Leültem egy fa tövébe. Fél év... ennyit bírt a mi kis kapcsolatunk Nolyval, de, ha egyszer olyan idegesítő. Különben jobb is így, nem fogok senki sem bajba keverni.
Átkaroltam a térdemet, és néztem a semmibe. Annyi minden jutott az eszembe. Felderengtek az emlékek, amikor futottam az erdőbe Grayback előle. Még most is éreztem a harapását a lábamon, aminek ma is megvan a helye. Megfogtam, és megdörzsöltem.
- Remus... - feltekintettem. Lily állt előttem, és elmosolyodott, leült mellém, majd rám nézett. - Beszélgessünk!
- Beszélgessünk – válaszoltam.
- Miért tetted? - kérdezte. - Szereted Nolyt? - kérdezte.
- Talán... jobb neki nélkülem – mondtam. Mosolyogva nézett rám, majd megfogta a kezem.
- Te menekülsz a kapcsolat elől – mondta.
- Fél évig együtt voltunk, szerinted ez menekülés? - kérdeztem tőle.
- Nem, ti fél évig jártatok, elméletben. Gyakorlatban nem történt köztetek semmit. Nem mutattad ki, hogy szereted, azon kívül a pár pillanaton kívül, amikor elfeledkeztél magadról. Szereted Nolyt?
- Én...
- Remus, nézz mélyen magadba – állt fel. - És döntsd el. Ez fontos, ha szereted, igazán szívedből szereted, szerelmes vagy, akkor felejtsd el a kételyeidet.
- Értem... - Lily elmosolyodott, és elment.
Én pedig megfogadtam a tanácsát, és elkezdtem visszagondolni az elmúlt félévre. Karácsony óta mi történt?
Noly és Nessy folyton civakodtak rajtam, és ez zavart... Kedveltem Nolyt, de...
Mégis, mi a szerelem? Hogyan határozzak meg egy érzést, ha nem tudom, mi az?
- Remus, szia! - feltekintettem. Nessy állt előttem, aztán odaült, ahol az előbb Lily volt. - Figyelj, sajnálom, ne haragudj ránk, nem volt jó ötlet tőlem, ez a versengés dolog...
- Ness...
- Igen?
- Mi a szerelem?
- Tessék? - nézett rám értetlenül a lány. - Hogy érted, hogy mi a szerelem?
- Úgy értem, honnan tudhatom, hogy szeretem-e Nolyt. Hogy szerelmes vagyok-e belé, vagy csak tetszik-e, mert okos lány, és kedves... Talán önző vagyok, talán csak azért voltam vele, mert feltétel nélkül szeretett...
- Hogyan tudhatod meg? Hát elmesélem – suttogta, majd összehúzta magát.
- Mikor meglátlak a szívem hevesebben kezd el verni, és nem tudom megállni, hogy ne csináljak valami hülyeséget, csakhogy rám figyelj.
- Ez általában sikerül – mosolyogtam rá, mire elpirul.
- Sajnálom. Kérlek ne szakíts Nolyval, ígérem, többet nem zavarok be, de ne tedd. Kérlek, miattam ne!
- Nessy... ez nem ezen múlik. Én nem vagyok szerelmes Nolyba, csak önző voltam, senkire nem gondoltam, csak magamra.
- Akkor, nem vonod vissza, amit mondtál? - kérdezte elkeseredetten.
- Sajnálom, Ness... - suttogtam, és felálltam, majd a kezemet nyújtottam felé. - De nem.
Megragadta a kezem, én pedig felhúztam.
- Kár, jó csapat lettetek volna – mondta, és rám mosolygott. Vártam, hogy tegyen egy olyan megjegyzést, hogy „de velem jobb csapat lehetünk”, de nem tett. Én pedig még mindig nem tudtam, mit akarok. De tudtam, hogy egyelőre szabadon lesz a legjobb.

