Voldemort lassan lépkedett közelebb az asztalhoz, miközben a földön fekvő hullára tekintett. Felhúzta a szemöldökét, de nem szólalt meg, csak méltóságteljesen leült a helyére.
- Mi történt? - kérdezte.
- Semmi – válaszolt Bellatrix. - Úgy éreztem, túl gyenge láncszeme a csapatnak.
- Sértegette Rodolphust, ezért Bella megölte. Ostobaság, gyengíti a csapatot! - szólt egy másik halálfaló felállva. - Az én véleményem, hogy ki kellene dobni őket! Gyengítik a csapatot! - Egy zöld villanás töltötte be a termet, és a halálfaló holtan hullott le a padlóra. Bella szeme villámokat hányt.
- Valakinek még van problémája? - kérdezte a nő. Voldemort megcsóválta a fejét.
- Kénytelenek leszünk tagokat felvenni, ha tovább öldökölsz, Bella – szólt Voldemort, és felállt. - Mindenesetre, meg kell beszélnünk a hatalomátvételt. A minisztériumot el kell foglalnunk.
- Mi lenne, ha betörnénk, mindenkit megölnénk, és elfoglalnánk? - kérdezte Bella fáradtan, kissé flegma stílusban. Voldemort felhúzott szemmel ránézett, és az arcán elégedett, gonosz mosoly jelent meg.
- Bella...
- Csak egy ötlet volt – legyintett a nő. Rod elmosolyodott, de senki nem szólt, pedig a halálfalók közül többen is fintorogtak. - Szóval, gondolom be kellene épülnie valakinek.
- Ez már jobban tetszik – válaszolt a Nagyúr, és hátradőlt. - És ki lesz az, aki beépül a minisztériumba?
- Ne Bella legyen – szólt egy halálfaló. - Különben nem lesz hova beépülni. - Mindenki arcán átsuhant egy mosoly, még Voldemort szája széle is felfelé görbült.
- Na jó, mindenkinek velem van gondja? - ugrott fel dühösen a nő, és körbenézett. Senki nem válaszolt, mindenki lapított, főleg, hogy a nő megszorította a pálcáját. - Most megkukultatok?
- Csak senki nem akar meghalni – válaszolt a nővel szemben ülő halálfaló, mire Bella villámló tekintete őt érte. - És mielőtt megölsz, talán gondolkozz el azon, mit teszel, mivel a gyilkosságaid lassan felérnek egy árulással. Gyengíted a csapatot... Opal halála óta azt hiszed, te van a legfőbb közöttünk, de fel kell hogy világosítsalak, te sem érsz többet semelyikünknél, sőt... és, ha nem akarsz merénylet áldozata lenni, hát visszafogod magad, mert mi nem hagyjuk, hogy tovább öldökölj... - Aztán Voldemort felé fordult. - Nagyuram! Indítványozom Bellatrix időleges felfüggesztését, míg meg nem érti, mennyire fontos, hogy a csapat egyben maradjon, és lehetőleg ne csökkenjen a létszáma. Jelenléte veszélyeztet minden akciót, a vérszomja már túlzás.
- Egyetértek – szólt Voldemort. - Bella, kérlek távozz, Rodolphus menj vele, te felelsz azért, hogy a feleséged, a felfüggesztése alatt, ne öljön, és ne hívja fel magára a figyelmet.
- De, Nagyúr! - állt fel a nő meghökkenve.
- Így döntöttem, van vele valami problémád? - A nő összehúzta a szemét, nemet intett, majd a férjével együtt távozott a teremből.

Amint hazaért, az első dolgot, ami a kezéhez ért, a földhöz vágta, ez pedig az édesanyja egyik régebbi ajándéka volt. Rod nyugodtan elsétált mellette, és leült a kanapéra.
- Nyugodj meg, Bella!
- Kidobtak, egyszerűen félretoltak, mint valami...
- Zavart okoztál a halálfalók között. Valamennyire egyet kell értenem Sly-jal. Tényleg kicsit túl vérszomjas lettél az utóbbi időben.
- Így van ez, drágám – fordult felé a nő. - És mindenkit meg fogok ölni, aki ellenem van!
- Vagy lenyugszol, és azt teszed, amit a Nagyúr mondd, nem csökkented a hívei létszámát, és neked se lesz bajod.
- Miért lenne bajom? - kérdezte Bella kíváncsian. - Engem nem tudnak megölni!
- Ó, húsz huszonöt halálfaló majdcsak megoldja valahogy. Kedvesem, mi lenne, ha leülnél, pár napig nem gondolnál semmi másra, csak a pihenésre, és a nyugalomra? - A nő elgondolkodott, felsóhajtott, és bólintott.
- Rendben.
- Remek.
Bella elmosolyodott, majd lassú mozdulattal odasétált a férjéhez, és az ölébe ült. Elkezdte simogatni a mellkasát, egyre lejjebb és lejjebb vezetve a kezét.
