Ott levetettem magam az ágyra, majd felsóhajtottam. Lily nem volt itt. Talán nem számított rá, hogy itt leszek. Pedig ez az egyetlen hely, ahol találkozhatunk. Line őrült, ez már biztos, de akkor is találni kell megoldást! Nem bírom ki sokáig mellette!
Ezekkel a gondolatokkal nyomott el az álom, a szobában. Még szerencse, hogy másnap nem volt vizsgám. Egy gyengéd kéz selymes simogatására, és isteni liliom illatra ébredtem. Kinyitottam a szemem és elmosolyodtam. Egy csodálatosan szép zöld szempár volt az első, amit megláttam.
- Te nem vizsgázol? - kérdeztem a szempártól, meg a hozzá tartozó angyaltól. Elmosolyodott.
- Sirius mondta, hogy nem mentél fel este.
- Megnéztem, hogy itt vagy-e, és itt ragadtam... - válaszoltam halkan. - Nem vizsgázol ma?
- Még van egy órám a reggeliig. Csak valahogy korán felébredtem. Mit csinálsz ma?
- Könyvtárban kutatok, meg hétfőn bűbájtan vizsga lesz...
- Remek. Én meg vizsgázok. Ma számmisztika, holnap rúnaismeret. - Átkaroltam, magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Jó leszel! - elmosolyodott, majd hozzám bújt.
- Nem fogom sokáig bírni. Mióta említetted azt az idilli képet, csak arra tudok gondolni.
- Kár volt... - somolyogtam, pedig örültem neki, hogy ő is erre vágyik... arra, mint én. Hogy együtt lehessünk. - Vigyázz magadra, tegnap kicsit összekaptam Jaqueline-nal.
- Mivel kapcsolatban?
- Szembesítettem néhány ténnyel, és megpróbáltam vele kompromisszumot kötni, de nem sikerült. Most biztos dühös egy kicsit.
- A többiek előtt nem mer majd bántani.
- Engem is úgy átkozott meg, hogy nem tudtam róla... és... - ekkor kinyílt az ajtó, és Sirius lépett be rajta.
- Gyerekek, bocsi a zavarásért, de Jaqueline erre tart! - Előkotortam a láthatatlanná tévő köpenyt, majd ráterítettem Lilyre.
- Kifelé! - Sirius és Lily kiment, én meg csak utánuk, majd míg odaért, háromszor elsétáltam a fal előtt, arra koncentrálva, hogy egy egyszerű üres termet akarok itt látni. Mázlim volt.
- Hát te? - kérdezte.
- Miért nem mászkálhatok ott, ahol akarok? - kérdeztem gúnyosan. A tegnapi beszélgetésünk után, már nem igazán törődtem vele, hogy úgy tegyek, mintha.
- Kócos vagy!
- Mikor nem vagyok kócos? - kérdeztem ásítva. Line a terem ajtajára pislogott.
- Mi van ott bent?
- Egy terem... gondolom. - Benyitott, és lám egy üres terem volt bent. Szerencsére.
- A kémeim nem jelentették, hogy idejöttél, ellenben azt igen, hogy Lily itt van.
- Elég vacak kémeid vannak – vigyorogtam.
- Hol a láthatatlanná tévő köpenyed? - kérdezte.
- A hálóban – válaszoltam rezzenéstelen arccal. Rám nézett, a tekintetét a szemembe fúrta, de hát az aranyvérűek megtanulnak okklumentálni.
- És hol van Lily?
- Ha jól tudom, vizsgázik... számmisztikából.
- Hm – hümmögött, majd egy negédes mosollyal belém karolt. - Nézzük meg azt a köpenyt. - Felsóhajtottam. Megnéztük,természetesen a helyén volt, Tapinak hála, a ládámba gyűrve, ahogy szokott lenni. Néha jobban kellene vigyáznom rá...
- Hiszel nekem? - kérdeztem sóhajtva.
- Nem, de a bizonyítékok ellenem szólnak. Muszáj hinnem.
- Remek... - azzal ott is hagytam, és mentem a könyvtárba, de természetesen semmit nem találtam.

