Veled
Kemény lázálom, hideg a tél,
Látod? Jön, közelít a vég.
Befagy a szívem, fázik a lelkem,
Nagyon fáj, hogy elfelejteted.
Megbeszéltük, helyeseltél,
Nem hiszem, hogy félreértettél.
Pontosan tudod, mit várok tőled,
Szerelmet; de te mit vársz tőlem?
Egy hideg őszi éjszakán
Elindultam, oly bután
Viselkedtem, tudom jól,
Hogy mért tettem? Nem tudom.
A hold gúnyosan mosolyog,
Érzem, nagyon fáradok.
Azt üvölti: „Nagyot tévedtél!
Ha Rómeód elhagyna, semmivé lennél!”
Egy póznának dőlve nézek elmerengve,
Most tudom meg mit jelent: elfeledve…
Kezemben a telefon, tárcsázom a számod,
„Gyere el értem” kérve motyogom.
Peregnek a percek, nem látom a holdat,
Eltakarod előlem, hozzám hajolva
Mondod: „Bolond lány! Hülyeséget tettél.
Csak tíz percet késtem. Nélkülem mire mennél?
Hozzád bújok sorosan, el nem engedlek,
Most értem meg: kitartunk egymás mellett.
A hold csak néz, mosolyog beletörődve,
Az éjjel két fiatal szerelmes fogadalmát leste.
|