Sirius fáradtan tette le a ládáját egy szépen lefestett fém kapu előtt. A kaputól kikövezett út vezetett a palota stílusban épült, kétemeletes, sárga-fehér házhoz. Semmi nem volt kiírva, viszont a kovácsoltvas kapu tetején egy szintén vasból készült kicsit, emberi alak áll, hátán egy köpennyel. A fiú elnézegette, majd megfogta a kilincset és lenyomta. A kapu halkan nyikorogva engedett, és a fiú belépett. Becsukta a kaput, és körbenézett. Az út mentén rózsabokrok virágoztak, egészen a ház bejáratáig, amerre elindult. Viszont az ajtó előtt két lány állt. Egy magas, szőkés barna, vékony lány volt, aki az alacsonyabb, barna hajú, közel sem olyan szép és ápolt lányhoz beszélt, aki Siriusnak már tízszer szimpatikusabb volt.
- És most bedobom magam – szólt a szőkés barna, és kihúzta magát.
- Mert szerinted James Potter épp egy menyasszonyra vágyik! - Sirius megtorpant, és elvigyorodott.
- Igen, csak még nem találta meg az igazit! De amikor kinyitja az ajtót és meglát…
- Szörnyethal...
- Tessék?
- Azt mondtam el lesz bűvölve! - válaszolt a lány vigyorogva. A lány elmosolyodott, odalépett az ajtóhoz, és kopogott. Sirius mögöttük letette a ládáját, és várt. Nem akart szólni, kíváncsi volt a barátja arcára, mikor meglátja a lányt. Pár másodperc múlva az ajtó kinyílt, és James nézett ki rajta. Kissé komor pillantással nézett a szőkés barna lányra, de aztán meglátta Siriust.
- Tapmancs! - kiáltott fel, kikerülte a két nőszemélyt, és hozzá sietett. - Mit keresel itt? - kérdezte vidám hangon.
- Megszöktem. Két négyéves segítségével.
- Akkor maradsz? - kérdezte felvillanyozódva a fiú, mire a másik bólintott. - Remek! Anya repesni fog az örömtől! Gyere be! - Előhúzta a pálcáját, és intett vele, mire a fiú ládája felemelkedett. Ők pedig közelebb léptek a lányoktól. - Chanti, Julia, mi szél hozott?
- Én csak elkísértem Juliát – szólt az alacsonyabbik lány, és Siriusnak csak most tűnt fel, hogy indiai származású, mivel eddig nem látta az arcát, azt sem vehette észre, mennyire szép arca van.
- Én pedig meg lettem hívva tegnap, még maradok is holnapig.
- Csak akkor, ha a kanapén alszol, ugyanis nincs szabad szobánk – válaszolt James, majd a másik lányra nézett. - Chanti, ha már eljöttél, nehogy elmenj, gyere be teára – nyitotta ki az ajtót, és belebegtette Sirius ládáját. - Anya, vendégeink vannak! - kiáltott fel.

Sirius belépett a ház belsejébe, és lenyűgözte annak színe és pompája. Egyszerű berendezésű volt, mégis fenséges.
Az ajtó egy széles folyosóra nyílt, melynek falát képek díszítették, és a végén volt két lépcső. Az egyik levezetett, a másik pedig felfelé. A folyosóról több ajtó nyílt, az első ajtó balra vezetett a szalonba, jobbra pedig az étkezőbe. A konyha az alaksorban volt, épp úgy, mint a borpince és a kamra. A második ajtó balra zárva volt, James elmondása alapján az volt az apja dolgozó szobája, míg jobbra a könyvtár volt található. Az emeleten voltak a hálószobák és a vendégszobák.
Sirius sose volt még itt, így kíváncsian járatta a szemét a képek között, majd belesett a szalonba, mely nagy volt, kellemesen világos, tágas és kényelmes.
Épp benézett volna az étkezőbe, mikor egy középidős, úgy az ötvenes évei végén járó asszony sétált le a lépcsőn. Az arca szép volt, korához képest fiatalabbnak tűnt, csak a szemei árasztották a lassan ötven év bölcsességét. Járása kecses volt, alakja arányos, nem volt vékony, sőt... de ez a kis felesleg illett hozzá, asszonyosabbá tette őt. Olyan ruhákat hordott, ami előnyösen hozta ki az alakját. A fekete haja kontyba kötötte, és egy-két fürt hullt az arca mellé.
- Ó! Sirius! - kiáltott fel, mikor meglátta a fiút. Arcára mosoly ült, és úgy sietett oda üdvözölni a fiút. - Úgy örülök, hogy látlak.
