Másnap reggel ásítozva keltem egyedül az ágyamban. Egyedül... Felöltöztem, majd lementem reggelizni. Bár tegnap kibékültünk, azért nem kockáztattam meg egy estét. Mintha egy szakítás után tértünk volna vissza egymáshoz!
- Jó reggelt! - ásítozott Peter, majd leült az asztalhoz. Utána Remus jött le, de szó nélkül megállt az ajtóban.
- Jól vagy? - kérdezte. - Hol voltál tegnap?
- Meglátogattam Ága..., izé elvoltam az erdőben... - Ekkor megint nyílt az ajtó, majd a vörös tündérkém lépett be rajta. Adott egy mosolygós csókot, majd leült mellém. Ezek után már Remus is leült hozzánk.
- Mit csinálunk ma?
- Majd meglátjuk. Először is a reggeli után kiszellőztetem a fejem. Sétálok egyet.
- Veled tarthatok? - kérdezte Lily.
- Persze – válaszoltam. Majd rámosolyogtam, és adtam neki egy csókot is, de csak olyan távolságtartó csókot. Ezt ő is észrevette. Úgy érzem, mintha újra kezdenénk a dolgot. Én újra is kezdem. Távolságtartóan, hogy megbízzon bennem. Kicsit bűnbánóan nézett rám, majd hátradőlt.
- Jól vagytok?
- Remekül – mondta Lily, majd felsóhajtott. - Csak fél tőlem!
- Nem félek tőled! - válaszoltam.
- De igen!
- De nem! - Vettem két mély levegőt, majd rámosolyogtam.
- Mi történt köztetek? - kérdezte Féregfark.
- Lily nem tud bennem bízni, és most kiakadt, mert lassítottam.
- Lassítottál? - kérdezte hitetlenül. - Tartod a három méter távolságot, ez a lassítás?!
- Ha nem tetszik csak szólj, legfeljebb szakítunk és szabad lehetsz! - Mondtam dühösen. Lily elsápadt, a többiek szájtátva néztek rám. Én meg felálltam, és kimentem a parkba. Most miért ilyen nehéz minden? Ennyire rosszul esik, hogy nem bízik bennem?

Amint kiléptem, vettem egy mély levegőt. Léptem volna előre egyet, de valaki megfogta a karom.
- Ne haragudj. Amit mondtam, nem volt jogos – mondta halkan. Továbbmentem. - James, most mi bajod? Miért rontjuk el ezt a szép nyarat?
- Nem én rontom el – fordultam meg. - Nekem is vannak érzéseim, és néhány dologra érzékeny vagyok. Ne haragudj rám, mert most rossz kedvem van, de nem vagyok kacsa, és nem nyelek le mindent, amit mondasz. Amikor a barátnőm lettél, azt hittem többé nem lesz szükség eme csodálatos képességemre, de tévedtem. Kár volt elengednem magam. - Mielőtt válaszolhatott volna, két szőke lány tűnt fel a birtok bejáratához vezető úton. - Jaj ne! - Lily feléjük nézett, majd a torkára fagyott a szó. Az egyikük felém rohant, majd a nyakamba ugrott.
- Hát újra találkozunk, James! Ha tudnád, mennyire vártam már! - Megállt a szívverésem. - Sirius is itt van, ugye cukorfalat? - Bólintani is alig tudtam, de szerencsére tudtam. A szőke lány elrohant, amikor a másik ideért, és bűnbánó pillantást vetett rám.
- Ne haragudj, James. De véletlen ott volt, mikor mondtam, hogy meghívtál. Nem tudtam levakarni.
- Vége az életemnek, ha ez a nő két percnél többet tölt itt! Ophelia!
- Ne! Ne használd ezt a nevet, mert megőrülök. Anyám egy... egy... mindegy, szerencsére apa esze a helyén volt. Maradjunk a Susan-nál.
- Susan? - kérdeztem.
- Apa aláírásával átneveztettem magam. Ó, szia! Susan Potter vagyok, James unokatestvére.
- Lily Evans... öt perce még James barátnője voltam. - Susan rám nézett kérdő tekintettel.
- Menj be, Sus... Anyáék biztos örülni fognak, én elmegyek sétálni.
- Veled mehetek? - bólintottam. Susan bement, mi meg elindultunk sétálni.

- Megértem, amit mondtál, csak nehéz elfogadnom. Eljutottunk egészen sokáig, és most te visszalépsz.
- Hogy elérjem, hogy feltétlenül bízz bennem! Én megteszem, te miért nem?
- Nem tudom. Talán az első pár év belém ivódott, s most nem tudok rajta túl lépni – mondta.
- Akkor talán szünetet kellene tartanunk, míg úgy nem érzed, átlépted ezt a küszöböt, Lily.
- Szakítani akarsz? - kérdezte.
- Nem, nem akarok. Kell. Nem tudom elviselni, ahogy néha viselkedsz. Hogy nem bízol bennem. Hogy azt hiszed, játszom veled... úgy érzem, mintha felőled kicsit erőltetett lenne a haladás. Miért ne léphetnék vissza, olyan ponthoz, amikor még nagyon jól megvoltunk csak úgy, hogy egymásnak éltünk. Nem testi dolgokra vágyom, vagy nem csak azokra. Azt szeretném, ha a lelkem is boldog lenne, és ezt az ágy-dolog nem teszi lehetővé, az viszont igen, ha tudom, hogy bízol bennem, és szeretsz.
- Értem. Jó, rendben, szakítsunk. - Kissé szíven ütött, amit mondott. Igazából reméltem, hogy többet ellenkezik. - Szakítsunk és kezdjük elölről.
- Tessék?
- Igen, onnan, hogy első randi, első csók... stb. Ne lépjünk vissza. Az nem jó. Kezdjük újra. - Nem válaszoltam, mire megfogta a kezem. - James, beletelt pár hetembe, mire elfogadtattam magammal, hogy szeretlek. De azóta jobban, mint bárkit. Bármit megteszek, hogy ne veszítselek el, csak mondd meg, mit! - Erre nem tudtam válaszolni. Magamhoz húztam és megöleltem.
- Akkor Miss Evans, eljönne velem randizni?
- El... bármikor... - mondta, majd elengedett és rám mosolygott. - Mikor?
- Ma este egy vacsora? - kérdeztem. - A közelben van egy kis város, és van egy remek étterme. Ma este nyolckor érted megyek.
- Egy szobával lakom melletted! - mosolygott Lily.
- Legalább nem kések el – válaszoltam, majd úgy megcsókoltam volna, de nem akartam. Az újrakezdés az újrakezdés...

Mikor visszamentünk, Vióval találkoztunk. Arcán düh futott végig. Jaj, igen, Bell...
- Tényleg, ki volt az a másik szőke lány?
- Ő az unokanővérem ismerőse. Bell. Bell Robell. És egy igazi, vérbeli szőke nő!
- És rászállt Siriusra! - tajtékzott Vio.
- Inkább rá, mint rám!
- James! - dörrent rám.
- Bocs, de szeretném egyenesbe hozni a kapcsolatom Lilyvel, és Bell ebbe nem tartozik bele... - Azzal otthagytam imádni való húgocskám. Néha kicsit túl harapós vagyok.