Sirius és James mindenkinek megmutatta a szobáját. Remus és Peter, Lily és Ave, Cissy és Lydia kerültek egy-egy szobába, és végül mindenki találkozott a szalonban. James persze azonnal Lily mellé ült le, és rámosolygott.
- Szia szépségem.
- Neked is szia, James, de mintha már köszöntem volna.
- Csinos vagy.
- Köszi – mosolygott a lány, miközben láthatólag nem zavarta a bókhalom.
- Később nem lenne kedved sétálni velem odalent a faluban? Van egy nagyon kedves kis vendéglő, megebédelhetnénk...
- Szóval randi? - nézett fel a lány mosolyogva. - Ne haragudj, még nem készültem fel rád.
- Oh...
- Én szívesen elmegyek veled! - nézett rá Cissy vigyorogva, és visszafordult Sirius felé. Mellettük Lydia ült, aki megszólalni sem tudott, és nem azért, mert a másik kettő nem hagyta szóhoz jutni, de egyszerűen egy teljes szó nem jött ki a torkán. James felállt Lily mellől, és átment hozzájuk, mire az otthagyott lány vágott egy fintort.
- Lydia, mondd csak, hogy vannak mostanság a szüleid? - kérdezte.
- Ö... ööö... j-jól – válaszolt, és a nadrágjával kezdett el foglalkozni, és Siriusra lesett. James elvigyorodott.
- Tudtad, hogy Sirius megszökött otthonról?
- Tessék?! - bámult rá Cissy döbbenten. - Megszöktél? Sirius, meg vagy húzatva?
- Gyere, Cissy, elmesélem, Lydia neked majd Sirius elmondja! - húzta fel a lányt, és elvigyorodott. A barátja csodálkozva nézett rá, és Lydiára lesett, aki elpirult, és a földet kezdte fixírozni.
Narcissa pedig Jamesszel tartott.
- Ha belehal a zavarába, megkapod – kuncogott, és visszamentek Lilyhez.
- Azt hittem, már végleg faképnél hagytál – szólt a lány, mire a fiú rálesett, és elvigyorodott.
- Zavart volna? - Lily megrántotta a vállát, és nem válaszolt.
- Mondjátok, ezt meddig akarjátok csinálni? - kérdezte Cissy, és elmosolyodott. - Csak, mert én komolyan mondtam, hogy engem is elhívhatsz.
- Ó, egy kezdeményező hölgy. Jó ideje ismerlek már, Cissy, sose vettem észre, hogy vonzódnál hozzám.
- Van, amit az ember nem árul el szívesen, főleg, ha vonzódásának tárgya, máshoz vonzódik.
- Amúgy meg, megfelelsz az ízlésének – szólt Lily. - Magas, jóképű, úriember, kedves... aranyvérű, ezt majdnem lehagytam. Gondolom az utóbbi sokat számít. - James felemelte a kezét, és szólni akart, de Narcissa elmosolyodott.
- Miért is ez a gúnyos hangnem, hiszen te nem akarsz vele járni, nem? Amúgy meg, apám és a nagynéném nem kedveli a Pottereket, szóval, nem talált...
- De azért kisebb lenne a kitagadás esélye, nem? Különben, meg akkor használok gúnyos hangot, amikor akarok. És te? Miért kezdtél el ennyire érdeklődni iránta?
- Azért, amit elmondtál. Jóképű, gazdag, kedves... egyke!
- Az fontos, mi?
- Hééé! Ti most rajtam vitáztok? Öhm... nem azt mondtad, hogy már így is nagy az egóm? - kérdezte Lilyt. A lány elmosolyodott.
- Az étterem jól hangzik, mikor?
- Öööö... holnap este? - kérdezte James reménykedve.
- Oh... most az akartad bemutatni – állt fel Cissy -, hogy téged előnyben részesít velem szemben?
- Semmi ilyesmi. Átgondoltam, amit kérdeztél, és igazad van! Szóval, a holnap este nekem jó...
- Remek! - mondta James szájtátva, mire Narcissa elmosolyodott.
