Harry kissé hátrébb lépett a tükörtől, mikor az első két ember, azaz Melinda és James, kilépett. Szíve hevesen vert, és a levegőt is gyorsabban vette a kelleténél. Remus egyszerűen mosolygott, McGalagony, Hermione és Ron tátott szájjal összenéztek, főleg, mikor Sirius és Dumbledore is kilépett. Végül Lily.
A fiú itt nem tudta magát kontrollálni, s mielőtt bárki megszólalt volna, átölelte édesanyját, aki persze nem ellenkezett. James mosolyogva nézte őket, ahogy mindenki más, és senki nem merte megtörni e nemes pillanatot, egészen addig, míg Lily el nem engedte a fiát. Szeméből kitörölt egy könnycseppet, majd a nyakából levette a láncot.
- Elhoztam – mondta. Harry bólintott.
Hermione és Ron összenéztek. Talán sosem láttak még ilyen boldogságot a barátjuk arcán.
- Á, Ron, Hermione! Jó titeket élve és sértetlenül látni! - szólt Sirius, és kezet rázott a fiúval, majd rámosolygott a lányra. McGalagony Dumbledore-ral beszélgetett, bár a tanárnő elég sokat dadogott, még hitetlen volt.
- Rajtad kívül mindenki túlélte – szólt Harry átvéve a medált, majd megnézte. Hermione kikerülte az „feltámadókat”, majd kezébe vette.
- Ez az... huh, megcsillant a remény!
- Ha egyáltalán tudjuk használni – jegyezte meg Ron, odalépve a barátaihoz.
- Apa! - ült le a földre Melinda sírva, mire a három barát döbbenten felnéztek. Most nagyon Voldemort legyőzésével voltak elfoglalva, és gyorsan elfelejtették a csodát, ami velük történt.
- Szerintem, lazíthatnátok egy kicsit – mondta Remus, majd lenézett a kislányra, akit Lily felemelt.
- Apát már nem láthatod, de megkeressük az anyukád, rendben? - nézett rá, a kislány szipogott, majd letörölte a könnyeit.
- Igazából apa a dédnagyapám...
- Gondoltam – mondta James, majd átvette a kislányt. - Túl öreg lett volna, egy ilyen kicsi és aranyos kislányhoz. - Harry őket nézte, és azon gondolkodott, mennyi idő lesz majd, mire megismeri a szüleit. Az apjával még nem is váltott szót. Se Siriusszal, amióta itt vannak.
- És hol kell keresnünk az édesanyját?
- Az Abszol úton lakik. Lisette Königs a neve. Edvian szerint – válaszolt James. Harry bólintott.
- Akkor menjünk és keressük meg.
- Igen – mondta Hermione is. - Túl veszélyes lenne itt maradnia, ilyen napokban.
- Ennyire rossz a helyzet? - kérdezte Dumbledore.
- Eléggé – bólintott Remus. - Nem elég, hogy Voldemort sorra keresi a rend tagokat, még a minisztérium is ellenünk van. Scrimgeour mindenáron azt akarja, hogy a Főnix Rendjét ő irányíthassa. Eddig elég sok próbálkozása volt...
- Kellemes beszélgetés, nyílt fenyegetés, zsarolás... - sorolta fel Ron. - Két teljes napra még a családomat is bezáratta. Azért, hogy kiadjuk a rend tagokat.
- Hm... Ő sem jobb, mint Caramel volt – mondta Harry. - De erre már tavaly is rájöttünk.
- Akkor keressétek meg a kislány anyját – mondta Hermione. - Mi itt maradunk. Menjetek csak hárman – fordult Harry felé. A hárman az Lilyt, Jamest és Harryt jelentette.
- Remek ötlet – bólintott Sirius. Lily és James összemosolyogtak, Harry pedig felsóhajtott. Majd bólintott. James letette Melindát, majd elindultak az Abszol útra.
***
Dumbledore körbetekintett az irodában, majd leült az igazgatói székbe. McGalagony állva maradt.
Ron és Hermione azonnal elindultak a könyvtárba utána nézni a medálnak, Remus pedig velük tartott. Csak Sirius maradt ott. Hátradőlt a kanapén, és pihent.
Eközben James, Lily, Harry és Melinda az Abszol út kihalt utcáin keresték Lisette Königset.
- Már évek óta ilyen – magyarázta Harry, amikor beléptek a muglik által nem látott területre. - Mióta Voldemort feltámadt, és aktívan harcol, azóta ilyen. - A falakon plakátok voltak. Némelyiket Sirius volt még rajta, alá firkálva, hogy érvénytelen, meg, hogy ártatlan. De ott volt Bellatrix Lestrange képe, meg pár szökött halálfalóké.
- Ezek közül, majdnem mindet ismerem – sóhajtott fel Lily. - Még a Roxfortból.
- És a legtöbben mardekárosok voltak...
- A legtöbben – sóhajtott a nő. - De van, aki nem onnan volt – mondta.
- Most inkább ne gondolj erre. - James megállt egy ház előtt, majd felnézett az ablakra. - Mégis, hogy találjuk meg?
