- Te? Nekem azt mondták, hogy csak tizenöt éves lesz.... - A belépő lány elhúzta a száját, és közelebb lépett. - És... te griffendéles vagy.
- És aranyvérű, Sirius – válaszolt a lány halkan, majd beljebb lépett.
- A szerződés még akkor köttetett, amikor kicsik voltatok – szólt az ismeretlen férfi. - Amikor még nem számított más. Amúgy én mardekáros voltam, Elizabeth, a feleségem, volt griffendéles, a lányom ráütött. - Igaz, Ave?
- Igen, apám. Tudod, Sirius... sose mondtam el, de... Milene Howard a nővérem volt.
- Ő mardekáros volt, és két éve végzett – bólintott a fiú.
- Én az anyám nevét használom. A Larsont, éppen azért, hogy...
- Ne bántsanak a furcsa ellentét miatt – bólintott újra Sirius.
- Nem tudtam, hogy hozzád akarnak adni, apa még azt sem mondta el, hogy Black. Különben szóltam volna. Sajnálom, hogy Lydiával így... tönkre ment a kapcsolatotok.
- Ő... - A fiú nem válaszolt, csak félrenézett. - Nem a te hibád. Mondhattam volna nemet, de így... megóvhatom Cissyt egy rossz házasságtól. - Orion és Walburga összenéztek, de nem szólt egyikük se.
- Akkor hát – szólt végül a férfi -, tegyétek le az esküt.
- Én... - szólt Ave, és az apjára nézett. - Apám... kérlek.
- Ahogy a beszélgetésedből hallom, ő a barátod, mi ellene a kifogásod? - kérdezte a férfi közelebb lépve.
- Mi már voltunk együtt. Szerettük egymást, de Sirius másba szerelmes. Nem vehetem el tőle.
- Kibe? - kérdezte Orion.
- Lydia Hallows. Nagyon szeretik egymást, és a lányban nincs kifogásolni való! Én... hozzámehetek egy másik makulátlan aranyvérűhöz...
- Mint például? - kérdezte a lány apja. Ave nem válaszolt, csak Siriusra nézett, várta, hogy hátha a fiúnak eszébe jut valami, vagy valaki, de a fiú makacsul hallgatott. Hiszen, ha már hozzá kell mennie a lánynak valakihez, ő a legjobb, mert hát más aranyvérűek akár bánthatják is.
Andromeda kilépett a többiek közül, és halkan megszólalt.
- Tegyétek meg... nincs más út. Bár lenne... - Azzal könnyező szemmel ránézett Siriusra. A fiú tudta, hogy nem az unokatestvére hozzáállása változott meg, hanem a húgát védi. Hiszen Walburga mondta, hogy Cissy, bár a Malfoy házban van, nem kell hozzámennie Luciushoz, csak vendégeskedik ott. Sirius bólintott, Meda pedig könnyezve lépett ki a házból.
- Akkor, legyen meg az eskü – szólt Ave apja. A két fiatal összenézett, majd elindultak a szalonba, ahol az eskütétel fog megtörténni.
- Ne haragudj, Ave, de nem tehetlek ki veszélynek. Ki tudja, kit jelölnének ki neked.
- Köszönöm – motyogta a lány. A fiú megfogta a kezét, és bátorítóan megszorította. - Neked amúgy is muszáj, de tudom, ha nem lenne, nem tennéd.
- Ave...
- Ne szabadkozz. A szerelem nagyon erős, én csak tudom – nézett rá a lány. - Én is szerettelek, és most is szeretek. Csak mást.
- Kit?
- Emlékszel Frank Longbottomra? Van egy unokatestvére, Gordon... Gyakornok volt rúnaismeret órán. Tanár lesz belőle, és...
- Mire nem jók az órák – mosolyodott el Sirius. - Miért nem mondod meg apádnak?
- Te feláldozod a szerelmed értem és Narcissáért, én is megteszem érted és érte. Mert tudom, hogy ez a helyes.
Beléptek a szalonba, majd letérdeltek az asztal elé, és megfogták egymás kezét. Orion melléjük állt, és előhúzta a pálcáját.
- Esküdjetek meg, hogy hamarosan összeházasodtok, és házastársanként fogtok élni egymás mellett. - Ave és Sirius összenéztek.
- Eskü...
- Neeee! - Az ajtó kinyílt, és egy lány sikítva rontott be a szalonba. Sirius elengedte Ave kezét, és felállt. Az ajtóban Lydia állt. - Sirius, ne tedd!
- Lydia....
- Narcissa tegnap megszeghetetlen esküt tett, hogy hozzámegy Luciushoz. Cserébe neked nem kell eljegyezned senkit.
- Maradj csendben! - sziszegte Walburga, amikor belépett egy másik idegen férfi. Lydia apja. - Hazudsz!
- Nem! Apa mondta...
- Igen. A lányomat ma Lucius Malfoynak kellett volna eljegyeznie, mivel úgy tudtuk – ezt Mrs Malfoy mondta -, hogy Lucius nem veszi el feleségül Narcissa Blacket, mivel alkut kötöttek, hogy egy eljegyzés semlegesíti a másikat.
