Másnap délután Cissy már nagyon le volt törve, mikor elutazott a Black-villába. Mindenki mosolyogva fogadta őket, egyedül ő volt az, aki bambán bámult előre, még akkor is, amikor Lucius az ujjára húzta a gyűrűt. Nem volt ínyére a házasság, sem az eljegyzés... sem Lucius Malfoy. A gyűrű után jött az eskü. A megszeghetetlen eskü, melyet három tűzszál kötött meg. Most már végleges, hozzá kell mennie. Muszáj megtennie.
Ezek után pedig a hétvégét együtt töltötték - kezdve a péntek estével.
A Malfoy-kúria csodálatos látványt nyújtott este a lemenő nap fényében. Szürke falait narancsra festette a fény, és minden csodálatosnak tűnt. Csak az nem, hogy ki mellett lép be ebbe a tündéri kastélyba. Lucius vigyorgott, mint a vadalma, amikor meglátta a szüleit. Ők elbűvölve tekintettek jövőbeli menyükre. Cissy megpróbálta mosolyogva tűrni, és jó hatást kelteni, de nem igazán élvezte a dolgot.
- Lucius szobája az emeleten van.
- Nem kapok külön szobát? - kérdezte a lány halkan, mire a két szülő döbbenten nézett rá.
- Miért akarsz külön szobát? Luc a vőlegényed.
- Még csak tizenöt vagyok! - hűlt el a lány. - Én még...
- Itt az ideje hát, hogy megtörténjen! - szólt Mrs Malfoy. Narcissa elsápadt, és az arcát lassan düh járta át.
- Idefigyeljen, vén boszorka! - tört ki belőle hirtelen. Lucius döbbenten nézett rá. - Tizenöt éves vagyok, és maguk hozzákényszerítenek valakihez, akit ki nem állhatok, és még azt várják, hogy feküdjek is le vele? Na nem, szóval, vagy külön szobát kapok, vagy hazamegyek. Az egyetlen dolog, ami miatt itt vagyok, hogy megígérték, hogy az unokatestvérem nem fog szenvedni, és nem vetetnek el vele valakit, akit nem szeret. Ennyi, és nem több!
- Eddig kedves lánynak tűntél!
- Eddig meg se mertem szólalni! De most már nem érdekel. Hagyjanak békén, nem értem, miért engem akartak, de itt vagyok, elég ennyi! Adjanak egy szobát, vagy hazamegyek!
- Lucius szobája mellett van üres szoba – szólt halkan Mr Malfoy, kissé megszeppenve. A lány pedig dühösen elindult fel a szobája felé. Lucius elmosolyodott, és elégedetten nézett a menyasszonya után.
- Fúria – sziszegte Mrs Malfoy undorodva.
- Csak kiborult – válaszolt Luc. - Te azonnal apa ágyában kötöttél ki, amint a szüleitek összeadtak titeket?
- Nem, persze, hogy nem! - Lucius elégedetten bólintott, és elindult a menyasszonya után. A szobája előtt kapta el a kezét, és magához húzta. - Ne légy ilyen komor, édesem.
- Nem vagyok az édesed – rivallt rá a lány, de a fiú óvatosan magához húzta. - És eressz el!
- De az én édesem vagy, és tökéletesen illesz hozzám – suttogta a fiú, majd az egyik kezével kinyitotta a szoba ajtaját, és behúzta a lányt, akit csak odabent engedett el.
- Mit akarsz tőlem?
- Hogy tisztelj és szeress! És ezt meg is kapom! Erre megesküszöm! - morogta a fiú elkomolyodva, majd elkapta a lány csuklóját, és az ágyra lökte. Narcissa nem tudott mit tenni, a fiú sokkal erősebb volt nála. Amint az ágyra került, Lucius fölé mászott, és lefogta a kezeit. - Megértettél?
- Eressz el! Lucius, eressz el! - kiabált a lány, bár tudta, hogy a fiú szülei úgysem segítenének, főleg az után, ami odalent történt. Szeméből kicsordult egy könnycsepp, és minden vágya az volt, hogy bár Sirius itt lenne, és segítene neki, és bár ne ment volna bele a házasságba. Sirius megoldotta volna. - Eressz el! - zokogta elkeseredetten, mikor érezte, hogy a keze felszabadul, majd a fiú felhúzza. Összekuporodott az ágyon, és zokogott.
Két gyengéd kéz húzta magához, majd ölelte át, de a lány nem mozdult, nem mert mozdulni.
- Sajnálom.
- Félek! Vissza akarok menni a Roxfortba – szólt Cissy halkan. - Siriust akarom látni!
- Cissy, nyugodj meg!
- Nem akarok hozzád menni, nem akarok...
- Csssss. - A fiú lassan elkezdte ringatni őt, s ennek hatására a lány elég gyorsan elaludt. Álmában legalább nem történt semmi rossz…

