Ex - �r�kbar�t

Ezernyi fodor, ezernyi gondolat,
Testet-lelket j�r� gyilkos b�dulat!
Sz�z �s sz�z gall�r, fodor, r�nc,
Forrong a t�meg, meg nem �ll a t�nc.
Viaszarc� b�buk kering�t lejtenek,
Monoton mozg�ssal f�lelmet keltenek.
Vill�m villan der�s, �jfekete �gen,
Megfagy a vil�g is azon a k�rny�ken.
D�h�dt varj� k�rog, fagy k�szik a terembe,
A b�bok folytatj�k a t�ncot, s �n f�lve n�zek szemedbe.
Nyugtatsz sz�tlanul, ig�zel n�m�n,
Nem figyelsz az �rnyakra, csak r�m, csakis �nr�m.
Fogod a kezemet, �leled derekam,
Er�s karjaidra b�zom magam.
Szeretlek, szeretsz, �lelsz, �lellek,
K�r�l�tt�nk ropj�k viaszarc� sz�rnyek.
Hozz�d simulok, k�zel eg�szen,
“Vigy�l ki innen!” T�led csak ezt k�rem.
De te mosolyogsz, szinte r�m nevetsz,
“Sz�gyellsz? Menek�lj, hogyha nem szeretsz!”
Csendben lehajtom pipacsv�r�s fejem.
Melletted maradok… Mit tesz a szerelem?!
K�r�l�lel minket a jeges r�m�let,
Undorodva n�znek, mert egy vagyok veled.
Minden m�sodik t�ncos lek�pne,
Jobban lenne sz�ve, jobban lelke t�le.
Mert te m�s vagy, m�shonnan j�tt�l,
M�shogy n�zt�l �nr�m, m�s dolgokat tett�l.
F�lelmet, retteg�st kelt benn�k a neved,
Azt mondj�k az�rt, mert nincsen lelked-sz�ved.
Nem akarnak l�tni, sem megismerni,
Sokkal jobb nekik l�tatlan �t�lni.
S mert �n kezemet ny�jtottam fel�d,
Sz�z torokb�l hangzott: “�rul�! Szem�t!”
Mocskos v�remmel engem elfogadt�l,
Szerelmes sz�t, vigaszt, b�tors�got adt�l.
K�rb�l kivetve most itt ketten �llunk,
Ellens�g�nk k�z�n egym�sra tal�ltunk.
Szorosan �t�lelsz, t�ncunk �jra kezded,
Hiszen sok� m�g nincs v�ge az estnek.
Mindent feledve n�zem sz�rke szemed,
Mellyel elt�nteted a viaszsz�rnyeket.
�jra csak emberek, gy�l�lk�d� barmok,
S�rnak �s gy�l�lnek, mert Te lett�l a bajnok.
Irigyelnek t�lem, t�led pedig engem,
Mert a karjaidban v�gre boldog lettem.
De �k csak ezzel nyernek percnyi boldogs�got,
S felednek �rte engem, egy, ex-�r�kbar�tot.