Lucius elégedett arccal lépett ki a Mardekár klubhelyiségéből, és nézett körbe a folyosón. Még maga sem tudta, mit keres, de pontosan tudta, miért ennyire elégedett. A tervét nem csak az apja ismerte el, de még a Black család is írt pár méltató szót. Már csak végre kell hajtani.
- Már virág sem kell, se szép szavak, így is hozzám jössz, drága Narcissa.
- Egy költő veszett el benned, Lucius – szólt egy hang, mire az ifjú Malfoy megfordult.
- Regulus. Minek köszönhetem, hogy megszólítasz?
- Hallom, be akarsz házasodni a családba.
- Nem miattad, mielőtt meg könnyesen kifejezed a háládat, hogy megmentelek a nyomortól és a szégyentől, ami a családotokra várt volna.
- Csak őszintén, Malfoy – húzta fel a szemöldökét a fiú. - És mondd, te megmentő szent lélek, mi ragadott meg az unokahúgomba? Netán a csillogó kék szeme? Ősi múltra visszatekintő családja, vagy az a két galleon, amit örököl, ha Cygnus és Druella meghal.
- Kettő?
- Na jó, lehet, hogy lesz négy, most, hogy kitagadták Andromedát.
- Azt hittem, a nagynénédéknek sok pénzük van
- Persze, mert anya ellátja őket. A mi águnk a nagyobb örökösi ág. A nagy vagyon rám száll majd, főleg, ha az én őrült bátyámat is kitagadják. És már nem sok kell – vigyorodott el. - Aztán elég végezni a szüleimmel és gazdag leszek.
- És a gazdag nagybácsi, aki...
- Alphard? - nevetett fel Regulus. - Kitagadták. Csak akkor fog pénzt hagyni Narcissára, ha kitagadnák. A vagyonát zsugori módon tartogatja, a végrendeletből mindenkit kihagyott... persze Siriust leszámítva, ő a kedvenckéje. Nagy örökség vár rá is, nem csoda hát, ha nem érdekli Black-e vagy nem.
- Érdekes... roppant érdekes – gondolkodott el Lucius. - Nemsokára érdekelni fogja a bátyád, hogy családtag-e vagy nem, higgy nekem.
- De nekem az a jó, ha kitagadják!
- Pedig nem fogják... és Cissyt se, a feleségem lesz. Én vagyok a Malfoy család egyetlen örököse, lesz elég vagyonom kettőnknek.
- És, ha meghaltok, kié lesz a vagyon?
- Nem fogunk meghalni, Regulus. A családom az Ő védelme alatt áll...

Bellatrix Black nyugodt tekintettel foglalt helyet a már jól megszokott székén, Voldemort jobb oldalán. Csakhogy a Nagyúr még nem érkezett meg.
- A terv jól halad – mondták többen az asztalnál, miközben leültek, és Bellára néztek. A változás, amin a nő átment megdöbbentő volt. Most sokkal félelmetesebb lett, pedig nem ölt halálfalókat csak azért, mert megsértődött, nem, most a pillantása volt „halálos”, és az a hidegvér, ahogy képes volt embereket ölni. Muglikat, varázslókat, nőket, férfiakat és gyermekeket egyaránt. Ha az lett volna a feladat, a szüleit is megölte volna.
- Caramel jó választásnak tűnt, mint miniszter. Dumbledore-t nem lehetett volna befolyásolni, Cygnus Black jól választott.
- Valaki tán megkérdőjelezte ezt? - kérdezte Bella feltekintve. Rod, aki rögtön mellette ült, vágott egy grimaszt. Ő azért még félt a felesége dühkitöréseitől, mert megesett ritkán... otthon...
- Nem, persze, hogy nem, csak dicsérni akartuk!
- Remek – állt fel a nő. - A Nagyúr ma nem jön ide, de küldött nekem egy baglyot. Sly, volt benne neked is egy üzenet. - Azzal átnyújtott egy papírt a férfinak. - Te vezeted a támadást a Minisztérium ellen. Nekem más dolgom lesz. Nagyobb feladatot bíztak rám, és veszélyeset. A legjobb halálfalókra lesz szükségem.
- Mihez?
- A Nagyúrnak kell egy könyv. Dumbledore irodájából. Egy olyan könyv, amiből a világon csak egyetlen egy létezik, és az a Roxfortban van.
- Be akarsz törni a Roxfortban? Mi van abban a könyvben?
- Fekete mágia. Nem tudom, a Nagyúr nem kötötte az orromra. Meg sem nézhetem, nem olvashatok bele.
- Értem... Szóval a Nagyúr fel akarja áldozni a halálfalókat? Ha elkapnak a Roxfortba, Dumbledore irodájába, akkor életfogytiglan csücsülhetsz az Azkabanban. Én nem megyek – állt fel egy halálfaló.
- Én viszont izgalmasnak találom, és, ha elég jónak tartasz, Lestrange, akkor veled tartok – szólt egy másik. A vélemények eloszlottak, Bellatrix arcán pedig mosoly terült szét.

