Nem is tudom, mi volt Jameséknek a nagyobb meglepetés, hogy Jasmine és Piton a Griffendél klubhelyiségben voltak, és velünk beszélgettek, vagy az, hogy én Sirius ölében feküdtem. Talán nem is lényeges, de az, hogy, amikor beléptek mind a ketten ledöbbentek, az lényeges. Lily minket nézett tátott szájjal, James pedig Pitont összehúzott szemmel Remus és Peter csak úgy összenéztek.
- Ők mit keresnek itt? - kérdezte egy harmadéves griffendéles.
- A mi vendégeink – mondta Sirius. James álla leesett és a barátjára nézett. - Mi hívtuk ide őket, igaz? - A bátyámat figyeltem. Azt hiszem közel volt az ájuláshoz, és megpróbált szavakat formálni, csak hang nem jött ki a torkán.
- De miért? - nyögte ki végül.
- Hosszú történet – mondtam. Jasmine és Perselus felállt. - Már mentek is?
- Muszáj... Vannak olyan ismerőseink, akik megölnének, ha rájönnének, hogy hol voltam – sóhajtott. - Már Lucius is nagy ellenfél lesz... - Elindultak kifele, de Piton még James előtt megállt, és megcsóválta a fejét. - Lemaradtál az évszázad legjobb téli szünetéről, Potter. - Azzal távoztak. Mi meg Siriusszal elkezdtünk nevetni.
Egyre több diák gyűlt körénk, ahogy elterjedt Perselus Piton utolsó mondata.
- Mégis miről beszélt? - kérdezte Lily. - És ti mikor...?
- Alighogy elmentetek, sokkal egyszerűbb hódítani, ha senki sem zavar be...
- Erről jut eszembe, ma visszajöttek a barátnőid – mondtam kimérten, mire elvigyorodott és nyomott egy puszit az arcomra.
- Már féltékeny vagy?
- Nem, csak tettem egy megjegyzést... különben is ki volt egyből féltékeny, mikor még nem is jártunk, és Gabriel üdvözölt?
- Gabriel? - kérdezte Lily. - A volt barátod? Itt van?
- Ott – mutattam az ablak melletti asztalhoz. Lily odanézett, majd füttyentett egyet, mire James arcán düh futott át.
- Nem rossz...
- A gondolataid csupán két dolog miatt lehetetlenek...
- Kettő? - nézett rám. - Mi a másik? - Remek, legalább az egyikkel tisztában van.
- Menyasszonya van – mondtam, mire újra ránézett. Nem tűnt csalódottnak, ami azt jelenti, hogy csak Jamesszel játszik.
- Nem baj, amúgy se néz ki olyan jól, mint James – rántotta meg a vállát, mire az említett megnyugodva elmosolyodott. - Tehát?
- Egy beauxbatons-os csapat a Roxfortba került. Négyen pontosan. Csak Gabriel került ide, a többiek ideiglenesen a Mardekárban vannak. Ők robbantották ki az I. Roxforti Háborút...
- A MIT? - kiáltott fel egyszerre az összes diák. Megismételtem, majd elkezdtem mesélni, mi volt itt december 23-ától Szilveszterig.

- Akkor most jóban vagy Pitonnal? - kérdezte James, egy kicsit később, Siriustól.
- Mondjuk úgy, hogy kötöttünk egy meg nem támadási egyezményt, már csak a szövetség miatt is. Különben, tudom bűn ilyet mondani, főleg előtted, de nem is olyan szörnyű. Egészen normális is tud lenni, ha az ember megismeri.
- Sirius Black felnőtt? - ámult el Remus. James elgondolkodott, Peter csak ásított egyet. Amy és Alice összenéztek, majd ránk.
- Jöttök lefeküdni? - Lilyvel összenéztünk, és bólintottunk. Későre járt, és holnap már órák lesznek. Adtam egy búcsúcsókot az én Siriusomnak, majd felmentünk. Alighogy felértünk egyszerre letámadtuk Lilyt, mintha csak megbeszéltük volna.
- Na mi volt?
- Mit csináltatok? - Jöttek a kérdések, Lily meg csak pislogott, mint... na hát már tudjátok!
- Csajok, nyugi! Semmi olyan nem történt, amire ti vártok...
- Ki mondta, hogy engem az érdekel? - kérdeztem, mire elmosolyodott. Olyan jóleső mosollyal. - Engem az érdekel, hogy milyen volt...
- Jó, James nagyon aranyos volt. A szüleid is. Jól éreztem magam. Sokat beszélgettünk, de ennyi. A csókoknál tovább nem jutottunk. - Amy és Alice csalódottan visszaköltöztek csevegni a saját ágyukra. - És te meg Sirius? - Ránéztem, majd elmeséltem az egészet. A kezdetektől, egészen addig, hogy összejöttünk.
- Na és, most együtt vagyunk. Megígérte, hogy egy lányra se néz úgy rá.
- Örülök neki. Érdekes lehetett ez a háborús dolog.
- Az a legérdekesebb, hogy a Mardekár és a Griffendél békét kötött. Vagyis a két ház két főembere.
- Főembere?
- A Mardekárban Luciust, a Griffendélben Jamest és Siriust tartják vezető egyéniségnek. Sirius és Lucius békét kötöttek, tehát a Griffendél és a Mardekár is – magyaráztam. Megrántotta a vállát és bólintott. - Ja, még valami! - mondtam, miközben bebújtam az ágyamba. - Vigyázz a francia lányokkal, köztük Janette-tel. Majd megmutatom melyik. Rá fog szállni Jamesre, ez tuti...

