tudom neki mondani, hogy velem mi történt.
- A Halifali-klub azoknak a halálfaló diákoknak az összejövetele – vannak vagy hatan -, akik akaratukon kívül lettek azok.
- Várj, vannak még halálfalók a Roxfortban? - sápadt el Lily.
- Hát, a Mardekárban biztos. Ennyi, maguk közé vettek, és Nancy nem egy buta liba, hanem egy komoly lány.
- Aha – nyögte csodálkozva. Várakozón néztem rá, mire megrázta a fejét. - Hát... csak annyi, hogy kifaggatott, tudom-e, hogy hova tűntél a hálóból. És nem közönyös volt a hangja, hanem aggódó. Szerintem félt, hogy átpakoltak a Mardekárba.
Elmosolyodtam.
Talán mégsem adott fel végleg, de akkor... akkor miért nem szól hozzám?
Néztem a padlót.
Mi a fenét akar Sirius, mit akart tőlem? Mit tegyek, hogy...
Megráztam a fejem, és felnéztem Lilyre. Valami szörnyű dolog jutott eszembe, és... ezt hogy fogom túlélni.
- Mi a baj?
- Én vagyok a kviddicscsapat kapitánya!

Másnap McGalagonynál nyitottam, de a professzor hallani sem akart arról, hogy Sirius vegye át tőlem a csapatot, és keressenek másik fogót. Mivel a csapat változatlan maradt, így a tanárnő a csapatnak is kifejezte, hogy akinek gondja van velem, az elmehet, de, ha nem nyerjük meg a bajnokságot, akkor minden kilépő olyan büntetést kap, hogy megemlegeti.
Senki nem lépett ki.
Úgy tűnik McGalagonytól jobban félnek, mint tőlem.
Na, ez már valami!
Az első kviddicsedzést szombatra tartogattam, hogy legyen erőm megküzdeni az engem kitaszítani vágyó többi taggal.
A hét amúgy jól telt. Ha Lilyék nem értek rá, akkor lementem a Halifali-klubba, és a többiekkel beszélgettem. Megérte.
Végre megértettem, hogy a Mardekár és a Griffendél nincsenek is olyan távol egymástól. Regulussal például ugyanolyan jól éreztem magam, mintha Siriusszal dumáltam volna. És még Piton is eléggé normális volt. Sőt, vele is elég sokat beszélgettem, mint a többiekkel.
Egész jól megszoktam, hogy mardekárosok vannak a közelemben, és képesek normálisan beszélni velem.
- És Bet már nem beszél velem – mondta Reg lehangolva. - Pedig csodálatos lány! És...
- Mondtad már neki?
- A legutolsó húzásom, végleg betett, pedig miatta csináltam! Azt hittem tetszeni fog neki! - Elmosolyodtam.
- Ismerős! - csóváltam meg a fejem, és felhúztam a lábam.
- Különben mi van veled? Olyan mélabúsnak tűnsz! - szólt Katerine mellém ülve.
- Hát, eszembe jutott, hogy én... tudjátok kviddicsezem, és a kapitányként... még nem tudom, hogyan élem túl!
- Így – nézett rám Piton, és csettintett egyet. - Legalábbis szerintem.
- Hát szerintem nem – húztam el a szám. - Én megyek, majd valamikor még találkozunk – mondtam, és visszaindultam a klubhelyiségbe.
Lily ott ült és olvasott, amikor beléptem.
- Tényleg ennyire szörnyen nézek ki? - kérdeztem. Többen felnéztek, köztük Lily is.
- Miért?
- Hosszú – néztem szét, és megköszörültem a torkom. - Majd elmondom... Csapat tagok, holnap edzés, kora reggel, hatkor!
Többen felmordultak, Sirius pedig úgy tett, mintha nem hallana.
- Na, mindenki ismeri McGalagony hozzáállását, szóval várok mindenkit, aki jobban fél tőle, mint tőlem.
Azzal felmentem a szobámba, és ledőltem az ágyamra.
Az ajtó kinyílt, és Lily lépett be rajta.
- Mi ez a dolog a szörnyen kinézéssel? - kérdezte becsukva maga mögött az ajtót.
- Piton kedves volt velem.
- Fú... ez elképesztően... hmm... rossz dolog – nevetett fel, és ledobta magát az ágyra. - Miért baj?
- Mert... mert... - Miért is? - Mert ő az ellenségem.
- Ellenséged, mi? - nevetett fel. - James, te olyan hülye vagy! Maximum az ellenfeled lehet. Az ellenséged, na ne nevettess.
- Inkább azt mondd meg, hogy holnap mit kezdjek a csapattal?
- Te vagy a nagy kviddicses.
- Nem jönnél ki? - kérdeztem bevetve cuki kiskutya szemeimet. Elkezdett nevetni, majd legnagyobb döbbenetemre magára rántott.
- Persze, hogy kimegyek – suttogta.
- Mit csinálsz? - kérdeztem döbbenten, bár egyáltalán nem volt ellenemre a helyzet.
- Semmit... élvezed, mi? - kérdezte vigyorogva, és rám kacsintott.
- Én... - nyögtem, és lejjebb hajoltam. Meg akartam csókolni, érezni akartam az ajkait, de eltolt magától.