- Egy szál virág, azért az enyém... Mert elintéztem neked a randit – nézett a fiúra, de a szemében látszott, hogy megviseli a veresége. Hátat fordított a párocskának, és visszament Lydiáékhoz.

Lydia és Sirius halkan beszélgettek, pontosabban a fiú beszélgetni próbált, de a lány folyton zavarba jött, dadogott, és nem válaszolt. Aztán, mikor a barátnője visszatért, felpattant és elsietett.
Narcissa leült a fotelbe mellé, végignézett a beszélgetők társaságán, majd az unokabátyjára lesett.
- Sikerült beszélgetni?
- Nem mondanám, szerintem nem igazán volt beszélgetés... Csak zavarba jött, és dadogott...
- Szerelmes beléd.
- Tessék?
- Igen, azért jön zavarba, ha meglát. Szerintem első óta... bár tagadta, de én látom rajta. Rajong érted...
- Nagyon kedves lány, aranyos...
- A családja is rendben van – kacsintott rá a lány. - Különben miért szöktél el?
- Apa azt akarja, hogy nősüljek meg – sóhajtott fel a fiú. - Én meg azt mondtam, hogy nem, és eljöttem. Képzelem, anya, hogy kiborult.
- Ki fognak tagadni, mint Medát. Mi lesz velem, ha megteszik, Sirius?!
- Nem hagylak el, csak azért, mert a családom nem tart már családtagnak, Cissy. - Megfogta a lány kezét, és megszorította. - Te a húgom vagy, akire vigyáznom kell, és ez mindig így marad.
- Köszönöm – bólintott a lány, és felnézett James és Lily felé, akik meghitten beszélgetnek.
- Valami baj van?
- Semmi. Kínoz a szerelem. - Sirius arra nézett, és elmosolyodott.
- Nem jól választottál, ő Lilyt szereti. És tényleg szereti, szóval...
- Tudom, csak... ez olyan igazságtalan, hiszen ő csak játszik vele – mutatott rájuk elkeseredve, mire a fiú megveregette a kezét.
- Kétlem. Csak bizonytalan... Te sose voltál így?
- De igen – válaszolt Cissy, és felcsillanó szemmel hátradőlt. - Etikátlan lenne megpróbálnom elcsábítani?
- Jamest ismerve nem, Lilyt ismerve igen.
- Köszi, sokat segítettél... - Sirius felállt, és elindult kifelé. - Hova mész?
- Megpróbálok kicsikarni egy szót Lydiából.
- Szegény bele fog halni...
- Vicces vagy!
Kopogtak, mire mindenki felnézett. James arcán furcsa fintor jelent meg, és Siriusra nézett, ő meg csodálkozva vissza rá. Ajtónyikorgás hallatszott, és pár másodperc múlva Mrs Potter lépett be a szalonba.
- Bemutatom nektek utolsó vendégünket, a mai napon.
- Jaj ne! - szólt James, mire Dorea villámló tekintettel nézett rá. Az ajtóba megjelent egy alacsony, hét év körüli fiú.
- Ő Gregory Potter. James, a személyes felügyeletedre bízom...
- Au...
- És nálad fog aludni, mivel nincs más hely – folytatta az asszony. A Tekergők és Lily csodálkozva néztek a barátjukra, hiszen a fiú nem tűnt ártalmasnak, James mégis úgy viselkedett.
- Dorea néni, saját szobát szeretnék, lehetne?
- Igen! - állt fel James. - Sirius átköltözik hozzám, elfér, Greg pedig lehet a kis vendégszobában.
- Sirius, neked így jó? - kérdezte az asszony, mire a fiú elvigyorodott.
- James szobája körülbelül háromszor akkora, mint az a szoba, szóval annyiszor több helyem lesz. Különben is, megférünk egymás mellett...
- Remek! Akkor saját szobád lesz, felviszem a dolgaidat, és Siriust átköltöztetem. Addig ismerkedj meg mindenkivel! - szólt Mrs Potter a kisfiúnak, és beirányította a szalonba. Sirius odament Jameshez, és leült mellé.
- Ő az a Greg, akiről beszéltél? - kérdezte halkan. A fiú bólintott. - De hát nem látszik többnek nyolc évesnél!
