Halk léptek zajára ébredtem. Az ajtó nyitva volt, és valaki a folyosón felkuncogott. Ez a nyár is jól kezdődik... esküszöm, ha Tapmancs megpróbálja, akkor... legközelebb megharapom, Isten uccse!
- Ágas! - suttogtam. - Ágas!
A másik ágyon fekvő James átfordult a másik oldalára, és elkezdett horkolni.
Óvatosan felemeltem a kispárnámat, és próbáltam hangtalanul hozzávágni.
Odakint újra felhangzott a kacaj, én pedig eldobtam a párnát. Ágas horkantott egyet, de végül csak fordult egyet, és tovább aludt.
Aggódva felkeltem, majd kilestem a folyosóra. Lopakodva jött felénk. Ilyenkor bánom, hogy én nem vagyok animágus, csak egy kis szőrős probléma...
Próbáltam észrevétlenül meglógni, de amint a lépcső felé indultam, fura neszt hallottam, majd valami megragadta a pizsamám, és elkezdte vissza rángatni. Egy nagy fekete kutya...
- Tapmancs állj le! Hagyj békén! - Legszívesebben belerúgtam volna, de tudtam, ha megteszem, akkor megsértődik, és nem is kicsit. Ellöktem magamtól, mire szakadt a pizsamám. Felhorkantam, felemeltem a lábam, mire ijedten hátraugrott, és lelapult a félre.
- Black, azonnal változz vissza! - sziszegte egy hang a hátam mögött, majd határozott léptek hangzottak fel mögöttem. - BLACK!
Sirius fogta magát, és visszaváltozott.
- Stevens, te csak ne szólj bele! - morgott. - Holdsáp, elrontottad a játékom!
- A bosszúd már nevetséges – morogtam. - És elharaptad a pizsamám!
- Jól van na, és nem nevetséges – duzzogott, majd leült a földre, és szipogott párat. Stevens, alias Noly odajött hozzám, és belém karolt.
- Jó reggelt, édesem – suttogott, és adott egy puszit az arcomra. - Szörnyen ébredtél? - kérdezte.
- Nem, inkább csak morgósan. Megyek letusolok, és próbálom Tapmancsot távol tartani Jamestől.
Noly elmosolyodott, és megsimogatta az arcom.
- Túl sokat aggódsz, édesem.
Magamhoz húztam, és végigsimítottam fekete haján.
- Hát... végül is, még ráérek – mondtam. - Sirius vár még a támadással, gondolom....
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! TAPMANCS, MEGÖLLEK!
- Rosszul gondoltad – suttogta nekem kuncogva. Elengedtem, majd aggódva néztem az ajtók felé. Aki még nem ébredt fel, most tuti fel fog. Peter álmosan nézett ki a szoba ajtaján, Mr és Mrs Potter pedig sápadtan rontottak ki a hálóból.
- Mi történt? - kérdezte Mrs Potter. Megrántottam a vállam, mire a szobánkból zaj hallatszott ki, Sirius pedig kirepült az ajtón. Aztán megjelent James csurom vizesen, és olyan dühös volt, amilyennek sose láttam. Akart még valamit mondani, de végül is nem tette, csak bevágta az ajtót, és eltűnt.
Mr Potter megrázta a fejét, majd elmosolyodott.
- Jó reggelt mindenkinek!

Két órámba telt, mire James beengedett, hogy felöltözhessek. Nagyon pipa volt Siriusra, amit megértek, ez volt a harmadik ilyen reggelünk, csak eddig én is kaptam. Sirius úgy döntött, hogy bosszút áll, mert James engem, és nem őt választotta szobatársnak. Amit meg is értek...
- Miért nem ébresztettél fel? - kérdezte morogva.
- Szólongattalak, és hozzád vágtam egy párnát – válaszoltam, majd ledobtam a kutya-rágta pizsamát.
- Aztán mentetted a szőrödet! - morgott tovább.
- Csak nem fogok veled ázni!
Elmentem letusolni, majd felöltöztem, és anélkül mentem le reggelizni, hogy hozzá szóltam már. Nehogy én legyek már a hibás, mert Sirius bunkó! És csak ne célozgasson az én szőrös kis problémámra.

Mire leértünk, már mindenki lent volt. Noly hívogatóan rám mosolygott, Sirius a fejét simogatta, ahol beütötte a falba... vagy James beleverte... ki tudja? Peter álmos volt, Maya jeget hozott sérült szerelmének, James pedig kába volt, mogorva, és féltékeny. Főleg, mert Lily nem fogadta el a meghívást. Ilyen az élet.
