Háború! Ez a válaszom az előző kérdésemre. Mi lesz belőle? Hát ez... Lucius és Cissy csatlakoztak a hármas beauxbaton-os csapathoz és rettegésben tartanak mindenkit. Vagyis majdnem mindenkit. Két hollóhátast. Mivel, Piton nem törődött vele, így Jasmine se, ahogy mi sem Siriusszal. Ez meg így háborút jelent, amiből csak az a két hollóhátas, meg Gabriel maradt ki. Ő inkább tanult bent a káhában.
Az első alkalom karácsony napjára esett. Először felkeltem, a saját ágyamban, majd kibontottam az ajándékaim. Lilytől és Jamestől egy ezüst karkötőt kaptam, apuéktól a hozzátartozó fülbevalókat. Siriustól egy rózsát és egy aranynyakláncot, amin egy apró arany csillag medál volt, közepében egy csillogó gyémánttal. A többiektől édesség jutott.
Sajnos nem ez volt a legfontosabb, amit meg tudnék említeni, inkább azt, hogy a december huszonnegyedikén, délután öt óra harminckor kitört az I. Roxforti Háború.

A bal sarokban Lucius Malfoyjal az élen a Gyilkos Csapat.
Minő meglepő elnevezés egy leendő halálfalótól.
Tagjai: Lucius Malfoy ezredes (Roxfort, Mardekár ház)
Narcissa Black százados (Roxfort, Mardekár ház)
Louis Binoche tizedes (Beauxbatons)
Vivien Belmondo tizedes (Beauxbatons)
Janette Reno tizedes (Beauxbatons)
Millicent Hurts honvéd* (Roxfort, Hollóhát ház)

A jobb sarokban Sirius Black vezetésével a Szent Szövetség.
Azért lett ez a neve, mert olyan személyek is harcoltak nálunk, akik nem éppen Sirius barátai... vagyis barátja, és most egy személyre gondolok.
Tagjai: Sirius Black ezredes (Roxfort, Griffendél ház)
Tímea Potter alezredes (Roxfort, Griffendél ház)
Perselus Piton ezredes (Roxfort, Mardekár ház)
Jasmine Teach alezredes (Roxfort, Hollóhát ház)

Hát igen, nem mondhatnám, hogy mi vagyunk túlerőben.
Háború egyéb résztvevői:
Gabriel L'Dark (civil)
June Lodd (civil, Hollóhát)
Tanárok (ki beleszólva, ki nem)

Tehát így kezdődött az I. Roxforti Háború. De, hogy miért I. mikor tudtommal több nem volt. Így jobban hangzik.
A háborút az átváltozástantermi csata nyitotta meg, mikor a Gyilkos Csapat háborút üzent, az akkor még nem létező Szent Szövetségnek.
Hogy demonstráljam is a dolgot:
Siriusszal pont az átváltozástanterem felé sétálgattunk, miközben arról áradoztam, milyen aranyos volt az ajándéka. És nagyon tetszik, de biztos drága volt blablabla... Végig nem szólt egy szót sem, csak mosolygott, míg én beszéltem, aztán mikor végre abbahagytam magához húzott, és megcsókolt.
- Szeretlek... - Kell is az embernek több karácsonykor? Nem. Elmosolyodtam, majd visszacsókoltam.
- Én is – válaszoltam, majd megfogtam a kezét. - Menjünk. - Mentünk is volna, ha egy pálca nem szegeződik ránk.
- Erre nem mehettek tovább – mondta Louis Binoche előttem állva. Felment bennem a pumpa. Még hogy egy beauxbatons-os mondja meg, hogy hova mehetek én a Roxfortban! Előkaptam a pálcám, és meg akartam átkozni, mikor újabb pálca és személy tűnt fel.
- Ha megtámadod Binoche tizedest, azzal háborút üzensz a Gyilkos Csapatnak. - Összenéztünk Siriusszal.
- Binoche tizedes? - kérdeztem döbbenten a megjelenő Luciust.
- Igen, ő Louis Binoche tizedes, én Lucius Malfoy ezredes vagyok! - Louis szalutált is, mintha tényleg a felettese állt volna vele szemben. - Ez itt a mi területünk, és, ha nem akartok háborút, akkor elhúzzátok a csíkot. - Pislogtam egyet kettőt, majd meglendítettem a pálcám.
- Stupor! - mondtam ki. Louis elugrott, Lucius hátrébb lépett. - Nekem senki nem mondja meg, hova mehetek hova nem, a tanárokon kívül.
- Obstructo! - Sirius egy pillanat alatt lerántott a földre. Aucs! - Ez háborút jelent! Immár sehol sem lesztek biztonságban! - Felugrottunk, majd mondtunk volna valami átkot, de úgy tűnt Louis megelőzött. Meglendítette a pálcáját.
- Aguamenti! - Valahonnan víz tört elő, eláztatva őket, majd valaki megragadta a karom és elhúzott.