- Hét...
- James! Ő vette el a tükröt, és nem adja vissza?
- Hidd el, ha megismered... Lily, te imádni fogod! - A lány ránézett, majd kissé félve a fiúra, aki belépett, és mikor Mrs Potter eltűnt belépett a szoba körepébe.
- Gregory Potter vagyok, Greg... - Aztán odament Jameshez. - Kis vendégszoba? - kérdezte. - Idefigyelj, estére költözzetek ki a szobádból, vagy kiverem a balhét! - Mindenki szájtátva nézett rá, James pedig elkomorult.
- Ne is álmodozz a szobámról – morogta oda neki, mire Greg arcán dühhullám futott át, és hirtelen elkezdett sírni, és kirohant.
- DOREA NÉNI!!!!! - James a tenyerébe temette az arcát, és várta az ítéletet. Mindenki néma csendben ült a szobába, mikor felhangzottak a léptek. Mr Potter lépett be a szalon ajtaján, idősödő, őszes haját megigazította, és végignézett a társaságon.
- Üdv, fiatalok! - Mindenki visszaköszönt, mire elmosolyodott. - Hallom, Greg megérkezett.
- Utálom őt, apa! - nézett fel James, mire Charlus Potter megcsóválta a fejét.
- Nehéz elviselni, tudom, de muszáj. Édesanyád oda van érte.
- Hát ez az! Mi nem voltam én kiskoromban, ami Greg igen? - Mindenki elmosolyodott, Sirius és Remus összevigyorogtak.
- Nem voltál ennyire hisztis, kibírhatatlan, nem rohangáltál senkihez, ha bajod volt, sose duzzogtál... mondjam tovább? James, tévhiteid vannak magaddal szemben? Áldott jó gyerek voltál... - Lily elkezdett köhögni, Remus a kezébe harapott, hogy visszatartsa a röhögést, és mindenki vigyorgott, egészen addig, míg a fiú egy pillantása le nem hervasztotta a vigyort az arcukról. - Mit akart?
- A szobámat! - válaszolt a fiú felháborodottan.
- De megoldottuk! Addig, amíg Dorea néni ki nem tesz minket – szólt Sirius. - De gondolom, nem zsúfolna kettőnket abba a kis szobába, csakhogy Gregé lehessen a nagy.
- Ki tudja... Anya tényleg oda van érte!
- James Potter! - hangzott fel a folyosóról. Charlus hátratekintett, és a fiúra kacsintott. James felsóhajtott, és összemosolygott Siriusszal. Az ajtóban megjelent Dorea és berontott. - Ide figyelj, James!
- Dorea, nyugodj meg! - szólt rá a férje, és lefogta a kezeit. - Nem kell mindent elhinni, amit Greg mondd, te is tudod, olyan ki csínytevő! - nyomott egy barackot a fiú fejére. - Nem tesz többet ilyet, ugye? - nézett rá.
- Mit?
- Azt akarta, hogy rakd ki Jamest és Siriust, hogy ő beköltözhessen a kuzinja szobájába. - Az asszony a kisfiúra nézett. - Többet nem tesz ilyet, igaz? - kérdezte Gregtől, aki bólintott. - Kérj bocsánatot a nénikédtől és az unokafivéredtől.
- Bocsánat... - morogta.
- Ezt az ügyet megoldottuk, beszélgethettek tovább. Greg, jó legyél! - Azzal kivezette a feleségét a szalonból. Mindenki elhallgatott, majd Cissy elnevette magát, és hozzá csatlakozott, mindenki, kivéve a hétéves kisfiút. Körbenézett, és kiszúrta Lilyt, James mellett. Odament hozzá, felvett egy nagymenős állást, és rákacsintott.
- Mit szólnál egy randihoz? - James tekintete elsötétedett, és a lányra nézett.
- Úgy tűnik, ez családi ártalom. - Lily ránézett, és elnevette magát.
- Nem...
- Miért? - kérdezte a kisfiú.
- Csak...
- A jó öreg válasz! - tárta szét a kezeit James színpadiasan, mire mindenki megint nevetni kezdett.