- Mi a jó fene ütött beléd?! – rivalltam rá Tapmancsra, miután visszatértünk Madam Pomfrey-tól. Ledobta magát a kanapéra.
- Lupin, egy... egy... egy szemé...
- Sirius! A barátodról beszélsz! - csattantam fel, és nem engedem, hogy végigmondja.
- Láttad mit csinált? Megcsókolta Viot?
- Igen, láttam – válaszoltam higgadtan. - És láttam, hogy reagáltál rá, így arra kérlek, a bálon kerüld el a húgomat. - Azzal hátat fordítottam neki és felmentem a hálóba. Remus az ágyán ült, és egy kék monoklival a jobb szeme alatt olvasott.
- Jól vagy? - kérdeztem, mire kissé riadtan felnézett, majd egy apró mosollyal bólintott.
- Sirius?
- Odalent van és dühöng – válaszoltam, majd leültem az ágyamra. - Majd megnyugszik. Holnap úgyis haza kell mennünk.
- Vionak is.
- Vigyázok rá – ígértem, mire újra elmosolyodott.

Másnap reggel hazautaztunk a Kóbor Grimbuszon. Lilyvel és Vioval nagyon jól elbeszélgettünk, de Sirius csökönyösen rossz hangulatban volt, és Viot nézte. Szerencsére, hamar hazaértünk. A birtokunk nem nagy. Egy kisebb park van rajta, egy kert és egy ház. A ház az nagyobbacska és két emeletes. Az alsó emeleten van a bálterem, az ebédlő és a konyha, meg a nappali, a felső emeleten vannak a szobák. Ezzel meg is van oldva. Én szeretek itt lenni. Szeretem a parkot, ami most hóval van beborítva, a házat, a kertet, a virágait. Nem is hinnék el az emberek, hogy én ilyen könnyed lélek vagyok, mi? Nem csak a sportot, meg a fiús dolgokat kedvelem. Amikor neveltek főként anya volt otthon, így ő nevelt. Apától örököltem a kviddics szenvedélyt, anyától az össze többi dolgot. Állítólag még a pimaszságomat, a nagyképűségemet is, bár ezt sosem vettem még észre... mármint, hogy anya nagyképű vagy pimasz lenne. Különben nagyon szeretem őket. Még akkor is, ha néha nem ezt gondolom. Főleg, amikor apa leszid. De még szép, hogy leszid... Az én előéletemmel. Ekkor szokott anya mindig megvédeni, ő az én őrangyalom. Azt hiszem ő jobban félt engem, mint Viot, bár mind a ketten ugyanolyan bánásmódban részesülünk, na jó, talán Vio, mivel ő lány, nem szokott olyan kemény büntetést kapni, ha valami galibát csinál... mondjuk ő nem szokott olyan gyakran, olyan nagy galibát csinálni, mint én... és Sirius... Rámosolyogtam Lilyre, aki elhűlve nézte a birtokot, majd bevezettem. A másik kettő már ismerte a járást. Kinyitottam az ajtót, és beléptem, mikor anya elénk toppant.
- Na végre! - mondta mosolyogva. - Sirius, Vio, ismeritek a szobáitok! - mondta, majd ránk nézett. - James téged kénytelen voltam átköltöztetni...
- Valaki belépett a szobámba? - kérdeztem.
- Igen, sőt ott lakik. Ne haragudj, de a te szobád lehet a legjobban befűteni, és Mrs Duggett... hiszen ismered! - az égre emelte a tekintetét. Kénytelen leszek belenyugodni, hogy a szobámban egy tonnás víziló fog lakni... jaj! - Á, látom, mégis sikerült partnert találnod – mosolygott Lilyre. - Nem baj, Hope amúgy se tudott eljönni – kacsintott rám, majd elindult. Anya... nem hiszem el, honnan tudta? Oh... zseniális, ez az én anyám! - Megmutatom a szobátok! - Felmentünk az emeletre, majd megálltunk a nagyanyám régi szobája előtt, a legkényelmesebb szoba az egész kastélyban. Én sosem lakhattam itt, pedig mennyit könyörögtem érte.
- Lily... ugye így hívnak, kedvesem? - kérdezte Lilyt. A lány bólintott. - Ez lesz a te szobád. Minden megtalálsz amire szükséged lesz.
- Mázlista – suttogtam neki.
- James! - szólt anya mosolyogva. Lily adott egy puszit az arcomra, majd bement.
- Jól tájékozott vagy! - mondtam neki, majd követtem.
- Igyekszem – mosolygott, majd bevezetett a legutolsó szobába. - Tessék, remélem kibírod itt a szünet végéig, utána visszaköltözhetsz. - Bólintottam, majd beléptem. Minden ugyanúgy volt, mint a másik szobámban. Minden a helyén. Ez is anya műve. Csak ő tudja ennyire aprólékosan, hogy mit hova kell rakni. Imádom!
