James megragadta Lily kezét, mivel a házak még mindig remegtek a támadástól.
- Ki kell jutnunk innen! - mondta Sirius, majd elindult a bejárat felé.
- Sirius, ne arra! - kiáltott fel Edvian, majd felkapta Melindát, majd Lily kezébe nyomta. - Lily, kérlek vigyázz rá! A hátsó kijárat felé menjetek! Irány Mirage, és menjetek vissza! Siessetek!
- De Edvian! - szólt James.
- Menjetek, ne törődjetek velem! - Azzal kilépett a házból. A többiek összenéztek.
- Sirius, Remus gyertek! - szólt Lily, majd elindult kifele a hátsó bejáraton. Odakint az utca már nem remegett.
- Apa... - sírt Melinda, de most nem tudtak vele törődni. Sirius átvette Lilytől, mivel ő jobban bírta, majd elindultak kifelé.
- Maradjatok mellettem! - mondta a nő, mikor elérték a főutcát. A betört kapun keresztül rohantak ki, majd elindultak a Vágyak-tava felé. Aztán a romok mellett, míg meg nem látták Mirage kapuját. Áttörve, a falait lerombolva.
- Vajon, mi történt? - kérdezte Sirius. James megrántotta a vállát.
- Itt is biztos betörtek, vajon miért most? Vajon mivel lehet összefüggésben?
- Ez lett volna Mirage?
- Még az – mondta Lily. - Csak... azt hiszem a lélekfalók fellázadtak a rendszer ellen. Mármint, hogy a lelkek nem akarnak tovább lépni.
- De miért nem eddig? Miért pont most?
- Valószínűleg, a populáció most nőtt elég nagyra – szólt egy hang. Mind megfordultak.
- Apa! - Melinda kiugrott Sirius karjaiból, majd Edvianhoz rohant.
- A populáció, tehát olyan sokan vannak?
- Úgy tudom, hogy a lélekfalókat egy görbe írja le. Az mégsem lehet, hogy csak ennyien legyünk, mikor... mióta halnak már meg emberek? Időnként az itt lévő lelkek populációja, időnként a lélekfalók populációja nő meg. Mikor az utóbbi, akkor majdnem mindenki eltűnik, továbblép, csak páran maradnak, akik, például elbújnak a romokba. Én is ezt fogom tenni, csak látni akarom, hogy átjuttok a kapun. A megmaradók, mikor a lélekfaló populáció lecsökken, akkor újjáépítjük a városokat, az újaknak. És élünk nyugodtan két-háromszáz évig. És most már tudom, hogy hol van a kapu. Amit úgyse lehet megnyitni, hacsak nem biztos. Nektek szerencsétek lesz, azzal a fiúval. Menjünk! - A többiek bólintottak.

Mirage házai teljesen le voltak rombolva, és sehol sem volt egy lélek sem. Lily javaslatára a kastélyba kezdték a keresést. A kastélyból sem maradt sok. A falak ledőltek, minden szobába be lehetett látni. Még a függönyös szobában se volt egy lélek se.
- Mindenki meghalt? - kérdezte Remus.
- Itt mindenki halott volt, Remus – mondta James halkan. - Csak most már vissza se térhetnek.
- De mindenki?
- Nem, nem mindenki! - Hangzott egy hang. A kastély kidőlt bejárata mellett egy nagy szakállú, ősz férfi áll, csúcsos kalapban. Mind összenéztek, majd elindultak felé.
- Dumbeldore? - tátotta el a száját Sirius. - Ön mikor halt meg?
- Nem olyan rég – válaszolt. - Remus... - nézett rá, mire a férfi elmosolyodott.
- Csak vendég vagyok, holnap reggel megyek vissza az élők közé.
- Te tudtad, igaz? - nézett rá James.
- Persze, én még élek! De most törődjünk a kapuval. Edvian, hol van a tükör? - A férfi elmélázva nézte Dumbledore-t, majd megrántotta a vállát.
- Biztos valahol a kastélyban. Most meg végkép nem tudom. Úgy emlékszem a harmadik emeleten volt valahol. - Lily felnézett a harmadik emeletre. A többiek követték a pillantását. A harmadik emelet fele le volt szakadva teljes mértékben.
- Ott fent? - kérdezte. James összenézett Siriusszal.
- Keressük meg! Végtére halottak vagyunk, nagyobb bajunk nem eshet. Csak figyeljétek a lélekfalókat! - Edvian és Remus bólintottak, a másik kettő pedig elindult fel a harmadik emeletre. Dumbledore közelebb lépett az ottmaradottakhoz.
- Mit keresnek?
- Egy Edevis tükröt... - válaszolt Lily. - A kapu, vissza az élők közé.
- Kapu vissza az élők közé? - A nő bólintott.
- Hosszú történet professzor.
- Olyan, mint a függöny, csak visszafele is hat. Már, ha meg tudjuk nyitni.
- Ez már csak Harryn múlik – sóhajtott Lily, majd felnézett oda, ahol James és Sirius voltak fent.

