Odalent a fiúk újra körbenéztek, de most mi is velük tartottunk. Lily úgy szorította James kezét, hogy a bátyám kézfeje már fehér volt. Megszorította az öklét, majd óvatosan lefejtette a kezéről Lilyét.
- Ne haragudj – szólt remegve a lány. James nemet intett.
- Mindig hoppanálva jön be... - mondtam. Sirius és James összenéztek.
- De azt mi már próbáltuk – válaszolt aztán az egyikük.
- Talán csak onnan működik, ahova ő érkezik – mondta Lily halkan. Összenéztünk, és megpróbáltuk belőni, hol az a hely... de nem sikerült.
- Amúgy is kellene a pálcánk – szipogta Lily. Ekkor pukkanás hallatszott. Ott állt, nem messze tőlünk, kezében volt a pálca. James hirtelen ötlettől vezérelve nekirontott, majd megállt, ott, ahol eddig a halálfaló állt. Sirius odarohant a ledöntött férfihez, majd kikapta a pálcát a kezéből és elkábította. Aztán összeszedte a pálcáinkat. Odamentünk James mellé, és megfogtuk a kezét. Társhoppanálás. A következő pillanatban már Roxmortsban voltunk. Elindultunk gyors léptékkel fel a kastélyhoz a Roxforthoz, fel McGalagonyhoz. Megint elkezdtem könnyezni, ahogy arra gondoltam, el kell mondanom mi történt. Bekopogtunk.
A házvezető tanárunk sápadt arccal nyitott ajtót.
- Hála az égnek! - kiáltott fel. - Megvannak, Dumbledore! - Az igazgató is kijött, és végig nézett rajtunk.
- Mi történt? - Bementünk, majd elkezdtünk mesélni. Azt nem mondtam el, hogy a fiúk nem akartak szólni, úgy mondtam el, hogy ők fel akarták Lilyt kísérni, hogy aztán jöjjenek az igazgatóhoz, de én nem voltam elég türelmes. Út közben kaptak el. Elmondtam mit láttunk a házban, aztán elakadt a szavam. Sirius halkan, alig hallhatóan fejezte be. Döbbent csend ült az irodában, csak az hallatszott, mikor McGalagony fellökte a széket, és elrohant Madam Pomfreyért. Aztán a javasasszony magával vitt. Teljesen megvizsgált, majd adott nyugtatót. Azt mondta fizikailag nem szenvedtem kárt. Lelkileg meg kiheverem, ha barátok között leszek, és újra biztonságban érzem majd magam. Hogy a nemi életemmel mi lesz? Azt mondta próbálkozzak, olyan partnerrel, akiben bízom, aki gyengéd. És hozzátette, nem kis elvörösödésemre, hogy már egy sikeres este is visszarázhat az életbe. Bólintottam, és úgy léptem ki a gyengélkedőről, mint mikor egymásba szerettünk Gabriellel, és az idős hölgy, akinél laktam, tájékoztatott a szexről... Zavarban, vörösen... De elgondolkodva. A mai napunk szabad lehetett, így, miután Lilyt és Siriust is ellátta a Madam, a kora márciusi időben lementünk a parkba, de természetesen csak miután rendbe szedtük magunkat. A park jól jött, a nyugodt, friss levegő. Odadőltem Siriushoz, majd a tó fodrozódását néztem. Aztán lementünk enni. Senki nem tűnt idegesnek, kivéve Pitont, Jasmine-t, Remus és Peter. Meg láttam, hogy Lucius is felénk pillant, de ő nem jött oda hozzánk, mikor megjelentünk.
- Jól vagytok? - kérdezte Remus. Nagy nehezen bólintottam. Perselus elkapta a karom.
- Mi történt, Mea? Szemedben rettegést látok...
- Én... semmi... - válaszoltam, majd gyorsan kitöröltem a könnyeket a szememből. Jas a szája elé kapta a kezét, majd megölelt.
- Szegény, lány – suttogta.
- Ne... ne mondjátok el senkinek! - kérleltem.
- Nem, persze, hogy nem – suttogta Piton megkövülve. Remus és Peter is döbbenve néztek ránk. Sirius keze be volt közözve, mind a kettő. Madam Pomfrey majdnem szörnyet halt, amikor meglátta. Lily csak nyugtatót kapott, így most csak kívülről szemlélte a gondokat. Azt hiszem a javasasszony túlzásba vitte a gyógyitalt.
