Döbbenten néztem Graybacket. Ő volt az, aki egy teliholdkor, tizenkét évvel ezelőtt megharapott, és ezzel megpecsételte a sorsom. Nem értettem, mit keres itt, és, ha engem, akkor mit akar tőlem?
- Remus Lupin... igen, emlékszem rád, hiába csodálkozol. Kicsi voltál, féltél, emlékszem mennyire féltél, mikor megláttál. Rettegést láttam a szemedben. Megkíméltem az életed, és még csak meg sem köszönted! - nevetett fel, mire a többiek – gondolom szintén vérfarkasok – is felnevettek.
- Tönkretetted az életem – válaszoltam. - Mit akarsz tőlem?
- Téged – válaszolt komolyan. - Vérfarkas vagy, és most már felnőtt, nálunk a helyed. A mi családunkba, igaz, fiúk?
- Persze. Családtag vagy, Lupin – lépett közelebb egy másik. Felszegtem a fejem, és elindultam tovább. - El is felejtettem, hisz ő roxfortos – gúnyolódott tovább. - Barátai vannak, akik nem tudják a titkát!
- Tévedsz! - sziszegtem visszafordulva. - Minden barátom tudja, hogy mi vagyok – válaszoltam. - És nem megyek közétek, nem tartozom hozzátok!
- Te tudod – nevetett fel. - Majd döntesz még másképp!
Pillanatok alatt tűntek el, én pedig megráztam a fejem. Azt hittem, hogy megölnek, vagy megkínoznak, de legalább megátkoznak! Nem mintha akartam volna.
Felsóhajtottam, majd elindultam tovább. Vártam, hogy Voldemort is felbukkanjon, és felajánlja, hogy halálfaló legyek, majd, amikor nem leszek az, akkor széttárja a karját, és távozik azzal a szöveggel, hogy:
- Te tudod, majd döntesz még másképp!
De szép lenne a világ.
Épp a beton úthoz értem volna, mikor furcsa zajt hallottam magam mögött. Épp akkor fordultam meg, mikor egy fekete kutya rám vetette magát. A ládám koppant egyet a földön, a koponyám szintén, én meg dühömbe lerúgtam magamról a kutyát.
- Fenébe Sirius, ezt most muszáj volt?! - döhöngtem. A szarvas is megérkezett, és át is alakult röhögőgörcs által kerülgetett Jamessé.
- Ez jó volt Holdsáp! - nevetett. Sirius szintén átalakult, és az oldalát markolva elvigyorodott.
- Utolértünk!
- Nem érdekel – álltam fel.
- Ne menj el Holdsáp! - kapta el a karom Ágas. - Ne hari ránk! Olyan hülyék voltunk! Kérlek, gyere vissza, és... megígérem többet nem civakodok Tapmanccsal, figyelek rád, nem dühöngök ok nélkül, és... Nem panaszkodok folyton, hogy Lily nem jött el.
- Én... én... - szólt Sirius. - Megígérem, hogy nincs több bosszú ébresztés... nem utalgatok folyton a szőrös kis problémádra, nem veszekszek többet Ágassal... és... és... nem inzultállak kutyaként, és... KAPSZ ÚJ PIZSAMÁT! - kiáltott fel. - Na?
- Nem tudom... - mondtam, mire visszaalakult kutyává, és lelapult a földre, majd könyörgő tekintettel nézett rám. Nem volt hülye, tudta, hogy egy kutya sokkal aranyosabb, mint Ő. James elvigyorodott, én pedig felsóhajtottam.
- Nem tudom...
- Noly megígérte, hogy nem viselkedik szőke libaként...
- Legyen!
Sirius vidáman felvakkantott, majd hirtelen, ki tudja milyen indíttatásból a farka után kapott, a következő pillanatban pedig már a saját farkát kergette a földön. Összenéztünk Jamesszel, mire megvakarta a fejét, majd megrántotta a vállát.
- Én megígérem, hogy jól érezzük magunkat! - kiáltott valaki mögöttünk akkorát, hogy összerezzentünk, és Tapmancs is abbahagyta a farka kergetését.
Megfordultunk. Azt hittem helyben elájulok, ellenben James arcán boldog mosoly terült szét, ugyanis Nessy és Lily álltak mögöttünk. Az előbbi a nyakamba vetette magát, az utóbbi pedig megforgatta a szemeit, és intett nekünk.
- Muszáj, Nessy? - kérdezte.
- Nincs rinya! - kiáltott a lány rólam, miközben próbált csókot lopni, sikertelenül. Óvatosan kibontakoztam a karjai közül, és Jamesig hátráltam.
- Hát, él még a meghívás, James? - kérdezte Nes, és elvigyorodott.
- Persze! - mondta. - Gyertek! Sirius, hagyd már a farkad!
A kutyus rámordult Jamesre, majd csaholva elindult köztem és Nessy között, és időként játékosan a kezem után kapott.
- Mennyivel jobb, ha kutya, nem? - kérdezte Lily sóhajtva, és hagyta, hogy James elvegye a táskáját.