- Nos, tehát – lépett hozzánk Mrs Potter egy tányér szendviccsel. - Mi volt ez a reggeli incidens?
- Milyen incidens? - kérdeztük mind kísértetiesen egyszerre, mire Mrs Potter megcsóválta a fejét.
- James csak szórakozásból ébresztett minket egy ordítással, Sirius meg magától repült ki az ajtón, igaz?
- Jól kezdődik a nyár – mondta James, majd erőteljesen hátba veregette Tapmancsot. Megcsóváltam a fejem, és felsóhajtottam.
- James, elköltözök, Peterhez. Sirius mehet hozzád, ha annyira rád vágyik...
- Nem, nem, nem! - állt fel. - Sirius marad, ahol van! Peter mellett tökéltes helye van!
- Köszi haver – morogta Tapmancs. - Tudod, Holdsáp... ő a LEGJOBB barátom.
- Én már nem vagyok neked elég jó? - kérdeztem halkan, és felálltam. - Hát, kösz, Black...
Reggeli nélkül hagytam ott őket.
Nem, nem sértődtem meg, csak elegem volt James és Sirius csatájának, ami év vége óta tartott, és elegem volt belőle. Főleg, mert folyton én lettem az áldozata. A reggeli ébresztések, és egyebek...
- Baj van? - Noly megfogta a kezem, és megállított. - Remus...
- Semmi gond – mosolyogtam rá, és megcsókoltam. Átkarolta a nyakamat, és szenvedélyesen visszacsókolt.
- Miért nem költözöl be hozzám? - kérdezte, és elkezdte az arcom cirógatni.
- Mr és Mrs Potter nem néznék jó szemmel...
- Majd eltitkoljuk – suttogta Noly halkan. - Gyere be hozzám este, kérlek...
- De...
- Szeretlek, Remus... de hónapok óta nem lépett se előre, se hátra a kapcsolatunk. Szeretném, ha tovább lépnénk.
- Én nem vagyok se James, se Sirius és...
- Nem működsz odalent? - kérdezte gúnyosan, mire úgy éreztem, hogy ég az arcom, ergó elvörösödtem. - Jól van, hagyjuk – mondta, és belém karolt. - Mit csináljunk ma?
- Nem tudom – motyogtam halkan, miközben próbáltam visszanyerni a színem. - Mit akarsz csinálni?
- Maradjunk inkább annál, hogy mit lehet, jó? - kérdezte mosolyogva. - Amit akarok, te ahhoz túl vörös vagy...
Kihúztam a kezem a karjai közül, és dühösen.
- Noly!
- Jaj, bocsi már, hogy akarok valami szexet én is! - tette csípőre a kezét. - Maya tudod mennyit beszél arról, hogy milyen Siriusszal az ágyban. Hogy milyen jó? Tavaly óta...
- Tudom, mikor kezdték – mordultam fel. - De, mint mondtam, nem vagyok Sirius!
- Akkor légy Remus, és úgy...
- NOLY!!!
Elkezdett nevetni, majd elkomolyodott.
- Miért vagy ilyen prűd? - kérdezte. - Na, este gyere be hozzám, és én megoldom a prűdségedet.
- Noly, kérlek...
- Istenem, Remus, hát nem veszed észre, hogy beléd vagyok esve?
- Belém vagy... - lepillantottam. Elkezdett nevetni.
- Ha csak azt akarnám, ledönteném Jamest... de én veled akarom AZT! Remus, kérlek...
- Nem vagyok rá felkészülve – válaszoltam, és elindultam vissza a kúriába.
- Jaj, istenem Remus, hogy lehetsz ilyen lúzer?! - kiáltott utánam. - GYŰLÖLLEK!
Nem figyeltem rá, csak sietve ott hagytam. Hagy dühöngjön magába... majd megnyugszik, és minden a régi lesz, mint mindig.
Kisiettem a kúria mögé, majd leültem egy fa tövébe, és összehúztam magam.
Először nagyon megijedtem, amikor kitört belőle a hiszti, de aztán rájöttem, hogy ezek műbalhék, és nem igaziak, és az a legjobb, ha nem veszek róla tudomást. Azóta jól kezelem. Noly szereti megkapni, amit akar. Jelenleg ez én lennék...
- Holdsáp, minden rendben? - kérdezte Peter, és leült mellém. - Noly dühöng.
- Jó neki... - válaszoltam. - Nem érdekel, majd megnyugszik.
- James és Sirius nem beszélnek egymással...
- Az ő bajuk – mondtam. - Ha ennyire hülyék... - felálltam. - Tudod, Peter. Úgy érzem, ez a nyár már most el van cseszve...