Sirius vidáman lógott legendás lényeg gondozásáról, és helyette inkább töltötte az idejét a Tiltott Rengeteg mellett. Leült az erdő szélére, és hátradőlt a füvön.
- Szabadság!
- Sirius! - Úgy ült fel, mintha rugó lökte volna, és nézett szét. - Sirius Black! - Megrázta a fejét, mikor rájött, hogy a hang a farzsebéből szól. Kivette az ikertükröt, és belenézett.
- Mi van, Ágas?
- Lógsz? - kérdezte a fiú képe a tükörből.
- Aha... baj?
- Persze, hogy baj! - csattant fel a fiú. - Nekem is szólhattál volna. - Sirius elmosolyodott, majd színpadiasan széttárta a karját.
- Egyedül akartam lenni – mondta végül. - Szóval ne haragudj... - Azzal eltette a tükröt, és visszadőlt a fűre. Jó a barátaival lenni, de néha kell egy kis magány... egy kis nyugalom...
- Most bent vagyunk. És hogyan tovább, Bella? A kastélyba hogy akarsz bejutni? És Dumbledore irodájába?
- Vannak ötleteim... - hangzott fel egy jól ismert hang. Sirius felült és fülelni kezdett, amikor valaki megérintette a vállát. Ijedten ugrott fel, s mikor már talpon volt maga előtt látta Bellát.
- Bella!
- Sirius – nézett rá a nő, és elhúzta a száját. - Beszélnünk kell!
- Nem segítek bejutni Dumbledore-hoz! - jelentette ki a másik, mire az unokanővére legyintett.
- Majd Dumbledore beenged minket – mondta, mire a fiú pislogva nézett rá. - Másról akarok veled beszélni. Úgy hírlik, neked nem tetszett, hogy Malfoyt eljegyeztük Cissyvel.
- Nem, hiszen, Cissy nem is akar hozzámenni.
- A család egyességet ajánl neked – nézett rá a nő. - Ha te elveszed a lányt, akit apád neked szánt, úgy a család felbontja Cissy és Lucius eljegyzését, és a húgomnak nem kell hozzámennie Malfoyhoz. - Sirius elgondolkozva nézett le a földre. - Mit szólsz?
Minden, ami olyan egyértelmű volt eddig, most semmivé foszlott. Már nem tagadhatja ki magát, hiszen, Cissy... ő megtenné. Ő hozzámenne Malfoyhoz azért, mert a szülei ráparancsoltak. Nem azért, mert rossz, vagy csalódást akar okozni, hanem mert fél. Fél attól, hogy magára marad. Nem tud nemet mondani a szüleinek.
- Rendben.
- Jövő héten találkozol a menyasszonyoddal, és eljegyzed őt.
- Rendben.
- És el is veszed feleségül.
- Hány éves? - nézett fel a fiú elgondolkodva.
- Tizenöt?
- Micsoda?! Egy tizenöt éves lányt akartok velem elvetetni? - kérdezte döbbenten, és lépett egyet hátra. - De akkor még nem is számít felnőttnek.
- Akkor csak eljegyzed, és vársz két évet. Nekünk nyolc, a lényeg, hogy összeházasodjatok.
- Cissyt sem adhatjátok hozzá Malfoyhoz még két évig.
- De igen, ő megtenné, tizenöt évesen is hozzámenne. És ő neki szabad is. Igaz, hogy a menyasszonyodnál ezt nem engedték, de szerződést kötsz majd. Egy megszeghetetlen esküt, hogy elveszed két év múlva.
- Szörnyű... szerencsétlen lányokat ennek kitenni.
- Hagyjuk ezt! Jövő héten hazajössz az eljegyzésre?
- Van más esélyem?
- Igen, hagyod Cissyt férjhez menni.
- Nem teszem. Rendben, jövő hét végén ott leszek. - Azzal hátat fordított a nőnek, és bement a kastélyba.
Bella mellé még két másik halálfaló lépett. A nő arcán gonosz vigyor jelent meg, majd a két társára nézett.
- Nézzünk meg, Dumbledore itthon van-e.

Cissy nehéz szívvel lépett ki a teremből, és most sem tudta még, hogy Lucius miért hagyta ott az állítólagos randijukon. Nem a fiú érzelmei zavarták, inkább az, hogy Malfoy készül valamire.
Ráadásul ezen a héten Lydia is nagyon elkenődött volt, mintha megérezte volna, hogy semmi sem megy simán a barátai körül. Szomorú tekintettel nézett a barátnőjére, mikor Lucius elrángatta, és akkor sem nyugodott meg, mikor Siriusszal volt. Zavarta, hogy kiderült, a barátjának meg kell nősülnie valamikor. Bár érezte... tudta, hogy Sirius nem tenné meg, mégis félt.
Amikor Cissy visszaért a klubhelyiségbe a Luciusszal való találkozó után, leült az ágyára Lydia mellé, és felsóhajtott.
- El kell mondanom valamit, muszáj valakinek elmondanom, de nem mondhatod el senkinek.
- Mit?
- Lucius beszélt a szüleimmel, és arra a megállapodásra jutottak, hogy... ha hozzámegyek Malfoyhoz önként, akkor Siriusnak nem kell megnősülnie.
- És megteszed?
- Meg – bólintott a lány. - Nekem úgysincs senkim, ti pedig... olyan szép pár vagytok. És Sirius annyit segített nekem már... de... ne mondd el neki, kérlek! Nem engedné, hogy megtegyem.
- Rendben – bólintott Lydia, és hálás tekintettel nézett a barátnőjére, hiszen, ha belemegy a házasságba, azzal megmenti őket.

Hirtelen furcsa zaj járta át a kastélyt. Sirius és James összenéztek a folyosón, miközben a következő órára mentek volna, és a pálcájuk felé nyúltak. Lily belekarolt a barátjába, és félve nézett a folyosó vége felé, ahol megjelent Bellatrix dühös arca, majd egész valójában végigtrappolt a folyosón, és eltűnt a másik végén. Két társa úgy szaladt utána.
- Bella, várj már!
- Lestrange! - James és Sirius értetlenül összenéztek, majd megrántották a vállukat.
- Mindig őrült volt...