Noly arcán vörös hullám futott át, amikor meglátta a legjobb barátnőjét, Nessyt, a karomon csüngeni. Hogy miért nem örült a lánynak, mikor általában elválaszthatatlan barátnők... vagyis, azok voltak tavaly karácsonyig, mikor összejöttem Nolyval. Ugyanis, ők annyira jó barátnők, hogy szinte ikertestvérek lehetnének. Ugyanaz a stílus, ugyanazok a kedvencek, ugyanolyan ízlés... és ugyanaz a srác... konkrétan: Én, Remus Lupin. Persze azóta is legjobb barátnők, és soha nem ártanának egymásnak, kivéve, ha rólam van szó. Értem, még verekednének is.
De csak azért, mert riválisok lettek, sosem árulták el a másikat más dolgokban. Nem égették le egymást előttem olyan dolgokkal, amit ismertek a másik életéből, viszont...
Nessy nem tagadta, hogy el akar csábítani a legjobb barátnőjétől, és Noly pedig nem tagadta, hogy mi erről a véleménye; hogy idézzek: „Megtéplek, ha megteszed.”
De amúgy a legjobb barátnők voltak.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem, miközben próbált mosoly varázsolni az arcára. - Lily... szia!
- James meghívott, bár kicsit késtem! Visszavarázsoltuk Remust, mielőtt elmegy, igaz Lil?
- Inkább Sirius ledöntött – mondtam én, és kihúztam a karom Nessy kezei közül. Ágas megveregette a vállam, majd elindult fel.
- Anya, apa! - kiáltott fel. - Gyertek lányok mutatok nektek szobát. - Nessy, Noly akartok egy szobába lenni?
- Persze! - vigyorodott el a két lány, majd hirtelen elkomolyodtak.
- De nem ölitek meg egymást, ugye? - kérdeztem. Elmosolyodtak, és nemet intettek.
- Akkor Lily, te lehetsz Mayával egy szobába.
- Végre, öröm az ürömben – morgott, mire megcsóváltam a fejem. - Baj van, Remus? - kérdezte.
- Miért ellenkezel ennyire, hogy jól érezd magad. Itt van a legjobb barátnőd, itt vannak Nolyék, itt vagyok én. És, ha nem kedveled Jamest meg Siriust? Akkor mi van? Barátok közt vagy, érezd jól magad. Ne akard mindenáron szarul érezni magad, mert tényleg rossz lesz a nyár.
Elmosolyodott.
- Igazad van. Rendben James, tökéletes lesz egy szobába Mayával.
Ágas elmosolyodott, és elgondolkozott.
- Oké, akkor Maya vagy Noly akar költözni?
- Majd én költözök! - karolt bele Maya a legjobb barátnőjébe, akivel elindultak felfele. Nessy követte őket, Noly pedig odajött mellém.
- Sajnálom.
- Semmi gond. Megyek visszaviszem a cuccaim James szobájába.
- Remek – bólintott. Én is elindultam felfele. Így történt, hogy mégis maradtam azon a nyáron a Potter kúriába.

Ideje lenne talán bemutatni, és leírni azokat akik ott voltak. Kezdhetném magammal, de inkább megkímélek mindenki ettől, úgyhogy folytatom inkább.

James Potter: Ágas a Potter család egyetlen, elkényeztetett, jólelkű, érzékeny, szerény, egoista, tehetséges gyermeke. Igen vannak benne ellentmondásos dolgok, de az egoizmusát kezdi kinőni... az érzékenységét kevésbé. Szerény csak akkor, amikor velünk van, de akkor néha túlságosan is. Csak az tudhatja, hogy mennyire önbizalomhiányos, aki végighallgat egy „Senki vagyok, mert Lily utál...” kezdetű monológot. Amúgy a haja fekete haja van, ami mindig kócos, barna szeme, és szemüveges, ami különösebben nem érdekli. Amikor megkapta, belenézett a tükörbe, és azt mondta: „Szerintem még jobban nézek ki.”
Sirius Black: Tapmancs egy Black, mint a nevéből tudni lehet. Idén tagadta ki a családja, mert... mert. Ezért Jameshez költözött, bár igazából ötödik óta minden nyarat ott töltött. Hogy ő milyen? Pont olyan, mint James, leszámítva az önbizalomhiányos, és szerény részt. És bár az egoizmusát kezdni kinőni, a gyerekességét kevésbé, mint látszott a farokkergetésből. Az ő haja is fekete volt, de nem volt kócos, hosszabb volt, mint Ágasé, és sokkal elegánsabban is állt. A szeme kék volt. Igazából, ha nem tudnám, hogy nem igaz, azt mondanám, hogy James és Sirius testvérek. De nem azok... Legalábbis vér szerint nem...
Peter Pettigrew: Féregfark igen visszahúzódó. Az anyja nem szereti, ha sokat távol van, idén mégis elengedte, talán, mert most már ő is felnőtt korú. Nem sokszor beszél, de ha megszólal tud olyat mondani, amire érdemes hallgatni. Régebben csüngött Jamesen és Siriuson, manapság egyre jobban magára hagyatkozik, és kevésbé vonzódik olyanokhoz, akik megvédhetik. Vagy lehet, hogy csak én gondolom ezt.