- Mi történt a kezeddel? - kérdezte Peter Siriustól.
- Hát én... mi... - felsóhajtott, majd elmondta. Elmondta, hogy be voltak zárva, hogy nem tudtak kijönni, hogy mit hallottak. A körülöttünk állók mind elsápadtak. Már sejtették, miért van bekötözve Sirius keze. A dörömböléstől... Mindenki hallgatott.
- Dumbledore mit tesz? - kérdezte Remus halkan.
- Amit el mondtunk, azok alapján megkeresteti a halálfalót, majd letartóztatják. Mivel a SVK tanárt is ő rabolta el. De, hogy vele mi van, azt nem tudjuk... - válaszoltam halkan. Jas, még csak most engedett el.
- Mea, ha bármi kell, ha beszélni akarsz valakivel erről, aki nyugodtan szólj – mondta halkan. Bólintottam. - Lily, ez rád is érvényes – nézett rá. A lány kómásan bólintott, és visszabújt James karjaiba. Nem is tudom, hogy kibékültek e, vagy nem, mert azóta nem is csókolták meg egymást, de úgy tűnik Lily most, akkor is kibékülne vele, ha eddig nem tette volna.
Elköszöntünk Jaséktől, akik visszamentek a saját asztalukhoz, majd mi is leültünk a vacsorához.
Este szörnyű rémálmom volt, és arra ébredtem, hogy Amy és Alice felráznak, és, hogy Lily is megpróbál megnyugtatni. Izzadtam, könnyeztem... majd, amint felébredtem kitört rajtam a zokogás.

Másnap mind kialvatlanul ébredtünk. A lányok addig virrasztottak, míg meg nem nyugodtam. És az eléggé hajnal közeledtével volt már. Alig aludtunk pár órát. Kómásan összeszedtük a könyveket, meg pergameneket, és elindultunk le órára. Még jó, hogy McGalagonnyal kezdünk, talán ő megérti, ha elalszunk az óráján. Nem vártuk meg a Tekergőket, mivel nem jutottak az eszünkbe. Bűn, de hát fáradtak voltunk.
A reggelinél is, egy lajhár gyorsabb volt nálunk a reggeli elfogyasztásánál, mikor valaki gyengéden megérintette a vállam. Ijedten összerándultam, majd remegve megfordultam. Csak Sirius állt mögöttem komoran. Tudtam: kezdődik. A tudat alattim miatt nem fogom tudni elviselni, ha egy hímnemű egyén hozzám ér.
Ez így is lett, de Sirius türelmes volt. Viszont engem rohadtul zavart, hogy nem tudom elviselni a szerelmem érintését. Próbáltam, próbálkoztam, de nem ment...
Pár nap múlva szóvá is tettem, hogy zavar.
- Mea, nem kell erőltetned, majd ez magától kialakul – mondta, miközben egymás mellett mentünk a folyosón. Tartotta a lépésnyi távolságot mellettem. Mintha, mintha el lett volna tőlem tiltva, még egy csókot se bírtam ki, pedig annyira hiányzott már!
- De engem zavar, azt akarom, hogy megcsókolj, de ha...
- Tudom... és ez így lesz egy ideig...
- Amíg meg nem töröm – mondtam, majd megálltam. Sirius csodálkozva nézett rám.
- Hogy érted ezt? - kérdezte.
- Hát tudod, ma este... mi...
- Mea!
- Nem, Sirius! Muszáj! - mondtam – Madam Pomfrey azt mondta, hogy egy sikeres éjszaka is csodákat művel, hogy próbálkozzak, olyannal, akiben bízom, aki tud gyengéd lenni...
- De biztos akarod? - kérdezte bizonytalanul. Bólintottam. - Ma este... majd keresünk valami helyet.
- Én tudok – mondta halkan. Felnéztem rá. - Legyél nyolckor a hetedik emeleten, ahol Badar Barnabást verik a trollok. Ott várlak. De csak akkor gyere, ha tényleg akarod.
- Rendben – bólintottam, majd elsiettem számmisztika órára.

