Vers, a harcrl, a hallrl, s egy stt korszak kezdetrl, melyek egy olyan ember hozott el, aki mr nem "lvezheti" tbb.
Utols harc
dz csata dl, kint a nagyvilgban, Olyan risi, mit mg sosem lttam. Szvemben ennl, mg nagyobb a lzads, Hisz kit szeretni akarok, nem a legjobb vlaszts.
Mit tehet a szv, ha mgis a vlasztott? Mit tehet, a llek, ha lett, akit vlasztott? Mit tehet az let, ha nincs mellm ms ember, s, Mit tehetek n, hogy enyhtsem a szenvedst?
Kimegyek a harctrre, tudom, ki kell mennem, De olyan nehz nekem, oly nehz itt lennem. Tudom, hogy a harc sorn, mshol fogunk llni, S gy is a mi szvnk fog, a legjobban fjni.
Keresem szke tincseid, s a szrke szemed, De flek, hogy szp kis szd, most gnyosan nevet. Flek, hogy megpillantom, ahogy msokat knzol, De mg gy is, a harctren is, csak te hinyzol.
S megltlak egy fa tvben, grnyedsz egyre, keseregsz, Odafutok hozzd kedves, megnzlek, de nem nevetsz. Knnyek futnak szemeidbe, arcod lassan eltorzul, Ajkad egy szt kzd mr csak ki - Szeretlek - s nem mozdul.
Zokogva esem trdre a porban, nem zavar mr a harc sem, Csak egy dolog bnt engem, hogy nem vagy velem desem. Megltom a gyilkosodat, ki ms lenne... a Kivlasztott... Felllok, s odafutok, tkot kldk mellkashoz.
rtetlenl mered rm, furcsa, zld szemeivel, De nincsen sok ideje mr, meglm t, kezeimmel. Krd arccal zuhan ssze, a csatnak vge mr, Tudjk itt az emberek is, stt korszak ksznt rnk.
Krdsekre nem vrnk n, ha lehet, elmegyek, Fldrl egy trt fel is kapok, nincs let, mi kellene. Szerelmemhez odafutok, utoljra lelem, S egy szeretlek szt suttogva, a trt, szvemhez emelem... |