Egy könnycsepp, néhány szép emlék,

Feléledt, majd eltemetett remény.

Új álmok, új kérdések,

Új harcok, újabb vereségek.

Ezzel lehetne jellemezni az életemet,

Melyben az elmúló napokat tengetem.

Mondhatnék okokat, kifőzhetnék terveket,

De felesleges lenne, hisz mindenképp elveszek.

Viszonzatlan érzés, mért fáj ennyire?

Miért hiszem azt, ennek nincs is értelme?

Kínzom magam este, szenvedek nappal,

Minden nap szembesülök az arcoddal.

Szinte látom magam előtt a rideg kék szempárt,

Melyek észre se vesznek, ez nagyon fáj…

Gyűlölt szerelem lenne a végzetem?

Sokszor úgy érzem, hogy felesleges szeretnem.

Száműzött angyalként képzelem el magam,

Ki egy démonra piócaként tapad.

Ám a démon ezt nagyon utálja,

Így száműzi az angyal a pokol bugyrába.

Igaz is lenne egy apró tévedéssel,

Az a baj, hogy még csak észre se veszel.

Hated love… Azt hiszem ezt érzem,

Igen… Viszonzatlan ez a szerelem.