Este nyolckor felmentem a hetedikre. Lassan elgondolkozva, majd megkerestem a szobrot. Ott állt. És ott állt Sirius is egy ajtó előtt. Komoran nézett rám, de én elmosolyodtam. Vettem egy mély levegőt, odamentem hozzá, és meg akartam csókolni... de nem ment.
- Nem igaz – suttogtam. Elmosolyodott, majd benyitott. Odabent egy széles, vörös baldachinos ágy volt. Egy kandallóban tűz lobogott, gyertyák égtek mindenhol kellemes illatot árasztva. A padlón illatos rózsaszirmok voltak. Becsuktam a szemem. Tudtam, ez mind azért kell, hogy ellazuljak és, hogy megnyugodjak. Minél jobban ellazulok, annál könnyebben átadom magam az élménynek, annál jobb lesz az este, és annál gyorsabban gyógyulok meg. Kellett a gyógyulás, mivel minden este rémálmom volt, üldözési mániám lett, és a srácok hozzám sem érhettek. Ha valaki hozzám ért összerezdültem, és időnként ok nélkül rám jött a sírás. Bement, ledobta a cipőit, leült az ágyra, majd rám nézett. Ledobtam a cipőimet én is, majd miután bezártam az ajtót, és is felmásztam. De azért még a taláromtól is megszabadultam. Nagyon lelkes páciens vagyok.
- Gyógyíts meg – suttogtam, és beszívtam a gyertyák és a rózsák illatát.
- Gyere ide! – mondta. Nyeltem egyet, majd odaültem az ölébe. Háttal neki. - Próbálj ne elmenni, mert akkor nem ér semmit. - Bólintottam.
Hozzáért a kezemhez. El akartam rántani, de összeszedtem minden lelki erőmet, és nem tettem. Végighúzta a kezét a bőrömön, mivel egy rövid ujjú blúz volt rajtam. Ha máskor ezt tette akkor izgalomba jöttem, most olyan volt, mintha tüzes vasat húznának végig a karomon.
- Lazíts! - suttogta a fülembe. - Engedd el magad, szívd be az illatokat. Tettem, amit mondott. Beszívtam, majd élveztem. Addig nem simogatott, de a kezét a bőrömön tartotta. Aztán hirtelen valahonnan nyugalmas hárfazene szólalt meg.
- De jó – suttogtam. Becsuktam a szemem, és elővettem minden bizalmamat, ami volt. Ebből sok volt, hiszen Siriusban feltétel nélkül megbízok. Ahogy hallgattam a zenét, éreztem a rózsák illatát a keze érintése is egyre lágyabb lett, egyre elviselhetőbb, majd átcsapott kellemes érzésbe. Kezdtem teljesen ellazulni. Mikor ezt észrevette óvatosan végigsimított a kezemen. Mint valami selyem anyag olyan volt. Kellemes... Elmosolyodtam.
- Rossz még? - kérdezte búgó hangon.
- Nem – válaszoltam. - Megnyugtató.
- Akkor a kettes szintre lépünk – mondta, és egy csókot lehelt a nyakamra. Úgy rándultam össze, mintha egy vámpír ért volna hozzám.
- Sajnálom! - mondtam. Megfogta a kezem, majd visszahúzott óvatosan.
- Nyugalom! Lazulj el! Tőlem nem kell félned! - mondta. Bólintottam, majd újra belemélyedtem a zenébe és az illatokba. A hangulatba. Újra megcsókolta a nyakam. Még mindig furcsa volt, de kezdtem véglegesen megbízni benne. Úgy éreztem, már csak egy dologban lehet akadály. Megfordultam, majd megcsókoltam. Kezét végighúzta a nyakamon és visszacsókolt. Végre újra élvezhettem ezt a csókot. A Sirius-féle tökéletes csókot. Kezemmel kibontottam a nyakkendőjét, de leállított.
- Kérem a kedves pácienst, hogy ne siesse el a dolgokat, és bízza az orvosára a tempót... - Elmosolyodtam, és rá bíztam magam. Megérte. Semmit nem sietett el, mindent lassan csinált, a kicsomagolástól kezdve mindenig. És annyira belemélyedtem az élvezetbe, hogy el is felejtettem, hogy ATTÓL mennyire félek. Mire eszembe jutott, már megtörtént... Tökéletes volt.
