Másnap reggel nyújtózkodva ébredtem a szobában. Lily már nem volt mellettem. Volt képe lelépni. Megőrülök! Felültem, majd úgy ahogy rendbe hoztam magam, és visszamentem a klubhelyiségbe.
- Szia James! - akadtam össze Vioval, aki szüntelenül mosolygott, na most ehhez se volt kedvem.
- Hagyjál... - mondtam neki. Nem elég, hogy tönkretette az estémet, most még vigyorog is.
- Mi az? - kérdezte, miközben lefagyott a mosoly az arcáról. Ekkor ért le Lily, frissen, teljesen megújulva. Szemrehányó tekintettel ránéztem, majd szó nélkül felmentem a hálóba, felfrissülni. Először letusoltam, majd inget és talárt cseréltem. Megfésülködtem, de rossz kedvem miatt elfelejtettem összeborzolni. Így mentem vissza, ahol Lily mosolyogva, csípőre tett kézzel várt rám.
- Elmeséled, miért duzzogsz? Emellett szörnyen festesz! - mondta. Odamentem hozzá, majd sértődött képpel magamhoz húztam.
- Eltűntél reggel! - mondtam, mire elkezdett nevetni, és összeborzolta a hajam.
- Jaj, te! - mondta, majd meg akart csókolni, de nem engedtem. Elhúztam a fejem, még mindig sértődötten. - Az ember a kisujját nyújtja és az egész karja kell?
- Karja? - kérdeztem. - Te kellesz... - Erre megint elkezdett nevetni. Mostanában olyan nyugodt és kiegyensúlyozott, komoly, mégis vidám. Mintha megváltozott volna kicsit. Úgy érzem magam, mint egy gyerek a felnőtt mellett. Áh...
- Bolond vagy! Nagy gyerek! - Erre megint sértődött képet vágtam, és nem engedtem, hogy megcsókoljon. - Na! - szólt, majd megragadta a karom, és maga felé húzott, de nem engedtem. - Gonosz vagy! - mondta kislányos hangon, majd el akart menni, de ezt sem engedtem. Erre még durcásabb arcot vágott. Most már illünk egymáshoz, úgyhogy megcsókoltam. Hosszan és romantikusan. Ez már tetszett neki. A nyakam köré fonta a karjait, majd hagyta, hogy a karjaimban tartsam. Szinte alig állt a lábán, csak belém kapaszkodott.
- Gyerekek, a szoba üres! - hallottam Tapmancs hangját, mire Lily a lábára állt, és kissé elpirulva elengedett.
- Kösz, Tapi, nincs rá szükségünk... - válaszoltam mosolyogva, majd megfogtam Lily kezét és magam után húztam.
- Mellesleg megkérdezhetem – fűzte tovább a szót -, hogy hol töltöttétek az estéteket?
- Valahol – válaszolta Lily nyugodt mosollyal, visszanyerve eredeti rózsás, szép, tökéletes arcszínét.
- Oh... És ott csináltatok valamit?
- Aludtunk – válaszoltam komolyan. Sirius arcáról lehervadt a vigyor, majd bólintott. Tehát látta, hogy ezt most komolyan mondtam.
- Jól van, csak érdeklődtem...
- Te minden egyes éjszakai élményedet elmeséled Jamesnek? - kérdezte Lily. Sirius picit elvörösödött, én meg rávigyorogtam.
- Nem kell... ha nincs szerencsém, akkor hallom... - Erre paprikavörös lett. Lily pislogva nézett rám, én meg megrántottam a vállam. Ekkor értünk le a nagyterembe. Így, vasárnap megérdemlünk egy kiadós reggelit, úgy hiszem.

Kicsit rosszul esett, hogy Lily délutánra Ices különóráit választotta helyettem, de túlélem. Kiültem a parkba a tó mellé, és bámultam a víztükröt. Néha el-ellestem a Tiltott Rengeteg felé, és eszembe jutott, hogy hamarosan telihold... meg az is, hogy Lily még nem is tudja az én kis titkomat. Elgondolkozva visszafordítottam a tekintetem, mikor valami árnyék suhant el a fák mellett. Felugrottam. Vajon mi lehetett az? Magas, hosszú... Egy ember? Talán egy mardekáros? Elindultam a rengeteg felé, amerre az árnyékot láttam, de megtorpantam. Valaki felém igyekezett. Tapi! Pont jó, majd ketten utánanézünk...
- James! - kiáltott, majd hozzám rohant. - Baj van, gyere! - mondta.
- Mi?
- Vio és Lily... - Abban a percben elfelejtettem az árnyékot, majd Siriusszal együtt elkezdtem a kastély felé rohanni. - Be akartam szólni a professzornak, hogy lassan vacsora, de nem volt bent senki. Ott volt Lily és Vio talárja szakadtan, de mind a ketten eltűntek. - Berohantam a terembe, majd körbenéztem.
- Vajon hova mehettek?
- Nem tudom... - mondta elkeseredetten. Ekkor nyöszörgést hallottam, és a sarokban meg is láttam Vioricát. Vérző fejjel, megtépett öltözetbe ült a sarokban.
- Vio! - odamentem hozzá, majd óvatosan felemeltem. A kezén, és az arcán kék foltok voltak, és alig volt magánál. Óvatosan Sirius karjaiba adtam, legalább azt tudtam, hogy ő vigyáz rá. Levettem a talárom, majd bebugyoláltam. - Vidd fel a gyengélkedőre!
- Te hova mész?
- Előkerítem Fricset, kell a térkép! - Úgy rohantam, ahogy tudtam, de nem Fricshez, vele úgyse értenék szót. Dumbledore! Ő a megoldás! Először McGalagony, elkértem tőle a jelszót, majd sprint az irodába. Amilyen mázlim volt, Dumbeldore mellett pont ott volt Frics.
- Jó napot, tanár úr! - ziháltam. - Fircs úr, szükségem lenne egy pergamenre, amit év elején vett el tőlünk!
- Még mit nem, gonosz mágiával van teli!
- Még csak nem is veszélyes! - Tört ki belőlem. – Csak egy papírdarab!
- Mr Potter, mi történt? - érdekes, megint magáz... Na jó, ki a francot érdekel.
- Lily eltűnt, Viot pedig megtámadták. Ha Roxfort, vagy Roxmorts területén van, akkor meg tudom nézni, hol!
- Argus! Hozd ide a pergament... - Frics kelletlenül elment. Én meg minden másodpercet számoltam magamban, mire visszaért, és a kezembe adta. Aztán Dumbledore kiküldte, gondolom tudta, hogy nem szívesen fedem fel előtte a titkom. Kiterítettem a pergament a igazgató asztalára, aki kíváncsian nézte mit teszek, majd elővettem a pálcámat.
- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! - Böktem rá. Dumbleodre elmosolyodott.
- Érdekes varázsige. - A papíron lassan megjelentek az ismert betűk. A térkép neve: Tekergők térképe. - Briliáns! - mondta az igazgató, mikor meglátta a mozgó pontokat. Sirius és Vio a gyengélkedőn... Első emelet, második emelet... park, tiltott rengeteg...
- Ott! - mutattam a rengeteg legbelsejére, majd elsápadtam. Lily neve mellett ott volt Ices professzoré, és még két valakié. Ledermedtem, Dumbledore pedig elkomorodva rám nézett.
- Nyugalom, Mr Potter... - suttogta. Nyugalom? Amikor Lily ott van azok között?