Egy ideig még az ajtónál állt és nézett rám, majd tett egy-két lépést az ágyam felé.
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia... - köszönt, majd végre összeszedte minden bátorságát, és leült az ágyamra.
- Jól vagy, minden rendben? - kérdeztem. Bólintott.
- Inkább az a fontos, hogy te jól vagy-e... hősöm... - Rámosolyogtam, majd megfogtam a kezét. Minden sejtem őt akarta.
- Mit akartál mondani, mielőtt jöttek a halálfalók? - kérdeztem. Erre picit elsápadt.
- Nem fontos – mondta halkan, alig hallhatóan. Bátorítani akartam, ezért kicsit magam felé húztam, majd adtam az arcára egy puszit.
- De igen – suttogtam a fülébe. Rám mosolygott.
- Hát, csak annyit, hogy... - Ekkor hirtelen csattanással kinyílt a gyengélkedő ajtaja, és anyám rontott be rajta. Lily annyira megszeppent, hogy leesett az ágyról. Felállt, majd visszaült.
- James! - Csak akkor lenne abszurdabb a helyzet, ha Donald kacsa bejönne Goofyval és bejelentenék, hogy megölték Voldemortot, és mostantól ők a Föld legerősebb varázslói. - Jaj, James, apád csak most mondta. - Megpróbáltam elfelejteni a véletlen felfedezett mugli mesehősöket, majd rámosolyogni anyára.
- Azt nem mondta, hogy semmi bajom? - Azon kívül, hogy megszakítottad életem legfontosabb pillanatát?
- De említette... de jaj, azt mondta, megtámadtál egy halálfalót!
- Nem igaz – szögeztem le. Épp meg akart volna szólalni, felsóhajtva, amikor folytattam – Hárman voltak.
- Jaj, James! - Átölelt, majd adott egy puszit az arcomra. - Otthon mindent kipihensz! - mondta.
- Otthon?
- Úgy jött össze, hogy tartok egy bált, és szükségem van rátok. Hoznotok kell Vioval egy-egy partnert is.
- Nem lehetne, hogy Vio legyen a partnerem? - kérdeztem halkan.
- Nem, már felnőttek vagytok! - szögezte le anya. - Hívd el Jaqueline-t! - Lilyre lestem, aki kissé megszeppent, és elsápadt.
- Nem lehet... - mondtam. - Összevesztem vele... egy félreértés miatt... - Ezek után Lily már nem csak sápadt és megszeppent volt, de még csodálkozva is nézett rám. De édes ez a lány!
- Akkor hívj el mást! - mondta. - Különben nem is tudod, ki lesz ott! Emlékszel még Hope-ra? - Hogyne, ő volt az előző szerelmem. Csak hát, én tizennégy évesen nem tetszettem neki. Érthetetlen... Anya elővett egy képet, majd a kezembe adta. Tátva maradt a szám. Hope nem az a Hope volt, akire emlékeztem. A képen lévő Hope magasabb volt, vékonyabb, csillogóbb volt sötétzöld szeme, és a haja... Arany tincsei... - Ha nem találsz partnert, azt mondta, örülne, ha elhívnád...
- Oké – nyögtem. Milyen gyönyörű!
- Állítólag teljesen megváltozott, mióta nem láttuk. Kedvesebb lett, vidámabb. - Lily közelebb csusszant hozzám és a képre nézett. Megvillant a szeme. Csak nem féltékeny?
- Jó, megmondhatod neki, hogyha nem találok partnert, elhívom őt. Különben mikor is megyünk?
- Holnap reggel.
- Jó sok időm van! - ironizáltam. Újra átölelt.
- Beszélsz Vioval majd? Sietnem kell! - Azzal fel is pattant.
- Persze. Szia anya! - kiviharzott. És mi újra egyedül maradtunk. A kezembe lévő képet néztem.
- Nem valami szép lány... a haja... kifejezetten nem áll neki jól a szőke... - mondta Lily. Ránéztem és elvigyorodtam.
- Csak nem vagy féltékeny? - Erre fülig elpirult. Egy szőkéért se cserélném le az én vörösömet.
- Én... nem... - dadogta, majd vett egy mély levegőt, kihúzta magát és rám nézett. - vagyis, de! - Meghökkentett az őszintesége.
- Hát, mindegy – sóhajtottam. - Kénytelen leszek vele bálozni, még ha nem is áll neki jól a szőke. Ugyanis kétlem, hogy, akivel én akarok menni, eljönne velem. Tudod, folyton nemet mond... - Erre újra elvörösödött.
- És ha most nem mondana nemet? - Elmosolyodtam.
- Hát... én már meg sem merem tőle kérdezni. Félek tőle, hogy talán mégis...
- Pedig szerintem meg kellene próbálnod! - mondta hevesen, majd beharapta az alsó ajkát, és még közelebb csusszant.
- Gondolod? - tettettem töprengést. - Hát...
- Igen, szerintem biztos, hogy most nem utasítana vissza!
- Akkor sem, ha meg akarnám csókolni a bálon? - kérdeztem.
- Akkor se... - mondta.
- Akkor se, ha azt akarnám, hogy velem legyen mindig?
- Akkor se – válaszolt határozottan, és a szemebe nézett. Elmosolyodtam.
