Elhagyva
Borús fekete éj,
Lassú halálhörgés zenél.
Nem figyel más szavára,
Csakis önmagát adja.
Nem érdekli semmi más,
Csak kínzás és pusztítás.
Öldöklés, viaskodás,
Könnyet sem hullajt már.
Szemében nincs csillogás,
Csak puszta rideg táj,
Nincs semmi, mi várna rá,
Elhagyta őt a világ.
Bízni sem bízik már,
Elárulta önmagát,
Magába zárkózva egyedül,
Várja a kínhalált.
|