Opal House kivételesen nem a talárját öltötte magára, hanem egy egyszerű, de jól festő, mugli ruhát. Általában viszolygott a mugliktól, de most muszáj volt, hiszen Bellatrixszal látogatást terveztek Elizabeth Tonksnál, a mugli asszonynál, aki látta őket a gyilkosság idején, vagy, legalábbis, látott valamit.
Bellatrixon egy hosszú, fekete ruha volt, és afelett egy meleg, barna bunda. Mikor meglátta a szeretőjét, arcán egy apró mosoly szaladt végig, csak azért, hogy aztán lefagyjon, mikor körbenézett, és észrevette, hogy Rodolphus is ott van.
- Ennyire visszataszító vagyok? - kérdezte, mire a nő ránézett.
- Nem is tudod mennyire – válaszolt, és felnézett a fehér házra, mely ott állt előttük. Az ablakon csendes családi hangulat áradt ki, ami kissé visszarettentette a lányt, de aztán végiggondolta újra és újra a tervet.
- Ez az a hely? - kérdezte Opal, majd Bella mellé állt, és átkarolta a derekát.
- Mi lenne, ha békén hagynád a feleségem? - horkant fel Rod, de a másik kettő észre sem vette. A férfi felnézett a házra, és maga elé tessékelve Bellát, elindult be a kapun.
- Hogy óhajtasz velük végezni, kedvesem? - kérdezte, miközben a másik férfi a pálcájáért kapkodott, hogy megátkozza felesége szeretőjét, aki még csak meg sem cáfolja előtte, hogy van. Bella ránézett, és egyetlen pillantásával elérte, hogy a férje visszategye a pálcáját.
- És mégis, hogy akarsz bemenni? - kérdezte Rod morogva. - Bekopogsz, és gondolod, hogy beengednek?
- Nem is rossz ötlet – mondta, majd az ajtóhoz lépett, és bekopogott. Pár másodperc múlva egy kedves arcú asszony nyitott ajtót. Barna tincsei kunkorodva hullottak az arcába,
- Parancsol?
- Bellatrix Black vagyok, Andromeda nővére – szólt a nő vidám hangon. - Szeretnék megismerkedni a húgom leendő családjával.
- Jöjjön be... - Tárta szélesre az ajtót az asszony, és félreállt. Rod és Opal kissé meglepődve nézték, ahogy a nő belép a házba, majd összenéztek, és vártak. Eközben Rod keze el-elcsábult a pálcája felé.

Bella megpróbálta felölteni legelragadóbb mosolyát, és a legbíztatóbb modorát. Még maga sem tudta, pontosan mit akar. Megölni őt, vagy csak megtudni, mit látott. Annyira sokat mégsem láthatott, hiszen nem ijedt meg tőle...
- Sosem voltam még mugliknál – szólt halkan, majd körbenézett. Elizabeth bevezette a nappaliba, és leültette. - A kedves férje?
- Ted nem mondta, hogy nem él az apja?
- Sajnos Ted nem igazán kedvel engem – szólt a nő. - Ezen szeretnék változtatni.
- Értem. A férjem tíz éve halott; csak Ted van nekem és Andromeda.
- Milyen nehéz lehetett magának. Hallott a nagy tragédiáról a varázsvilágban?
- Igen, sőt én voltam is arra, de nem láttam semmit. Már az auroroknak is elmondtam. - Bella hümmögött, majd felsóhajtott.
- Remek. Jó tudni – állt fel. A nő összehúzta a szemét.
- Már megy is?
- Nem csak én... maga is velem – húzta elő a pálcáját, majd rászegezte. - Imperio. Jöjjön velem – szólt, mire az asszony felállt, és elindult Bellatrix után, aki elégedett mosollyal az arcán lépett ki a házból.
Rod az betonon ült, és a szája sarkában csörgedező vérpatakot próbálta elállítani, míg Opal, kezében a pálcájával elégedetten lépett a nő elé.
- Megölted?
- Nem tud semmiről, de azért magunkkal vihetjük, nem? Ki tudja, még jól jöhet.
- Hmm, úgy érzem, egy gonosz terv kezd kialakulni a fejedben, drágám – szólt a férfi, és végignézett a nőn, aztán rászegezte a pálcáját Elizabeth Tonksra, és megkötözte.
- Rod mit keres a földön?