Épp a harmadik szobát nézték meg, erősen kapaszkodva, mikor megcsillant valami a romok alatt.
- Ez lesz az! - mondta Sirius, majd odament, és felemelte, egy porral és kosszal fedett, embernagyságú tükör volt. - Vigyük le! - James bólintott, majd megfogta a végét. Tíz perc múlva már odalent állt a többieknél. Lily letörölte a tükör keretét, aminek a tetején egy írás jelent meg: Nem a lelek tykre ez hanem a sivedE.
- Nem a lélek tükre ez, hanem a szívedé... Ez van ráírva a másik oldalon is, csak visszafele írva.
- Igen – mondta Dumbledore, majd végigsimította a tükröt. - Ugyanolyan, mint a Roxforti.
- Remus... - fordult James a barátjához, aki bólintott.
- Megyek. Remélem, hamarosan találkozunk... - Azzal a lélek semmivé foszlott.

Harry idegesen járkált fel alá a szobában. Féltette Remust, és várt az eredményre. Az is eszébe jutott, hogy bár mehetett volna ő, és találkozhatott volna a szüleivel, vagy Dumbledore-ral... Siriusszal... Bárkivel, aki most halott.
Hermione a kanapén a medálról olvasott, míg Ron az egyik fotelben aludt.
Ekkor hirtelen a szoba közepén Remus szelleme jelent meg, majd teste öltött. Harry megállt, Herrione felállt, és a harmadik fiatal is felébredt.
- Mi történt? - kérdezte az előbbi.
- Mennünk kell a Roxfortba! - mondta Remus. - Sietnünk kell! Szükségünk van az Edevis tükörre.
- De minek? - kérdezte Hermione döbbenten. - És hol a medál?
- A medál Lilynél van. Én nem tudtam volna elhozni, viszont ő el tudja. De ahhoz kell a tükör.
- Úgy érted, anya...
- Igen, meg Sirius és James is... csak menjünk már! - idegeskedett a férfi. Tudta, hogy este még vérfarkassá válik, addig oda kell érniük a Roxfortba. Harry bólintott, majd felkapta a dolgait, amik útra készek voltak, mint Hermione és Ron esetében is, majd indultak a Roxfortba.

McGalagony professzor döbbenten hallgatta végig Remus történetét, épp úgy, mint Harry, Ron és Hermione is, de azért a professzor elmondta nekik, hogy hol van a tükör. A pincében. Első óta.
Mind az öten lesiettek, majd Harry elé állt.

Lily összeszorított öklökkel várt a tükör előtt, mikor feltűnt benne Harry. Olyannak, amilyen jelen pillanatban volt. A nő elmosolyodott, majd kezét a tükörhöz érintette, ami úgy reagált rá, mintha folyékony lenne. A nő keze belemerült, de azonnal vissza is húzta.
- Úgy hiszem, sikerült! - mondta. - Menjetek! - Sirius és James összenéztek. Az utóbbi pedig Edvianhoz fordult.
- Biztos nem jössz?
- Itt kell maradnom, segíteni az embereket. De kérnék valamit...
- Bármit – válaszolt James.
- Vigyétek Melindát. Az anyja boszorkány, még élnie kell az Abszol úton. A neve Lisette Königs, keressétek meg. - James bólintott. Melinda sírva átölelte az apját, majd elbúcsúzott. Ő volt az első, aki belépett a kapun.
- Dumbledore professzor? - kérdezte Sirius.
- Lenne értelme visszamennem? - kérdezte. James bólintott.
- Mondjon jobb igazgatót a Roxfortnak.
- McGalagony professzor – válaszolt a mágus. Lily elmosolyodott.
- Szerintem, ha a professzor dönthetne, lemondana, ha vissza térne. - Dumledore elgondolkodott, majd bólintott. Ő lépett be másodiknak. Aztán Sirius.
- Viszlát Edvian, vigyázz magadra!
- Fogok! - James is belépett a tükörbe.
- Ha véletlen Syrona túlélte, akkor üdvözlöm! Viszlát Edvian! - És ezzel Lily is belépett a kapun.