A King's Cross életemben először tűnt félelmetesnek. Mindenki elkerült, lehetőleg jó nagy távolságra, és a „barátaim” se köszöntek nekem. Már csak egyetlen dologra vártam. A Tekergőkre. Nem akartam elhinni, hogy ők is kerülni fognak. Nem akartam elhinni, hogy Sirius ne állna mellém, mint mindig. Amikor megláttam őket belépni, és megállni a vonattól nem messze feléjük indultam. Csak akkor torpantam meg, mikor Sirius rám nézett, aztán elfordult, majd mondott valamit Remusnak és Peternek, aztán felszálltak a vonatra.
Úgy álltam ott, mintha nyakon öntöttek volna egy vödör jeges vízzel. Nyakon is öntöttek. A legjobb barátom cserben hagyott.
Ekkor lépett be Ő.
Ha az előző egy vödör jeges víz volt, akkor most rám szakadt az Anktartisz. Eddig eszembe se jutott, de most tudatosult, hogy végleg elástam magam Nála. Soha többet nem áll velem szóba... Most jöttem rá igazán, mennyi mindent adtam fel, mennyi minden veszett el most már.
Elment mellettem, és csak egy pillantást vetett rám. Felvettem a ládám, és elindultam a vonat felé.

Egy üres kupéba ültem le. Bárki, aki be akart nyitni, ott hagyott, és elment.
Hogy fogom túl élni ezt az évet? Hogy fogom kibírni, hogy kitaszítottak a többiek? Hogy senki nem áll velem szóba?
- Szia... - Felnéztem, és csak tátogni tudtam. Lily állt az ajtóban, és rám mosolygott. Mosolygott!
- Szia – köszöntem tétován.
- Leülhetek ide, ugye? - kérdezte.
- Per...sze! - dadogtam döbbenten. Letette magam mellé a prófétát, majd fixírozva engem nézett. - Baj van? - kérdeztem, mire elnevette magát.
- Ne haragudj, sose láttam még halálfalót. - Olyan bájosan mondta, hogy elnevettem magam.
- Te nem kerülsz el? - kérdeztem.
- Ha te, ott belül – mutatott a szívemre. - Tényleg halálfaló vagy, akkor én varangyos béka! - A kezeire nézett. - Hmm... sehol egy úszóhártya, és brekegni is csak gyerekesen tudok.
Annyira jól esett, amit mondott. Annyira jól esett, hogy elhiszi, nem lennék képes.
- Miért tetted? - kérdezte. Elfordítottam a tekintetem, és kinéztem az ablakon. - Rendben, akkor nem mondod el.
- Miért nem hiszed, hogy...
- Potter, te egy egoista tahó vagy, de... nem vagy gonosz! - mondta felháborodva. - Én sose hinnél el rólad, hogy...
- Te vagy az egyetlen – morogtam.
- Hát... a Tekergők? - kérdezte, és a Tekergők nevet kicsit gúnyosan megnyomta. Elhúztam a szám, és újra kinéztem az ablakot.
- Kérdezd őket, szerintem már nem vagyok a tagja – válaszoltam halkan. Mikor újra ránéztem már komoly volt, és szomorú volt a tekintete. Feltűnt neki, hogy mennyire bánt a dolog.
- De hát, Sirius a legjobb barátod, nem?
- Én is azt hittem – válaszoltam. Átült mellém, és megfogta a kezem.
- James...
Mikor léptem elő Potterből Jamesre?
Rá néztem, mire elmosolyodott, és adott egy puszit az arcomra.
- Én melletted állok.
- Hát nem gyűlölsz? Nem utálsz? - kérdeztem döbbenten. Elmosolyodott, és megsimogatta az arcom.
- Nem, sosem utáltalak, csak nem értettem egyet a tetteiddel. Nem tetszett a viselkedésed, de sose kívántam volna, hogy megtudd, milyen, ha kitaszítanak, és most meg fogod. Segíteni akarok ezt átvészelni.
- Úgy mondod, mintha átéltél volna ilyesmit.
- Átéltem ilyesmit – mondta halkan. Visszaült a helyére.
Míg meg nem érkeztünk csak csendben ültünk a kupéban.

A vacsoránál két méternél közelebb senki nem ült hozzám. Egyedül Lily jött oda hozzám, majd ült le mellém.
- Milyen a vacsora?
- Finom – válaszoltam. - Válogass, amint látod van belőle bőven.
- Hát igen, kicsit nagy az űr körülötted – nevetett fel, és szedett a levesből. Éppen fel akartam hozni valami témát, amikor Sirius lépkedett oda mellénk.
- Evans, mit csinálsz? - kérdezte. Felnéztem Siriusra, aztán visszafordultam a vacsorámhoz.
- Kapaszkodj meg, Black – szólt édes hangon. - Vacsorázom.
- De...
- Jó étvágyat, Sirius – mondtam. - Amúgy, örülök, hogy látlak – tettem hozzá, és felálltam. - Jó éjt, Lily.
- Még csak... - állt fel. - James! - kiáltott utánam. - Várj! Legalább a jelszót had mondjam meg! - fogta meg a kezem.
Bólintottam. Elmondta, én meg felmentem a jó öreg Griffendél toronyba, ami most olyan idegen volt, mintha ő is rám haragudott volna...
Felmentem a szobámba, és ledőltem az ágyra. Már mindenem itt volt. Nem pakoltam ki, bár csak a Tekergőkkel voltam egy szobába, most inkább zárva tartottam a ládám. Kíváncsi vagyok mit csinálnak a Tekergők térképe és a köpenyem nélkül... pedig nem kapják meg, de nem ám!