- Mikor mondod el Siriusnak? - kérdezte Lily. Lenéztem a hasamra. Még nem volt nagy, de már gömbölyödött. Immár négy hónapos terhes vagyok. Ráadásul a RAVASZ vizsgák...
- El kellene, mi? - kérdeztem. Amy összekulcsolta a kezét.
- El kellene? Már el kellett volna! - Alice is bólintott.
- Ellenem vagytok? - kérdeztem vészjósló hangon. - Ne kezdjetek ki egy szeszélyes kismamával! Áh... tudjátok mire vágyom?
- Remélem nem fagylaltos savanyú uborkára, mint tegnap – fintorodott el Lily. - Hogy tudtad azt megenni?
- Finom volt! - csattantam fel. - Különben csak eperre. Tejszínhabos eperre. Holnap miből vizsgázunk? - kérdeztem. Lily felsóhajtott, majd hátradőlt.
- Szerencsére, holnap van az utolsó vizsga nekünk. Rúnaismeret. Aztán jóslástan, de az minket nem érint.
- Szerencsére, mi már nem vizsgázunk – vigyorgott Alice, és felállt. - Amy, kimegyünk a parkba? - kimentek. Felsóhajtottam, majd elővettem a rúnákról szóló könyvet, és tanulgattam.
Hm… Ma elmondom neki! Igen... Fel is ugrottam a könyv mellől, majd lerohantam a klubhelyiségbe. Ott volt Jamesszel meg a többiekkel. Amikor meglátott felállt.
- Ti nem tanultok Lilyvel? - kérdezte. Vettem egy mély levegőt, Lily mellém lépett.
- Hajrá...
- Muszáj beszélnünk, Sirius! - mondtam neki. - Négyszemközt!
- Rendben – bólintott, majd kérdőn nézett rám. Lassan, úgy, hogy én remegtem, elindultunk ki a parkba. Lily nézett minket, majd a háta mögé dobta a könyvet, ami majdnem fejen talált egy elsőst, és csatlakozott Jameshez.
Mi meg kimentünk a parkba. Kellemesen meleg volt, talán túl meleg is. Néztem őt, ő meg engem, majd megálltunk a parton.
- Tehát? - kérdezte komoly arccal. - Szeretnéd, ha választ adnék? - Egy pillanatig nem értettem, majd leesett a tantusz.
- Nem – mondtam. - Mondanom kell valamit...
- Ugye, nem akarsz szakítani velem? - kérdezte.
- Nem, attól félek, hogy majd te... - Most már aggódó volt a tekintete. Megragadta a kezem, biztos mert látta, mindjárt elrohanok.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Dühös leszel most rám – mondtam, majd felsóhajtva. - Nem azért, amit elmondok, hanem mert eddig nem mondtam el - mondtam. - De szerintem a mondani valóm se fog nagy örömet szerezni neked...
- Mea...
- Kérlek ne szólj közbe! Így eléggé nehéz! - szóltam rá. Elhallgatott.
Egymásra néztünk. Ő türelmesen, aggodalmasan várt. Bár tudtam volna, mi jár most a fejében...
- Négy hónapos terhes vagyok – nyögtem ki végül. Sirius elengedte a kezem és döbbenten meredt rám. Nyeltem egyet.
- Négy hónap...
- Mielőtt utána számolnál, te vagy az apja... - válaszoltam. - Egy vérvizsgálat alapján.
- Én... - suttogta. - Ez biztos?
- Hogy terhes vagyok, vagy hogy te vagy az apja? - kérdeztem.
- Az utóbbi... - Erre pofon vágtam. Mondtam, hogy egy terhes, szeszélyes nővel nem jó kezdeni. - Nem vagyok...
- Tudom – mondta fájdalmasan. - Arra gondoltam, hogy a halálfaló...
- Oh... Nem – szóltam bűnbánóan. - Te vagy az apja! – jelentettem ki. - Bocs a pofonért. - Nem válaszolt, úgyhogy vettem még egy mély levegőt. - Nem kell, hogy elvégy feleségül ezért, vagy bármi más. Hogy megtartom a babát az a saját döntésem, és ebbe benne van az is, ha egyedül kell felnevelnem... - felnéztem rá. - Amúgy lány lesz...
- Lány – suttogta Sirius, majd felnézett. - Mea... én...
- Mondtam, hogy nem...
