Lily megragadta Harry karját, mikor meglátta a fekete köpenyes alakot az utca végén. James szintén közelebb lépett hozzájuk, és maga mellé húzta Melindát. Voldemort nézte a családot pár percig, majd csonkult arcán gonosz vigyor futott végig.
- Harry Potter! - mondta halk hangon. - Ki gondolta volna, hogy itt találkozunk?
- Senki – válaszolt a fiú, majd kicsit jobban szorította a pálcáját.
- Na nézd csak, hát a halálból is vissza lehet térni? Lily Potter és James Potter... hm. Igen érdekes fejlemény. Kár volt visszajönnötök, most úgy is meghaltok.
- Talán nem – mondta Harry, és azon törte a fejét, hogy jelez a többieknek, hogy szüksége lenne a medálra. Most! Most itt volt a nagy lehetőség, hogy végezzen Voldemorttal. Csakhogy... azt se tudja, hogy kell kezelni a medált, még akkor sem, ha itt lenne nála. A fiú lefejtette anyja kezét a karjáról. - Szóljatok a többieknek – mondta.
- De Harry! - szólt James. A fiú ránézett.
- Amióta tudom, hogy varázsló vagyok majdnem minden évben szembe kerültem Voldemorttal. És még élek. Vigyázok magamra, de szükségem van a medálra! - Lily bólintott, majd felkapta Melindát.
- Bíznunk kell benne! - Azzal elsiettek. Harry pedig kivont pálcával a nagyúr felé fordult.

Lily Melindával a kezében a kijárat felé rohant. Mögötte James jött, néha-néha még hátranézett, majd utolérve feleségét megfogta a karját.
- Lily!
- Pálca nélkül úgyse tehetünk semmit, így meg segíthetünk, ha szólunk a többieknek. James! Edvian úgyis tudja a kiutat, ki tudjuk hozni, ha meghalna...
- Igen... talán. - Felsóhajtott, majd felnézett. - Sirius! - A többiek odasiettek hozzájuk.
- Hol van Harry? - kérdezte Hermione.
- Voldemorttal kicsit arrébb. - Tonks rájuk nézett.
- Szüksége lesz a medálra! - mondta. Mind bólintottak, bár Lily és James nem ismerték a lányt, de mivel Siriusszal és Remusszal jött nem kételkedtek benne. Az utóbbi férfi feléjük lépett, majd a zsebéből előhúzott két pálcát.
- Ajándék Ollivanders-től. - Lily letette Melindát, aki reszketett a félelemtől.
- Ez remek! - mondta, majd elvette. - Olyan, mint a régi. Hol van a medál? - Ron a zsebébe nyúlt, majd kivette. Lily elvette, majd felsóhajtott. - Én majd odaviszem.
- Lily! - James megfogta a kezét.
- Nem, James – mondta. - Én megyek. Nem vitatkozom! Várjatok itt!
- De Lily!
- Én már egyszer meghaltam a fiamért... - mondta, majd felsóhajtott. - Én megyek! - mondta újra, majd megmarkolta a pálcát és a medált, majd elsietett. Sirius odalépett James mellé, majd ránézett.
- Tudja mit csinál.
- Tudom, de... féltem.
- Ez normális – mondta Remus is. - És igazad van. Hiszen, ki tudja a medál, hogy válik be. Voldemort egyelőre halhatatlan.
- Sajnos – válaszolt Tonks. James most a lányra nézett.
- Téged ismerlek?
- Aham – mondta Sirius. - Csak akkor még kislány volt. Ő Androméda lánya. Nymphadora Tonks.
- Mindenkinek csak Tonks. A Nymphadora... hát anyámnak furcsa ízlése volt a nevek terén. - James elmosolyodott, majd Lily után nézett.
- Tényleg rég volt... - Ron Hermionéra nézett, aki bólintott, előkapták pálcájukat, majd elrohantak.
- Ron, Hermione! - kiáltott utánuk Remus, majd utánuk indult, ahogy a többiek is.