- Viszont tegnap írt Abraxas Malfoy, hogy a fia nem tart igényt a kezemre. - Sirius döbbenten hallgatta a lányt, aki közelebb lépett hozzá. - Nem kell elvenned Ave-t, ha nem akarod. Cissy feláldozta a szabadságát érted. - Megfogta a fiú kezét, mire Ave felállt, és elmosolyodott.
- Átkozott szuka! - kiáltott fel Walburga. - Crucio! - Sirius megragadta a lány kezét, és elfordult úgy, hogy az átok őt érte. A testén szörnyű fájdalom lett úrrá, és a mellette sikoltó két lányt is alig hallotta.
- Sirius! Apa, kérlek csinálj valamit! - kiáltotta Lydia, mire a fájdalom megszűnt, viszont úgy érezte, mintha egyre mélyebb sötétségbe zuhant volna...

Sajgott a feje, mikor magához tért, és egy pillanatig úgy érezte, hogy képtelen lesz kinyitni a szemét, de végül sikerült. Pár másodpercig még homályosan látott, aztán kitisztult kép. Egy fehér szobában, és kényelmes ágyon feküdt. De nem volt bent senki... Legalábbis az első pár percben, aztán egy szőke asszony lépett be. Rámosolygott a fiúra, és letett egy tálcát mellé az asztalra.
- Örülök, hogy felébredtél. Renata Hallows vagyok, Lydia édesanyja. Hálával tartozom, hogy megóvtad a lányomat a Cruciatustól.
- Mert szeretem – válaszolta a fiú.
- Tudom, mondta. Ő is szeret téged, nagyon aggódott miattad.
- Ki hozott ide?
- A férjem, Lydia kérésére. Remélem nem baj.
- Azt hiszem, anyám megölt volna – válaszolt Sirius. - Kétlem, hogy baj lenne.
- Rendben, szólok Lydiának, hogy felébredtél. Végre megnyugszik. Hoztam reggelit, egyél, ha éhes vagy.
- Köszönöm, Mrs Hallows. - Az asszony kiment, és pár perc múlva Lydia rontott be a szobába, majd szó nélkül Sirius karjaiba vetette magát, nem törődve vele, hogy a fiú kezében épp egy szelet kenyér volt.
- Lydia!
- Annyira féltem, hogy valami bajod lesz! - bújt a fiú karjai közé.
- Nem először átkoznak meg Cruciatussal, ne aggódj, nem lett még tőle semmi bajom. - A lány megsimogatta a fiú arcát, és megcsókolta.
- Csak féltelek…
- Hát, úgy tűnik, nem nősülök meg – sóhajtott fel Sirius, majd elmosolyodott. - Legalábbis egyelőre, viszont tuti most már kitagadtak.
- Hát... az olyan nagy baj? - kérdezte a lány, és felült. - Zavar, hogy nem vagy igazi Black?
- Nem, egyáltalán, csak érdekes lesz. Eddig se zavart volna, anyám jószerével már kitagadott egyszer, szóval... Lyd... te tudtál róla, hogy Cissy... - A lány elfordult, de nem válaszolt. - Szóval igen. Miért nem mondtad?
- Mert önző vagyok, és azt akartam, hogy velem maradj. Amikor szakítottunk jött egy levél. Apa írta, hogy hétvégére menjek haza az eljegyzésemre. Akkor mondta, hogy Lucius nem veszi el Cissyt, valami megállapodás miatt, mert te eljegyzed magad. - Sirius a takarójára nézett. - Akkor azt hittem, minden veszve van, de már gyanakodtam. Kérdeztem is apát, hogy miért ment akkor Cissy Malfoyékhoz.
- Csak látogatóba.
- Igen, nekem is ezt mondta. Aztán ma reggel jött az üzenet, hogy mégsem lesz eljegyzés, mert hát Lucius elérte a célját. Nem hagyhattam, hogy feleslegesen szenvedjen, hogy te is... - Elcsuklott a hangja. - Apa ugyan aranyvérű, és tartja a szokásokat, de igazságos, valamilyen szinten. Mikor elmondtam neki, mi történt, ő mondta, hogy menjünk el hozzátok megakadályozni. Talán azt is hallotta a hangomból, hogy nekem ez mennyire fontos.
- És meg is tudta, amikor megvédtelek az átoktól – nézett fel rá a fiú. - Megbocsátasz, hogy nem szóltam?
- Te is? - Mind a ketten elmosolyodtak, és átölelték egymást. - Annyira szeretlek.
- Én is.
- Anya azt mondta, hogy... mivel aranyvérű vagy, bár kitagadott, de megfelelsz kapcsolatnak.
- Ez jó... - bólintott somolyogva Sirius. - Szóval, együtt maradhatunk. Persze...
- Persze!
Kopogtak, mire Lydia kibontakozott Sirius öleléséből.
- Szabad! - Mr Hallows lépett be a szobába. - Renata mondta, hogy felébredtél.
- Köszönöm, hogy elhoztak.
- Köszönöm, hogy megvédted Lydiát. Azt hiszem, megfelelő személy vagy mellé.
- Ezt bóknak veszem, uram. - Mr Hallows elmosolyodott.
- Aztán kíméld őt Lydia, délután visszamentek Roxfortba.
- Igenis! - állt fel a lány, és adott egy puszit Siriusnak. - Pihenj!