- Adj egy kis időt, hogy átgondoljam! - mondta hirtelen. - Ebbe nem dönthetsz egyedül. Ha meg is tartod a gyermeket, ő akkor is... a mi lányunk lesz... Én leszek az apja, akárhogy döntök.
- Tehát, itt most nem tudod még megmondani, hogy velem, vagy nélkülem?
- Nem. Igazad volt. Tényleg nem olyan vagyok, akik hamar le tud telepedni valaki mellett… Hogy családot alapítson... Ez visszarettent. De szívemből szeretlek, és nem akarlak elveszteni. Ha nem te lennél, azonnal nemet mondanék. Persze vállalnám a gyermeket és a vele járó következményeket, de nem venném el az anyját. - Megfogta a kezem. - De te más vagy... Érted fel tudnám adni a „szabadságot”, csak hagyd, hogy átgondoljam. - Elkezdtek folyni a könnyeim. Magához húzott, és átölelt. - Csak arra kérlek, ne temesd el egyből a gondolatot, hogy pozitív válaszom lehet...

Hát reménykedjek? Tartsak életben egy reményt, addig, amíg oda nem jön hozzám, és azt nem mondja:
- Ne haragudj, Mea... Nagyon szeretlek, de egy gyerek az már sok.
Nem... de miért. Van remény, hogy azt mondja. Éljünk együtt. Hogy szeret annyira, hogy... Remegő ajkakkal ültem le az ágyra. Mit fogok én holnap csinálni a vizsgán?
Felsóhajtottam, majd megpróbáltam a vizsgára figyelni. Tanulgassunk rúnákat? Minek, mi a jó francnak? Hiszen, többet már nem fogok tudni. Lily is inkább Jamesszel foglalkozik, mint a hülye rúna jelekkel. A sarokba vágtam a könyvet. Felálltam, majd le akartam menni, de megcsúsztam, és elsötétült minden.

Madam Pomfrey aggódó rikácsolására ébredtem fel. Természetesen a gyengélkedőn voltam. Hol másutt? Felültem. James és Lily aggodalmasan kérdezték ki a sápítozó javasasszonyt. De Ő nem volt itt? Nem érdekli a sorsom? A sorsunk?
- De ugye nem lesz baja?
- Nem, nem – sóhajtott fel a Madam. - Ő is és a pici is jól vannak...
- Pici? - kérdezte döbbenten James. Jah, hogy ő még nem tudja.
- Nem mondtam még? - kérdeztem. Mindenki rám nézett. - Nagybácsi leszel... - Eltátotta a száját, és elsápadt. Félő volt, hogy Madam Pomfrey őt is itt tartja majd.
- Sirius? - kérdezte döbbenten. - Hát ezért volt ilyen ma... ilyen...
- Ilyen?
- Olyan volt, mint akit az élet nagy kérdése gyötör. De hát, akkor gyötri is...
- James bácsi maradjon csendben – vigyorogtam. - Sirius legalább elgondolkozik ilyesmin! - A tesóm gyanakodva nézett Lilyre.
- Titkolsz valamit? - kérdezte, mire a lány elkezdett nevetni.
- Igen... két év múlva anya leszek... - mondta nagy komolyan. Majd vidáman rákacsintva hozzátette. - Vagy veled, vagy nélküled. - James arca durcás lett.
- Mi az, hogy vagy nélküled? Természetesen velem! - Madam Pomfrey elmosolyodott.
- Fáj a hasa?
- Nem...
- Akkor jó – mondta. - Sétáljanak egyet a parkban, és ha görcsöl, azonnal jöjjön. - Vigyorogva, Lily segítségével átöltöztem, majd lementünk a parkba. McGalagony, mikor elment mellettünk, szúrós pillantást vetett rám. Mióta kiderült, hogy terhes vagyok, csak így nézett rám.
Odalent a parkban a gyerek dologról beszélgettünk. Úgy tűnt, miután komolyan elmondtam a terveim Jamesnek, hogy tetszeni fog neki a nagybácsi szerep. Sokat hülyéskedtünk is ezen, amikor megjelent Sirius.
Mindenki elhallgatott.
- Beszélhetünk? - kérdezte. Bólintottam, majd Jamesre néztem. A szemei azt sugallták, hogy nem lesz semmi baj, és, ha mégis, rá mindig számíthatok. Elmosolyodtam, majd követtem szívem szerelmét a tópartra. Nem álltunk meg. Sétáltunk a felkelő, gyenge holdfényben, a csillogó tó partján, és nem szóltunk egymáshoz.
