Mikor visszamentünk a klubhelyiségbe, Remus és Sirius már egymás mellett nevettek valamin, Vio pedig épp a könyvtárba indult.
- Hosszú beszélgetésről maradtatok le! - mondta, majd tovaállt. Összemosolyogtunk Lilyvel, majd adtam neki egy csókot, és arra gondoltam, milyen jó lesz végignézni a Mardekár vereségét holnap. Mert tuti veszítenek!
- Mire gondolsz?
- Ö... hogy jó lenne bejutni a döntőbe, és ez a holnapi meccstől függ.
- Ó, megint a kviddics! - nevetett, majd adott egy puszit az arcomra. Leültem Siriusék mellé.
- Szent a varangy? - kérdeztem, mire mind a ketten rám bámultak.
- Varangy?
- Béka... - mondtam, de még mindig hülyének néztek. - Tudjátok, béke, béka... - Jól van, ezek most nincsenek ilyen kedvükben. Ott is hagytam őket.

RAVASZ láz! Mármint annak, aki nem érzi magában a tudást, mint én. Például Lily. Minden percben könyv a kezében. Na igen... Már alig van idő, egy-két hét... Mindenki pánikol, stresszes, még Sirius is. Én nem. Hogy ecseteljem az elmúlt pár hét nyugodt eseményeit... na nem tom, hogy hogy akartam már befejezni a mondatot. Mindegy. Másnap a Hugrabug 200:10-re leverte a Mardekárt. Láttam Pitonék arcát a meccs után két nappal... hát nem szívesen lennék most náluk csapattag. Mivel ennél nagyobb vereséget a Mardekár még csak a Griffendéltől szenvedett el. Igen 340:0. Akkor épp elég hülye összeállításuk volt. De ez a 200:10 azt is jelentette, hogy a Hollóháttal vívjuk a döntőt! A Mardekár meg csak a harmadik helyért küzdhet. Ezen kívül nem történt semmi. Kaptunk egy kedves, idős tanárnőt SVK-ra, aki bár ideiglenesen van itt, szerintem örökre maradhatna. Nem elég, hogy tud tanítani, normális, de még megmosolyogja a vicceinket is Siriusszal. Még Lily is elviselhetőbb ezzel a tanárral. Nem mintha bajom lenne egyetlen kicsi csillagommal, csak... Kicsit túl szigorú tanulási ügyekben. Amúgy megvolt a tusa végső próbája is. A nyertes végül is Jaqueline lett, a második meg Vio, de azért mi így is nagyon büszkék voltunk rá.

- Jó, akkor lássuk, százfűlé-főzet? - kérdezte Lily egy szép délutáni napon két héttel a vizsgák előtt.
- Mi van vele? - kérdeztem miközben az anno, ötödikben elcsórt cikesszel játszottam.
- Mi a hatása?
- Egy órára felveheted egy tetszőleges ember alakját vele. De csak ember alakot szabad felvenni - válaszoltam unottan.
- Vidító főzet?
- Na, el ne mondjam mire kell használni, inkább lemegyek sétálni a parkba. - Zsebre dugtam a cikeszt, majd otthagytam.
- Tanulnod kellene!
- Nem, köszi! - válaszoltam flegmán, mire sértődötten visszaült.

Lementem a parkba, majd letelepedtem a kedvenc fám alá. Meleg májusi nap volt, és tök jó lett volna, ha nem vizsgalázban égne minden ötöd- és hetedéves. Felsóhajtottam, mikor észrevettem Pitont a parkban felém sétálni. Egy könyv volt a kezében, és magolt. Mikor meglátott óvatosan leengedte a könyvet, majd az egyik kezével a pálcája felé nyúlt. Én meg a zsebembe. Kivettem a cikeszt, majd szabadon engedtem. De nem fogtam meg. Csak néztem, ahogy szabadon szárnyal. A legnagyobb megdöbbenésemre visszaszállt hozzám.
- Ennyire megkedveltél? - nevettem, majd Pitonra néztem. Ő meg mellettem állt és engem nézett. - Mit bámulsz Pipogyusz?
- Semmit – morogta, majd tovább indult. Felsóhajtottam, majd a tenyeremet kitárva a cikesz felé nyújtottam a kezem. A kis labda leszállt a kezemre. Milyen érdekes...
- Hát te? - kérdezte egy hang. Megmarkoltam a labdát, majd zsebre vágtam és felnéztem. Jaqueline mosolygott rám.
- Szia! Már beszélsz velem? - kérdeztem. Leült mellém.
- Hát... talán.
- Milyen világhírű boszorkánynak lenni? Az örök dicsőség immár a tied.
- Mos már olyan híres vagyok, mint te – nevetett. Elmosolyodtam.
- Híresebb leszel.
- Lehet – mondta, majd felállt. - Most megyek, majd később még beszélünk, ugye?
- Aha!

