- Mi van? - kérdezte egyszerre Sirius és Narcissa a mögöttük álló Lucius Malfoytól. - Miről beszélsz, te ostoba tuskó?
- Arról, hogy te most már a menyasszonyom vagy – szólt a fiú, és megfogta Cissy kezét, hogy ráhúzzon egy karikagyűrűt, de a lány kirántotta a kezét a fiúéból.
- Nem marháskodj, Malfoy, úgyse megyek hozzád. Még csak tizenöt vagyok... két évet akkor is várnod kellene, ha hozzád akarnék menni.
- A szüleid belementek a házasságba...
- Cygnus őrült, ne vedd készpénznek, amit mond – szólt Sirius is, majd Cissy elé állt. - Malfoy, jobb, ha elhúzod a csíkot, és békén hagyod Cissyt.
- Maximum akkor mennék hozzád, ha te lennél az utolsó férfi a világon, de akkor is elgondolkoznék a dolgon – válaszolt Narcissa, és belekarolt az unokabátyjába. Úgy tűnt, a Lilys incidenst gyorsan elfelejtette mind a két fél. És Siriusnak is csak akkor jutott eszébe, mikor James és Lily megjelentek a köreikben. Cissy kicsit csalódottan sóhajtott fel, mikor meglátta, hogy fogják egymás kezét. Úgy tűnt, ezt Malfoy is észrevette.
- Lehet, hogy aranyvérű, de véráruló... vele nem járnál jól. Cissy... drága Narcissa. Hát úgy járnál, mint a nővéred? Tudod milyen szenvedéseket kell kiállnia, azért, mert kitagadták? - kérdezte.
- Hazugság – suttogta, majd gyilkos tekintettel nézett Malfoyra. - Előbb vetem vízbe magam, minthogy azért menjek hozzád, mert rávetted a szüleim. Akkor tagadjanak ki, nem érdekel. Sirius és Meda mellettem állnának, nem maradok egyedül.
- Siriusra is az vár, ami rád! - A fiú felszisszent, és lefejtve a kezéről Lydia kezét, a pálcájáért nyúlt.
- Takarodj, Malfoy!
- Érzékeny témát érintettem, Black? - nézett rá a szőke fiú. - Mindent tudok a családotokban folyó dolgokról. Rólad is...
- Fogd be a szád! - sziszegte dühösen Sirius, és feljebb emelte a pálcáját. - Mert ha én fogom be...
- Az utca közterület... mondd csak, tudod már, kit kell elvenned feleségül? - Mindenki döbbenten nézett Siriusra, Lydia pedig tett egy lépést hátra, és hitetlen tekintettel nézett a barátjára. A fiú tekintete lángolt, mikor hátat fordított a csapatnak, és elindult vissza a Roxfort felé. A többiek döbbenten néztek utána, Lydia szeme elhomályosult, és hitetlenül nézett utána, akárcsak Cissy, akit Lucius karon ragadott, és kihasználva az általános figyelmetlenséget, elrángatta onnan a lányt. Lily és James összenéztek, majd a lány Sirius után lökte a fiút, majd Lydiához fordult.
- Ne aggódj emiatt, biztos minden rendben lesz. Majd James beszél vele.
- De... miről? Miért nem beszélt róla? Nem bízott bennem?
- Nem hiszem, hogy erről lenne szó, inkább nem akart ezzel zavarni, vagy felzaklatni, bízd rá Jamesre, ő ismeri Siriust, nem lesz semmi baj...

- Tapmancs, állj meg! - szólt James utána rohanva, és megragadta a barátja karját. - Miről beszélt Malfoy?
- Semmi, nem érdekes. Most hagyjál!
- Ne csináld már, nekem elmondhatod! - állt elé, mire Sirius felemelte a pálcát, és rászegezte.
- James, hagyj békén!
- Úgyse átkoznál meg – komorult el a másik fiú, de a pálca még mindig rá volt szegezve. - Sirius, tedd le a pálcát, és beszéljük meg! Ha jól emlékszem, barátok vagyunk, nem?
- Egyedül akarok lenni!
- És Lydia, neki nem tartozol az igazsággal? - kérdezte a fiú, még mindig elé állva, és a pálcát nézte. - Neki se mondasz el semmit?
- James, most nincs kedvem erről beszélni, úgyse lesz belőle semmi... Mit gondolsz, miért szöktem el?
- Azért, mert meg akarnak nősíteni? - kérdezett vissza értetlenül James. - Honnan kellett volna gondolnom? Sirius, te olyan hülye vagy néha!
- Talán... - engedte le a kezét a fiú. - De most akkor is egyedül akarok lenni. Engedj! - James felemelte a kezeit, és félreállt, Sirius pedig dühösen tovább trappolt. Lily és Lydia ekkor érték utol őt.
- Hol van Sirius? - kérdezte az utóbbi halk hangon.
- Azt mondta egyedül akar maradni – válaszolt James, és megfogta Lily kezét. - Majd még beszélek vele, ne aggódj. Amúgy, Cissy hol van? - kérdezte. Lily összehúzta a szemét, és megrántotta a vállát.
- Lucius is eltűnt... Talán... Istenem, ugye nem bántja Cissyt?
- Megkeresem! - szólt James, és indult is volna, ha meg nem pillantja Lily arcát. - Lily, figyelj...
- Menj csak... - mondta a lány, de a fiú kiérezte a hangjából a sértettséget és a dacot.
- Lily...
- Menj, ne is törődj velem...
- Lily! Kicsim... kérlek... Ne csináld!
- Menj, keresd meg! Miért nem mész? - James felsóhajtott, majd segélykérőn nézett Lydiára, aki csak szemtelenül vigyorgott. Tetszett neki Lily játéka, bár ő sose merte volna megtenni Siriusszal. Túlságosan félt, hogy elvesztheti.
- Most mit kellene tennem? - kérdezte tanácstalanul, mire a hollóhátas lány elnevette magát.
- Majd én megkeresem őket. Lucius úgyse merne bántani, Sirius ki is kaparná a szemét.
- Vagy rosszabb – mondta Lily. James még egy kicsit aggódva nézett rá, majd a kezét nyújtotta Lilynek.
- Kérd meg Remust, hogy menjen veled. Láttam a Mézesfalásnál.
- Rendben. Legyetek jók, és ne veszekedjetek, és James, szerintem ma már csak Lilyre figyelj...