- Elmondtad már Jamesnek? - kérdezte. Bólintottam.
- Szeretne majd a keresztapja lenni... - Bólintott. Kicsit feszélyezett volt a légkör. Megállt.
- És mi lesz, majd a neve?
- Nem tudom még – válaszoltam. Felsóhajtott.
- Tudod, én sokat gondolkodtam. Egész nap... - kezdte el. Hamarosan jön az ítélet. Veled, vagy Nélküled, jó Siriusom.
- Mondta James – suttogtam, csak, hogy elodázzam a dolgot. - Mondta, hogy olyan voltál egész nap, mint akit az élet nagy kérdése gyötör. - Elmosolyodtam. Az Ő arcán is végigfutott egy vigyorféle, de aztán elkomorult.
- Mindent számításba vettem, és... - Megállítottam. Nem tudtam, mi lesz a mese vége, de azt igen, ha rosszul sül el, szakítunk. És én még akartam, legalább egyszer érezni azt a tökéletes csókot, amit ő tud adni. Közelebb léptem hozzá, majd megcsókoltam. Visszacsókolt. Belecsimpaszkodtam a nyakába, és nem engedtem el. Még utoljára érezni akartam, hogy az övé vagyok. Ha nem is úgy, de legalább csókokban... Aztán elengedtük egymást.
- Jöhet az ítélet – mondtam alig hallhatóan.
- Sajnálom, Mea...
Döbbenten néztem rá. Nem értettem. Miért? Miért nem engem választott.
- Sajnálom, de, ha a jövőben rám unsz, akkor életed végéig hallgathatod tőlem, hogy nem én akartam, hogy hamar a férjed legyek... már ha, hozzám jössz feleségül. - Elakadt a szavam. Rám vigyorgott.
Elöntött a méreg. Mégis, miért szórakozik? Nem lett volna egyszerűbb megmondani? „Sajnálom, Mea...” egy pillanatra halálra rémültem...
- Te hülye! Hülye, hülye, hülye, hülye, hülye, hülye, hülye, hülye, hülye! - vertem a mellkasát, mire döbbenten próbált lefogni. Könnyező szemmel hagytam abba. - Miért teszed ezt velem? - kérdeztem. - Nem lett volna egyszerűbb úgy elmondani, hogy ne kapjak szívrohamot? - Elmosolyodott, és magához húzott. Átölelt.
- Szeretlek – mondta. - Nem tudnék távol lenni tőled.
- Én sem... - könnyeztem. És szorosan hozzá bújtam.
- Na, mi a válaszod? - kérdezte. Elkezdtem nevetni.
- Te hülye, szerinted mi? - kérdeztem. Megcsókolt hosszan, romantikusan.
- Hát, akkor szereznünk kell valahonnan egy gyűrűt – töprengett.
- Ráér, csak maradj mindig velem – motyogtam. Ekkor tűnt fel Lily és James. Összenéztek, majd elmosolyodtak.
- Látom, minden a legnagyobb rendben – mondta az utóbbi.
- Na, hallod, Ágas. Ha itt hagytam volna, egy életre nem szólsz hozzám...
- Jól látod a helyzetet. Viszont gondolom nem ez volt ez elsődleges indok – mondta somolyogva, majd rám pillantott. Elmosolyodtam, majd letöröltem a könnyeimet.
- De miért sírsz? - kérdezte Lily.
- Mert Sirius egy hülye tuskó! - mondtam határozottan. James és Lily összevigyorogtak, Sirius meg mosolyogva, határozottan bólintott.
- Köszönöm, Mea. - Elkezdtünk nevetni.
- És mi az eredmény? - kérdezte James végül.
- Megkérte a kezem...
- Erre lehülyézett. - Elpirultam.
- Nem azért hülyéztelek le! Te, bolond! - mondtam neki, majd elengedtem.
- Minden esetre, akármi történt – vigyorgott Lily. - Gratulálok nektek.
- Köszönjük – mondtuk egyszerre, majd összevigyorogtunk.
- Én még azért várnék a férjhez menetellel. Ki tudja, ki tudja, lehet, hogy álmaim férfija odakint vár! - szólt Lily, majd Jamesre lesett. A bátyám keserűen elfintorodott. - Bár – folytatta Lily. - Az is lehet, hogy itt áll mellettem...
- Mondd csak, Lily! - szólt Sirius. - Te miért csinálod ezt?