A szombat szörnyen kezdődött: a reggeli hűvös volt, Lucius szülei hosszan méregették a lányt, és kibeszélték a háta mögött.
Nem volt Cissy közelében egy olyan ismerős se, akivel őszintén tudott volna beszélni, aki magához ölelte volna, és...
- Cissy... - Narcissa a parkban volt, egyedül. Örült, hogy végre megszabadult a méregető Malfoyoktól, az időnként őrült, időnként romantikus Luciustól, most mégis zaklatják. Megfordult, és...
- Andromeda! - kiáltott fel, majd könnyezve ölelte át a nővérét. - Istenem, Meda... vigyél el innen, kérlek!
- Nem lehet. Nem engednék – mondta a lány, és leült a padra. Cissy követte, és bólintott.
- Tudom. Én vállaltam, végig kell csinálnom.
- Mit vállaltál? - kérdezte Meda döbbenten.
- Hogy hozzámegyek Luciushoz. Tegnap volt az eljegyzés, és a megszeghetetlen eskü. Így... így Siriusnak nem kell elvennie senkit.
- A rohadékok – sziszegte a mellette ülő nő.
- Mi a baj?
- Sirius reggel jegyzett el egy lányt, hogy neked ne kelljen hozzámenned Luciushoz.
- Tessék? - ugrott fel Cissy. - Nem lehet! Nem lehet, hogy... - Hátatfordított a nővérének, és a Malfoy villa felé kezdett rohanni.
- Cissy, gyere vissza! - állt fel Meda is, és utána sietett, már amennyire az állapota engedte, ugyanis terhes volt. - Cissy!

Narcissa Black dühösen, és könnyező szemmel rontott be a szalonba, és vádlón Luciusra mutatott.
- Hazudtál nekem? Maguk mind hazudtak nekem! - kiabált. A fiú és a szülei döbbenten néztek rá. - Azt mondták, hogy megegyeztek a szüleimmel, hogy... ha hozzámegyek Luciushoz, Sirius nem... - Elakadt a hangja, és előrántotta a pálcáját. - Egy aljas, hazug, tahó, őrült vagy, Malfoy! Ne várd, hogy jó feleség legyek, meg fogom keseríteni az életed! Ezt jegyezd meg!
- Szóval hozzám jössz – dőlt hátra elégedetten a fiú.
- Stupor! - Az átok mellen találta Luciust, aki ettől felordított, majd ledőlt a kanapéról.
- Kénytelen vagyok – sziszegte a lány, majd a fiú rémült szüleire nézett. Abraxas Malfoy kezében szintén ott volt a pálca, felesége pedig mögé bújt. - Az esküvőig nem akarom a képüket látni! - Hátat fordított, majd Meda mellett kicsörtetett a kúriából. A lány nővére követte őt, mivel tudta, Cissy hamarosan összeomlik. A tény, hogy semmi értelme nem volt eljegyeztetni magát valakivel, akit gyűlöl, össze fogja roppantani.
- Cissy... - A birtok határán esett térdre a lány, és zokogott fél órát a nővére talárjába. – Drága, Cissy!
- Ments meg, Meda, kérlek! - nézett fel rá vörös szemekkel a nő. - Könyörgöm!
- Nem tudok segíteni – húzta magához a húgát, és az ő szeméből is elkezdtek folyni a könnyek. - A megszeghetetlen esküt csak az oldhatja fel, aki a tanú volt. Akinek a pálcája megpecsételte az esküt. Ki volt az?
- Apa...
- Akkor nincs mit tenni. Hacsak a leendő anyósodék nem gondolják máshogy. De félek, apa akkor sem oldaná fel az esküt.
- Jaj, Meda...
***
- Cissy Malfoyéknál tölti a hétvégét, én meg holnap elmegyek... haza – szólt Sirius péntek este, mikor a barátai rákérdeztek, miért pakol. - Hétvégére.
- De miért?
- Nem tudom. Szükség van rám – füllentett, és becsukta a ládát. - Kora reggel indulok, hoppanálva.
- Mennyire reggel? - érdeklődött James komolyan.
- Nyolcra már otthon kell lennem, készen arra, ami rám vár.
- És mi az? - nézett rá Remus. Sirius megrántotta a vállát, és leült az ágyára.
- Nem kell aggódnotok, visszajövök... és olyan leszek, mint régen – mondta halkan, és Jamesre nézett. A fiú kicsit elmosolyodott.
- Ígéred?
- Ígérem.

Másnap reggel, már hét órakor a Grimmauld téren állt, a 12-es számú ház előtt, és elhúzta a száját. Sose tett semmi olyat, amit a szülei kedvére való, de Cissy kedvéért bármit. Sóhajtva lépett be, és nézett szét.
- Hahó! - kiáltott be, mikor megjelent Orion a lépcsőn.
- Á, Sirius! Megjöttél!
- Amit látod... - morogta a fiú, és maga után húzva a ládáját, elindult felfelé.
- Nem légy ennyire elkenődve. Ellenőriztem a hölgyet, makulátlan. Se őrület, se gonoszság. Angyali lány, szerintem tetszeni fog neked.
- Köszi, ettől most jobban érzem magam. Egy szintén aranyos, kedves, angyali lányt hagytam ott miatta.
- Sajnálom – rántotta meg a vállát a férfi. - Majd a menyasszonyodba beleszeretsz.
- De...
- Nincs de, Sirius! - tárta szét a karját Orion, majd tovább állt. A fiú elhúzta újra a száját, és felment a szobájába.

Délelőtt, tíz óra környékén a szalonban állt több ember. Orion, Walburga, Elizabeth Larson, aki mosolyogva nézte a fiút, aki belépett a szalonba. Ott volt még Andromeda is, és egy ismeretlen férfi, Elizabeth férje. Sirius az ajtóban állt, mellette Regulus vigyorgott. Aztán kinyílt a másik ajtó, és belépett rajta egy lány. Sirius döbbenten nézett rá, és nyelt egyet.
- Te?