Sirius a földön ült, nem messze édesanyja előtt, és kezét a vérző szájához szorította. Walburga Black kezében remegett a pálca, ahogy elsőszülött fiára nézett. Szemében őrület csillant meg, majd rászegezte a pálcát a fiúra.
- Hogy merészelted?! - sikította kibírhatatlanul magas hangon. Druella és Andromeda azonnal odarohantak, az utóbbi a pálcáját is előkapta, hogyha kell, megvédje unokaöccsét.
- Walburga, állj le! - szólt rá Orion, de, úgy tűnt, az asszonyra nem hatnak az ész érvek. Rodolphus épp az egyik fehér asztal mellől állt fel, miközben Bellatrix a perpatvart nézte nagy élvezettel. Meg sem fordult a fejében, hogy bármi segítséget nyújtson újdonsült férjének. A férfi megtapogatta a fejét, majd villámló szemmel nézett Siriusra.
- Hogy merted? - tette fel ő is a kérdést, majd a pálcájáért nyúlt. Senki nem fogta vissza, legalábbis azok közül, akik merték volna. Köztudott volt, ugyanis, hogy Rodolphus Lestrange őrült, és bárkit képes megölni, nem is csoda, hogy Voldemort leghűségesebb hívei közé tartozott. Súlyos, szinte dörgő léptekkel lépett Walburga Black mellé, és rászegezte a pálcáját a fiúra. Andromeda megtorpant. Bármennyire szeretett volna unokaöccsének segíteni, tudta, ezzel egyedül van. Orion kérése is inkább csak az apai kötelesség fogalmát merítette ki, mintsem, hogy megmentse elsőszülött fiát.
Siriusra immár két pálca szegeződött, és a fiú megszólalni sem mert. Pedig Ő nem csinált semmit, amúgy is, ami történt... Felborult a szék, amin Rodolphus ült, semmi egyéb. Az anyja mégis egyből nekitámadt, mert ott volt a közelben. Pedig az egész Regulus Black hibája, aki az őrült Black ágtól örökölt, majdnem mindent. Nem úgy, mint a bátyja.

Orion Black nagyapja, akárcsak az öreg és őrült Cygnus Black, Phineas Nigellus gyermeke volt.
A volt roxforti igazgatónak öt gyermeke született: Sirius, Phineas, Cygnus, Belvina és Arcturus. Az elsőszülött gyermek egyenesági leszármazottja volt Orion és a két fia is. Ez a családi ág sokkal nagyobbra tartotta magát a másik kettőnél, méghozzá egyetlen okból: ebben a családi ágban senkit nem tagadtak ki, mindenki mardekáros volt, aranyvérű és varázsló. Mind, egytől egyig, utálták a muglikat és a mugliivadékokat, és a legtöbbjük, már, amelyik megélte, tisztelte a Sötét Nagyurat, azaz Voldemortot. Phineas Nigellus is erre az ágra volt a legbüszkébb mindig is.
Hiába született Sirius Blacknek és Hesper Gampnak három gyermeke, csak a legidősebb vitte tovább a Black nevet. Lycoris és Regulus gyermektelenül haltak meg, míg az elsőszülött örökös, Arcturus, két gyermekkel is büszkélkedhetett. Lucretiával és Orionnal. Az utóbbi Sirius és Regulus apja volt.
Ez a család nyugodt, és botrányoktól mentes életet élt. Egyik varázslócsalád sem kételkedett nemességükben és nagyságukban, főleg Cygnus Black és a másik ág esete óta. Talán az ő őrültsége volt annak is az oka, ha valahol a Blackeket emlegették, mindig erre a legtisztább és legméltóbb családi ágra gondoltak.
Orion Blacknek mégsem volt elég hatalma a családon belül. Annak idején az apja parancsolta meg neki, hogy vegye el unokanővérét, a nála négy évvel idősebb, Walburgát, és ezzel erősítse meg a Black családot. Persze csak megvesztegették. Pollux Black Walburga mellé ígérte a családi ág teljes vagyonát, és Arcturus nem tudott nemet mondani. Ezzel a tiszta, nemes vérű Black ág is megfertőződött, és elveszett, hiszen a lány családja a legrosszabb volt, mind közül.
Orion egy ideig reménykedett, hogy nővére szül majd egy gyermeket, fiút, aki felveheti családja nevét, és tovább viheti a vérvonalat, de Ignatus Prewett nem engedett névcserét semelyik fiánál, és a lányánál sem. Ezzel végleg elveszett a reményt, hogy valaha tiszta maradna a Black család neve.
A két őrült testvér teljesen átvette a hatalmat a család felett. Se Druellának, se Orionnak nem volt beleszólása, bár az utóbbi, bármikor kinyilatkoztathatta véleményét, ami persze nem sokat ért, ha az ellenkezett felesége és sógora akaratával.
Bár elég határozott volt és szókimondó, származásából eredően, ez mégsem volt elég, hogy kezébe vegye saját, és az egész család ügyét. Druellát pedig teljesen elnyomták. Főleg az élete volt, ami miatt nem is mert szólni. Rettegett a férjétől, félt, hogy bántja a lányait, bántja Narcissát, bántja őt.

- Nem, nem én voltam! - dadogta a fekete hajú fiú, és próbált hátrébb kúszni. - Regulus tette!
- Ő sosem tenne ilyet! - emelte fel a pálcáját és a hangját az asszony.
- Ő nem olyan véráruló, mint egyesek! - Bellatrix felnevetett. Nevetése őrült volt, és hangos, majd hirtelen abbahagyta.
- Jól mondtad, Rod. - Közelebb lépett hozzájuk, majd intett mind a kettőnek, hogy tegyék le a pálcát. - Én vagyok az ünnepelt, ha bántani kell az aranyos, pici Szijiuszt, akkor enyém a megtisztelés.
- Akkor csináld! - legyintett nagyvonalúan Walburga, és eltette a pálcát. Rod viszont kissé sértődötten nézett friss asszonyára, de Bella pillantására azonnal eltette a pálcáját. A fekete hajú nő, a hajához nyúlt, majd kivette az egyik ezüst csatot, majd ledobta a földre. A haja egyből a vállaira hullott, s így sokkal félelmetesebben nézett ki. Az arca olyan fehérnek tűnt, a fekete tincsek között, mintha halott lenne. Az ajkai vérvörösek voltak, Siriust egy vámpírra emlékeztette a lány.
- Tönkre teszed az esküvőm? - kérdezte fenyegető hangon, majd lassan előhúzta a pálcáját.
A fiú arcához hajolt, nagyon közel. Fekete szemei gonoszul megvillantak.
- Mondd csak, kicsi Szijiusz - szólt gügyögve. - Melyiket választod, a fájdalmasabbat, vagy a hosszabbat? - kérdezte. - Most választhatsz. A fájdalmasabb hamarabb véget ér, a kevésbé kínzót, meg, sokáig fogom használni. Tehát? Ha nem válaszolsz, akkor én döntök.
- Én... - nyögte a fiú, de Bella már fel is egyenesedett, majd hátrébb lépett. Ahogy ő, a többiek is így tettek. Felemelte a pálcáját, majd az arcán gonosz vigyor terült szét.
- Globus Igneo!
Andromeda felsikoltott, aztán elhalt minden hang.