- Én ilyen vagyok, Sirius – mondta, majd átölelte Jamest.
- De akkor is, folyton kínzod!
- Hozzá kell szoknia, ha tényleg egy életre velem akar maradni – kacsintott. James elmosolyodott, majd adott egy puszit a lánynak. Sirius vigyorogva csóválta meg a fejét. - Ugyanis James is megkérte az én kezem...
- MIMIMIMIMIMI? - estem neki. - És mit mondtál...
- Hogy még gondolkodom... - válaszolt elpirulva. - Én... már csak ilyen vagyok.
- Hát igen, az ilyesmit nem szabad elsietni, ha van időd gondolkodni. Ha megengedheted magadnak.
- De azért remélem, pozitív válasza lesz, vagy leugrom a Griffendél toronyból – mondta James. Elvigyorodtam, de Lily csak savanyúan elmosolyodott.
- Nézd meg, azt akarja, hogy hideg fejjel döntsek, közben meg manipulál... - Sirius elvigyorodott.
- Hát szívem, itt a lehetőség... megszabadulhatsz tőle örökre – mondta. James gyilkos tekintetett vetett a barátjára. - Dönthetsz a sorsodról. Feleség vagy gyilkos.
- Köszönöm, Sirius. Irtó kedves vagy! - morogta Lily. Majd elhúzódott Jamestől is, karon ragadott, és elvonszolt frissen szerzett vőlegényem mellől.

- Ugye, szerinted nem mondta komolyan? - kérdezte aggódva, hátrapillantva Jamesre.
- Nem akarod elfogadni a lánykérést?
- Még nem... én... - elgondolkozott. - Még nem – mondta határozottan. - Később talán, de félek, ha most kikosarazom, az rányomja a bélyegét a kapcsolatunkra. És, nem tudom, mit tegyek...
- Beszéld meg vele...
- De...
- Itt maradjak? - bólintott. - James, ide jönnél egy percre, de csak te! - kiáltottam neki oda. Lily a füvet bámulta.
- Igen?
- Örülnék, ha nem riogatnád Lilyt, ilyen hülyeségekkel, hogy kiugrasz a toronyból...
- Viccből mondtam – szólt védekezőn. Megcsóváltam a fejem. - Na Lily...
- Az a helyzet, hogy én még nem akarok neked igent mondani – mondta halkan. James elkomorodott. - De azt sem akarom, hogy emiatt... hogy mi... vagyis...
- Lily azt akarta elmondani, hogy nem szeretné, ha emiatt szakítanátok, vagy ez a dolog rontana a kapcsolatotokon. Mert kifejezem, Lily azt mondta MÉG... - James elmosolyodott, majd magához húzta a lányt.
- Értem. Sajnálom, hogy megrémítettelek. Természetesen megértelek. De fenn tartom a kérésem, amíg el nem fogadod – mondta. Elmosolyodtam. Na, megyek vissza a vőlegényemhez. Közben ők megcsókolták egymást. Kétlem, hogy ez a kosár bármit is rontana köztük. Lily úgyis hamarosan igent fog mondani. Átöleltem Siriust, majd összemosolyogtunk.

Végül befejeződtek a vizsgák, és hazamentünk. A kisbaba miatt nem jelentkeztem tovább tanulásra. Az esküvőt Siriusszal júliusban tartottuk meg, és mit ad isten anyáék is ott voltak. Bár apa rosszallóan csóválta meg a fejét, mikor mondtam, hogy kisbabát várok.
Anya szinte azonnal megbocsátott, mikor ez kiderült. Úgy látszik az unoka babusgatása neki fontos volt. Meg is mondta, hogy míg Sirius be nem fejezi a tanulmányait, addig mind a ketten ott fogunk lakni a Potter kúriában.
Ennek örültem. Megöleltem a szüleimet, akik bocsánatot kértek azért, hogy így bántak velem. Én meg megbocsátottam. Hiszen most egy ideig együtt leszünk, és nekem most Sirius mellett a szüleimre lesz a legnagyobb szükségem.
Mint megjósoltam, Lily októberben, mikor már nyolc hónapos terhes voltam, igen mondott egy újabb lánykérésre. Jövő júliusban tervezték az esküvőt. Akkor már én és a pici lányom is ott leszünk... Milyen szép is lesz az...
Az én történetem itt véget ér... vagyis nem ér véget, de ez már egy másik történet. Amit talán megosztok veletek... Talán...