Szerencsére Sirius nem hivatásos orvos, mert megevett volna a féltékenység, ha ezt nem csak velem teszi meg. De legalább hatásos, bár hatásosságában is lassú volt.
Rajta kívül még mindig nem bírtam, ha hímneműek érnek hozzám. Üldözési mániám is csak akkor múlt el, mikor Dumbledore szólt, hogy az SVK tanárt megtalálták, és a halálfaló az Azkabanban van. Rémálmaim még egy hónapig, április elejéig kísértettek, majd lassan az is elmúlt. Úgy akkora gyógyultam ki teljesen az engem ért sokkból.

Április közepén, mikor már teljes erővel a RAVASZ vizsgákra tanultunk, én is befejeztem a Beauxbatons-nak írt értekezésem, majd Dumbeldore és McGalagony aláírásával elküldtem a volt iskolámnak, egy levelet hozzátéve, hogy itt fejezem be a tanulmányaimat. Írtam egy levelet Gabrielnek is, nem hagyván ki, hogy hívjanak meg az esküvőjükre. Aztán tanultunk. Mi általában együtt Lilyvel. Már ő is kiheverte a félelmet és Jamesszel együtt újra a Griffendél álompárjává léptek elő. Most már mi is ott voltunk mellettük Siriusszal. Mind a négyen nagyon, de nagyon boldogok voltunk... és tanultunk.
Épp a könyvtárból értünk vissza Lilyvel, és leültünk a klubhelyiségben, amikor Amy és Remus lépett be.
- Ez... ez! Ez borzalmas! Miért nem mondtad el hamarabb, akkor...
- Akkor? - mordult fel Remus. Összenéztünk Lilyvel. Már mind a ketten tudtunk Remusról, hogy várfarkas. - Akkor mi lett volna? Eddig bántottalak talán, eddig félned kellett tőlem? Amy... eddig nem volt baj, de eddig is az voltam. Most hirtelen miért lett az. Azért mondtam el, mert gondoltam megérted... kérlek ne kelljen csalódnom.
- De... de... - A lány nem válaszolt, hanem felrohant a hálóba. Ezután Alice lépett be.
- Felment? - kérdezte tőlünk. Bólintottunk, mire Amy után sietett. Én és Lily felpattantunk, majd Remust leültettük magunkhoz, és elkezdtük nyugtatni. Ekkor jött be vidáman James és Sirius. Ránk néztek.
- Mi történt? - kérdezte Sirius féltékeny tekintettel, mire fáradtan összenéztünk Lilyvel.
- Arról próbáljuk Remust meggyőzni, hogy melyikünk lenne jobb barátnőnek... - Erre Lupin elnevette magát. Végre. Sirius elmosolyodott, majd odajött hozzánk.
- De tényleg mi történt?
- Amy dobott, mert... - nem folytatta. Mindenki tudta itt, hogy miért.
- Szemét... eddig semmi nem zavarta benned, most meg... - szólt James. - Egy ilyen lány meg sem érdemel.
- Igaza van – mondta Remus. Mind döbbenten néztünk rá.
- Milyen sors várna arra a lányra, vagy nőre, aki velem lenne együtt?
- Talán lenne egy kedves, aranyos, hűséges barátja? - kérdeztem. Mindenki elvigyorodott. Remus is elmosolyodott.
- Kezdek rád féltékeny lenni, Holdsáp. A lányok mindjárt felvilágosítanak, hogy te vagy itt az álompasi...
- Igen, ő az – mondta Lily is. James arcán furcsa grimasz futott át, mire mind elkezdtünk nevetni. - De álompasiból nem csak egy lehet! - tette hozzá gyorsan. Elkezdtem kuncogni.
- Na, ne búslakodj, biztos vagyok benne, hogy Amy majd átgondolja, és megbeszélhetitek.
- Csak még egy ember, aki tud róla, hogy én...
- Amy jó ember, nem fogja elmondani senkinek. Szerintem. Hiszen, ha Dumbledore engedte, akkor neki sem lehet kifogása ellene – mondta Lily. A többiek bólintottak, majd James és Sirius elcipelték őt és kezelésbe vették, mi meg ott maradtunk a kanapén.
- Ő apának való! - mondtam. - Jó ember, kár, hogy vérfarkas. Sajnálom érte...