- Hát... nem kezdődik túl jól. Mindenki haragban, mindenki...
- Nem kellett volna eljönnöm, ide – morogtam. - Anyának igaza van – álltam fel. - Jobb, ha nem vagyok a közeletekben.
- Ezt úgy mondod, mintha miattad lenne mindez.
- Miattam van mindez – válaszoltam. - Sirius azért duzzog, mert ÉN vagyok egy szobában Jamesszel. Noly azért dühöng, meg ÉN nem fekszem le vele... Az én hibám minden. Azzal, hogy itt vagyok, elcsesztem a nyaratokat. Az lesz a legjobb, ha most hazamegyek.
- Ne csináld! Nehogy magadra vedd ezt az egészet! Kérlek...
- Nem fogok maradni! - határoztam el magam, és el is indultam be a kúriába. Peter aggódva nézett utánam, de ezzel sem törődtem.

Amint beléptem a szalonba, mindenki nekem támadt.
- Remus, mondd meg Ágasnak...
- Holdsáp, mondd meg Siriusnak...
- Remus, kérlek, nem akarok mást, csak egy éjszakát...
Egyikre se figyeltem, áttörtem rajtuk, és felmentem a szobánkba. Ahogy tudtam, elkezdtem összepakolni. Fogtam a ruháimat, és begyűrtem a ládámba.
- Te mit csinálsz? - Noly állt az ajtóba, és figyelte, ahogy pakolok.
- Elmegyek – válaszoltam. - Elegem van belőle, hogy mindenki miattam mérges, vagy miattam dühöng. Ennyi volt.
Felkaptam a ládát, és elindultam kifele, de elállta az utat.
- Noly, állj félre! - mondtam neki.
- Ne haragudj a hiszti miatt. Rájöttem, hogy ez már nem hat. Kérlek bocsáss meg!
- Ez nem ezen múlik, Noly! Engedj!
Félreállt az utamból, én pedig elmentem, hogy megkeressem Mr és Mrs Pottert. A könyvtárban voltak éppen, mikor megtaláltam őket.
Elmondtam, hogy haza akarok, és fogok menni.
- Biztos ezt akarod? - kérdezte Mrs Potter. - Remus, majd megnyugszanak a kedélyek. Csak... várni kell. Te most töltesz itt először nyári szünetet. James és Sirius folyton ezt csinálják, de majd abbahagyják.
- De én nem maradok, sajnálom. Nem szoktam hozzá, hogy a legjobb barátaim így viselkedjenek.
Láttam már őket veszekedni, de ez a mostani, az szörnyű.
- Sajnálom, Mrs Potter. Köszönöm a vendéglátást.
Kaptam egy puszit tőle, kezet ráztam Mr Potterrel, és lementem a szalonba, ahol a többiek persze veszekedtek, és dühöngtek. Egyedül Peter ült nyugodtan a kanapén. Mikor meglátott – pontosabban mikor csak ő vett észre – felállt, és odajött hozzám.
- Akkor, elmész? - kérdezte.
Nem volt hangos, mégis mindenki elhallgatott, és rám nézett. James és Sirius összenéztek.
- Mi az, hogy elmész?
- Elmegy – mondta Noly. - Mert mi hülyék vagyunk, hisztizünk, és veszekszünk, és ez nem tetszik neki. Remus, gondold meg, nem muszáj nekünk...
- Sajnálom, Noly. Szeptember elsején találkozunk, sziasztok!
Elindultam kifele, anélkül, hogy hátranéztem volna. Olyan seitve távoztam, ahogy csak tudtam, nem akartam, hogy visszatartsanak. Otthon akartam lenni, egyedül, anyával... átgondolni ezt az egészet...
Azt hittem, naiv fejjel, hogy idekint is minden olyan jó, mint a Roxfortban, de tévedtem... Itt minden teljesen más. Nem is sajnálom, hogy eddig nem fogadtam el James meghívását. Anya is jobban örül, ha ott vagyok vele.
Felsóhajtva kiléptem a birtok kapuján, és néztem, ahogy bezárul mögöttem. Senki nem jött utánam. Lehet, hogy arra számítanak, hogy meggondolom magam, és visszamegyek. Nem... Ilyet nem teszek
Elindultam a földúton, hogy elérjem a kibetonozott részt, és a Kóbor Grimbusszal hazamenjek, mikor hirtelen körbevettek.
- Kit látnak szemeim... a kis Lupin.
Feltekintettem a megszólalóra. Öt éves korom óta nem láttam, de bárhol felismerem.
- Grayback...