Irány Roxmorts! Szerencsére hamar visszatért a jókedvem, hála Lilynek, és a reggeli incidenst is hamar elfelejtettem. Az első hely, ahova mentünk, a Mézesfalás volt. Vettem neki egy kis szív alakú süteményt, majd egy kis pálcaintéssel belevarázsoltam a nevünket is. Nagyon tetszett neki, meg is ette, megdörzsölte a hasát, majd azt mondta, ott biztonságban van. Ezen jót nevettünk. Ezek után vettem neki egy ajándékot. Egy ezüst láncot, picike csillag medállal. Tetszett neki, főleg, mert szép volt, és nem volt drága. Félti a pénztárcámat... Érdekes.
Ezek után beültünk a Három Seprűbe és beszélgetni kezdtünk. Igazából nem volt valami érdekes a nap, legalábbis mások számára, de mi jól szórakoztunk, amíg...
- Jó napot, Miss Evans, Mr Potter! - Felnéztünk. Mit ad isten, hát nem Ices professzor? Nem tudna lekopni rólunk? - Remélem nem zavarok, ha leülök ide. – Meg sem várva válaszunkat leült.
- Na, jó, én hozok még magamnak valamit – mondtam. - Lily, kérsz valamit?
- Hát...
- Nekem hozna egy kis vajsört? - szólt bele Ices professzort, miközben Lilyt bámulta.
- Én mézsört kérek... - mondta Lily. Bólintottam, majd elindultam az italokért. Milyen bunkó egy fickó! Letettem az italokat az asztalra, majd új helyemre ültem le, mivel a régit Ices volt kedves elfoglalni.
- Ez nagyon érdekes! - mondta, miközben meg sem köszönte pincéri szolgáltatásaimat.
- Köszi... - vette el Lily a mézsört, majd felsóhajtott.
- Tehát az aurori pálya az elsődleges célja?
- Igen... Mint ahogy Jamesnek is...
- Aha... de akkor nagyon kell ám tanulnia, ha gondolja tartok önnek különórákat.
- Nem hiszem, hogy pont Lilynek kellenének különórák – mondtam. - Mint tudja, Lily iskolaelső, ötödév óta folyamatosan kitűnő, emellett prefektus. Miért nem tart Peternek különórákat?
- Peter? Mármint Mr Pettigrew? Ó... hát, Ő...
- Le van maradva? Nehezebben megy neki? Nem azoknak kellene korrepetálást tartani, akik rá is szorulnak...
- De én az olyanokkal óhajtok foglalkozni... - Mint Lily? Fiatal, csinos... hölgy?! - Akiknek van reményük bejutni egy aurorképzőbe!
- O, értem... Én is mehetek különórára? - kérdeztem.
- Magának nincs rá szüksége... - Puff! Lily riadt tekintettel nézett rám. Vajon kicsapnának, ha megölném? Valószínűleg.
- Bocsánat professzor – szólt gyorsan, majd felállt. - De mi megyünk... - Felálltam.
- Merre mennek? - kérdezte.
- A falu vége felé, sétálunk... - mondtam.
- Ó, pont arra van dolgom! - állt fel, majd kifizette nekem az italt. Legalább költségekbe nem ver. Ha nem róla lett volna szó, visszautasítottam volna, hogy fizessen, de így, legszívesebben többet kértem volna.
- Bocsásson meg, professzor – szólt újra Lily. - De szeretnénk kettesben lenni. - Majd megfogta a kezem és maga után húzott. Megölöm! De előbb megkínozom... Aztán beállok halálfalónak... biztos befogadnak egy tanárgyilkosság után... Na, jó, most komolyan... valahogy ki kellene vele szúrni, de hogyan? Sirius! Neki biztos lesz valami briliáns, Tekergőkhöz méltó ötlete. Én egyelőre csak a gyilkosságra tudok gondolni.
- Hé! Hahó, figyelsz rám? - kérdezte egy messzi-messzi hang...
- Persze! - mondtam kissé elvörösödve. - Mit is mondtál?
- Mire gondolsz most? - kérdezte. Hogy milyen módszerekkel vájjam ki Ices szemét, szívét... és...
- Hogy mennyire szép vagy! - Erre hitetlenül megcsóválta a szemét, és megcsókolt. Így ért véget a Roxmortsi hétvége.

Vagy mégsem? Ültünk az ágyamon és beszélgettünk. A többi Tekergő még lent volt Roxmortsban, de, hogy senki ne zavarjon minket, bezártam az ajtót... Nem kell semmi rosszra gondolni! Áh... Csak beszélgettünk... Ruhában! Különben is, amire gondoltok, az nem is olyan rossz... Tapasztalatból mondom... Na jó ennyit a szexuális életemről...
Különben meg nem adódott helyzet, hogy valami rosszat tegyünk, mert mire eljutottunk odáig, hogy még mindig ruhában, de egymás karjaiban beszélgettünk, néha egy-egy túlfűtött csókot váltva, addigra megérkeztek a többiek, és úgy döntöttek, ránk törik az ajtót.