- Én is... de, hogy jutott eszedbe ez az apa dolog? - kérdezte.
- Én, oh... semmi csak azt gondoltam, hogy nem nagyon akarok tovább tanulni. Inkább lennék hivatásos családanya. Mondjuk fognék egy férfit, aki el is venne feleségül...
- Például Sirius...
- Félek, hogy Sirius nem az a családi fajta. Kétlem, hogy az elkövetkező két év tervei közt szerepel egy feleség és egy gyerek...
- Gyerek... - mondta halkan Lily. - És fiú, vagy lány?
- Lányt szeretnék... kettőt, vagy hármat, de az egyik lehetne végül is lány. A lány neve Eve lenne, ha fiú... akkor, hát nem is tudom. Azt hiszem, talán Daniel, Tomas, Dean... de még nem tudom. Ezek tetszenek. Hát te?
- Ó, én tanulni akarok. Egyelőre eszembe se jutott a családtervezés! Különben is erről Jamesszel kellene beszélnem – kacsintott rám. Elmosolyodtam. Jól meg vannak.
- Na igen. Mindenki máshogy tervezi. Én meg tudnám oldani, hogy csak vizsgára kelljen elmennem a gyógyítóin, így nevelhetnék gyereket mellette, de ahhoz kellene egy férj.
- Férj? - Sirus és James tértek vissza. - Minek neked férj?
- Meának nagy tervei vannak! - nyújtotta ki a nyelvét felém Lily. - A Roxfort után szeretne családot alapítani. - Sirius eltátotta a száját, majd rám bámult. Elkezdtünk nevetni, de a fiú elgondolkozva elkomorodott, majd leült mellém.
- Ez komoly? - kérdezte. Bólintottam komolyan. James kézen fogta Lilyt, majd elmentek. Ez egy súlyos beszélgetés lesz, mármint azért, mert, ha Sirius nem akar családot... velem, akkor majd szakítani fogunk.
- Férjet szeretnél, és gyerekeket?
- Eve-t akarom – mondtam mosolyogva.
- Eve? - hűlt el, mire elmagyaráztam. Egy mosoly suhant végig az arcán. Elmeséltem mit szeretnék, de nem válaszolt, csak felsóhajtott.
- Tudom, hogy neked nem ezek a terveid, épp ezért meg kell beszélnünk... mármint, én nagyon szeretnék...
- Értem – mondta. - Ha nem én, majd lesz más. Ami azt jelenti, ha nem pozitív a válaszom akkor év végén szakítanánk...
- Talán – mondtam. - De, ha annyira beléd leszek zúgva, mint most, akkor úgyse tudok majd szakítani veled... Akkor kénytelen leszek feladni a terveimet. A gyereket úgyis mondjuk jövőre tervezném, nem egyből az iskola után... durr bele, essünk neki, és majd jön... - Elmosolyodott, majd megcsókolt.
- Remélem meg tudjuk oldani. És talán Sophie-nak mégis én leszek majd az apja... - Elmosolyodtam. Nagy döntés áll előtte. Gondolom neki korai lenne a jövőre való gyereknevelés... - Hirtelen elvigyorodtam.
- Eperre vágyom! - mondtam, mire elsápadt, és rám nézett.
- Tényleg? - Elkezdtem nevetni.
- Tényleg. A kedvenc gyümölcsöm! Imádom! - Elnevette magát, majd felállt.
- Tejszínhabbal?
- Igen! - Eltűnt és hozott.

Az idő lassan telt. A március elején történt elrablás, és egyéb események teljesen el lettek feledve a RAVASZ-ra való felkészülés miatt. Lassan vége lett az áprilisnak és eljött a május eleje. Amy nem akart Remusszal járni, de megígérte neki, hogy senkinek nem mondja el a dolgot. Remus kiheverte nagy nehezen. Ekkoriban vettem észre igazán, hogy valami nincs velem rendben. Időnként rosszul lettem, hányingerem volt, ha hús szagát éreztem, és folyton édes dolgokra vágytam. Csak azért nem ettem, mert féltem, hogy elhízok, ami már így is elkezdődött.
- Túl sokat eszem – nézegettem magam a tükörben. - Szerencsére még nem nagyon, de picit meghíztam.