Egy terembe kerültünk. Egy olyanba, ahol még sosem voltam. Mellettem Sirius állt, és az előttünk álló Pitonra és Jasmine-ra nézett.
- Tudjátok mi folyik itt? - kérdeztem. Piton bólintott.
- A beauxbatons-os barátaid unták magukat.
- Nem a barátaim. De, mi az, hogy unták magukat? - kérdeztem.
- Az a Louis kezdte. Ma a klubhelyiségben azt mondta, olyan unalmas az élet háború nélkül. Ez a kijelentés megtetszett Luciusnak és Cissynek és megalapították a Gyilkos Csapat nevű sereget. Megszálltak pár területet, és aki nem engedelmeskedik, az ellen háborút üzennek, és komolyan is gondolták. - Felhúzta a talárja ujját. A karján egy hosszú véres seb volt. - Valódi háborút vívnak.
- Nem kellene ezt ellátni? Különben is milyen varázslat okoz ilyen sebet? - kérdeztem.
- Nem kell ellátni. És egy roxfortos specialitás, pontosabban a saját varázslatom: sectumsempra a neve. Ha valaki nem tudja jól használni, ilyen vágott sebeket okoz. Ha valaki jól tudja használni, de nem tökéletesen megölhet vele valakit. Aki tökéletesen használja, az azt is eldöntheti milyen sebet okozzon. Ez a varázslat képes levágni a karod, vagy a lábad, de szerencsére se Lucius se senki más rajtam kívül nem tud többet vele elérni, mint ilyen vágott sebek okozása.
- Háború folyik? Kicsit furcsán hangzik. Hányan vannak ebben a Gyilkos csapatban? - kérdezte Sirius.
- Hatan – válaszolt Jasmine. - A három beauxbatons-os, Lucius, Cissy és az egyik osztálytársam.
- Akkor a helyzetre való tekintettel szövetséget ajánlok nektek – szólt újra elgondolkodva. - Piton ezredes? Képes lenne velünk szövetségbe dolgozni?
- Túlélem, Black ezredes! - És kezet nyújtott. Sirius elfogadta... Így született meg a Szent Szövetség. - Akkor tehát, mit ajánl, Black ezredes?
- Potter alezredes szólni kíván – mondtam. Sirius mosolyogva rám nézett, ahogy Piton arcán is átfutott egy vigyor.
- Igen, alezredes?
- Úgy gondolom az átváltozástantermi csatát meg kell nyernünk! Ők most fele annyian vannak, mint mi. Ajánlok egy teljes lerohanást!
- Elfogadom – mondta. Piton szintén bólintott. - És van valami terve, alezredes?
- Teach alezredes szólni kíván, uram! - vigyorgott Jasmine.
- Parancsoljon, alezredes!
- Én, azt ajánlom, hogy madarakkal röptessük meg őket!
- Avis? - kérdeztem vigyorogva, mire bólintott. - Mind tudjátok az avis bűbájt?
- Mea, hatodikos anyag! - háborodott fel Sirius. Elvigyorodtam.
- Akkor rajta!

Az átváltozástantermi csatát ugyan megnyertük, de a háború még csak most kezdődik... és azt se tudjuk, mi a tanárok álláspontja. Ki tudja, lehet hogy pár nap múlva mi is megyünk tovább a beauxbatons-os csapattal?