Este rémálmom volt. Nem tudom pontosan mi, de megizzasztott. Benne volt Lily, meg Voldemort, és halál. Hogy kié, nem tudom. De arra emlékszem, hogy én meghaltam. Micsoda pozitív álom. Éjfél volt még, és nem tudtam, miért álmodom rosszat. Nem akartam visszaaludni. Elhúztam az ágyfüggönyt, hogy ne zavarjam a többieket, majd elkezdtem tanulni. Legalább hasznosan telik el az este.
Innentől kezdve minden nap volt rémálmom, így sokat tanultam este, de ami a legfurább volt, sosem voltam kialvatlan, vagy fáradt. Délelőtt is fitt voltam, délután is, mikor a többiek tanultak, én meg Jaqueline-nal találkozgattam. Egészen jól összebarátkoztunk újra.
A SVK tanár majd minden órán megdicsért. Lily meg füstölgött. Nem tudom mi bántotta, az, hogy azt hiszi tanulás nélkül tudom, vagy valami más?
- Azt hiszem, Mr Potter, önnek nem lesz gondja a RAVASZ-szal.
- Köszönöm professzor. - Majd kimentem a többiek után.
- Csak tudnám, hogy csinálod! - sóhajtott fel Sirius fáradtan. - Fitt vagy, nem vagy kialvatlan, jó kedvű vagy, ráadásul a tanárok agyba-főbe dicsérnek! És nem tanulsz semmit.
- Hm... de jó nekem!
- Szia James! Megyünk a parkba? - kérdezte a hozzánk érkező Jaqueline. Hát igen, nem volt több órám. Lily szemén valamit átfutott, de nem tudtam megállapítani mi az.
- Persze! - mondtam.
- Nem kellene inkább tanulnod... velem? - kérdezte Lily halk hangon.
- Épp ma dicsért meg minden tanár – válaszoltam. - Minek?
- Hát, hogy velem legyél... - Ezt még hallottam, csak nem fogtam fel. Adtam egy puszit az arcára, majd Jaqueline-nal elindultunk a parkba.

Este nem volt étvágyam, így nem mentem le vacsorázni, fáradt viszont voltam, így lefeküdtem. Tudtam, hogy ma is rémálmom lesz, így úgy gondoltam, minél többet tudok aludni annál jobb.
Arra ébredtem, hogy valaki belép a szobánkba.
- Alszik? - kérdezte Lily hangja.
- Aha... - hangzott fel Remus hangja. - Mi baj, Lily?
- Semmi, csak... - A hangból ítélve leroskadt az ágyra. Felültem, majd az ágyfüggönyök között kilestem. - Az utóbbi pár napban nem igazán törődik velem. Inkább Jaqueline-nel mászkál mindenhova.
- Csak beszélgetni szoktak a parkban. Lily, nem várhatod el tőle, hogy ott üljön, és nézze, hogy tanulunk, ha ő délután nem tud.
- Mikor tud tanulni? - horkant fel szívem csücske.
- Szerintem James nem tud aludni.
- Tessék? Úgy érted, este tanul?
- Úgy éjfél körül szokott olvasni valamit. Múltkor elaludt közben, akkor láttam, hogy például bájitaltant tanult. Csak azt csodálom, hogy nem fáradt másnap.
- Miért nem mondta, hogy nem tud aludni?
- Biztos nem tartotta fontosnak. Mindenesetre neki az éjszakai tanulás bevált. Jobban csinálja, mint mi, hogy egész délután könyvtárban unatkozunk, míg James a parkban élvezi a jó időt.
- Jaqueline-nal.
- Féltékeny vagy? - nemet rázott a fejével.
- Csak félek.
- Mitől? - kérdezte Remus tanácstalanul. - Ha nem vagy féltékeny...
- Félek, hogy félreismeri Jaqueline-t. Neki két énje van. A kultúrált, aranyos diák, akit James ismer, és a bármire képes francia nő, akit meg én ismertem meg.
- Félsz, hogy Jaqueline el akarja csábítani Jamest? Úgyse sikerülne neki. Szeret téged. Jobban, mint bárki mást.
- Nem úgy láttam – hangzott a halk válasz.
- Nem akarlak megbántani, de nem vagy egy kicsi önző? Te mennyit tettél meg azért, hogy vele tölthess egy kis időt? Ha kicsit visszagondolsz, egészen sokáig melletted volt, míg tanultál, csak feladta, mert te nem törődtél vele. - Pár percig csend volt.
- Igazad van. Önző vagyok. Na mármost Remus, a szerelem önzővé tesz. Igenis csak magamnak akarom, és igazad van, visszaveszek egy kicsit a tanulásból, ha tudok...
- Ha tudsz?
- Belém ivódott. Nem könnyű leállni, de... mindent megteszek. - Felállt, és kiment, én meg mosolyogva hátradőltem az ágyamon, és elaludtam.