Az idő lassan telt a Roxfortban, minden megszokott volt. James udvarolt Lilynek, aki időnként pozitívan, időnként negatívan fogadta ezt. Sirius boldog volt Lydia mellett, és jól érezte magát, elégedett volt, azonban egyetlen dolog nem tetszett neki, hogy Cissy, úgy döntött, nem hagyja, hogy Lily szerezze meg Jamest.
- Csak egy séta, na! - ragadta meg Cissy James kezét. - Menjünk le együtt a Roxmortsba.
- Menjünk hármasban. - Pislogott rá egy zöld szempár a másik oldalról.
Sirius majdnem kiköpte a teát, amit ivott, amikor a fiú és a rajta csüngő két lány belépett.
- Látom, népszerű lettél a csajok körében.
- Csüngnek rajtam a lányok – vigyorodott el a fiú, majd kihúzta a kezét a két lány karjából.
- Nem mehetnénk csak mi ketten? - fordult Lilyhez.
- Nem... - válaszolt a lány elmosolyodva.
- Akkor menjünk mi kettesben – nézett rá Cissy reménykedve.
- Nem – mondta Lily. - Azt nem hagynám – mosolygott elégedetten. James kérdőn tekintett Siriusra, aki megrántotta a vállát, és tovább reggelizett.
- Narcissa, inkább jöjj velem a hétvégén. - Mindenki döbbenten fordult meg, és eltátották a szájukat, amikor meglátták Lucius Malfoyt, a hetedéves mardekárost, aki emellett még iskolaelső is volt.
- Ez randi meghívás volt? - kérdezte Sirius döbbenten. Lucius ráemelte felsőbbséges tekintetét, majd elhúzta a száját.
- Mi közöd hozzá, Black?
- Cissy az én húgom. Felelősséggel tartozom iránta – állt fel a fiú, és közelebb lépett Luciushoz. Ekkor ért oda hozzájuk Lydia, és belekarolt a barátjába.
- Csak az unokatestvéred, és semmi közöd hozzá – mondta.
- Nem megyek veled randizni, mivel nagyon nem érdekelsz – válaszolt Narcissa, és Jamesre mosolygott.
- Te viszont igen!
- Hagyd, gyere velem – fogta meg a kezét Lucius, és maga felé húzta.
- De miért? Ki vagyok én, hogy tetszem a nagy Lucius Malfoynak?
- Egy szép, okos hollóhátas lány, aki aranyvérű és Cygnus Black lánya.
- Ez utóbbit nem tartom erényemnek – válaszolt a lány, és vissza akart fordulni Jameshez, de Lily közbeszólt.
- Bezzeg azt, hogy aranyvérű vagy, azt igen. - Lucius ránézett, és a szeméből sütött a megvetés.
- Te csak maradj a vérárulónál. - Lily felnézett rá, és grimaszolt egyet, majd végül elmosolyodott.
- Ha közte és közted kellene választanom, most ebben a másodpercben hozzámennék feleségül.
- Ez jó! - csillant fel James szeme, és elmosolyodott. Lucius megcsóválta a fejét, és Cissyre nézett, majd felé nyújtotta a kezét.
- Gondold át, kedvesem.
- Ha kényszerítenének, akkor sem! - válaszolt Cissy, majd karon fogta Lydiát, és elrángatta Sirius mellől. A fiú sértődötten nézett a húgára, és csalódottan a barátnője után, aztán leült, és tovább reggelizett. James megvárta, míg Lily leül, és mellé telepedett le, aztán rámosolygott.
- Szóval, hozzám jössz? - kérdezte mosollyal az arcán.
- Azzal még várjunk, te... vigyori.
- Most jöttem rá, hogy te... te szerelmes vagy belém – szólt a fiú komolyan. Lily elvigyorodott, és megbökte a fiú vállát.
- Te meg egy nagy ökör vagy, hogy eddig nem vetted észre – felpattant, és elrohant. James se maradt hülve, hanem utána sietett, és elkapta a lányt a nagytermen kívül. Sirius mosolyogva csóválta meg a fejét, és folytatta a kiadós reggelit.

Az első órára Sirius Ave-vel, a reggeli eseményeket megbeszélve érkezett, aztán mind a ketten együtt mosolyogtak, mikor a párocska (Lily és James) is befutott. A lány próbált szabadulni James kezétől, de ezt a fiú (teljesen nyugodt, és megrendíthetetlen arccal) nem hagyta. Amikor McGalagony megérkezett, a diákok bevonultak, a tanárnő pedig elmosolyodott, amikor meglátta a két szerelmest.

Sirius egész nap csendes volt, és visszafogott. Remus gyengélkedett a közelgő telihold miatt, Peter általában meghúzta magát, Sirius pedig aggódott. Valami nem tetszett neki. Ha Lydiával lehetett volna, Cissy mindig elrángatta a barátnőjét, hogy legyen indoka Malfoy ellen. A fiú valamit tervezett: sunyin viselkedett a hollóhátas lány közelében, és olyan elégedetten tekintett rá, mintha Cissy igen mondott volna neki a randi hívásokra. Ráadásul Sirius nem egyszer hallott olyan mondatot Malfoy szájából, hogy:
- Ő már az enyém...
Ezek a dolgok aggasztották. Ismerte a családját, tudta, hogy milyen emberek, és, ha Malfoy hozzájuk fordult... Nem akarta az unokahúgát kitenni annak, aminek ő is ki van már téve.
- Valami baj van? - karolt be egy Lydia egy péntek délután. Ez volt az utolsó nap a roxmortsi hétvége előtt. A héten senki nem törődött igazán a fiúval, hiszen Lydia folyton Cissyvel volt, James csak Lilyvel volt hajlandó törődni, de a lány nem egyezett bele a kettesben lévő randiba, ragaszkodott a hármashoz, Cissyhez. Sirius így magára maradt ezen a héten, persze csak elméletben. Mindig volt, akivel beszélgessen, időnként James is rávehető volt, de vele sem tudott mélyebb beszélgetést véghez vinni a problémákról.
- Nem semmi... kicsit sokat aggódom. Malfoy miatt.
- Nem lesz baj, Cissyt nem érdekli a szőke herceg, ő...
- Tudom, Ágasért van oda, ami hülyeség, és ezt felfoghatná. James Lilyt szereti, méghozzá úgy, hogy... sose láttam még ennyire feldobottnak, pedig Lily még mindig kikosarazza időnként.
- De James tudja, hogy van remény. Holnap kettesben leszünk?
- Baj, ha a többiekkel megyünk le? Úgy is tudunk kettesben lenni, ha akarunk. - Lydia felnézett Siriusra, és kicsit csalódottan elengedte a fiú kezét.
- És akarunk? - A fiú ránézett, majd elmosolyodott. Lehajolt a lányhoz, és egy romantikus csókot lehelt az ajkaira.
- Miért vagy ilyen csalódott?
- Én... bármit megtennék érted – mondta a lány halkan. - Én... belehalnék, ha...
- Szeretlek, Lydia Hallows. - A lány bólintott, és mosolyogva újra belekarolt a fiúba, miközben egy kósza könnycsepp lecsorgott az arcán. - Éljen a holnapi hétvége...