Pár nappal később SVK órára mentünk. Érdekes módon az ajtó nyitva volt és az asztalok hívogattak minket (főleg, mivel vagy öt perce elkezdődött az óra.) Mivel Sirius az utóbbi időben Vio mellett szokott ülni, én ezt kihasználva Lily mellé foglaltam magamnak helyet. Összemosolyogtunk. Az a furi, hogy a régi tanárt kicsapták, és most kaptunk egy újat. Pár hónappal a vizsgák előtt... Hát nagyon klassz!
Leültünk, és ekkor lépett be ő. Egy kék szemű, barna hajú, fiatal férfi. Csillogó szemmel lépett elénk.
- Jó napot osztály. A nevem Rudolf Ices professzor. Én foglak titeket felkészíteni a továbbiakban a RAVASZ-okra.
Az óra megkezdődött. Nem mondom, nem rosszul, sőt egészen jól tanít. Még mozdulatokat is mutatott. Mondjuk ebbe időnként kissé féltékenységi rohamot kaptam:
Eltüntettük ugyanis az asztalokat, és gyakorlatba kezdtünk. Én Lily ellen párbajoztam, de Lilynek nem ment egy átok. Ices professzor mögé lépett, majd majdnem átkarolta. A feje Lily válla fölött volt, megfogta a kezét, és úgy mutatta a mozdulatot. Láttam, hogy Lily aggódó pillantásokat küldött felém, de még nem robbantam fel, még nem... még nem... még nem... Aztán elengedte. A sárkány a gyomromban megnyugodott. Szerencsére az óra gyorsan véget ért ezek után.
- Miss Evans, Miss Potter! - szólt a professzor. A két lány megfordult. - Délután beszélni akarok magukkal. - Hm... ez érdekes. - Az óráik után keressenek fel itt.
- Rendben – mondták, majd Lily belém karolt. - Mi az?! Féltékeny lettél?
- Halálosan... - válaszoltam, mire elkezdett nevetni. Hátranéztem. Érdekes módon Ices professzor minket nézett.
- Mi baj? - kérdezte Lily, majd ő is hátranézett. Adott egy puszit az ajkaimra, majd elengedett, és maga után húzott. De a professzor még ekkor is minket nézett.

- Jaj, James, ne láss bele olyat, ami nincs! - szólt fáradt hangon.
- Ne lássak bele? Téged bámult. A tanárok nem szoktak diáklányokat bámulni! - dühöngtem. A ebédnél is őt nézte, folyamatosan. Aztán meg a behívatás.
- Mennem kell, Ices professzorhoz – erre nagyot horkantottam. - James, szeretlek! Tehet akármit, de úgyse fog! - Adott egy csókot, majd Vioval együtt távoztak.
- És ha mégis? - Hát nem tett, szerencsére, de Lily nem mondta el, miért hívta be őket a professzor.

Á, ma van Lily születésnapja! Valamit venni kellene neki, még jó, hogy roxmortsi hétvége van, meg van egy szál virágom, egy vörös rózsám. Elhívom Roxmortsba, és meglepem. Igen, ez lesz a legjobb. Felöltöztem, még meg is fésülködtem! Majd lementem. Odalent Lily állt kezében egy nagy csokor vörös rózsával. Azt hittem az enyém a kezemben lekonyul. Mikor meglátott odajött hozzám, és rám mosolygott.
- Gyönyörűek – mosolygott. A kezében lévő rózsákra néztem.
- Azokat nem én... - felsóhajtottam. - Boldog születésnapot! – Átadtam neki a rózsát, adtam egy puszit az arcára, majd visszamentem a hálóba. Ráültem az ágyamra, majd felhúztam a lábam, és könnyező szemmel magam elé bámultam. Rózsa... vajon ki vett ennyi rózsát neki? Olyan szörnyen érzem magam. Rajtam tényleg átok ül. Nem hiszem el, hogy valaki több rózsát vett neki, és Lily azt hitte, hogy én... milyen érzés lehetett neki, hogy kiderült, a barátja kevesebbet ad? Csak egy kókadt, vörös rózsácskát...