- Én is örülök, hogy látlak, Dorea. Megszöktem – mondta. A nő bólintott.
- Természetesen, akkor itt maradsz nálunk! - veregette meg a vállát az asszony, majd a fiára nézett. - Mutass neki egy szobát, James.
- Rendben – válaszolt a fiú, és elindult a lépcső felé. - Gyere! - intett vissza a barátjának, aki a ládáját lebegtetve sietett utána.
A felső emelet másmilyen elrendezésű volt. A lépcső egy nagy, fapadlós térbe vezetett fel, ahol voltak szekrények, szőrős szőnyeg a padlón, kanapé, fotel, kandalló, és öt-hat ajtó.
- Ezek mind hálószobák? - kérdezte Sirius megdöbbenve, mikor körbenézett. James bólintott, majd elindult a lépcsővel szembeni ajtó felé.
- Ez az én szobám. Az enyémmel szemben – mutatott át a lépcsők fölött a másik ajtóra – a szüleim szobája. A többi egyelőre szabad.
- A tied melletti jó lesz – szólt a fiú, rámutatva a jobb oldali ajtóra. James bólintott, elővarázsolt egy kulcsot, majd kinyitotta. Egy kisebbfajta szoba volt, de tágasnak tűnt. Volt benne egy ágy, a sarokban, a fal mellé állítva, egy szekrény, asztal és szék. Emellett egy kandalló, ami előtt egy fotelt állt.
- Ez a kis vendégszoba, megfelel?
- Tökéletes! - válaszolt Sirius, majd behúzta a ládáját az ágy végéhez, és a barátjára nézett. - De, ha ennyi szobátok van, miért mondtad Juliának, hogy nincs szabad szoba?
- Mert egy darabon kívül, mind foglalt volt. Apát előléptették a minisztériumban, ezért lesz egy ünnepség holnap, aranyvérű gazdagok jönnek el, én meg, mivel unnám magam, megkértem a szüleimet, hogy hívjanak nekem is társaságot, szóval még ma jön Remus, Peter, azt hiszem Narcissa és Lydia is itt lesz, sőt, még Lily és Ave is... meg neked is küldtünk meghívót, de az anyád nem akart elengedni.
- Miért nem szóltál a tükrön keresztül... tényleg, miért nincs nálad a tükör, már kétszer kerestelek!
- Hát, a tükör Gregnél van – húzta el a száját a fiú, és felsóhajtott.
- Ki az a Greg? - húzta össze a szemét Sirius, mire James felsóhajtott, és leült Sirius ágyára.
- Egy nálam is arrogánsabb, nagyképűbb és makacsabb ember. Az unokatestvérem. Elvette a tükröm, és nem adja vissza.
- Oh... Tudja mire való?
- Nem, ezért félek, hogy kárt tesz benne, de anya őt védi.
- És hol van most Greg? - kérdezte.
- Hazament, de este jön vissza. A szülei elutaznak, és anyáék vigyáznak rá... persze, volt esze, a tükröt elvitte magával. Anyának hiába mondtam, hogy kell a tükör, azt mondta, hogy hagyjam rá, legvégső esetben, majd a nyár végén visszakéri a nagynénéméktől. Mivel csak ők tudnak rá hatni.
- Remek.
- De most úgyis itt vagy! - rántotta meg a vállát a fiú. Ekkor kopogtak odalent. - Biztos jönnek a vendégek, gyere, Remusék úgy tudják, hogy nem jössz!
- Akkor meg fognak lepődni - ugrott fel. James is felállt, majd lementek a lépcső aljához, de Dorea hamarabb ért az ajtóhoz, és kinézett a kukucskálón.
- Orion – suttogta, és megfordult. - James zárjátok be Sirius szobáját, és menjetek be a tiedbe. Ha kopogok, akkor Orion velem van, rejtsd el Siriust, és ha benyitok, akkor nincs baj.