- Nyugi, mindjárt kinyitom! - kiáltottam, majd egy pálcaintéssel megoldottam a problémát. Aztán minden figyelmemet újra Lilyre és édes csókjaira irányítottam. Egészen egy másodpercig...
- Nem hiszem el! - dobta le magát Sirius dühösen az ágyra. Én sem, hogy nem hagytátok, hogy kibontakozzanak itt a dolgok. Sóhajtva adtam egy utolsó, romantikus csókot Lilynek, majd elengedtem, és felültem az ágy szélére.
- Mi történt, mesélj! - mondtam neki. Tapmancs barátom hátradőlt.
- Az a kretén rászállt Viora... - Egy kéz megmarkolta a gyomrom.
- Kretén? - kérdezte Lily mögöttem, miközben átkarolt.
- Ices professzor... - Azt hittem leesek az ágyról. Csak azért nem tettem, mert féltem, hogy Lily is utánam esik.
- Viora? Lilyt nem érheti el, így rászáll a húgomra? Most ez véletlen, vagy engem akar megölni?
- Ne vedd ilyen tragikusan, lehet, hogy csak...
- Meg akarta csókolni! - csattant fel Sirius. Erre felálltam.
- Megyek és megölöm!
- Nem, én ölöm meg! - mondta Sirius.
- Fiúk! - kiáltott fel hangosan Lily. - Nyugi, üljetek le, azonnal! Van megoldás! Beszélni kell vele, és kész, majd én... - Erre megfogtam, és nem engedtem.
- Még csak az kellene, hogy a közelébe menj! - mondtam neki.
- Nyugi... - Ekkor lépett be Vio keserű arccal.
- Sziasztok – köszönt sápadtan. - Lily, azt ajánlom, ne járj Ices professzorhoz különórákra. Nem éri meg... - Sirius még mindig állt.
- Megölöm...
- Nem kell megölni! - mondta Vio, majd leültette Siriust. - Csak el kell kerülni, ennyi...
- Elkerülni mi? - morogtam dühösen. Lily, hogy megnyugtasson, elkezdte a vállam simogatni.
- Nyugi... - Mi van most velem? Istenem bár tűnne el mindenki. Jaj... Lily rám nézett, majd elvigyorodott. Kíváncsi vagyok szememből olvasta-e ki, amitől elvigyorodott. - Elmegyünk sétálni? - kérdezte. Bólintottam. Majd felálltunk, majd elindultam Lily után, csakhogy ő nem a parkba indult, hanem egy üres folyosó üres falszakaszához.
- Miért ide jöttünk? - kérdeztem.
- Megmutatom egy titkom – válaszolt, majd csukott szemmel, erősen koncentrálva háromszor elment a falszakasz előtt, oda-vissza. Mire a harmadiknál kinyitotta a szemét, a folyosón egy ajtó lett. - Nyiss be...
- Oké – mondtam bizonytalanul, majd benyitottam. Először nem hittem a szememnek. Egy szépen felszerelt hálószoba volt (azóta tudom, mihez hasonlít). Lily belépett mögöttem, majd becsukta az ajtót.
- Tetszik? - kérdezte.
- Fantasztikus – mondtam, majd átkarolt. - Hogyan?
- Ez itt a Szükség Szobája. És én tudom, hogyan működik. - Átkarolta a nyakam és megcsókolt. Hosszan, romantikusan. Én csak ekkor ébredtem fel ámulatomból. Kijózanító a csókja, hogy aztán egy az egyben ejtsen bűvöletbe. Miközben csókolt, elkezdett az ágy felé húzni. Hoppá, ki gondolta volna. Ez a lány tele van meglepetésekkel. Csak aztán megbotlott, így mind a ketten az ágyra dőltünk... meg nevettünk. Aztán felült. Én is felültem.
- Na már most... - mondta. - Ma reggel elkezdted megmutatni, milyenek azok az érdekes dolgok... - Elvigyorodtam. - Sajnos kihagy a memóriám, nem mutatnád meg újra? - Lehet ilyen csillogó szemeknek ellenállni? Lassan átkaroltam a derekát, majd magamhoz húztam és megcsókoltam, hosszan és romantikusan.
- Már emlékszem mondta... Most jön ez! - És levette a talárját, majd levettette velem is az enyémet. - Most meg ez... - folytatta, és kilazította a nyakkendőmet. Istenem. Majd lassan kigombolta az első gombot az ingemet, majd a másodikat, időnként megcsókolt. - Itt zavartak meg minket... - Ekkor kinyílt az ajtó és Vio lépett be rajta... - De ja vu! - Lily hátrafordult. Vio meg zavartan kiment... Magamhoz húztam Lilyt.
- A sors nem akarja... - mondtam suttogva, majd végigdőltem az ágyon.
- A soros engem hidegen hagy – válaszolt, és mellém dőlt. - Majd kijátszom én! - Hozzám bújt és el is aludtunk egymás karjaiban...