Másnap, rúnaismeret vizsga, így csak pár szót váltottam Lilyvel este, mert ki akarta pihenni magát. Kora reggel fordítani menni, ahhoz tényleg pihennie kell az embernek. De hála az égnek mindjárt itt a hétvége, a nyugi, és a... aj... Jaqueline biztos ki fog belőlem kényszeríteni valamit. Ha mást nem egy pofont, pedig isten látja lelkem, Belluskán kívül lányt nem ütnék meg. Őt meg nem fenyegeti a veszély, révén, hogy elhagyta az iskolát. Egész délelőtt a könyvtárban kutattunk Siriusszal és Peterrel, aki végül mégis beszállt a titoktartásba, és keresni is segített. A legnagyobb meglepetésünkre, ő találta meg az első nyomot.
- Tudtam én, hogy kellesz nekünk – mondtam, mikor a kezembe adott egy könyvet. Álmok, rémálmok címmel. Bár az átok leírása nem volt benne, de meg volt nevezve. Rémálom keltés. Tíz évig tanulják, mire sikeresen alkalmazni lehet. Na, ne! Jaqueline vagy ennyire tehetséges, vagy hét éves kora óta tanulja a rémálom bűbájt. Végül is aranyvérű család, és az apja olyan, hogyha Angliában élne, Voldemorttal szimpatizálna. Mit vártam a lányától?
- Nem ír róla többet, de Féregfark, zseni vagy! Legalább a nevét megtudtuk. Köszi, Peter. Csak így tovább! - mondta Sirius. Na, ez már kiinduló pont. De sajnos többet nem találtunk, főleg, mert Line betoppant, így kénytelenek voltunk inkább a bűbájtannal foglalatoskodni. Ami igazából nem ártott, de a RAVASZ vizsgán kívül, nem is segített.

Este végre szokásosan vártam rá, de most óvatosabbak voltunk. Láthatatlanná tévő köpeny és Tekergők térképe volt segítségünkre, és most kivételesen együtt mentünk láthatatlanul. Alice és Vio úgyse árulják el Lilyt. Siriusék meg engem... Hehe. Mikor beléptünk, bezártam az ajtót, majd leültünk a lobogó tűzhöz a kanapéra.
- Találtatok valamit? - kérdezte, majd hozzám bújt, miközben a tűz táncoló lángjait figyeltük.
- Csak a bűbáj nevét. Rémálom bűbáj, de leírás nem volt hozzá.
- Ó, akkor jó... majd utána nézek. Így egyszerűbb lesz...
- Neked... - mosolyogtam, majd hosszan megcsókoltam. - Bárcsak nem lennél a szeretőm...
- Hanem?
- A barátnőm! Természetesen – vigyorogtam. Erre ő csókolt meg.
- Nemsokára... nemsokára... - Valahogy érdekesen csengett ez a szó. Remélem semmi hülyeséget nem akar tenni!

Hétvége, éljen a hétvége! Kipattantam az ágyból, majd felöltöztem. Olyan jó előérzetem volt a mai nappal kapcsolatban. Még az sem jutott eszembe, amit Lily mondott, csak olyan jó érzésem volt.
- Jó reggelt! - szóltam, mire mindenki nyűgösen morgolódott. Legyintettem, és lementem reggelizni. Sajnos Jaqueline is ott volt, és kénytelen voltam vele tölteni a délutánom. Mily ironikus, nem akarom!
- De jó – mondta Line, megfogta a kezem, s forogni kezdett. - Olyan jó veled.
- Bár ezt mondhatnám én is – morogtam. Megállt, és a kastély felé nézett. Én is. Lily tartott felénk bájos mosollyal az arcán. Ajaj! Amikor odaért mellénk Line-re mosolygott.
- Vége! - mondta. Nem értettem.
- Minek? - kérdezte Line.
- Neked – válaszolt mosolyogva. - James, az enyém, és az is volt... - Hoppá! Ez amúgy jól esik, csak életveszélyes! - Akkor is amikor azt hitted, hogy a tied!
- Mi van?! - hördült fel.
- Az, hogy mostantól szállj le Jamesről!
- Lily...
- Csitt! - Csitt?! - Tehát, mint mondottam szállj le Jamesről!
- De ő engem szeret!
- Álmodozol, angyalom? Tegnap este mondta nekem, hogy engem szeret! - Ajaj... Meg kellene szólalnom, de egy hang nem jött a torkomon. Line rám nézett meghökkenten.
- Te vele voltál tegnap este?!
- Vele – nyögtem kétségbeesetten. Ha Lilynek valami baja esik... jaj! Erre előkapta a pálcáját, és mielőtt még tehettem volna akármit kimondta az átkot... Lilyre.
- Meg fogsz halni! - morogta neki.
- Lily...
- Nem fogok. Tudod, mielőtt idejöttem, beszéltem Dumbledore professzorral, aki véletlen ismerte az átkodat. És segített. - Line elsápadt. - Ismered a tükörbűbájt? - Jaqueline elejtette a pálcáját. A tükörbűbáj ugyanis bizonyos átkok ellen tökéletesen működik. A lényege az, hogy a varázsló körül egy tükörszerű, láthatatlan varázsfal húzódik meg, ami ez első átkot, ami nem főbenjáró átok, azt visszaveri a megidézőjére. De a tükörbűbájt csak a legjobbaknak sikerült eddig megidézniük.
- Meg fogok halni? - suttogta.
- Dumbeldore professzor ismeri az ellenátkot – mondta Lily. Jaqueline könnyező szemmel felvette a pálcáját, majd elindult a kastély felé. Még hallótávolságon belül azért visszafordult.
- Győztél...