- A büszkeségét, sajnos elvesztette az előbb, hát nem botrányos? Mik meg nem történnek... - Bella leguggolt Rod mellé, majd letépett egy darabot a talárjából, és a szájához nyomta. Aztán felállt, és ránézett a szeretőjére.
- Hitvesi gondoskodás – mondta bujkáló mosollyal az arcán, és előhúzta a pálcáját. - Menjünk, a Nagyúr már vér minket; és, ha nincs szüksége Tonksra, akkor ő a miénk. Apám biztos tudja, mit tegyünk vele.
- Rendben – bólintott Opal, aztán Rod is felállt.
- Menjünk. - Bella megragadta az asszony karját, majd hoppanáltak.

A Roxfort nyugodt napra virradt, már akinek nyugodt volt. A harmadéves fiú hálóba, ugyanis, hajnalok hajnalán betörtek... pontosan berontottak, pontosan csak Ted Tonks rontott be.
- Ébresztő! Sirius, James!
- Kora reggel van Ted... még fél hat sincs – morgott az utóbbi, és a fejére húzta a takarót. A hetedéves fiú odament a két ágyhoz, és lerántotta róluk a takarót.
- Ébresztő! Vizes reggelt akartok? Ki az ágyból!
- Minek? - hörgött Sirius is.
- Edzés! Megmondtam, hogy ma korán van edzés! - A két fiú összenézett, aztán dülöngélve elindultak a fürdőszoba felé. Alig tíz perc múlva már felöltözve a pályán álltak.
A csapat kapitánya Ted Tonks volt hajtó poszton. A csapat őrzője egy hatodéves lány, Elle Hurbert , aki nagyon tehetséges, csak kissé félénk volt. A másik két hajtó, az ötödéves, Frank Longbottom és ,a negyed éves, Alice Grandon volt. A csapat mindkét terelője új volt, az egyik Sirius Black, a másik pedig Milane Kovsky volt. A csapat fogója James Potter lett, bár eredetileg terelőnek jelentkezett, de Milane jobban teljesített nála, viszont a fiú mindenféleképp szeretett volna játszani a csapatban, így Ted felajánlotta neki, hogy próbálja meg a fogó posztot, és ő lett a legjobb.
Most ásítva leültek a még harmatos fűre, és várták a feladatokat.
- Összeállt a legjobb griffendéles csapat! - kezdte Ted. - Épp azért sokat fogunk edzeni, hogy más is lássa, jobbak vagyunk, mint a többi csapat. A Hugrabug idén eléggé gyenge csapatot indít, viszont a Mardekár és Hollóhát nagyon szeretné a kupát. Ráadásul a Hollóhát címvédő, immár zsinórban háromszor győztek, ideje hát megtörni a jeget, és győzelemre segíteni a Griffendélt. Egyetértetek?
- Igen! - kiáltott fel mindenki, csak James nézett fáradtan maga elé.
- Valami baj van, haver? - kérdezte Sirius halkan.
- Semmi, leszámítva, hogy csak azért vagyok fogó, mert játszani akarok a csapatban. Világ életemben terelő akartam lenni. Az apám is az volt, most meg...
- Úgy tűnik, ennek jobb vagy – vont vállat a barátja, majd elmosolyodott. - Hé, Ágas... legalább a csapatban vagy, később, meg, ha akarsz át tudsz majd jelentkezni.
- Igazad van – bólintott a fiú és felállt. - Mi lesz már?
- Akkor felszállni, azonnal! - szólt Ted nevetve.

Hét órakor a csapat elindult a nagyterembe reggelizni, de útközben James és Sirius kicsit leszakadtak, főleg, amikor észrevették Lily, Remus, Peter és Ave négyesét, akik egy plakát előtt álltak. A két fiú megállt.
- Mi jót ír a plakát?
- Roxmortsi hétvége lesz jövőhéten, és a kviddicsmeccs pénteken. Mardekár és a Griffendél nyit.
- Nem is lehetne máshogy - morgott James, ahogy a plakátot nézte. - De szombaton négyen lemegyünk, ugye?
- Persze! - szólt Remus vigyorogva, és feléjük fordult. - Hogy ment az edzés?
- Fárasztó volt – válaszolt Sirius. - És Jamesnek nem tetszett.
- Hagyj engem békén – morgott a fiú.