- Hé, Malfoy, hagyj békén! - szólt Cissy, és megpróbálta kitépni a kezét Luciuséból. - Hagyjál már!
- Sajnálom, kedvesem. Csak mutatni szeretnék valamit – szólt, és elengedte a lány karját. - Ne haragudj.
- Én... Fájt és rosszul esett, hogy rángatsz, különben is hagyj békén! Miért kellett Siriust is bántanod? - kiabált rá a lány.
- Cissy... nyugodj már meg egy percre! - nézett rá kissé döbbenten a szőke fiú, úgy tűnt, a lány kikelt magából.
- Nem nyugszom! Hagyj békén, gyűlöllek, gyűlölöm a Malfoyokat és... - Döbbenten hallgatott el, amikor a fiú kezében meglátott egy rózsát, amit felé nyújtott. - Ez mi?
- Ajándék egy gyűlölt Malfoytól.
- Én... ezt nem fogadom el – lépett hátrébb a lány. - Kérlek, hagyj békén!
- De Narcissa... – Malfoy olyan gyengéden fogta meg a lány kezét, hogy Cissy elpirult. - Kérlek, csak pár percet töltsünk kettesben.
- Nem akarok – válaszolt a lány, de immár halkan. - Hagyj békén! - szólt, és elrohant a Roxfort felé, ki a faluból. Lucius a rózsára nézett, ledobta a földre, majd elindult ő is visszafelé.

Másnap reggel mindenki kissé fáradtan ébredt fel. Lily egy könyvvel a kezében lépkedett le a klubhelyiségbe, de amint leült a kanapéra, majdnem elaludt. Sirius és James egyszerre jöttek le halkan beszélgetve, de látszott, hogy ők is fáradtak, míg Remus friss volt és fitt. Lesietett, köszönt Lilynek, majd távozott.
- Ezt el kell mondanod Lydiának is – szólt James, mikor odaléptek a kanapéhoz. A fiú leült Lily mellé, aki éppen szundított, és gyengéden, apró mosollyal az arcán magához húzta. A lány láthatólag nem ébredt fel, de James legnagyobb örömére odafészkelte magát a fiúhoz. Sirius elmosolyodott, és elindult kifelé.
- Beszélek Cissyvel és Lydiával.
- Jó ötlet! - válaszolt James, miközben a szerelme arcát figyelte.

Cissy aggódó szívvel ébredt fel, és ült pár percig az ágya tetején, míg Lydia fel nem ébredt. Ő sem volt boldog, mivel szombaton nem tudott Siriusszal többet beszélni, és ez aggasztotta. Kicsit félt attól, hogy most majd mi fog történni, de végül mind a ketten erőt vettek magukon, és felkeltek, majd elindultak a reggelihez. Viszont, amint kiléptek a Hollóhát körletéből két fiú is útjukat állta, akik egyszerre érkeztek oda. Sirius és Lucius. Az utóbbi egy szál vörös rózsát tartott kezében, és Narcissa felé nyújtotta. A lány annyira meglepődött, hogy elvette, Lucius pedig eltűnt. Sirius pislogva nézett utána, de Cissy is csak bambán bámult a rózsára.
- Egy rózsa?
- Lucius, a romantikus hódító? Ez nekem új – szólt Lydia, és kicsit elmosolyodott. - Még az is lehet, hogy nem olyan rémes, mint gondolod. - Narcissa gyilkos tekintettel nézett a barátnőjére, a kezébe nyomta a rózsát, majd úriasan távozott... köszönés nélkül. Sirius egy picit elmosolyodott, majd a kezét nyújtotta Lydia felé.
- Beszélgetünk?
- Igen...