Egyszerre csak azt vettem észre, hogy velem szemben ül, rám mosolyog, kezében a rózsámmal.
- Ne légy már ilyen, gyönyörű a rózsa...
- Közelébe sem ér a csokornak... - válaszoltam. Erre elkezdett nevetni, és adott egy csókot.
- Gondolod, hogy az a kilenc szál tökéletes, friss, gyönyörű rózsa közelébe érhet a te egy kissé nyílt rózsádnak? Hidd el semmi nem érhet a közelébe. Az se érdekelne, ha egy papírfecnit adnál...
- De jobban esett volna, ha én küldtem volna, nem?
- Bolond vagy, tudtam, hogy nem te küldted... Mikor tudtad volna megvenni? Jaj, James! Olyan bolond vagy! Szeretlek, nem érdekel, adsz-e valamit!
- Biztos? - kérdeztem. Amúgy, miközben beszélt hozzám simogatta a lábszáram, ami kissé érdekes hatással volt rám.
- Igen, mit terveztél mára? - És még mindig simogatta a lábam.
- Gondoltam lemehetnénk Roxmortsba együtt, és még te kiválasztod az ajándékod, én megölöm azt, aki a rózsákat küldte neked... - Erre elkezdett nevetni, de a lábam simogatását nem hagyta abba.
- Jól hangzik, leszámítva az ölős részt...
- Figyelj, Lily... - mondtam, neki, majd ránéztem.
- Hm?
- Ha nem hagyod abba a lábam simogatását, akkor érdekes dolgok fognak még itt történni... - Ijedten elhúzta a kezét. Bár ez már nem sokat segített.
- Milyen érdekes dolgok? - kérdezte. Közelebb csusszantam hozzá, majd átöleltem.
- A karjaimba zárlak, és hosszan megcsókollak, és... - Sok beszédnek, sok az alja alapon, inkább a gyakorlati oldalát mutattam a dolognak. Az ölembe húztam közben, és elkezdtem lehámozni róla a ruhát. A talárt még segített is levenni...
- Értem... - suttogta édes hangon, letette a rózsát a szekrényemre, és elkezdte bizonygatni mennyire érti. Na, kíváncsi vagyok, mikor vesztem el a fejem, ugyanis megcsókolta a nyakam, majd ő is hasonló mozdulatokkal kezdett el hámozgatni. Egy pillanat múlva az én talárom is ott landolt Lilyé mellett a földön. - Hát... És most? - kérdezte a lány búgó hangon... Mély levegőt vettem, majd elmosolyodtam.
- Hát... folytatni kell... - mondtam bizonytalanul, de igazából nem mertem mozdulni, nem akartam Lilyt elüldözni. A lány bólintott, majd adott egy csókot, és meglazította a nyakkendőmet. - Így?
- Így – nyögtem. Ugyanis nem hagyta abba, elkezdte kigombolni az ingemet a nyakkendő alatt. El fogok veszni! Épp a harmadik gombnál tartott, amikor kopogtak, és Ices professzor hangja hallatszott be.
- Miss Evans, itt van?
- A pokolba... - sziszegte Lily, mire elmosolyodtam. Magára kapta a talárját. Még, jó, hogy nem én kezdtem őt vetkőztetni, hanem fordítva. Míg ő kiment, begomboltam az ingem, és felvettem a talárom, majd fogtam a sálam és a köpenyem, végül is, Roxmortsba mennénk. Lily az ajtónál állt, mikor odaértem.
- Tetszettek a rózsák? - kérdezte épp Ices professzor.
- Hát, szépek voltak. - Fogtam a sajátom, majd a kezébe adtam a lánynak.
- Ezt itt ne felejtsd... - mondtam. Mosolyogva átvette.
- Köszi...
- Na, csak azért mertem megzavarni, hogy megkérdezzem, hogy ma tudna-e nekem segíteni?
- Elnézést professzor – mondtam kissé sértődött hangon. Tőle kapta a rózsákat! Megőrülök. - De Lily már tervezett programot, és amúgy is, ma van a születésnapja, így kijár neki a pihenés. Még egy iskolaelső prefektus is érezheti jól magát.
- Igen, valahogy így – nevetett Lily, majd megszorította a kezem. A professzor bólintott.
- Akkor, majd máskor – mondta és távozott. Gyilkos tekintettel néztem utána. Most nem mondja senki, hogy nem szállt rá Lilyre. Kilenc szál vörös rózsa, meg ez a csábítgatás... Lily megsimogatta a karom, majd rám mosolygott.
- Megyünk? - kérdezte. Bólintottam, miközben megfordult a fejemben: Mi lett volna, ha nem kopog be?