Az emeleten volt négy szoba. Az egyik volt a háló, a másik a vendégszoba, jelenleg Siriusé és emellett volt Harry szobája. A negyediket kapta meg Lily. Hirtelen még szét se nézett, csak letette a könyveit, felnagyítva, hiszen ismerte a szobát.
- Szét se nézel? - kérdezte James. Lucy először csodálkozva nézett rá, majd hirtelen eszébe jutott.
- De... vagyis, majd később... vagyis... nagyon szép szoba!
- Lily rendezte be...
- Tudom – mondta szomorúan, majd megrázta a fejét. - Vagyis, tényleg? - James összehúzott szemmel nézett rá. Valami gyanús volt számára. - Mi van? - kérdezte a lány.
- Semmi... hány éves vagy?
- Tizennyolc.
- Hol tanultál? - kérdezte.
- Izé... Beauxbatons-ban – válaszolt elgondolkodva, majd elmosolyodott. - Mert?
- Csak érdeklődtem... - válaszolt a férfi, majd kiment. Lily felszabadulva esett rá az ágyára. Amikor megjelent előtte Elsward. Lily ijedten ült fel, majd felsóhajtott.
- A frászt hoztad rám! - kiáltott rá, majd elhallgatott.
- Lucy, valami gond van? - hallatszott odakintről.
- Nem, semmi, semmi! Elsward!
- Elszúrod? - kérdezte sziszegve a férfi. - Nehogy rájöjjön valamire!
- Nem olyan könnyű a férjed előtt másnak kiadni magad! - válaszolt a lány. Elsward felsóhajtott és bólintott.
- Rendben, de ne szúrd el! - Tűnt el. Lily felsóhajtott.
- Mintha az olyan egyszerű lenne.
- Mi? - nézett be Sirius az ajtón. - Mi lenne egyszerű? - Lucy ijedten kapta a kezét a szája elé.
- Izé...
- Kivel beszélgettél? - kérdezte.
- Izé... - nyögte újra. A férfi belépett, becsukta az ajtót, majd leült a lány mellé, majd a kezét a vállára tette.
- Kedves Lucy... akkor most elmondasz mindent. MINDENT!
- Mi mindent? - kérdezte megszeppenve a lány, majd megfogta a férfi kezét, és lelökte a válláról.
- Csak meg akarlak ismerni! - hajolt közelebb csábos mosollyal.
- Szállj le rólam! - lökte el. Sirius felállt, majd nekidőlt a becsukott ajtónak.
- Hát mégis élsz? - kérdezte. Lily meghökkenve nézett rá.
- Miről beszélsz? - kérdezte.
- Ne csináld, Lily! - A lány még jobban meghökkent, mikor hatalmas villanás történt, és újra Elsward jelent meg.
- Elmondtad? - fordult a lány felé.
- Nem! - mondta hangosan.
- Tehát igazam volt – vigyorgott Sirius. - Ennyire nem hasonlíthatott rád senki. - Elsward ránézett, majd elé lépett. - Amúgy maga ki?
- A főnököm – mondta Lily, és felállt. - Egy angyal...
- Te is az vagy? - nézett rá Sirius döbbenten.
- Jelenleg felfüggesztve, de igen – hangzott a válasz.
- Felfüggesztve? - nézett rájuk. Elsward méregette, majd visszafordult Lucyhez.
- Ha nem mondja el senkinek, akkor semmi baj. Vigyázz magadra, Lily. Figyellek! – Azzal eltűnt. Sirius kérdőn nézett rá.
- Tehát? - Lucy felsóhajtott, majd leült, és elmondott mindent.

Délután elkezdődött Lucy munkája, ami neki a világ legboldogabb dolga volt. Hiszen a saját fiára kellett vigyáznia.
- Jaj, de gyönyörű vagy, Törpicsek! - mosolygott rá a kanapén ülve. A kisfiú az ölében ült, és kezeit felé nyújtogatta. - Na, mi lesz? Te is segítesz, mint Sirius bácsi? Hm? - Ajtó nyílt, majd Sirius lépett be rajta.
- Ez így nem jó! - sóhajtotta. Lily ránézett, majd Harryt letette a földre.
- Sirius, megígérted! - szólt rá.
- Tudom! De, ha tudnád, mennyire szenved...
- Azt hiszed nekem könnyű? - kérdezte halkan. - Ma délelőttig még csak a fiamat se láttam. A férjemmel el kell hitetnem, hogy idegen vagyok. Emellett szörnyen nézek is, és így is érzem magam... Miért hiszed azt, hogy csak nektek nehéz?
- Én nem hiszem, csak... - Ekkor kopogtak, méghozzá a bejárati ajtón. Ajtónyikorgás, majd csukódás.
- Ó, James! - hallatszott fel egy magas, nyávogós hang. Lily összehúzott szemmel nézett fel Siriusra, aki a szemeit az égre emelte.
- Jaj, Angelica! - mondta.
- Ki az az Angelica? - kérdezte Lucy nyugodt hangon. Mégis Sirius azonnal kiérezte belőle a vihar előtti csendet.
- Egy szőke cicababa... Rá van szállva Jamesre, mióta meghaltál. Az a rögeszméje, hogy James majd elveszi feleségül.
- Oh... értem... - Lucy felállt, majd felvette Harryt.
- Hova mész, Lily? - kapta el a karját Sirius.
- Hívj Lucynek, mert az a nevem! A másik... megismerkedünk Angelicával, igaz Harry? - Azzal el is indult lefele.