Hát igen, a háború harcokból áll. Sok-sok harcból. Csaták, ahol mi, meg ahol ők győztek. Meg csaták, ami után három órán keresztül bűntetőmunkán voltunk. De csak McGalagony szólt még bele, még Dumbledore se szólt semmit, főleg, mivel, ha feltűnt, a csata abbamaradt, utat nyitottunk, s miután elment a csata folytatódott.
Az első két napban még nem is volt veszélyes. Egy-két veszélytelen átok, amit egymásra küldtünk. Az igazi háború karácsony után egy nappal kezdődött. Amikor a másik csapat, vagyis az ellenfeleink komolyabbra vették a dolgot.
Hogy mi történt pontosan, nem tudom, de azt igen, hogy este Sirius véres karral lépett be a klubhelyiségbe, ahol én olvastam. Ijedten ugrottam fel, ott hagyva csapot papot Siriushoz rontottam.
- Jézusom, mi történt? - kérdeztem, majd a kanapéhoz húztam leültettem és feltéptem a talárja ujját. Egy hosszú véres seb volt a felkarján.
- Sectumsempra – morogta. - Louis csinálta. - Varázsoltam egy rongyot, meg kötszert, majd kitisztítottam a sebet. A varázslatokban az a jó, hogy nem fertőzik meg a sebet kosszal, így gyorsan meg fog gyógyulni, mivel úgy gondoltam nem fog felmenni Madam Pomfreyhoz.
Szoros kötést tettem a karjára, majd két varázslattal megtisztítottam és megjavítottam a talárja ujját. Amint kész lettem, magához húzott. Hozzábújtam és hallgattam a szívverését. Rendesen, egyenletesen vert.
- Köszönöm – mondta.
- Írnom kellene Lilynek. Ígértem neki...
- Minek?
- Mert a legjobb barátnőm – válaszoltam, majd elengedtem és adtam neki egy csókot. Viszonozta, de követelődzőbben. Igazi álom volt, ahogy csókolt, Gabriel a közelébe sem érhet. Gonosz ezt mondani, de annak idején azt hittem Gabriel az isten, úgy csókolt. Na, ha ő isten, akkor Sirius... nem tudom... valami sokkal magasabb.
Főleg mióta megízlelhettem az édes, követelőző, gyengéd, erőszakos csókot tőle. Igen, mindig kicsit máshogy csókolt, de mindig jó volt. Lassan függő leszek. Sirius függő.
- Nincs kedved nálam aludni? - kérdezte. Bár már egyszer megtettük, mégsem akartam még egyszer. Még nem. Nem azért, mert nem volt jó, ellenkezőleg, csak azt szerettem volna, ha a lelki dolgokra, lelki kapcsolatra épülne, és kevésbé a szexre.
- Lenni lenne kedvem, csak...
- Csak? Ígérem nem erre épül a kapcsolatunk! - Pislogtam, mint hal a szárazon, hogy kedvenc hasonlatomat ismét előhozzam. Mióta lett gondolat olvasó. Legililmentálni még nem tudhat, nemde? - Figyelj, tudom, hogy nem szeretnéd, hogy azért szeresselek, mert lefekszel velem, de itt megesküszöm neked, hogy nem azért szeretlek, és nem is azért foglak. Az hozzátartozik. Azért szeretlek, mert számomra különleges vagy. Kedves, okos, szép, ráadásul érzékeny is, csak nem tudod. Imádom minden mozzanatod, minden szavad... csak hinned kell bennem! - Ezek után ki tud nemet mondani?

Különben igazat mondott, másnap és utána sem nyaggatott, amiatt, hogy egyedül alszik, és ennek nagyon örültem. Sokat beszélgettünk, és egyszerűen jól éreztük magunkat egymás társaságában.
Időnként Gabriellel is jól elbeszélgettem. Olyankor Sirius kettesben hagyott minket. Jó volt látni, hogy feltétlenül megbízik bennem.
És persze ott voltak az immár véres csaták. Hála annak, hogy a Beauxbatons-ban tanultam gyógyítást, nem kellett a gyengélkedőre mennünk, mi meg nem okoztunk nagyobb sérüléseket. Hála nekem és Jasmine-nek. Jó a meggyőzésünk.
A helyzet annyira elmérgesedett, hogy Perselus és Jaesmine átköltöztek ideiglenesen a Griffendélbe, mivel se a Hollóhát klubhelyiségében, se a Mardekárban nem tudtak megmaradni. Mivel June Lodd hollóhátas civil beszállt a háborúba, méghozzá az ellenséghez.
Mind Jas, mind Perselus elcsodálkoztak, amikor beléptek a Kövér Dáma mögötti résen. Persze nem tudhatták a jelszót, meg a hölgyemény is alig akarta őket beengedni.
Piton jól szétnézett.
- Eléggé takaros – mondta a klubhelyiségre. Gabriel a kanapéról figyelt minket.
- Hiszen ez tök jó! - kiáltott fel Jasmine. - Sokan mondták már, hogy a Griffendél torony a legjobb a Roxfortban, de nem gondoltam, hogy ennyire igaz.
- Én mindenhol jártam már, és muszáj azt mondanom, nem bántás, de tényleg ez a legjobb!
- És ti még feljebb alszotok? - kérdezte Perselus fintorogva. Bólintottam.
- A lányok balra fel, fiúk jobbra fel. A lépcsőkről nyílnak az ajtók... Keress egy üres szobát. Jas, te nálam alhatsz.
- Nálad?
- A szobámban. Van ott három üres ágy, válogass.
- Köszi... - Piton morogva nézett a lépcsők felé. - Én alszom itt a kanapén, vagy az nem jó? - Megrántottam a vállam, mire Sirius elkezdett nevetni. Mind döbbenten néztünk rá, nem értettük mi a baja.
- Édes... - szóltam neki, mire elvigyorodott, és abbahagyta a nevetés.
- Bocs, csak kíváncsi lennék James képére, mikor megtudja, hogy Pipogyusz a szövetségesem, és pár napot a Griffendél toronyban tölt. - Erre mind elmosolyodtunk, még Perselus arcán is átfutott egy vigyor.
- De ez csak ideiglenes – jelentette aztán ki. Sirius elkomolyodva bólintott.
- Szerencsére...
Ezek után felvonultunk a szobáinkba, és aludtunk.

