- Vio! - Végre utolértem. A lábam már rendben van. Madam Pomfrey egy perc alatt rendbe hozta.
- James! - Kifújtam magam.
- Nem tudod, Lily kivel megy a bálba?
- Azt mondta, egyedül megy, és tartja is magát ehhez, legalábbis egy ideje. Sokan meghívták már, de mindnek nemet mondott. Te miért nem hívtad meg?
- Meghívtam, csak nemet mondott.
- Érdekes, pedig meg mertem volna esküdni, hogy az a baja, hogy nem veled mehet. Rejtély. Kivel mész?
- Az ellenfeleddel – vigyorogtam.
- Jaqueline-nal? - kérdezte. Bólintottam. - Na mindegy. Tényleg, te végül is kivel mész?
- Remusszal. Mert Sirius kiheveri, viszont Remus érzékenyebb.
- Igen, ez bölcs döntés volt. A nyitótánc menni fog?
- Ó, a táncest után? Remusszal? Simán! Letáncolunk titeket a parkettáról! - nevetett.
- Gondolod? Én és Jaqueline profik vagyunk. Tudod, hogy vele jártam táncra Párizsban, mikor Franciaországban töltöttem a nyaraimat. – Ezt nem kellett volna. De Lilynek miért pont akkor kell lejönnie, amikor Jaqueline-ról beszélgetünk? Mikor meghallotta könnyező szemmel visszafordult, majd maga után becsapta a háló ajtaját. Vio rám nézett.
- Mesélj!
- Megígértem Jaqueline-nak, hogy, ha Lily nemet mond, elfelejtem, de nem így vártam azt a nemet.
- Vártad? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
- Csak számítottam rá. De most Lily úgy mondott nemet, hogy az akár igen is lehetett volna. Most meg, meg van sértődve, hogy azután, hogy nemet mondott, képes voltam mást elhívni. Kicsit fáraszt már ez a dolog. Két és fél évig harcoltam érte, most elfogyott az erőm.
- Megértelek – mondta Vio. - De bele fog szakadni a szíve, és a tied is.
- Mind a ketten túl fogjuk élni, úgy, ahogy eddig – válaszoltam, majd elindultam fel a hálóba.

Itt a bál napja. Tapmancs kissé lelombozva állt a tükör előtt és gyenge mozdulatokkal próbálta megkötni a nyakkendőjét.
- Mi a francnak találták ezt ki?! Tudod mit? Nem megyek le!
- Miért?
- Minek, ez a szőke liba senkit nem érdekel... Én, én Vioval akartam... - Elakadt, majd felsóhajtott, és leült az ágyra. - Most tudlak igazán megérteni, én ebbe belehalok.
- Majd túléled. Ha én túléltem, te is túl fogod.
- Gondolod? - kérdezte. Megszorítottam a vállát, majd segítettem neki megkötni a nyakkendőt.
- Gondolj arra, hogy Remus és Vio csak barátok. Olyanok, mint a jó testvérek.
- Igazad van. - Felállt, majd kihúztuk magunkat és lementünk. Remus már lent várt minket egy szál vörös rózsával a kezében. De van egy olyan sejtésem, hogy a rózsát nem nekünk szánta. Ekkor jött le Bess, egy hatodéves, szőke lány, Sirius partnere. Mosolygott, mint a vadalma. A hangját már ismerem. Már járt nálunk, egyszer-kétszer. Bár mindig este. Valahogy nappal nemigen láttam még Sirius mellett... Mivel Jaqueline odalent várt, így csak Viora vártunk. Lily társaságában jött le. Na itt dobtam majdnem egy hátast, és átkoztam magam az ígéretemért. Ha eddig nem voltam belezúgva Lily Evansbe, akkor ez ma biztos változott. Hosszú, testhez simuló, kellemesen mély dekoltázsú vörös ruhában volt. Haja elegáns kontyban, pár tincset kivéve, ami az arcába hullott, amitől még gyönyörűbb volt. De Vio sem tért el tőle sokban. Ő hasonló fazonú fekete ruhában volt, de rajta nem gyászosan, hanem istenien állt. Felemelően. Fekete haja, enyhén hullámosan hullott hátra. Siriust alig tudtam visszafogni, hogy Bess mellett kevesebb nyálat csorgasson a földre. Elképesztő ez a két csaj! Lily elment mellettünk és még egy pillantást sem vetett rám. Vio rám mosolygott, majd belekarolt Remusba. Igazából, féltem, hogy Tapi még ma este Holdsápnak esik, így eldöntöttem, hogy rá figyelek jobban. Jaqueline meg fogja ezt érteni. Amúgy se tudnék gondolatban elszakadni Lilytől. Istenem, szerintem nem mugli, hanem valamelyik isten lánya. Ez mondanám Viora is, de sajnos, mivel a testvérem, tudom, kinek a véréből való, hacsak... végül is miért ne származhatnánk isteni vérből? Simán. Holdsápék mögött mentünk le. Jaqueline ott várt rám a lépcsőnél. Ő is gyönyörű volt, de Lilyt nem körözte le. Ez a szerelem. Szerintem, ha rongyokba öltözne, akkor is ilyennek látnám... Au... Partnerem belém karolt, majd ott hagytuk Besséket, és beálltuk sorba, ahogy a táncot nyitó bajnokoknak kell, és bevonultunk.