És milyen igazam volt! Másnap a reggelinél James már megismerkedhetett Janette-tel, és sehogy nem tudott tőle szabadulni. Kénytelen voltam segíteni, már csak azért is, mert Lily mellette felrobbanni készült.
- És tudod, én, nagyon ahanyos lány vagyok! - Janette? Nagyon aranyos lány?
- Aha... tök jó...
- Te vagy Janette, ugye? - lépett oda Lily. James rémülten nézett a lányra, akinek a szemében olyan gyűlölet lángolt, hogy már én is megijedtem tőle.
- Igen – válaszolt. - Meht te?
- Lily vagyok, a melletted álló srác barátnője!
- És? - kérdezte a francia lány.
- Biztos nem értetted jól, mert francia vagy – sóhajtott Lily. - Ő az enyém! - mondta lassan artikulálva.
- Oh! Biztos vagy ebben?
- Igen – mondta James, majd átkarolta Lilyt. - Ebben biztos lehet. - Janette durcás arcot vágott.
- Különben meg – szólaltam meg. - Nem is tudtam, hogy a családtagom akarsz lenni! - nevettem. - Tudod, James a bátyám. - Ettől teljesen paff lett, és otthagyott minket.
- A tied vagyok – suttogta James Lily fülébe, mire az elpirult, én meg úgy döntöttem megkeresem Siriust.

Nem kellett soká keresni. Kétségbeesett arccal próbált kijutni egy lánygyűrűből. Elmosolyodtam, majd odasétáltam hozzá.
- Öhm... lányok...
- Mit akarsz, Potter? - sziszegte az egyik hollóhátas csajszi.
- A pasimhoz jutni – válaszoltam neki. Az összes lány elhallgatott, majd döbbenten néztek rám, és Siriusra. Ő ezt kihasználta, és kicsúszott mellém. Hogy igazolja az állításom meg is csókolt.
- Hála az égnek! - sóhajtotta. - Reméltem, hogy kisegítesz...
- A fél Roxfort most engem fog utálni – néztem a gyilkos tekintetű lányokra. Sirius megfogta a kezem és elhúzott onnan.
- Meg Lilyt – mondta. - A Roxfort két legjobb pasija elkelt.
- El... na menjünk enni, mindjárt kezdődik az első óra.

És el is kezdődött. A tanárok hajtottak minket egész nap. Rosszabb volt, mint karácsony előtt. Persze, hiszen RAVASZ év van. Pontosabban év végén vizsgák. Jaj istenem!
- Miss Potter! - Felnéztem. Lumpsluck professzor nézett le rám, és az üstömre, ami vörös füstöt eregetett. Bájosan elmosolyodtam, és kettőt pislogtam rá.
- Igen, professzor? - kérdeztem. Felsóhajtott.
- Mr Black rossz hatással van önre – mondta. Sirius felhorkant mellettem.
- De nekem jó, professzor úr! - mondta aztán. Lumpsluck ránézett, majd elgondolkodva bólintott.
- Tényleg. Hova kalandozott el Ms Potter?
- Izé... csak a vizsgákon törtem a fejem – válaszoltam őszintén. Lumpi a szemembe nézett, majd bólintott.
- Megbocsátható bűn, de most figyeljen a tananyagra. - Bólintottam, majd egy pálcaintésre kiürítettem az üstöt, és újra kezdtem. Közben Lilyre és Jamesre néztem. Ők meg időnként egymásra, de mind a kettejük bájitala volt. Aztán James elgondolkodó tekintettel Pitonra nézett. Vajon mi lesz ebből? Talán az én bátyusom is felnő? És béké hagyják végre Pitont?