Szilveszter. Mármint az év utolsó napja. Kaptam egy levelet Lilytől, meg James is írt Siriusnak, emellett a szilveszteri csatát megnyertük, és a háború véget ért, méghozzá eléggé vidám körülmények között.
Épp vacsora volt, és a mi kis csapatunk a tanárokhoz ültek le, ahhoz az asztalhoz, plusz Gabriel is hozzánk jött, a többiek pedig a Beauxbatons asztalához. Mielőtt azonban enni kezdtünk volna, Dumbledore felállt. Kíváncsian vártuk szónoklatát.
- Kedves itt egybegyűltek. Most nem úgy szólok hozzátok, mint Dumbledore professzor, az iskola igazgatója, hanem, mint Dumbledore vezérezredes a Roxfortban állomásozó hadseregek vezetője. - Kész ekkor borultam a padra, mindenki más pedig megdöbbenve nézett a professzorra. Én meg röhögtem. Persze csak titokban az asztalra dőlve.
- Én, mint a hadseregek teljes rangú vezetője leszerelésre szólítom fel mindkét hadsereget. Emellett a Roxfort terültén semmi nemű csata, vagy hadakozás, még párbaj sem történhet a két sereg tagjai között – jelentette ki. Én teljesen kész voltam. Sirius ugyan megpróbált valahogy megnyugtatni, de nem ment neki. Láttam, hogy legszívesebben ő is nevetne, de mégsem tette. Egy ezredeshez méltó viselkedést vett fel.
A másik dolog, amit még érdemes megemlíteni a tanárok arca volt. McGalagony teljesen megrökönyödött tekintettel nézett Dumbledore-ra, Lumpsluck mosolygott, és megcsóválta a fejét, Flitwick fáradtan hátradőlt, a többi tanárt nem is említem. A lényeg, hogy rajtuk is jót mulattam.
- Kérem a három jelenlevő ezredest, hogy kössék meg a nagytermi békét. - Megkötötték. Komoly arccal, kézfogás minden. - Emellett háborús bűnösség vádjával, két nap büntető munkára ítélem Louis Binoche tizedest és Lucius Malfoy ezredest. Ennyi! A háborúnak vége. Ennek örömére várok mindenkit szeretettel kilenctől a nagyterembe egy évbúcsúztató bulira! - Megköszöntük, majd felszívódtunk.
Jas és Piton hazaköltöztek, és mi is nyugisan mehetünk bulizni. Azért a Roxfort történetébe remélem beíródik ez a történet.

A Roxforti Háború kronológiája:
1978. dec. 23 – Gyilkos Csapat (GYCS) megalakulása
1978. dec. 24 – Átváltozástantermi* csata, Roxforti Háború kitörése
1978. dec. 24 – Szent Szövetség megalakulása
1978. dec. 25 – Parki hócsata
1978. dec. 26 – Az utolsó békés ütközet: bájitaltantermi csata.
1978. dec. 27 – Sirius sérülése (mint később megtudtam) a parkban: II. parki csata.
1978. dec. 29 – Visszavágó ütközet a harmadik emeleti folyosó jobb kéz felüli szakaszán – Piton és Jasmine a Griffendélbe költöznek
1978. dec. 30 – Utolsó csata a hetedik emeleti fiúvécé mellett: mellékhelyiségi csata.
1978. dec. 31 – Dumbledore vezérezredes leszerelésre szólítja fel a hadseregeket. Megköttetik a nagytermi béke.

Ezek után mindenki jól érezte magát a bulin, ahogy kellett. Január másodikán pedig a Roxfort lakói visszatértek az otthonukba, legalábbis azok, akik hazamentek nyaralni...