Peter amúgy szőke volt, szürke szemei vannak, és kissé patkány képe.
Nolamy Stevens: Noly tündéri teremtés volt... időnként... időnként pedig rosszabb bármelyik ördögnél, akit ismert az ember. Nehéz volt kiigazodni rajta, de amit tudtam, hogy jólelkű, kedves, és akiket szeret, azokat mindenki ellen megvéd. A haja fekete volt, rövid és lázadó. A legtöbb embernek nem is tetszett, de szerintem nagyon illett hozzá. A szemei sötétkékek voltak, mint a legmélyebb tenger, és mindig elvesztem bennük, ha rám nézett.
Nessy Nadine Elizabeth Richardson: Eredetileg csak Nadine Elizabeth volt a neve, de ezeket gyűlölte. Csak a Sissyt tűrte el, ezért másodéves korunkig így hívtuk, aztán abban az évben Noly kitalálta a Nessy nevet a Nadine és a Sissy név végéből. Azóta felvette első nevének, így hivatalos a dolog.
Nessy metamorf mágus volt, így olyanná vált, amilyenné bárki akarta. Általában úgy nézett ki, mint Noly, kivéve arcra. Fekete haj, sötétkék szemek, pisze orr, szóval... neki nem kellett fodrászhoz járnia, ha változást akart.
Lily Evans: Hosszú, sötétvörös haj, csillogó smaragdzöld szemek, törékeny alkat... igen James Potter szerelme. Lily áldott jó lélek, mindig lehet rá számítani, és nem gyűlölte Ágast, mint sokan hiszik. Nem, ő soha életében nem gyűlölte őt, csak félt tőle. Félt a csalódástól.
Maya Evelyn Tompson: Sirius egyetlen szíve csücske. Ötödik óta járnak, és még nem unták meg egymást. Általában csodálkozok, hogy Maya hogy bírja ki Sirius gyerekességét, de már biztos megszokta. Maya amúgy szőke volt, kék szemű, és bár a kinézete nem erre utalna, de okos, mint a legjobb barátnője, Lily. Emellett kedves volt, és törődött Siriusszal, még akkor is, ha Tapmancs nem foglalkozott vele. Megesett az ilyesmi, de szeretik egymást, és ezt jó látni.

Azt hiszem ennyi. Ők a hozzám legközelebb állók, a barátaim, akik MINDENT tudnak rólam, és egymásról, és mi sosem árulnánk el egymást, és kiállunk egymás mellett, ha szükség van rá. Mindenki... már láttam Lilyt is James mellett érvelni, szóval...
- NESSY! - sikított fel Noly az emeleten. Felálltam, és elindultam arra. Nem én voltam az egyetlen, mire odaértem, már mindenki ott volt, és nézték, ahogy Noly és Nessy egymást tépik.
- Add vissza, Noly! Az az enyém! - sikított fel az alsó lány, és a másik keze után kapott, akinek a kezébe egy kép volt.
- Nem, nem lehet Róla képed! - emelte fel a kezét Noly, és megmarkolta Nessy haját.
- Üsd vágd! Üsd vágd! - kiáltotta Sirius.
Összenéztem Lilyvel, aki bólintott, és egyszerre kaptunk a lányok után. Én Nolyt rántottam fel, míg Lily felsegítette Nessyt.
- Na! Ne már! - nyafogott Tapmancs.
- Kérem a képet! - néztem Nolyra, mire elvörösödött.
- Nem adom, ez az enyém! - motyogta.
- Nem, az az én képem! - hisztizett Nessy, de Lily nem engedte el... Maya segített neki.
- KÉREM A KÉPET! - szóltam határozottan, és felé nyújtottam a kezem. Beletette a képet, amit gyorsan zsebre dugtam. - Úgy volt, hogy nem lesz balhé...
- Noly kezdte! - nyafogott Nessy. - Ha nem akarta volna ellopni a képemet, akkor... nem esek neki.
- Csak hagyjátok abba! - morogtam, és elengedtem Nolyt. - Mert kezd untatni, meg ti is kezdtek untatni.
Összenéztek, és lesütötték a szemüket.
- Elnézést! Ne haragudj, Noly – szólt Nessy.
- Te ne haragudj, Ness... - suttogta a barátnőm, majd bement a szobájába. Tapmancs csalódottan fogtam meg Maya kezét, és elhúzta, Ágas megveregette a vállam, és odasomfordált Lilyhez, Nessy pedig odajött hozzám.- Visszaadod a képet?
Kivettem a zsebemből a képet, és megnéztem.
A griffendél klubhelyiségben készült, nem volt se kompromittáló, se semmi más, sőt, egy nagyon előnyös kép volt... rólam.
Visszaadtam neki, majd visszamentem a nappaliba.
Nehéz nyár elé nézünk...