A bál elkezdődött, mi pedig jót táncoltunk. Később a tanárok, meg a többiek is csatlakoztak a tánchoz, csak ezután ültünk le, mikor elkezdődött a vacsora. Lily egyedül van? Ez olyan szar érzés lehet. Megvacsoráztunk, táncoltunk párat, majd leültünk, de valahogy Lilyn maradt végig a tekintetem. Észre is vette, mire gyorsan Jaqueline-ra néztem.
- Na, tetszik a karácsonyi hangulat? - kérdeztem tőle. Bólintott. A tekintetem újra Lilyre vándorolt.
- James!
- Igen?
- Ne csináld ezt. Velem jöttél.
- Bocs, Jaqueline, de én ezt nem tudom csinálni. A szívemnek nem tudok parancsolni.
- Rémes vagy! - mondta, és láttam, hogy homályosodik a szeme. Na ne! - Én szeretnélek, olyannak, amilyen vagy!
- De én... - Erre felpofozott. Au! Mindenki ránk nézett. Éljen, de jó! Foglalkozna mindenki a saját dolgával? Egy gyilkos pillantás megtette a hatását a tömeg felé. Mire visszafordultam Jaqueline eltűnt. Remek! Ááá, elegem van a nőkből! Felálltam, majd a Vio, Remus, Sirius hármas felé vettem az utam.
- Figyelj Holdsáp, ez nem jelenti azt, hogy velem ne táncolhatna!
- Sirius, értsd meg, hogy velem jött el... - Megköszörültem a torkom. Vio sápadtabb volt a szokásosnál.
- Mit csináltok? - kérdeztem.
- Holdsáp kiakadt, mert felkértem Viot táncolni.
- Még szép. Vio velem jött. Ma az én partnerem... - vágott vissza dühösen Remus. Ilyennek még nem is láttam.
- És Vio melyikőtökkel akar táncolni? - kérdeztem. Húgi rám mosolygott, Remusék pedig elszégyellték magukat.
- Vio, kivel táncolsz? - kérdezte Sirius.
- Szerintem mondj mind a kettejüknek nemet – mondtam, mire elvigyorodott, de a barátaim pedig gyilkos tekintettel rám néztek. Megfogtam Vio kezét, majd magam után húztam. - Táncolj velem.
- Bocs fiúk! A család az első! - mondta. - Köszi.
- Szívesen. Az a jó, hogy benned nem lehet csalódni.
- Édes vagy. Mi történt, mesélj? Legyek a jóságos nővéred?
- Majd holnap, ma még ne – sóhajtottam, majd megálltam. - Elegem van a női nemből.
- Nekem meg a férfi nemből. Tudod mit, menjünk fel. Nincs kedvem már itt lenni.
- Oké – nyújtottam neki a karom, majd mosolyogva felmentünk.

Lily már fent volt. Melegítőben ült a kanapén és olvasott. Vio adott egy puszit az arcomra.
- Én már le sem jövök. Jó éjt! Neked is Lily!
- Szép álmokat húgi.
- A nővéred vagyok! - szólt vissza.
- Egy perc híján! - mondtam, mire elmosolyodott, én meg elindultam felfelé, de Lily hangja megállított.
- Lejössz még? - kérdezte. Megálltam, majd ránéztem. Szemében könyörgést láttam, így bólintottam.