Lilynek nem kellett messze mennie, hogy meglássa a két párbajozót. Harry a falnál állt, Voldemort meg elégedetten vigyorgott. A fiú karján vércsík szalad végig.
- Megsérült – suttogta a nő, majd meglendítette a pálcáját. - Capitulatus! - Voldemort csak az utolsó pillanatban tudta védeni az átkot, így kicsit megzavarodott, addig a nő a fiához rohant. - Harry, jól vagy?
- Túlélem – mondta.
- Itt a medál – nyújtotta oda a nyakéket a fiúnak. - De, hogy akarod használni?
- Még nem tudom, nem tudom, mit tehetnénk... Vigyázz!
- Avada Kedavra! - Mind a ketten arrébb ugrottak, így a zöld sugár a falba csapódott be. - Avada Kedavra! - A következő ellen nem tudtak kitérni. Harry az anyja elé állt, majd összeszorította a szemét... de nem történt semmi. A medál megcsillant a kezében, mikor az átok odaért, de semmi más.
- Használt – suttogta Lily. - Mint a lélekfalókkal szemben...
- Lélekfalók?! - nézett rá a fiú. Lily nemet intett. Ekkor értek a térre a többiek. Ron és Hermione megálltak, mert Nyph és Remus elkapták a karjukat, Sirius és James pedig Harryhez és Lilyhez siettek.
- Jól vagytok? - Lily bólintott. Voldemort pedig őket nézte.
- Miért nem hatott? - kérdezte hörögve. - Miért?! - Harry a medálra nézett, majd a kék köveket a férfi felé fordította. A medál megcsillant, majd a csillanás átalakult folyamatos és erős fénnyé. Mindenki döbbenten néztem a medált, melynek fénye egyszer csak elérte Voldemortot. - Mi ez?! - Ahogy a fény végigszaladt a testén az lassan kővé vált, majd amint a kővé vált részek kiértek a fényből elporladtak.
- ÁÁÁÁÁÁÁ! - hallatszott a fekete mágus ordítása, majd hirtelen elhallgatott, és a nagy Voldemort úrból nem maradt más, csak egy kupac por...

Két órával később mindenki a Roxfortban, az igazgatói irodában, ült, mikor Dumbledore és McGalagony belépett, Alastor Mordon kíséretében.
- Megtaláltuk Naginit kővé meredve. Ketté törtük – mondta Mordon. Harry elmosolyodott, miközben Lily a karját kötözte. - Emellett megtaláltuk a kis Melinda édesanyját... - aki ott maradt a téren, mikor mindenki Harryék után sietett. -, és nagyon boldog volt, hogy újra láthatta kislányát.
- Megvan a hetedik horcrux is. Egy tőr, mely Griffendél karjához tartozott. Már az is elpusztult. Sajnos. Mármint, mint műtárgy fontos lett volna – mondta McGalagony.
- Tehát vége! - szólt mosolyogva Hermione. - Végleg vége!
- Igen, Miss Granger – bólintott Dumbledore. - Végleg vége. - Ron a barátaira nézett.
- Tudjátok mit kellene csinálni? - kérdezte. Harry és Hermione összenéztek, és nemet intettek.
- Mit?
- Menjünk kviddicsezni! - ugrott fel. - Hiszen... gondolom lehetünk még itt hetedéves diákok!
- Még szép! - mondta McGalagony. - Be kell fejezniük a Roxfortot!
- De jól lemaradtunk! - motyogta Hermione. - Hiszen, hiszen november van!
- Amennyit tanultatok, és olvastatok a nyáron, meg most is, nem hiszem, hogy gond lenne ezzel a dologgal. Nekünk is jobb lenne, ha biztos helyen tudnánk titeket, míg a halálfalók után kutatunk – mondta Mordon. - Igaz, Remus?
- Igen, egyet értek. Meg addig, Lily és James is kicsit visszarázódhatnának életbe.
- Mondjuk lakhatnátok nálam – mondta Sirius.
- Már, ha kibírjátok Mrs Black ordibálásait – jegyezte meg Tonks.
- Tényleg! - kiáltott fel Sirius. - Csikócsőrrel mi van?
- Hagrid vigyáz rá, csak most már Szilajszárny a neve, asszem – válaszolt Harry. - Tehát újra Roxfortos, griffendéles diákok vagyunk – tette hozzá.
- Végre egy nyugis év! - mondta Hermione, majd felállt. - De előre szólok, hogy egyetlen jegyzetemet se kapjátok meg!
- Még jó, hogy már mágiatörit nem tanultok – mondta Sirius vigyorogva. Harry és Ron összenéztek.
- Nem baj, Herm – mondta végül Ron. - Majdcsak megtanuljuk valahogy.
- De RAVASZ év van – kacsintott vissza a lány.
- Ha Voldemortot túléltétek – szólt Lily. - Akkor a vizsgákkal se lesz baj. Majd mi segítünk, ha kell, igaz James?
- Még szép! Egy Potternek csak jó RAVASZ vizsgái lehetnek. Meg azért megnézném egyszer, hogy kviddicsezel!
- Jól – mondta a fiú elgondolkodva.
- A legjobban – állt fel Ron is. - Harry a Roxfort legjobb fogója.
- Csatlakozom – mondta Hermione is. Harry megrántotta a vállát, majd felállt.
- Szerintem menjünk le enni, úgyis vacsora idő van, és én éhes vagyok!
- Én is! - csatlakoztak hozzá a többiek. Lily elmosolyodott, majd felnézett Jamesre, aki a kezét nyújtotta neki, majd segített a nőnek felállni.
- Szép idők várnak ránk – mondta.
- Eddig is szép volt az életünk – válaszolt James. Lily bólintott, majd hátranézett a irodába lévő Edevis tükörre.
- Akár tükrön innen, akár tükrön túl...