- Szóval szerinted pihennem kellene? - kérdezte búgó hangon, a férfi fülébe suttogva, aztán megcsókolta Rodot. A férfi pillanatokon belül átvette a vezető szerepet a cselekményekben, és feleségét a kanapéra döntötte.
- Igen, nem ártana – mondta, miközben a nyakát csókolgatta, és a nő felsőjét próbálta levenni. Persze Bella megkönnyítette a dolgát, miközben a férfit vetkőztette.
- Rendben, hát legyen! - Felemelte a kezét, feljebb húzta a lábát, és várta az édes pihenés legszebb részét.

~§~

A Potter ház másnap nemcsak James barátaitól volt hangos, hanem a megérkező aranyvérű társaságtól is, akiket fentről figyeltek, legalábbis James és Lily. A lány nem igazán ismerte az aranyvérű családokat, így a fiú felajánlotta neki, hogy ellátja információkkal és pletykákkal, így leültek a lépcsőre, és nézték az ünneplőket.
- Ők mind minisztériumi tagok?
- Igenis, nem is – szólt a fiú, majd az apja mellett álló magas férfira mutatott.
- Ő Orion Black, mellette pedig az unokatestvére áll Cygnus. Orion Sirius apja, Cygnus pedig Cissyé. Az öreg kissé őrült, ez ragályos a Black család azon ágában. Regulus is az...
- De azt mondtad, hogy unokatestvérek. Regulus Sirius öccse nem? Akkor nem külön ág?
- Nem, mert Cygnus húga Siriusék anyja, szóval...
- Jézusom, de bonyolult. Bella is őrült, csak Medán és Cissyn... meg persze Siriuson nem mutatkoznak a jelek. Ők mindig kilógtak, mármint Meda és Sirius. Cissy csak azért ilyen, mert kiskorában sokat volt Tapmanccsal, így nagyon ragaszkodik hozzá, bármit megtenne, amit kér.
- Sirius pedig vigyáz rá.
- Pontosan. Nézd, ott van Druella és Walburga Black. Druella Cissyék anyja; most hallottam, hogy négy éve nagyon összejött Orionnal, és szült egy ikreket, akik az ő gyermekei. Erről persze senki nem tud, csak a szüleik, Sirius és én, meg te.
- Jézusom, örülök, hogy nem vagyok aranyvérű. - James elmosolyodott, majd az anyja mellett álló fiatal hölgyre mutatott, aki egy szintén fiatal férfiba karolt bele.
- Ő Elizabeth Gilbert. A mellette álló férfi a vőlegénye Slydon Tomson. Elizabeth a Rejtélyügyi főosztályon dolgozik, Slydon pedig egyszerűen szeretne bejutni a minisztériumba. Apa szerint csak jó munka kell neki azért, hogy a Gilbert család megnyugodjon: Elizabeth jó kezekbe kerül.
- És ő? - mutatott egy távolabb álló férfira.
- Ő egy Worren. Nagyon bonyolult a családi életük. Látod – mutatott egy másik férfira, és egy nőre akik egymással beszélgettek a kandalló mellett. - Ők is Worrenek. Akit te mutattál, az Thomas Worren, azért nem állt a másik kettő mellett, mert csak féltestvérek. Mikor megtudta, hogy az apja Zakarias Worren, megfenyegette, hogy bevegyék a családba és az örökségbe. A másik kettő Richard és Mary Worren, ők testvérek, és nem beszélnek Thomasszal. Hát igen, a gőg ilyen nagy...
- Ha kiderülne, hogy van egy féltestvéred, mit szólnál? - kérdezte Lily.
- Valószínűleg rosszul esne, de ilyen nem fordulhat elő, hiszen apa és anya imádják egymást.
- Persze, mindenki ezt mondja – heccelte őt a lány, de amikor meglátta James arcát kicsit elpirult. - Csak vicc volt.
- Nem volt jó vicc...
- Jéééé! Dorea, ez a te fiad itten? - A két fiatal felnézett a hangra, majd James megforgatta a szemeit. Előttük egy idős hölgy állt, a lápcső aljánál. Hirtelen mindenki feléjük fordult, és ez Lilynek nem tetszett. Tudta, hogy vannak aranyvérű családok, akik eltűrik a mugliivadékokat, de tudta, hogy itt vannak olyanok is, akik nem.
- Igen, James, gyere egy kicsit le.
- Nem lehet anya, épp elmenni készültünk Lilyvel! - Mindenki összenézett, majd Walburga és Cygnus közelebb lépett hozzájuk.
- Na nézd csak, a mi kedves rokonunk – szólt Walburga. - Mondd csak, véletlen nem találkoztál Siriusszal?
- Nem jelentkezett nyár eleje óta – hazudta nyugodtan a fiú, és felállt, felsegítette Lilyt, és megpróbáltak elszökni, de Cygnus Black hangja megállította őket.