Összenéztünk Lilyvel.
Épp a könyvtárból jöttünk visszafele, mikor megláttuk James és Pitont egymással szemben. Ezért hát összenéztünk Lilyvel és odasiettünk, de legnagyobb döbbenetünkre ép kezet fogtak. Lily tátott szájjal nézte őket, én is pislogtam, mint hal a szárazon.
- Ti? - dadogta.
- Mi? - néztek ránk. - Ideiglenesen fenyves szünetet kötöttünk. Ha nem átkoz meg, én sem fogom – mondta James, majd felsóhajtott. - Na nekem dolgom van. Szia, édes – adott egy csókot Lilynek, majd elment. Perselus intett, majd eltűnt. Elmosolyodtam, majd hirtelen eszembe jutott.
- A könyvem a könyvtárban hagytam! - kiáltottam fel. - Menj előre, a parkban találkozunk! - Bólintott, én meg visszarohantam a könyvtár fele... de nem értem oda. Ugyanis olyat láttam, ami megdöbbentett. James épp Janette-el csókolózni. Ott helyben elejtettem minden könyvet, ami a kezemben volt.
- JAMES! - kiáltottam rá, mikor szétrebbentek. - Ezt, ezt... ezt nem hiszem el... - Megfordultam, de elkapta a karom.
- Mea, várj! - megfordultam, és erősen arcon csaptam. Megszeppenve lépett hátrébb az arcát fogva, én meg elrohantam.

A parkba nem akartam menni, mert, ha Lily meglát... Istenem, Lily! Hogy tehette ezt vele? Könnyezve felrohantam a káhába, majd fel akartam menni a hálóba, de valaki elkapta a kezem, és magához húzott.
- Mea! - suttogta a fülembe, én meg hozzábújtam és sírtam. - Mea, mi a baj?
- Én... James... James és Janette...
- Mea! - James lépett be a klubhelyiségbe. Mindenki ránézett. Odajött hozzánk, majd rám nézett. - Beszéljünk négyszemközt.
- Nem! Hogy tehetted ezt Lilyvel? - kérdeztem. Sajnos, mivel az említett lány ekkor lépett be. Síri csend lett.
- Mit tett velem? - kérdezte. Elhallgattam, James arcán fájdalom futott át. Sirius csodálkozott, mindenki más várta a vég kifejlettet.
- Lily – fordult meg James. A lány fürkésző tekintettel nézett rá, majd fáradtan felsóhajtott.
- Gondolhattam volna – morogta. - Miért hittem, hogy te más vagy? - csóválta meg a fejét, majd kikerülte a bátyám, és elindult felfele. Nehogy már, hogy engem ennyire megrázott, őt meg nem?
- Lily várj, had magyarázzam meg! - De a lány nem állt meg. Felnéztem Siriusra, majd szó nélkül felmentem utána. Letöröltem a könnyeim.
Elindultunk fel a lányokhoz, akkor már tudtam, hogy sír, mire beértünk a szemei vörösek voltak, és úgy folytak a könnyei, mint a Temze Londonnál. Amint becsuktam az ajtót össze is omlott. Alice, aki épp bent volt felugrott, így ketten együtt az ágyához segítettük.
- Kivel? - kérdezte két sírásroham között.
- Janette – válaszoltam halkan. Alice csak csodálkozva nézett ránk.
- Mi történt? - kérdezte.
- Láttam, hogy James és Janette, nos... - Lilyre néztem. - csókolóztak. - Újabb sírás roham tört rá, úgyhogy egész este őt nyugtattuk.

Másnap reggel fáradtan ébredtem fel. Lily elég későn aludt el, és későn is ébredt. Hagytuk addig aludni, amíg lehetett. Aztán neki is le kellett jönni. Nyomott hangulata volt. Az egész klubhelyiség észrevette. James ugyan megpróbált vele beszélni, de Lily fáradt tekintettel semminek nézte. Siriust meg nem láttam sehol, úgyhogy vele nem tudtam diskurálni, pedig ő biztos jobban tudja, mi történt. Talán... talán csak félreértés...
- Istenem! - rontott be Amy és Remus. A srác lihegett, majd ránk nézett.
- Sirius... - James fenézett, majd odasietett hozzájuk.
- Mi van vele? - kérdezte.
- A gyengélkedőn van. De Madam Pomfrey szerint át kell vinni a Szent Mungóba. - Halkan felsikkantottam, majd megragadtam Remus kezét.
- De mi történt?
- Összeakadt Louisszal – mondta Amy. - Védekezni sem tudott... Majdnem elvérzett...