- Mert? - fordult feléjük Lily, majd játékos mosollyal megbökte a fiú mellkasát. - Ennyire rossz vagy?
- Nagyon vicces, Evans.
- Igazad van, Potter, ez nem vicces... de igaz, vagy nem?
- Nem igaz... - húzta fel az orrát a fiú, majd elindult a nagyterem felé. Lily elkezdett kuncogni, és a többiekkel elindult utána.
- Hé, James, most komolyan... Mi nem tetszett? - A fiú megtorpant.
- Semmi, nem tartozik rád.
- Jól van...
- Az a baja, hogy fogó lett, és nem terelő – nevetett fel Sirius, majd el is hallgatott, mikor a barátja ránézett. Lily elvigyorodott.
- Remek. Sirius kevésbé tud brutális lenni, mint te – kikerülte a fiút, majd visszafordult, és ráöltötte a nyelvét. James elfintorodott, és kedvetlenül ment tovább. Sirius dühösen nézett Lilyre, mire a lány felsóhajtott. - Gondolj bele – szólt Jamesnek -, hogy milyen hős leszel, ha elkapod a cikeszt, sokkal jobban fognak tisztelni, mintha csak holmi terelő lennél, mint a haverod.
- Köszi, Lily – morogta a haver, és eltűnt a nagyterembe.
- Komolyan mondod? - kérdezte a másik fiú, mikor csak ketten maradtak a folyosón.
- Szerintem a fogó pozíció jobb, mert rajta több minden múlik. - James elvigyorodott, majd vidám hangulatban bement. Lily nevetve nézett utána, és ő is bement.

Egy héttel később, pénteken már minden játékos az öltözőben volt. Sirius fel alá járkált, míg James nyugodtan ült a padon, miközben Ted beszélt.
- Tapmancs, nyugi már, ez csak egy meccs!
- Jó, neked nem tetszik, hogy fogó vagy, Ágas, viszont én olyan poszton játszom, amire már nagyon vágytam, úgyhogy...
- Jól van, befogom – morgott a fiú, és becsukta a szemét, úgy hallgatta a csapatkapitányt.
Épp az utolsó szó hangzott el, mikor Lily és Andromeda léptek be az öltözőbe, James kinyitotta a szemét, Sirius pedig megtorpant. Ted és a többiek pedig felnéztek a két lányra.
- Mi történt? - kérdezte az előbbi.
- Ted, az édesanyád... - A fiú elsápadt, és Meda könnyektől csillogó szemeire nézett.
- Mi történt? - kérdezte Sirius, Lilyre nézve.
- Mrs Tonks eltűnt, méghozzá egy szomszéd látta, hogy ki vitte el. Egy fekete hajú nő, és két férfi.
- Egy fekete hajú nő? - kérdezte James, majd felállt, és Frank segítségével leültették Tedet. - Le kéne mondani a meccset, nem? - A fiú megragadta a karját.
- Nyerjétek meg nélkülem – suttogta, aztán Meda és Lily segítségével kitámolygott. Mindenki bambán állt, mikor James Potter elhatározásra jutott. Felállt, és közbenézett a csapaton.
- Mindenünk megvan egy győzelemhez. Egy hajtóval kevesebb ugyan, de a legnagyszerűbb csapatot ez nem gátolja, igaz? - Nyújtotta a kezét. Sirius bólintott, majd belecsapott.
- Tedért! - A többiek is felálltak, és belecsaptak James kezébe, és kinéztek a pályára.
- Akkor pályára emberek! Hajrá!
- Jó csapatkapitány lennél – veregette meg Sirius a vállát. James bólintott, majd a lányok után nézett, és kicsit aggasztotta a dolog. Megfogta a seprűjét, és elindult a többiek után. Amint kiléptek, felhangzott a közönség ünneplése.
- És megérkezett a Griffendél csapata. Mind felszálltak a seprűjükre. Úgy tűnik a csapatkapitány hiányzik, de annál elszántabb a csapat.
James körbenézett, majd letekintett, eközben a kommentátor elmondott mindent az új tagokról.
- Megérkezett a Mardekár csapata is, ahol csak annyi a változás, hogy az új hajtó Perselus Piton. - Sirius arcán gonosz mosoly futott át, és az ütőjét megszorította, Madam Hootch pedig a pályára lépett, és felszállt a kvaff...