- A hölgy... Nem ismerem, talán bemutathatnád nekünk, James.
- Lily a neve, és az osztálytársam – válaszolt a fiú gyorsan, majd segélykérően az apjára tekintett, aki bólintott, és elindult a társaság felé.
- Dorea csodálatos vacsorát rendelt a házimanóktól, szóval menjünk az ebédlőbe. - Lassan elindultak az étkező felé, de Cygnus még mindig Lilyt nézte.
- Nem értettem jól a vezetéknevét – szólt. Charlus megtorpant, Dorea pedig riadtan a férjére nézett.
- Evans – válaszolt a lány, mielőtt James még kitalálhatott valamit.
- Ó... ilyen aranyvérű családot nem ismerek. Talán külföldiek a szüleid?
- A szüleim muglik – válaszolt a lány, mire Cygnus majdnem köpött egyet. Lily elengedte James kezét, és lassan lejjebb sétált. - Talán valami gondja van vele?
- Igen, és minden sárvérűvel – válaszolt a férfi, mire Druella karon ragadta.
- Kérlek, Cygnus!
- Nem, nem... - kirántotta a karját felesége kezéből, és közelebb lépett a lányhoz. - Mind ki kéne titeket irtani, nem érdemlitek meg a varázsló nevet, koszos muglik gyermekei, akik véletlen olyan játékszerhez jutottak, amit nem érdemeltek meg.
- Tudja mit? - kérdezte Lily, és a férfi szemébe nézett. James lejjebb lépett. - Ha lehetne, se akarnék aranyvérű lenni. Az olyan aranyvérűek, akik úgy gondolkoznak mint maga, szánalmasak. A családjuk, amit úgy féltenek romokban hever, mert minden szabályokon, és parancsokon alapul. Hogy lehet így boldog élete?
- Boldogság, nevetséges! A hatalom, azért kell élni!
- Nem csoda, hogy a családja retteg magától, maga tényleg őrült – Cygnus felemelte a kezét, hogy felpofozza a lányt, de James időben elrántotta Lilyt az útból, így a férfi keze csak a levegőt érhette. A fiú átkarolta a lányt, és gyilkos tekintettel nézett rá a Blackre.
- Hogy merészel keze emelni rá?
- Hogy merészel így beszélni velem egy sárvérű.
- Igaza van – válaszolt James. Cygnus megragadta Druella kezét, majd Dorea és Charlus felé fordultak.
- Látom érik a kitagadásod, Dorea.
- Hogy érted ezt? - húzta fel a szemöldökét az asszony.
- Ha a fiad véráruló lesz, az elég indok! - A nő szeme megvillant, és előhúzta a pálcáját.
- Takarodj a házamból Cygnus, mert, ha én takarítalak ki a Szent Mungóba kerülsz. - A férfi a pálcája felé nyúlt, de Charlus szeme is megvillant, így végül nem vette elő.
- Fenyegetsz, Dorea?
- Ne merj így beszélni a fiamról, hanem takarodj! Ez itt nem a Black ház, itt nem mondhatsz, amit akarsz! Lilynek igaza van, szánalmas vagy. Gyerünk, takarodj, és vidd a húgodat is! Orion és Druella maradhatnak, sőt maradni fognak!
- Azt nem te mondod meg! - sziszegte Walburga dühösen.
- Szóval mégis igaz? Terrorban tartjátok a családot? És ezt így mindenki előtt bebizonyítjátok? - Cygnus fújtatott egyet, majd megragadva húga karját távozott a házból. Lily felsóhajtott, majd James karjai közé bújt, a szobában pedig néma csend maradt.
- Valakinek van még kifogása Miss Evans ellen? - kérdezte Charlus halkan, s mivel senki nem válaszolt, így elindultak az ebédlő felé. Dorea még kellemes időtöltést kívánt a két fiatalnak, majd őt is eltűnt a vacsora felé. Lily lassan kibontakozott a fiú öleléséből, és letörölte az időközben előtörő könnyeit.
- Miért? - kérdezte.
- Ne törődj velük, kicsim – szólt a fiú, és megsimogatta Lily arcát, majd egy apró, könnyed csókot lehet az ajkaira. - Nem számít... Nekem nem...
- De...
- Nincs de... ők túl aranyvérűek, nem tett jót a sok egymás közötti házasság. Nem nyitottak a világra, ennyi.
- Igaz – lépett lejjebb Sirius melléjük. - Nagyon nem. - A másik kettő csodálkozva nézett fel a fiúra, eddig észre sem vették, hogy ott van. - Nem gondoltam, hogy szembe szállt Cygnusszal.
- Igen bátor tett volt – lépett lejjebb Cissy is. - Mindd végighallgattuk – szólt a csodálkozó tekintetekre. - Apa igazán félelmetes tud lenni, de te nem törtél meg. Ez...
- Bátor dolog – fejezete be Sirius. Lily halványan elmosolyodott, majd visszabújt James karjaiba.