- Két hónap múlva vizsgák – mondta Lily. - A vizsgadrukkban, majd lefogysz. Bár szerintem már te így is vizsgadrukkban vagy. Mitől lenne hányingered időnként?
- Nem tudom. Azt hiszem felmegyek ma Madam Pomfreyhoz, biztos lesz valami gyógyszere rá...
- Lehet, hogy terhes vagy! - kacsintott Alice.
- Jaj, hagyd már! - legyintettem, majd elsápadtam. Ott hagytam őket, majd felrohantam a gyengélkedőre. Szerencsére senki nem volt ott, csak Madam Pomfrey. Olyan riadtan adtam elő a sejtésemet, hogy kezdetnek egy adag nyugtatót diktált belém, majd megvizsgált.
- Igen, jól sejtette, ez egy kisgyerek – mondta. Eltátottam a számat. - Nyolc hetes... - Visszagondoltam, mit történt nyolc hete... Nyolc hét, az március eleje. Elájultam.

Este ébredtem fel betakarva, úgy, hogy Lily, Alice és Amy mellettem ültek. Madam Pomfrey nyugodt arccal tett vett. Amikor meglátta, hogy felültem rám nézett.
- Mi borította ki ennyire? - kérdezte.
- Nyolc hete március eleje volt! - mondtam. Elgondolkozott, majd ő is elsápadt. Rájött, hogy lehet, hogy... jaj ne, nem akarok egy halálfalótól terhes lenni!
- Nem volt mással is... - De igen... Siriusszal nem sokkal utána, de mi szoktunk védekezni. De a gyógyításom estéjén erre nem is gondoltunk. Lehet, hogy Siriusé a gyerek? Egyik rosszabb, mint a másik... vagyis. Mindenféleképpen jobban örülnék, ha kiderülne, hogy Sirisusé...
- Tényleg terhes? - esett le Alice álla. Lily elsápadt, ahogy összerakta a két információt: nyolc hét és terhesség...
- Úristen, kitől? - kérdezte Amy. Kikeltem az ágyból, majd rájuk néztem.
- Ezt ki lehet deríteni, hozzon vért attól, akivel itt az iskolában nemi életet él. – Elvörösödtem. Olyan hülyén éreztem magam a többiek előtt.
- Idehívnátok... - Lily bólintott, mielőtt kimondtam volna a nevét. Mindenki felpattant, és eltűntek. - De ne mondjátok el neki, csak annyit, hogy jöjjön ide! - Bólintottak, én meg Madam Pomfreyra néztem, aki szintén bólintott.
Alig telt el öt perc Sirius már itt volt. Én meg felöltöztem, és átvettem egy bájitalt.
- Jó estét! - köszönt Sirius, és aggódva méregetett. - Miért hivatott?
- Kellene öntől egy kis vér – mondta a javasasszony. - Egy vizsgálathoz. Olyantól akartam, akit elraboltak. - Bólintott, majd odament, és a kezét nyújtotta felé.
- Szóljak Jamesnek? - kérdezte.
- Nem, köszönöm. Egyiküké elég. Miss Evans fél a vértől, Ms Potternek épp rossz közérzete van, ezért gondoltam magára. - Bólintott újra.
- De minden rendben? - Most én bólintottam. Miután levették a vért, még várakozva néztem a javasasszonyra. - Megvárlak odakint, és kiment. Csinált egy bájitalt, majd a magzattól is vet mintát. Elég fájdalmas volt, de tűrtem. Aztán mind a két mintát betette a bájitalba...
- Hm... Maga nem a halálfalótól terhes... - Megnyugodtam, de csak azért, hogy más miatt legyek ideges. - Nyolc hetes, és lány lesz...
- Eve...
- Meg akarja tartani? - nézett rám. Bólintottam.
- Igen. Vizsgáimon csak négy hónapos terhes leszek. Le tudom tenni őket – mondtam mosolyogva. De, hogy adom be Siriusnak, hogy... Jézus!
- Ó!
- Igen?
- Jöjjön be minden héten egyszer ellenőrzésre. Az apát pedig tájékoztassa. - Fásultan bólogatva mentem ki, ahol Sirius rám mosolygott.
- Minden rendben? - Neki is bólogattam, majd azon gondolkoztam, hogy most összeesem, de végül is nem estem össze.