- Akkor... Miss Evans eljönne velem a bálba? - Egy pillanatnyi hatásszünetet tartott, majd elmosolyodott.
- Igen.

Legszívesebben kipattantam volna az ágyból, a bőrömből, és örömtáncba kezdtem volna, de egyenlőre nem éreztem ennyire jól magam.
- Komolyan? - kérdeztem hitetlenkedve. Erre újra elmosolyodott, majd végigsimította az arcom, és megcsókolt. Na, ez az, amire sose számítottam. Hogy ő csókoljon meg engem! A kezeim maguktól indultak útjukra, és fonták körül a derekát.
- Elkövetted a hibát – mondtam, mire értetlenül nézett rám. - most már örökre az enyém vagy!
- Szeretlek! - A legszebb válasz a világon. Tőle..
- Én is szeretlek. - Újra megcsókoltam, mikor kinyílt az ajtó és Madam Pomfrey lépett be rajta.
- Mi ez itt, kérem?
- Gyógyítás! - Elengedtem Lilyt, aki enyhén elpirulva kicsit messzebb ült tőlem. A vajákos asszony a kezembe nyomott egy fiolát, miközben megcsóválta a fejét.
- Ezt igya meg, aztán mehet – adta ki a parancsot. Megittam, majd felöltöztem és mentem. Kellemes délutánnak nézünk elébe... Főleg, ha azt vesszük, hogy Lilyt karolhatom át!


Útközben összeakadtunk Siriusszal.
- Ágas! Hogy vagy? - Aztán sunyin elmosolyodott, mikor meglátta, hogy a kezem Lily derekán nyugszik. - Látom remekül. Találkoztam édesanyáddal.
- Én is – vigyorogtam.
- Engem is meghívott a bálotokba.
- Remek! - mondtam, de nem tudtam mennyire tévedek. A dolog csak akkor lett tudatos, mikor beléptünk a klubhelyiségbe. Nem tudom ki döbbent meg jobban, én vagy Sirius, nehéz lenne eldönteni. A klubhelyiségben ugyanis csak két ember volt. Az egyik a barátom, Remus, a másik pedig Vio. Ezzel még nem is lett volna baj, révén, hogy gyakran voltak ketteseben, de most az utóbbi, az előbbi karjaiban volt, és hát, csókolóztak. Ez még nem is lett volna baj, sőt, kifejezetten örültem volna, ha nem most történik. Remus ugyanis a legjobb, akivel Vio összejöhet, de... láttam a bálon, hogy Sirius milyen botrányt le tudott rendezni, egy tánc miatt. Most is ugrott volna, de megragadtam a karját.
- Sirius!
- Ez nem igaz! - hörgött, mire a „galambok” szétrebbentek. Lily kissé ijedten távolabb állt tőlünk. Vio elsápadt.
- Sirius, mély levegő, higgadtság.
- Megölöm! - sziszegte. - Még hogy a barátom, mi? - Kirántotta a karját az enyémből, majd felment a hálóba. Azt hiszem, itt még lesznek gondok. Nagy gondok!
- Vio, beszélhetnénk? - kérdeztem aggodalmas arccal Sirius után tekintve. Remus és Vio is szúrós szemmel néztek rám. Ekkor esett le, hogy félreérthetik. - Nem rólatok! - mondtam. - Érdekel is engem, hogy kivel jársz! Főleg, ha megbízható... - Erre Remus megengedett magának egy fél mosolyt, Vio pedig odajött hozzám.
- Igen?
- Anya bált rendez. És mind a kettőnknek menni kell... ami a rossz hír – most már -, hogy Sirius is megvan hívva. És most nagyon pipa Remusra.
- Akkor értse meg, hogy őt választottam.
- Nem itt van a baj. Hanem, hogy te is, meg Sirius is ott lesztek. Te még nem ismered olyan jól Siriust, mint én.
- Akkor elhívom Remust.
- Teliholdkor lesz a bál, ne feledd. Mindig teliholdkor van.
- És az miért baj? - kérdezte Lily.
- Majd elmondom – válaszoltam.
- Aj... Akkor viszont tényleg baj. Én kedvelem Siriust, de össze fognak veszni Remusszal, miattam!
- Ó, igen, de erre hamarabb is gondolhattál volna... - mondtam, majd ránéztem. - Tudod, hogy ez azt jelenti, hogy nekem nem igazán lesz nyugtom? Hogy álljak ki Remus és Sirius mellett is egyszerre?
- Állj ki mellettem, és meg van oldva.
- Egyikükkel sem akarok összeveszni – válaszoltam. Ekkor hatalmas robaj hangzott fel.
- Remus! - kiáltott fel Vio. Ugyanis két ember verekedni kezdett a klubhelyiségben.
- Holdsáp, Tapmancs! - ordítottam rájuk, majd a verekedők közül megfogtam egyet, és lerángattam a másikról. Siriust, Remusról. - Mi a jó eget csináltok?! - Vio és Lily felsegítettél Holdsápot, és leültették a kanapéra. Az ő arcán is volt pár kék folt, meg Siriusén is. Talán jobb is, hogy teliholdkor nem leszünk itt. - Sirius, higgadj le! - szóltam rá Tapmancsra. - Gyere, jobb, ha felmész Madam Pomfreyhoz. - A biztonság kedvéért elkísértem.