Döbbentem meredtem magam elé, és eléggé gyorsan vettem a levegőt. Lily megragadta a kezem, de kiszakítottam a karomat a kezéből, majd elkezdtem rohanni. Nem érdekelt, hogy tilos volt bemenni a gyengélkedőre én bementem.
- Kérem! - akart megfogni Madam Pomfrey, de nem engedtem.
- Eresszen! - kiáltottam rá, mire megszeppent, majd Sirius ágyához rohantam. Ott volt, fehér, átázott kötések között feküdt. Csukott szemekkel... az arca, a kezei, majdnem mindenén kötések voltak, melyen a vér átszivárgott.
- Kérem! - morgott a javasasszony.
- Hagyja – hallottam Dumbledore hangját.
- Jaj, Sirius... - Zokogtam az ágyára dőlve, mikor valaki megérintette a vállam.
- Meg fog gyógyulni.
- Itt maradhatok? - kérdeztem, felnézve az igazgatóra. Nemet intett.
- Most még nem – válaszolt. - Szüksége van a teljes nyugalomra, magának is. Poppy ad önnek nyugtatót, próbáljon meg órákra menni. Este bejöhetnek mind... - Bólintottam.
- Mi lesz Louisszal?
- Már írtam a Beauxbatons-nak, és egyenlőre házi őrizetben van. Nem féljen, több gondot nem okoz. Menjen... Poppy elmenne Miss Evansért, vagy Mr Potterért?
- Természetesen.
- Amíg Madam Pomfrey vissza nem tér, itt maradhat... - Sírva visszaborultam az ágyra.
Pár perc múlva, mint Lily, mind James itt voltak a javasasszonnyal. Lily aprót sikkantott, mikor meglátta Siriust, James csak fájdalmasan elfordította a tekintetét, majd mind a kettőjük segítségével visszamentünk a klubhelyiségbe.
Aztán amint felértünk egyedül indultam fel, nem akartam segítséget, már jobban éreztem magam. Lily is jött volna, de James elkapta a kezét.
- Lily, kérlek beszéljünk. Félreértés volt...
- Nem érdekel... - válaszolt a lány, majd karon ragadott, és elindultunk felfele. Kissé elgondolkodva visszanéztem rá, majd tovább mentem.

Összeszedtük a dolgokat az órákra, majd lementünk. Hát visszakerültem Lily mellé, aki odafigyelt rám. A tanárok tudták mi történt, így engem és a Tekergőket nem igazán bántották. Lilyt se, hiszen ő minden mozdulatomat ellenőrizte. Elég sokat tett értem.
Este James, Remus, Peter és én felmentünk a gyengélkedőre, s amint benyitottunk mind megkönnyebbültünk. Sirius az ágyán ült, és serényen vitatkozott a javasasszonnyal, aki hatalmas sóhajok között befejezte a kötözést. Én meg, amint megláttam odarohantam hozzá, és a karjaiba omlottam. Fel is szisszent.
- Sajnálom – suttogtam, és el akartam húzódni, de nem engedte. Elmosolyodott, majd átölelt. A többiek mosolyogva néztek minket. - Úgy megijedtem.
- Semmi baj, rosszabbul nézett ki, mint amilyen volt – mondta. - Madam Pomfrey rendbe hozott, bár először el akart küldeni az ispotályba. De nincs gond... - Aztán felnézett Jamesre. - Megmagyaráztad már Lilynek?
- Nem áll velem szóba...
- Ez érthető – mondtam. - Én se tenném.
- Félreértés volt. Én nem azért csókoltam meg Janette-t, mert szeretem, vagy mert meg akartam csalni Lilyt, csak...
- Csak?
- Megígérte, ha megcsókolom, akkor békén hagy.
- Ó... én... jaj... - nyögtem. Tönkre tettem James és Lily kapcsolatát. - Sajnálom.
- Semmi baj, ha Lily hajlandó lesz meghallgatni.
- Majd beszélek vele – mondtam halkan, és visszabújtam, az én Siriusom karjaiba, aki szorosan magához ölelt.
A többiek lassan elszivárogtak, és kettesben hagytak minket Siriusszal, aki még időnként felszisszent, de nem engedett volna el, az istenért sem.
- Pihenned kellene – mondtam. - Ma sérültél meg...
- De itt maradsz, ugye? - kérdezte könyörgő hangon. Kibontakoztam az öleléséből, ami újabb három felszisszenésébe került, majd felnéztem rá.
- Nem lehet, te is tudod. - Óvatosan visszanyomtam a párnáira, majd betakargattam. Ekkor jött be Madam Pomfrey. Nyomtam egy puszit Sirius arcára. - Tessék pihenni!
- Úgy-úgy – szólt a javasasszony. - Hallgasson csak a kisasszonyra, Mr Black.
- Álmodj szépeket! Álmodj rólam – kacsintottam rá, mire elmosolyodott, én meg távoztam.
Lily az ágyán ült, és valami házit írogatott. Időnként letörölt egy-egy kósza könnycseppet az arcáról. Odasétáltam mellé, és leültem vele szembe.
- Lily... - néztem rá.
- Hogy van Sirius? - kérdezte nyugodt hangon, de én megéreztem benne a feszültséget, a fájdalmat.
- Túléli. Már ébren volt. De figyelj, James...
- Nem érdekel – mondta. - Ne is említsd a nevét! - Azzal eldobta, szó szerint, a könyveket, majd bebújt a takaró alá. Ez így nehéz lesz!