Amikor dúl a háború és mindenki két ember ellen fordul, akkor ez felér egy árulással. Mert akikben megbíztak, azok tagadták meg létüket. Lehet így élni? Lehet. Az is elég, ha ott vannak egymásnak a szerelmesek.

Draco Malfoy és Hermione Granger vers.

Csak mi ketten

Kértelek, még könyörögtem is,

De téged nem hatott meg a kín.

Nem nagyon érdekelt téged más ember élete,

Amíg itt s egy vagyok veled.

Kéred csókomat s én, megadom neked.

Csakis azért, mert oly nagyon szeretlek.

Szeretlek, szerelem, szeretem, oh, mit tetem?

Miért nem figyelsz rám? Mit vétettem?

Még sírok is, már vérpiros a könnyem,

Miért ilyen kegyetlen az élet?

Mindenki elveszít valakit, akit zokogva sirat,

De én téged nem… Elveszíteni nem akarlak!

De amikor kértelek, hagyd abba édesem,

Rám emelted szemed, melyben nem leltelek.

Azt nem te voltál, hanem egy megtört ifjú,

Ki nem tehet mást, vérében volt a háború.

Csak egy percre láttam meggyengült énedet,

Mert rögtön felvetted védelmet nyújtó rideg szemed.

Azt mondtad, maradjak, ne hagyjalak itt,

Én vagyok az egyetlen kiért érdemes még élni.

Mit felelhettem volna?

Hozzád bújtam és zokogtam.

Nem lenne ez, te is tudtad,

Ha elfogadnak és támogatnak.

De e helyett ellenségek lettek,

Elfordultak tőlünk a barátok, szülők s a szentek.

Magunkra hagytak a kegyetlen világban,

Mert szerintük elárultuk nagyra becsült céljaikat.

Így hát egyedül, mi ketten küzdöttünk,

Hisz végtére mi csak szerelmet nyertünk.

Addig, míg ők elvesztettek minket,

Már rég megbánták a végzetes döntésed.

Miként elhagytak menjen már innen,

Nem kell több hazug szó, ha itt van a szerelem.

Ha itt vagyunk egymásnak szeremet fogadva,

Nem kell senki más ki minket, támogatna.

Később rideg lettél, mindenki mással,

Ki nem mert szembeszegülni a világgal.

De én tudtam és még most is tudom,

Egyszer majd elérem célom.

Hogy nem csak nekem mutatod meg árnyékolt oldalad,

Amiből nem csak gyengédség de mély érzelem is fakad.

Hanem ha vége a háborúnak büszkén közéjük kiáltasz,

Azzal a mondattal, megnyertük a csatákat.

De míg véget nem ér ez az értelmetlen vérrontás,

Csak ketten vagyunk, nem is kell senki más.

Csak mi ketten, csak te és én

Kik maguktól haladnak tovább egy jobb élet felé.