A két fiú bólintott és visszasiettek. James bezárta Sirius szobáját, és bementek az övébe. A másik fiú leült az ágyra, és körbenézett a szobába. Kicsit olyan érzése volt, mintha a Griffendél toronyban lenne. A fal mélyvörös volt, itt-ott vékony arany csíkkal díszítve. A falakon képek lógtak. James a családjával, a Tekergők elsős fotója, ami megmosolyogtatta a fiút. Azon a falon, amely Sirius szobájával volt közös, egy vörös-arany faliszőnyeg feküdt, rajta egy cikesszel, sárkányokkal... A falon emellett még lógtak kviddics poszterek, az éjjeli szekrényen pedig három kisebb kép állt. Volt egy Lily Evansről, aranykeretben, a mellette állón Ő és James voltak, egy szép vaskeretben, a harmadik, ami az előző kettő előtt állt, pedig egy csoportkép volt, amit a King's Crosson csináltak, alig két napja, mikor hazajöttek... Rajta volt mindenki, aki idejön. Remus, Peter, Cissy, Lydia, Ave, Sirius átkarolva, mint jó barátok, Lily, mellette pedig James állt, és mindenki vigyorgott, mint a vadalma. Ez egy egyszerű, de annál szebb fakeretben volt. Ezen kívül a szobában volt még szék, asztal, kandalló, kanapé, szekrények, komód... Persze a fiú szobája háromszor akkora lehetett, mint Siriusé.
- Még jó, hogy a szomszéd szobát választottad – szólt James, és a szőnyeghez lépett. Megfogta a szőnyeg szélét, és felemelte. - Ugyanis az ennek a szobának volt a gyerekrésze...
- Hogy? - nézett fel döbbenten a fiú.
- Régen ez volt anyáék szobája, amikor még kicsi voltam, és az én szobám volt, az, amiben laksz. Így szemmel tudtak tartani, ha felsírtam csecsemőként, vagy kisgyerekként volt valami bajom. Aztán eltakarták az ajtót, a másik szobának csináltak a lépcső fele egy bejáratot, és megkaptam a nagy szobát, anyáék meg átköltöztek. De az ajtó még megvan, ha nagy baj van, akkor innen átsurransz a szobádba. - Mutatta meg a lefestett falajtót a szőnyeg mögött.
- De... én ezt nem is vettem észre...
- A te részedről egy fátyolfüggöny fedi, tudod az ágy és a szekrény között...
- Ahova a ládám húztam.
- Felém nyílik az ajtó – rántotta meg a vállát a fiú, - csak fel ne bukj...

Orion Black mogorva arccal lépett be a szalonba, és körbenézett.
- Minek köszönhetem a látogatásod? Mégis elengeditek Siriust mára? - kérdezte a nő csevegő hangon. - Teát?
- Nem kérek – válaszolt a férfi. - Nem engedem el Siriust, bár az ő ügyében vagyok itt.
- Miért?
- Megszökött, és Walburga azt akarja, hogy kitagadjam, szóval őt keresem. Nem jött véletlen ide?
- Nem tudok róla. James se említette, hogy tudna a dologról, pedig eléggé el volt keseredve, hogy Sirius nem lesz itt, ugyanis Druella Cissyt is elengedte.
- Nem említette nekem. Nem haragszol, ha benézek a fiad szobájába, talán nem tudsz róla, de itt van.
- Nincs kifogásom ellene, bár neki valószínűleg lesz. Számára a szoba szent hely, de majd elsimítom. Gyere... - Felálltak, és felmentek az emeletre. Dorea bekopogott.
- James bent vagy?
- Igen, egy pillanat anya! Jövök is... - Az ajtó pillanatokkal később kinyílt, és James nézett ki. - Jó napot, Mr Black. Mi a baj?
- Orion szeretné megtudni, nem láttad-e Siriust.
- Nem, miért? - kérdezte.
- Benézhetek a szobádba? - kérdezte a férfi.
- Nem, ez az én szobám, senkinek nincs joga benézni! - válaszolt felmordulva a fiú.
- James, kérlek! - szólt rá az anyja, mire a fiú felsóhajtott, kitárta az ajtót, és félreállt.
- Megfelel? - kérdezte grimaszolva. Orion benézett, és bólintott.
- Rendben. A többi szoba?
- Három napja zárva vannak. Charlus magánál tartja a kulcsokat.
- Miért vannak zárva? - kérdezte a férfi.
- Mert vendégeket várunk, és mind ki van takarítva. Itt volt Charlus unokaöccse, és szeret nagy felfordulást okozni, így inkább bezártuk őket – válaszolt.
- Értem, ha látnátok őt, akkor szólnál, hogy jöjjön haza? Walburga nagyon ki van akadva, és nem akarom kitagadni, de attól félek, muszáj lesz...
- Értem, persze... - bólintott az asszony, majd lekísérte. Mikor az ajtó becsukódott, James kinyitotta az ajtót, és kiengedte a barátját.
- Hallottad?
- Nem érdekel – válaszolta Sirius. Újabb csengetés. A két fiú összenézett, és a szobára lestek.
- Fiúk, Remus és Peter megérkezett! - James és Sirius elvigyorodott, majd lesiettek...