Narcissa dühösen sietett le a reggelihez, nem törődve senkivel és semmivel, egészen addig, míg be nem lépett a nagyterembe, ahol valaki megfogta a kezét.
- A rózsát hol hagytad? - búgta egy hang, és egy másik rózsát is átnyújtott neki.
- Nem hagynál békén? - fordult Lucius felé a lány, mire a fiú sármosan elmosolyodott.
- Addig nem, amíg ön szántadból el nem jössz velem egy randira. Kérlek, kedvesem.
- Mit akarsz tőlem? Miért én? - nézett rá a lány kissé elkeseredetten. Lucius megfordult, és gyengéden maga után húzta Cissyt egy üres terembe, ami mégsem volt annyira üres. Volt bent egy vörös abrosszal letakart asztal, amin két tányér volt és egy gyertya. Minden csodálatos volt, és romantikus, csak Narcissa nem Malfoyjal tudta volna mindezt elképzelni.
Malfoy kihúzta az egyik széket kihúzta és a lányra nézett.
- Helyet foglalsz?
- Reggeli van – válaszolt a lány. - Nem fogok veled gyertyafényes reggelit elfogyasztani.
- Gondoltam a vacsora az túlzás, ezért döntöttem a reggeli mellett. De a gyertyafény sokkal romantikusabbá teszi. Ágyba nem vihettem a reggelit, hiszen hollóhátas vagy, és gondolom ott se tudnak a fiúk bemenni a lányokhoz... így maradt ez... - Cissy arcán halvány mosoly jelent meg a magyarázatra, de még mindig nem ült le.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte. Lucius közelebb lépett hozzá, majd gyengéd csókot lehelt a lány ajkaira.
- Téged... - Cissy hátat fordított és elrohant. A csók ízét viszont nem tudta elfelejteni,
Besietett a nagyterembe, és a Griffendél asztalához sietett, ahol Lily, Remus, Peter és James reggeliztek éppen.
- Leülhetek hozzátok? - kérdezte zaklatottan, de ekkorra Malfoy utol érte.
- Miért rohantál el? - kérdezte. A lány felé fordult.
- Hagyj békén, kérlek, hagyjál! James, segíts! - nézett a fiúra, aki felállt.
- Malfoy, miért nem hagyod békén Cissyt? - kérdezte.
- Te miért nem hagytad békén a sárvérűt akkor sem, amikor visszautasított? - kérdezett vissza a fiú. James döbbenten nézett rá, és nem szólt, még akkor sem, amikor Malfoy gyengéden elvezette Cissyt, aki könyörgő tekintettel nézett vissza rá.
- Miért nem segítettél neki? - kérdezte Lily halkan ránézve. James felsóhajtott.
- Neked segített valaki, amikor folyton randikra hívtalak?
- De...
- Csak azért, mert mi nem kedveljük, és mert ő mardekáros, ezért nem jár neki annyi jog, mint például nekem? - Lily kicsit elmosolyodott. - Különben sem akarja bántani.
- De Cissy nem akar vele lenni – szólt szelíden Remus.
- Lily sem akart velem lenni... - Erre az érvre mindenki hallgatott, de azért a szőke páros után néztek.

- Mitől félsz? - kérdezte Lucius halkan, és mosolyogva.
- Nem félek, nem akarok veled lenni – mondta a lány, mikor kelletlen leült a székre.
- Csak egy reggeli – válaszolt a másik. - A menyasszonyommal.
- Én nem mondtam neked igent, így nem vagyok a menyasszonyod...
- Akkor kitagadnak – válaszolt a fiú, és ő is leült. Intett a pálcájával, mire az asztalka megtelt finom ételekkel. Cissy nézte a finomságokat, majd kivett néhány gyümölcsöt egy kosárból.
- Nem érdekel. Meda és Sirius segítenének.
- Sirius? Ő is megnősül...
- Kétlem. Szerintem éppen azért szökött el, hogy ne kelljen, de ez csak rá tartozik. Ismerem őt, nem fél attól, hogy kitagadják, nem menne bele egy kényszerházasságba.
- És ha megfenyegetik? Nem azzal, hogy kitagadják, olyasmivel, amire nem mondhat nemet.
- Mire gondolsz? - kérdezte a lány aggódó hangon.
- Ha a barátait fenyegetnék meg? Cissy, te is tudod, hogy a nővéred... ő bármire képes... ahogy az apád is. Én nem akarom, hogy ártsanak neked, de megteszik... Siriusszal is megtennék. Én tudom, mire készülnek a Blackek, és ha Sirius nem megy bele a házasságba, akkor a halál megváltás lesz számára... - Cissy elsápadt.
- Istenem! - Ugrott fel. - Mit akarnak tenni? Megakadályozhatjuk, mondd már!
- Cissy, mit tehetnél te ellenük? Kitagadhatnak, és...
- Mióta élek, Sirius vigyáz rám! Én bármit megtennék érte! - Lucius elgondolkozott, majd arcán furcsa mosoly jelent meg, felállt, és kezet csókolt Narcissának.
- Beszélek az apáddal, kedvesem – mondta, és gonosz mosollyal a száján távozott. Cissy értetlenül, sápadtan és remegő ajkakkal nézett utána.