- Hé, James! - rohant hozzám az unokahúgom egy szép júliusi délután. Épp azon gondolkoztam, hogy Lilyvel hova szökhetnénk meg az itteni nyomott hangulattól.
- Szia, Susan! - mosolyogtam rá. - Mit szeretnél?
- Csak érdeklődöm, hogy Remus mégis miket szeret? - Elgondolkodtam.
- A csendet, a nyugalmat és olvasni. Halk nyugodt beszélgetést, és, ha lehet a nagyobb balhékból kimaradni... miért?
- Csak – mosolygott. - Szegény Vio, én megértem, hogy kiakadt, de végül is, Sirius és Bell, csak csókolóztak meg... vágyat ébresztettek egymásban... a szeretkezésig el sem jutottak...
- Köszi, inkább ne részletezd... - mondtam. - Ha nem haragszol, előkerítem Lilyt.
- Persze, menj csak! - intett, majd eltűnt. Elindultam a parkba felkutatni drága szerelmemet, mikor megláttam Siriust. A tóparton ült, és a vízbe bámult.
- Hát te? - kérdeztem tőle könnyed hangon.
- Azon gondolkozom, hogy a vízbe öljem-e magam....
- Fogas kérdés – bólintottam. - Nem láttad Lilyt?
- Nem is törődjetek velem – mondta.
- Nem is fogunk – mondtam, mire felállt.
- Kösz, legalább tőled vártam volna valami...
- Valami? - kérdeztem. - Együttérzést? Sirius, örülj, hogy nem dobtalak ki! Örülj, hogy hozzád szólok, miután a húgom majdnem összeomlott...
- Csak segíteni akartam!
- Tudom, és azt is, hogy ember vagy, s így te is hibázol néha. Azért élsz még, mert tudom. Meg azért, mert úgy döntöttem a ti dolgotokba már nem szólok bele.
- Segíteni se akarsz?
- Vióval kapcsolatban? - kérdeztem. - Nem... Nem fogok. Azt hiszem idő kell neki, hogy megeméssze, de... talán egyszer megbocsájt. - Sirius visszaroskadt a földre, majd hanyatt dőlt.
- Addig mit tegyek?
- Légy jófiú – vigyorogtam, mire felnyögött.
- Nem... - mondta aztán. - Talán igazad van, ideje túl lépnünk egymáson.
- De gyorsan feladtad! - mondtam gúnyosan, mire sértődötten felült.
- Most mégis mit akarsz? Akkor? - megrántottam a vállam, és témát váltottam.
- Nem láttad Lilyt?
- Nem! - mondta dühösen. Megrántottam a vállam, majd tovább álltam.

Lilyt még a parkban sem találtam meg. Nincs a szobájában, nincs a parkba, nincs a kastélyban... Akkor mégis hol van?
- James! - hallottam egy sikítós hangot. Megfordultam. Vio futott felém. Mikor hozzám ért megállt, kifújta magát. - Az a fruska!
- Ki? - kérdeztem.
- Susan! Azt hiszi övé a világ, mert... mert...
- Mit tett?
- Épp Remusszal beszélgettünk, mikor fogta, és elvonszolta mellőlem! - Nem értettem a dolgot. Miért lett hirtelen ilyen népszerű Remus?
- Látom, egészen jól kiheverted Sirius...
- A fenét se érdekli az a… - inkább nem írom le, mit mondott. Nem volt túl szép...
- Vio!
- Bocs, de pipa vagyok rá. Még csak bocsánatot se kért azóta.
- Nem ért rá, öngyilkossági kísérleteket tervez. - A húgom rám nézett, hogy komolyan gondolom-e, amit mondtam.
- Tényleg?
- Ott ült a parton a jó elébb, és azon gondolkozott, hogy vízbe fojtsa-e magát. Nem is tudom, megtette-e.
- Jézusom! - sápadt el. - És ezt csak így mondod?
- Miért? - Adtam az értetlent. - Téged megbántott, miért kellene vele törődnöm. Te sem teszed!
- A legjobb barátod! - mondta. - Szegény, Sirius...
- Megbántott téged – válaszoltam váll rántva. - Örüljön, hogy nem dobtam ki innen! Különben adtam neki, egy baráti tanácsot!
- Mit? - kérdezte a húgocskám.
- Hogy engedjen el téged. Keressen valaki mást... meg ilyenek.
- Megőrültél? - kérdezte hitetlenkedve, mire elvigyorodtam.
- Nem láttad Lilyt? - kérdeztem témát váltva. Elgondolkodva nemet intett.
- Nem, miért hol van?
- Jó lenne tudni – sóhajtottam fel, majd őt is otthagytam.

A következő szembetévedő Remus volt. Mikor meglátott megtorpant.
- Ugye te nem engem keresem? - kérdezte.
- Nem, sajnálom. Lilyt.
- Nem láttam... Te kérhetek tőled valamit? - lépett közelebb, majd szétnézett.
- Parancsolj, Holdsáp.
- A rokonaidat levakarhatnád a nyakamról. Susan és Vio egyszerűen megőrjítenek. Ó, ott van Peter! Hála az égnek!
- Majd beszéltek velük, egyszer... de tényleg nem láttad Lilyt?
- Nem, de ne haragudj, menekülök!

Felsóhajtottam, majd felmentem a szobámba. Lily ott se volt, sőt sehol. Kezdtem már kicsit aggódni miatta, mikor megkopogtatták az ajtóm. Odaugrottam, de csak anya volt. Olyan látványosan csalódtam, hogy anya elkomorodott.
- Máskor jobban leplezd, hogy utálsz!
- Nem, anya, ne haragudj, csak felkutattam a birtokot Lily után, de nem találom.
- Most beszéltem vele, ő meg téged keres! - meghökkentem.
- Hol, hol, hol? - kérdeztem.
- A parkba ment le! - Épp menni akartam, de megálltam.
- Amúgy miért kerestél?
- Hogy szóljak, hogy Lily keresett. Csak megnéztem, nem-e a szobádban vagy... - mosolygott. Kikerültem, majd rohantam le a parkba, de nem találtam. Nem hiszem el? Hogy válik kámforrá.

- James, nem láttam Remust? - lépett mögém Sirius.
- Örömmel látom – mondtam megfordulva. -, hogy még élsz..
- Hát, tudod, talán igazad van. Nem adom fel ilyen hamar.
- Ennek Vio örülni fog – bukott ki belőlem, mire kitágult szemekkel nézett rám.
- Na hallod, majdnem leharapta a fejem, mert azt tanácsoltam neked, hogy add fel.
- Igen? - kérdezte mosolyogva. - Van remény?
- Van... gondolom, de, ha még egyszer... - A végét már nem hallotta, mert elrohant... De hol van Lily?
- Csak nem engem keresel? - Megfordultam, majd tátva maradt a szám...