Elindultunk vissza a táborba, mikor megreccsent egy ág. Nessy elkapta a kezem, és félve rám nézett.
- Tapmancs, te vagy az? - kérdeztem, de nem kaptam választ. - Ágas! Ne szórakozzatok fiúk!
- És, ha nem ők azok? - suttogta Ness elkeseredetten.
- Kik lennének? - kérdeztem, majd megragadtam a kezét, és határozottan elindultam. - Gyere.
Ness mégis kicsit húzatta magát, és összerándult, mikor morgás hangzott fel a bokorból.
- Tapmancs! Ne szórakozz!
- Sirius, kérlek! - suttogta Ness. - Ha te vagy az, akkor...
Egy farkas lépett ki a bokorból. Nem volt vérfarkas, hiszen nem volt este, se telihold, de egy egyszerű farkas volt... méghozzá nem is egy. Voltak vagy hárman.
- Remus...
A farkasok közelebb léptek hozzánk, majd támadó állásba álltak.
- Remus! - Nessy olyan közel húzódott hozzám, ahogy tudott, én pedig csak néztem, néztem az állatok szemeit, vártam a véget.
- Várjatok még, kicsikéim, várjatok! - hangzott fel egy vidám hang mögülünk. Mindketten megfordultunk, azonnal megfeledkeztünk a farkasokról, legalábbis én.
- Grayback...
- Grayback? - suttogta Nessy, és rám nézett. - Ő...
- Mit akarsz? - kérdeztem. - Megmondtam, hogy nem megyek veletek. Szerintem eléggé érthető voltam.
- Persze – mosolygott. - Nem is önszántadból fogsz velünk jönni.
Többen is kiléptek az erdőből, és ránk szegezték a pálcájukat. Nessy megszorította a kezem, és félve tekintett körbe. Mögöttünk a farkasok ugrásra készen, más helyeken vérfarkasok... gyilkolásra készen.
- Őt engedjétek el – néztem Nessyre.
- Ő velünk jön. Aranyos vérfarkaslány lesz belőle.
Ness elsápadt, és éreztem, ahogy egyre jobban rám nehezedik, ergo, a lába felmondta a szolgálatot. Mielőtt elájult volna felkaptam, és úgy indultam el Grayback után. Aztán azon gondolkodtam, mikor lesz telihold. Éreznem kéne, valahogy mégsem érzem... holnap? Holnap után?
Nessy sápadt volt, de elpirult, és félt, és zavarban volt, szóval nem igazán lehetett rajta kiigazodni, de gyorsan ráérzett, hogy valami nincs rendben... és nem a helyzetre gondolok, mert az egyértelmű...
- Valami baj van?
- Hamarosan telihold, de nem érzem a hatását – suttogtam. - Eddig fel sem tűnt, de most...
- Milyen hatását? - kérdezte halkan a lány.
- Ilyenkor gyengébb vagyok, és rosszul érzem magam, de most nem...
- Érthetetlen, talán... meggyógyultál – nézett rám reménykedve, de megcsóváltam a fejem.
- Kizárt – válaszoltam, majd szó nélkül mentem tovább a vérfarkasok után.
Nessy a mellkasomra hajtotta a fejét, mire akkorát dobbant a szívem, hogy attól tartottam, ő is meghallja. Nyeltem egyet, és próbáltam nem törődni a furcsa jelenséggel.
Egy táborhoz vittek minket, ahol volt egy ketrec, amibe mi kerültünk. Letettem Nessyt, majd leültem az egyik sarokba.
- Rosszul kezdődött, rosszul folytatódik – sóhajtottam. Nessy leült mellém, hozzám bújt. Szeméből folytak a könnyek, néha szipogott, és reszketett, mint a nyárfalevél.
- Mi?
- Ez a nyár... De mindegy, hagyjuk.
A farkasok körülöttünk ólálkodtak, mintha vacsorát várnának tőlünk.
- Remus, én félek – hüppögött Nessy mellettem, és rám nézett. - Meg fogunk halni?
- Nem hiszem...
- Vérfarkas leszek? - kérdezte, de nem válaszoltam. Elkezdett zokogni, így magamhoz húztam. Ahogy fészkelődött, úgy kezdett egyre gyorsabban verni a szívem. Hülyeség lenne most beleszeretni valakibe, nem? Vagy az időpont nem választható meg?
Kábé egy órába telt, mire megnyugodott, és halkan dúdolva nézett a semmibe. Mint, aki beletörődött mindenbe, ami történni fog. Jó volt, hogy megint olyan volt, mint régen. Leszámítva persze azt, hogy éppen teljesen ki volt borulva.
Becsuktam a szemem, és hátradőltem a rácsoknak. Eszembe jutott sok minden a múltból, azelőtti időkről, mikor Nolyval nem jöttünk össze.

- Nolyyy! - kiabált fel egy kedves, metamorfmágus lány a hálóba. - Nolyyyyy! Gyereeee máááár!
- Szia! - köszöntem rá, mikor leértem a klubhelyiségbe. - Jól áll a hajad.
Elvörösödött, még a haja töve is.
- Köszi – mondta, majd gyorsan elfordult, és kirázta a színt a hajából. - Noly! - kiáltott fel.
- Jövök már! - sietett le. - Szia, Remus! - mosolygott, majd karon ragadta a barátnőjét, és kirohant. - Viszlát Remus!
Megcsóváltam a fejem, és elmosolyodtam. Megvártam a többieket, és mi is elindultunk órára.
Bájitaltanon Nessy mellé kerültem.
- Gőteszem? - kérdezte.
- Igen, de asszem ezt... ki kéne szúrni, csak az izéje kell...
- Brrr... te szúrod ki! - jelentette be, és felém adta az ezüst tőrt, és a szemet. Néztem pár percig rá, és felsóhajtottam. Sirius olyan élvezettel szurkálná ki.
Felé lestem. James mellett dolgozott, és gonosz kacaj kíséretében trancsírozta szét a szemeket.
- Hát neki megy – szólt Nessy. - Tudod mit, egyet te, egyet én... rendben?
- Mindet te?
- Vicces vagy, hol rejtőzik a férfi benned? - kérdezte.
- A szívem leges-leges legmélyén? - kérdeztem, mire elkezdett nevetni, és széttrancsírozott egy szemet.

Az a nevetés egészen másmilyen volt, mint azóta, hogy összejöttem Nolyval. Mintha a tény, hogy járunk felforgatta volna őket, és teljesen átalakította az érzéseiket, viselkedésüket... csak miattam lenne? Nekem akartak ezzel tetszeni? De hát... én úgy szerettem őket, emilyenek, nem vagánynak, fellengzősnek...
És most minden a régiben lesz megint... talán... remélem...
Felsóhajtottam, és felnéztem az égre. Lassan sötétedett, és Ágasék nem is keresnek minket.
- Tévedés!
Megráztam a fejem. Nessy is felnézett, és megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor meglátta Jamest és Siriust. Kivarázsoltak minket a ketrecből, s még az őrök nem figyeltek, visszalógtunk a saját helyünkre.
- Ezek kik voltak? - kérdezte Tapmancs.
- Grayback – válaszoltam. - Vissza kell mennünk a birtokra, ők mind vérfarkasok, és...
- Holnap este telihold – állt meg James. Lily, Maya és Noly aggódva ugrottak fel, mikor megláttak minket. Noly sápadt volt, szomorú, és nem nézett rám.
Elmeséltük mi történt, aztán döntésre bocsájtottuk a kérdést.
- Megyünk, vagy maradunk?