- Megyek – suttogta halkan, még mindig mosolyogva, és apró puszit adott az ajkaimra. - Szia!
- Szia... - intettem neki búcsút, és hátradőltem az ágyon.
Egy olyan pici dolog választott el! Csak egy centi! Le kellett volna kapnom...

Másnap kora reggel kint voltam a kviddicspályán. Ültem a fűben, és vártam. Egyedül nem tudom megnyerni a meccset, szóval, ha nem jönnek ki a többiek...
- Szia, már itt is vagy? - jött oda hozzám Lily, majd lehuppant az ölembe.
- Miért kínzol? - kérdeztem rá nézve, és meg akartam csókolni, de elhajolt.
- Mert olyan édesen szeppent vagy ilyenkor – nevetett fel. Elfintorodtam, aztán könyörgőn néztem rá.
- Csak egy puszit! - könyörögtem neki.
- Nyeeeem! - mondta nyafogó hangon, és felugrott. Én is felugrottam, és megint elkezdtem csikizni ott, ahol értem. Addig csináltam, míg a többiek meg nem érkeztek. Aztán Lily még ott pihegett a karjaimba, miközben mindenki minket bámul. Felállítottam, ő meg hasba vágott, és vigyorogva elindult a ülőhelyek felé. Onnan kiáltott nekem vissza.
- UTÁLLAK!
- TUDOM! - kiáltottam neki vissza, majd a csapatra néztem. Sirius hanyagul a seprűjének dőlt, a többiek érdekes tekintettel néztek engem.
- Szóval? - kérdezte Tapmancs.
- Neked is jó reggelt! - köszöntem. - Ma megkínozlak titeket! - mondtam, majd gonosz nevetést hallattam. Siriuson kívül mindenki a kastély felé nézett, de ő csak megforgatta a szemeit, és megcsóválta a fejét. - Valami baj van, Black? - kérdeztem jól megnyomva a vezetéknevét.
Nem válaszolt, csak gúnyosan elmosolyodott.
- Remek, akkor Sirius kedvéért három kör a pálya körül. Futás! - Mind felhorkantak.
- Tudod mi vagy te? - lépett közelebb Tapmancs.
- Na mi? - érdeklődtem.
- Gonosz! - Olyan gyerekesen mondta, hogy elnevettem magam. Emlékeztetett azokra az időkre, amikor még ténylegesen mellettem állt, amikor még legjobb barátok voltunk.
- Négy kör – emeltem fel az ujjam.
- James! - lépett közelebb fenyegetően.
- Siriusnak öt! - mondtam megint gonosz kacajt hallattam. - Na gyerünk, ne mondjam még egyszer!
- Nekem tényleg...? - kérdezte Sirius.
- Igen, öt kör – mondtam hátat fordítva neki, és szétnéztem.
- Én azt nem futom le!
- Te tudod – rántottam meg a vállam, és elkezdtem futni. Legalább kiszellőztetem a fejem. Úgy futottam, ahogy tudtam, és addig, ameddig bírtam.
Aztán guggolva, lihegve néztem, ahogy a többiek futnak. Lily odajött mellém, és rám nézett.
- Jól esett? - kérdezte.
- A futás? Igen – mosolyodtam el, majd felálltam. - Elég lesz! - ordítottam a csapatra. - Seprűre!
Megálltak, majd megkönnyebbülten siettek a seprűik felé. Kinyújtottam a karom, és megállítottam Siriust. - Nem futottad le az öt kört.
- Te most szívatsz, Potter? - nézett rám, és ő is megnyomta az én keresztnevem. Most én mosolyodtam el gúnyosan.
- Eltaláltad – mondtam, és a pálya felé löktem. - Még két kör!
- Ne csináld! - mordult rám. Felhúztam a szemöldököm.
- Még két kör – mondtam, mikor megérintették a vállam. Megfordultam.
Regulus állt mögöttem, és Siriust méregette.
- Reg, szia! - mondtam neki. Tapi összehúzta a szemét, kikerült és nekitámadt az öccsének.
- Te mit keresel itt? Ez a Griffendél edzése, nem jöhetsz be! - mondta.
- Sirius, neked még van két köröd. Addig én beszélek Regulusszal – szóltam, de Tapmancs csak rám nézett.
- Nem megyek futni – morogta.
- Jó, ne menj! - legyintett Reg, és rám nézett. - Figy, délután ráérsz, egy kicsit dumálhatnánk.
- Persze - mondtam. - De most tényleg menned kell. Semmi személyes, tudod...
- Persze, persze... jó edzést! Akkor délután a nagyteremnél várlak! - mondta, és elrohant. Sirius viszont ott maradt.
- Mióta barátkozol az öcsémmel? - kérdezte féltékeny hangon. Ránéztem, és gúnyosan elmosolyodtam.
- Tudod, a Blackeket már úgy megszoktam, így a legjobb, ha Reg lesz az új legjobb barátom. - Úgy nézett ki, mintha nyakon öntötték volna egy vödör vízzel. Tudom milyen, én is átéltem.
- Értem – mondta halkan, és elindult a seprűk felé.
Lilyre néztem, aki csak mosolygott.
Felsóhajtottam, és folytattam az edzést.