Odalent a nappaliban a kanapén egy szőke, hosszú hajú, kék szemű, kisminkelt, miniszoknyás nő ült. Vele szemben ott ült James és beszélgettek valamiről, amikor Lucy, Harry és Sirius leértek.
- Hello! - köszönt a nő, mikor belépett. James és Angelica felnézett.
Sirius kikerülte Lucyt, majd leült James mellé a kanapéra.
- Üdv Angelica.
- Sirius – bólintott a nő. - És te?
- Lucy Harris vagyok... ITT lakom. - Angelica arcára kiült a döbbenet. - Én vagyok Harry dadája.
- Á! Alkalmazott.
- Nem – válaszolt James. - Barátilag itt lakik, cserébe vigyáz a fiamra.
- Az ám! - mondta a lány, majd leült Angelica mellé. - Nem akarod a kezedbe venni? - Nyújtotta felé a kisfiút, aki elkezdett kapálózni Lucy kezében, és kicsi kezeit mindegyre a lány felé nyújtogatta.
- De, imádnak a gyerekek! - mondta a nő, majd átvette, mire Harry keservesen elkezdett sírni. Lucy közelebb csúszott, majd az ujjával simított egyet a kisfiú arcán, mire lehallgatott. - Itt vagyok, Pöttöm.
- Hát, úgy látom, nehezen barátkozik – mondta Angelica.
James mosolyogva figyelte a vele szemben ülőket, Sirius pedig mindentudóan vigyorgott.
- Nagyon jól csinálja – suttogta magának.
- Nem, csak érteni kell a gyerekekhez! - nevetett Lucy, válaszolván a nő megjegyzésére.
- És te honnan értesz hozzá? - kérdezte James.
- Bizonyára anyai ösztön – mondta Sirius, mire mindenki ránézett. Lily gyilkos pillantást vetett rá, a többiek csodálkozva nézték. - Hát... tudjátok, egyes nőknél erősebb az ilyesmi, másoknál kevésbé... Gondolom Lucy család centrikusabb, mint Angelica.
- Én is szeretnék családot, meg gyerekeket! - Harry megint elkezdett bömbölni a nő kezében. Lucy mosolyogva visszavette, mire a kisfiú abbahagyta a sírást, sőt, elkezdett kacagni. Sirius elnevette magát, majd felállt.
- Lucy, elvisszük sétálni Harryt? Ma még alig volt! - mondta neki. A lány bólintott, majd felállt.
- Elmegyünk sétálni, Prücsök? - A kisfiú elkezdett kacagni. - Úgy hiszem, ez igent jelent! - Angelica gyűlölködő tekintettel nézett rájuk. James meg kissé értetlen, kissé csodálkozó arccal nézett rájuk, de aztán nem törődött velük. Angelicával sem. Megkérte, hogy távozzon, ő meg megtette.
- Veletek tarthatok? - kérdezte. Sirius elgondolkodva nézett rá, majd bólintott.
- Persze... végül is a te fiad. - Lucy elmosolyodott, a kezében lévő Harry pedig elkezdett kalimpálni az apja felé.
- Apát akarod, hm?
- Még szép – mosolyodott el James, majd átvette a kisfiút. - Ki mást?
- Mondjuk a keresztapját... Lassan egy anyuka is kellene neked, nem?
- Az én vagyok! - mondta Lucy. Sirius tátott szájjal nézett rá, a másik férfi meg elmosolyodott.
- Igaz! Legalábbis, amíg maradni akarsz. - Lily bólintott, majd elindultak sétálni.

Angelica minden nap meglátogatta Jamest, ami Lucyt eléggé felhúzta.
- Mit jön minden nap? - háborgott, mikor Siriusszal maradtak kettesben. James most dolgozott, a férfi pedig hamarabb hazaért.
- Mikor volt itt?
- Reggel, úgy kilenc óra fele. De bájos mosollyal elküldtem a pokolba.
- Hehe... úgy megnéztem volna az arcát – ült le Sirius a kanapéra. - Tök jó, úgy tűnik maradhatok, amíg itt leszel, tehát tudok neked segíteni.
- Már eddig is eléggé sokat segítettél, ha azt vesszük... Köszönöm.
- Mind a hármótoknak jobb, ha élsz.
- Ebben egyet értünk... Na felmegyek megnézni Harryt. - És elindult a gyerekszoba felé. Sirius nézett egy ideig utána, majd felállt és a lány után ment.
Mikor felért a szobába és benyitott elmosolyodott.
Lily a kiságy mellett térdelt, és játszott a kisfiúval.
- Már három hónapos...
- Szerintem felismert téged. Tudja, hogy ki vagy...
- Sose látott – mondta a lány megfordulva.
- De érzi, hogy nálad jobban senki nem szeretheti őt... Mint Jamesnél. Másokat nem enged közel magához ilyen hamar, csak a szüleit.
- Én örülök ennek – válaszolt. - Így ő is segít...
- Lekoptatni Angelicát.
- Nem, segít, hogy James megszeressen...