- Minden a helyén? - kérdezte.
- Igen, szuper vagy. Bár kicsit hidegebb van, de begyújtok mindjárt. - Adtam egy puszit az arcára.

A napok remekül teltek a bál napjáig. Vio nagy ívben kerülte Siriust, aki amúgy is, ha tehette a szobájában gubbasztott, míg mi a parkban hó csatáztunk, vagy sétálgattunk. Nem is nagyon érdekelt már minket. Elejében hívtuk, de csak morgott és nem jött. Azt reméltem, ezzel le is tudva a veszély, de tévedtem.
A bál estélyén felvettem a szép ruhát, és a jobbik modorom. Mármint, amit az aranyvérű családok felé mutattam. Hát igen, anya rögeszméje a bál, apáé meg az, hogy, ha már tartunk egy bált, akkor minden fontosabb család meg legyen hívva, így lehet, hogy Abraxas Malfoy, a tündéri felesége, és a nálunk úgy öt évvel idősebb fiuk, Lucius is eljött a bálra. Ezen felül itt volt még Sirius egyik bácsikája, és a lányai Narcissa, Andromeda és Bellatrix. Cissyt és Trixet ismerem a Roxfortból. Az előbbi úgy két évvel fiatalabb nálunk, az utóbbi egy évfolyamba jár velünk. Az előbbit elviselem, az utóbbit ki nem állhatom.
Lily belém karolt. Istenien nézett ki a zöld estélyi ruhájában, ahogy Vio is, a szokásos feketében, Sirius csak állt mellettünk, míg meg nem látta kedvenc unokahúgát, Andromedát, akinek a kísérője egy fiatalember, ha jól értesültem Ted Tonks volt. Ők távolabb álltak a többi Blacktől, mivel Andromedát, ahogy Siriust is, kitagadták. Épp azért, mivel Ted Tonks mugli származású, bár, ha jól tudom, ez Medát teljesen hidegen hagyja.
- Ő ki? - mutatott egy fekete hajú nőre Lily.
- Ő Piton anyja. Azért csak ő van itt, mert a férje, és a fiacskája nem szeretnek a hasonló társaságban elvegyülni. A mi kedves Pipogyuszunk... bocs... Pitonunkat nem kedvelik az aranyvérűek. Mrs Piton amúgy a Prince aranyvérű család sarja, ellenben Piton félvér. Ha jól tudom nem sok választotta el a családját, hogy kitagadják, bár az apja Piton születése óta nem beszél vele.
- Hogy lehetnek ilyen szörnyűek?
- Könnyen, nézz rájuk – válaszoltam. Eközben Meda és Ted jöttek oda hozzánk.
- Szia James! - köszönt a lány. - Azt hiszem még nem ismered Tedet, max, amikor róla áradozom a nyáron.
- Igen... - vigyorogtam. - James Potter – ráztam vele kezet.
- Ted Tonks – válaszolt. - Te vagy Meda unokatestvére után az első, aki normálisan beszél velem.
- Fel se vedd őket, meg kell szokni. Különben a hölgy itt mellettem Lily Evans. Lily, a hölgy Andromeda Black, Sirius kedvenc unokanővére. Szintén kitagadott, de mi emiatt nem bánkódunk.
- Hello – köszönt Lily. - Jaj, de idegen itt minden!
- Nem hiszem el! - szólt egy gúnyos hang. - Azt hittem, csak bolondítanak minket, mikor azt mondták, összejöttél ezzel a sárvérűvel, Potter! Hát te is beállsz a vérárulókhoz? - A kérdező Bellatrix volt, és mikor a véráruló szót kimondta Medára nézett. - Beszennyezed a családod ősi vérét?
- Kopj le Trix – szólt Meda.
- Ott a másik... Siriusnak legalább van ízlése. Bár, ha kiderül, hogy véráruló vagy... – Itt rám nézett -, akkor semmi esélye visszakerülni a családba, mert, hiába aranyvérű a húgod, vérárulók lesztek. - Ajjaj, rosszat sejtek, Siriusszal kapcsolatban.
- Nem hiszem – szólt Meda. -, hogy Siriusnak az lenne a leghőbb vágya, hogy visszakerüljön a családjába.
- Ha lenne esze, az lenne! - szólt egy másik hang. Bellához csatlakozott Lucius Malfoy, Sirius öccse, Regulus, és Narcissa. Az utóbbi az elsőbe belekarolva. Szép párocska, gondolom a Black és a Malfoy család ujjong, ha a családok közötti kapcsolat kiépül.
- Nézd meg Cissyt! - szólt Bella, megint rám nézve. - Ő jól választott.