- Ha egyáltalán itt lakik – szólt Harry. Furcsa érzése volt. Kirázta a hideg, és... - Au! - A sebe elkezdett égni.
- Harry, mi a baj? - Lépett hozzá Lily.
- Itt van valahol – morogta a fiú, majd előhúzta a pálcáját, és felnézett. - Voldemort.
***
Hermione és Ron a könyvtárból könyvekkel tértek vissza az igazgatói irodába, majd mind elkezdtek utána nézni a medálnak.
- Az már meg van, hogy mi ez... de, hogy hogyan kellene használni?
- Csak van róla még valami – válaszolt Sirius, majd az egyik könyv után nyúlt. - A túlvilágon megmentette Lilyt, nem is egyszer.
- Hogyan? - kérdezte Dumbledore, és ő is elvett egy könyvet, akárcsak McGalagony és Remus is.
- A lélekfalók féltek a medáltól.
- Mik azok a lélekfalók? - nézett fel Ron. Sirius felsóhajtott, majd elkezdte mesélni azt, amit megtudott odaát, nem is olyan rég. Még Dumbledore is kíváncsian hallgatta a dolgot, hiszen ő nem olyan rég került oda.
- Ez azért volt – magyarázta Hermione, miután a férfi befejezte a mesélést. - Mert a medál képes a halált elűzni, és életet elvenni. De, hogyan? Lily hogyan csinálta?
- Sehogy. Talán a félelem tette. Megijedt és a medál megvédte. Vagy csak alapból megvédte, nem tudom.
- Hm. Pedig jobb lenne, ha megtudnánk. Valamit kellene, erről az élet elvevő valamiről. Mert ha ki tudnánk kerülni, hogy megkeressük az összes horcruxot, sokkal egyszerűbb lenne – sóhajtott Ron. - Bár már nincs sok. Végül is... a napló, a gyűrű és a medál már elpusztult. A serleget tudjuk hol van. Tehát igazából Nagini jelenti a nehézséget.
- Meg az, hogy van-e hetedik – mondta McGalagony. - Már kutattunk utána, de semmi. Tonks nem sokkal azelőtt volt itt, hogy Remusék idejöttek, de ő is mondta, hogy holtpályán vagyunk. Mindamellett, hogy a halálfalók vadásznak a rend tagokra. Scrimgeour két percenként zaklat engem, hogy adjak egy listát. Még Mordon sem tudta lenyugtatni.
- Scrimgeour? Hogy lett belőle mágiaügyi miniszter? - kérdezte Sirius.
- Miután kiderült számára, hogy Harry nem hazudott egy évig, és, hogy ártatlan vagy, lemondott a miniszterségről. Scrimgeourt választották meg, mert biztonságosabbnak tartották – mondta Dumbledore. - De ő sem volt jobb. Úgy gondolta, hogy a rendet az irányítása alá hajtja...
- És Harryt pedig reklámnak akarta felhasználni hatodikban – kotyogott bele Hermione, mire Sirius felmordult.
- De persze Harry nem állt kötélnek – mondta Ron. - Azok után? Csoda lett volna.
- Sosem kedveltem Scrimgeourt. Még akkor sem, mikor mi aurorok voltunk. Lily és James pedig különösen nem.
- Ennek van valami oka? - kérdezte a lány Siriusra nézve.
- Sok. Eléggé sok. - Dumbeldore elgondolkodva felállt, majd McGalagonyra nézett.
- Bemegyek a minisztériumba, velem tart? - A tanárnő bólintott, majd felálltak és távoztak. Sirius, Remus, Hermione és Ron pedig ott maradtak.

- Mi volt az oka, hogy nem kedvelték annyira Scrimgeourt? - kérdezte Hermione kíváncsi tekintettel.
- Együtt voltunk aurorok – mondta Remus. - Akkor még nem volt baj, hogy vérfarkas vagyok, Mordon, mivel ő volt a főnökünk még örült is neki. Mi voltunk az alfa csapat: Lily, James, Sirius, Rufus, én és egy Rita nevű nő, aki azóta meghalt.
- Rufus mit mondjak eléggé szerencsétlen volt a nők ügyében – mondta Sirius. - És szerelmes lett Lilybe.
- Csakhogy Lily ekkor már James felesége volt – mondta Remus. - A zavart az okozta, hogy Rufus csak Lily lánykori nevét ismerte, és nem tudta, hogy már férjhez ment.
- A többit, azt hiszem el tudom képzelni – mondta Ron. - Scrimgeour kikezdett vele, ő meg gondolom dühös lett, vagy ilyesmi...
- Annyira, hogy majdnem azonnali hatállyal kilépett az aurorok közül. Ami nem is volt baj, ugyanis pár hónap múlva már terhes volt. Meg amúgy is tagja volt a Főnix rendjének. Elég volt ez a kettő számára.
- Elhiszem... Na akkor... - Hermione nem tudta végigmondani a mondatot, ugyanis az irodába Nymphadora Tonks tört be, majd lihegve megszólalt.
- Voldemort az Abszol úton van! - A négy ott lévő összenézett.
- Harry, Lily, James...