- Bocsáss meg, Bellus – szóltam mézédes hangon. - De nem hiszem, hogy Lucius elfogadna engem társának. Pedig igazából ez a leghőbb vágyam! - És megrebegtettem a szemem. Lily, Ted és Meda elkezdtek nevetni. Bella arca eltorzult a dühtől, Cissy ravaszul mosolygott, Lucius, meg csak állt, eléggé elégedett arccal. - És most bocsássatok meg, hogy ily faragatlan leszek, de meg kell keresnem valakit. - Megfogtam Lily kezét, majd magam után húztam. - Meda, Ted később még beszélünk.

Lily még mindig nevetett, mikor odább álltunk. Körbenéztem. Se Vio, se Sirius. Itt valami baj lesz!
- Ez a szőke ki volt?
- Ha jól láttam, a Black család minden reménye... bár az akár Cissy is lehet. Lucius Malfoy. Szintén aranyvérű család. Másodikosok voltunk, mikor ő már hetedéves. Természetesen mardekáros volt, mint minden Malfoy. Eléggé nagyra vannak magukkal.
- Érdekes... - mondta mosolyogva, majd rám nézett. - Táncolunk?
- Ne haragudj, de megkeresném Siriust és Viot... nem akarok nagyobb gubancot köztük.
- Oké – mondta. - De aztán táncolunk...
- Ígérem! - mondtam, majd adtam az ajkaira egy csókot, és odábbálltam. Szerencsére az utóbbi időben mindig magamnál tartom a köpenyt. Félő, hogy a családtagok megállítanak... Felvettem, és eltűntem alatta, majd kimentem a parkba. Az utolsó pillanatban, ugyanis már láttam Mrs Duggett víziló alakját felém trappolni, csak tudnám miért nem veszi észre, hogy mennyire rühellem!

Odakint aztán észrevettem Viot, és Siriut. Az előbbi lassan levegőzve sétált a parkban, az utóbbi pedig távolabb tőle felé sietett. Megszaporáztam a lépteim, és azelőtt értem utol, hogy odaért volna.
- Sirius, ne csináld! - fogtam meg a kaját. Először picit megrémült, gondolom, mert rajtam volt a köpenyt.
- Hagyj, Ágas. Azt csinálok, amit akarok – Fú, ebbe meg mi ütött? Előhúzta a pálcáját, majd mielőtt védekezni tudtam volna megszólalt. - Petrificus Totalus. - Ú, ezért még megöllek! Köpenyestül együtt, láthatatlanul eldőltem a hóra, úgy, hogy mozdulni sem tudtam, ami a hidegre való tekintettel nem volt túl jó dolog.
- Vio! - Érdekes, hogy úgy dőltem el, hogy láttam őket, és hallottam is őket. Lassan odament hozzá, majd megfogta kezét.
- Mit akarsz? - kérdezte a húgom.
- Téged – hangzott a romantikus válasz. El is sírnám magam, ha nem a mínusz, mit tudom én, hány fokos hóban feküdnék... Megfagyok!
- Sirius, ez duma! Mit akarsz tőlem, legalább azt tiszteletben tartanád, hogy a legjobb barátod húga vagyok!
- Lényegtelen, holnap úgyis meg fog ölni... vagy még ma... - Ó, ebbe beletrafáltál, haver!
- Miért?
- Nem fontos... - köhécselt, majd felém lesett. Vagyis arra, amerre engem sejtett, majd visszafordult. Felé. - Szeretlek.
- Ne mondj ilyet! - szólt a húgom, és láttam, ahogy a szeméből kicsordult egy könnycsepp. - Ne mondd, kérlek! Menj el! - Sirius, menj el! Mert tényleg kinyuvasztalak holnap! Sirius lassan végigsimította Vio arcát. Oh, ha mozdulni tudnék! Hogy teheti ezt?! A franc abba a rohadt átokba... Ú, ezt még megkeserülöd. Vio szeme csillogott a könnyektől, ahogy feltekintett Tapmancsra, majd ajkuk összeért. Most kit sajnáljak? Magamat, hogy nem tudok megszólalni vagy megmozdulni a hóban, egy láthatatlanná tévő köpeny alatt. Viot, aki valószínűleg érzelmi válságba fog kerülni, vagy Remust? Siriust nem sajnálom, ő meg fog halni holnap. Erre megesküszöm!
Vio hirtelen hátrább lépett, majd zokogva elrohant.
- Vio, várj, én tényleg... szeretlek! - Megállt egy pillanatra, majd maga elé bámult. Én nagyon tudom értékelni a szerelmi csalódásos pillanatokat, végül is nekem is volt egy pár, de mindjárt lefagy a... mindegy, az. Sirius egy ideig bámult a húgom után, majd ő is elindult befele... SIRIUS! Ha megfagyok, visszajövök kísérteni, és megkeserítem az életed!