Nem hiszem el! Szombat van, hajnali hét óra! Nem tudnának csöndesebben, khm... Felültem, és feltettem a szemüvegem.
- Ó! Sirius! - Egy lágynak éppen nem mondható női hang sikoltott fel. A velem szemben ülő Remusra néztem, aki körülbelül olyan zavarban lehetett, mint én.
- Sirius, ott ne! Na! - Pislogtam egyet-kettőt a kérdéses ágy felé, (elvolt húzva az ágyfüggöny!) majd felkeltem. Összenéztünk Remusszal. Láttam a szemében, hogy ő is oda menne. De csak egy személyes, na nem! Engem nem győz le! Egyszerre ugrottunk fel, majd a fürdő felé kezdtünk rohanni, de ő gyorsabb volt. Kivételesen. Ördögi vigyorral bement, majd magára csukta, én meg hallgathattam a zavarba ejtő hangokat.
- Jaj! - szólt a sikítás. Peter a fejére szorította a párnát. Előhúztam a pálcám.
- Disaudio! - szóltam rá. Peter hálát intett, majd visszaaludt. Remus kijött a következőt „Jaj, Sirius!” kiáltás közben. Felöltözött, és el is tűnt, én meg bementem a fürdő nyugodt, hangtalan zugába. Felvettem a ruháimat a tusolás után, majd kinyitottam az ajtót, is kimentem. Az ágyamra dobtam a pizsamám, majd két „Ó, Sirius!” kiáltás között távoztam a szobából. Amint becsuktam a szoba ajtót felsóhajtottam, majd lementem a klubhelységbe. Holdsáp ott ült lent, és olvasott.
- Azt hol szerezted? - kérdeztem. Remus felnézett.
- Lilytől kértem.
- Nem jössz le enni?
- Nem – válaszolt. - Nincs étvágyam.
- Ilyen közel van? - kérdeztem. Remus, csak akkor nem szokott enni, ha közeledik a telihold.
- Még két nap – válaszolt, majd belemélyedt az olvasmányba, én meg lementem a nagyteremhez egyedül. Amint beléptem, észrevettem. Ott ült egyedül, nem messze az asztal végétől, és evett. Olyan gyönyörű, aranyos, édes... Kihúztam magam, majd megállítottam a megszokott kézmozdulatot. Erről le kell szokni! Felírom, majd a listámra:
1. Légy szerény!
2. Ne átkozz meg embereket!
3. Ne kérj tőle flegmán, egoistán randit! (ezt még nem tudtam megvalósítani)
4. Viselkedj órán normálisan!
5. Ne csajozz! Ha már őt szereted, akkor nem kell mással mutatkozni (tavaly karácsony óta nem volt barátnőm. Sirius szerint ez már beteges)
6. Ne túrj a hajadba! (még nem is olyan sok...)

Átfuttattam az agyamon a listát, majd egy bájos, sármos mosollyal leültem elé.
- Jó reggelt! - Felnézett rám. A smaragdzöld szemei csak úgy csillogtak. Istenem, akár egy istennő!
- Jó reggelt! - köszönt hideg hangon. Egyszer meg fog ölni, esküszöm! Levakartam az arcomról a mosolyt, majd a sajtos kifliért nyúltam, de ugyanebben a pillanatban ő is. Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy egy darab volt belőle, és én minden reggel ezt eszem! Ez már nálam hét éves hagyomány! Mind a kettőnk keze megállt. Na, most folytatom a hagyományaimat, és Lily bunkónak néz, vagyis annak tart továbbra is, vagy odaadom neki, és hét év folyamatos hagyományát töröm meg? Felsóhajtottam, majd megfogtam a tálat, és felé nyújtottam. Megérte. Elvette a kiflit és rám mosolygott. Valaki kaparjon össze a földről!
Amint úgy, ahogy visszatértem a földre, már nem mosolygott, szétnéztem, és kicsit odébb, láttam még sajtos kiflit. Felálltam, majd hoztam magamnak kettőt, meg még egyet, ha Lily kérne még, és nekikezdtem a reggelimnek, mikor Sirius és Peter huppantak le mellénk. Az utóbbi a fülével bajlódott, amit egy pálcaintéssel megoldottam, az előbbi arcán elégedett vigyor volt.
- Neked is kellene már egy barátnő, Ágas haver! - mondta. Lily csodálkozva nézett rám. Na ne, nem hiszem el, hogy nem tűnt fel neki, hogy nincs barátnőm egy ideje! - Nem tudom elképzelni, hogy bírod ki! Ez már beteges. - Kivette a Lilynek hozott sajtos kiflit, mikor az érte nyúlt, és nem törődött vele. Egy pálcaintéssel hívtam még oda a lánynak, aki egy újabb mosollyal megköszönte. Istenem, elolvadok! Tíz perc alatt kétszer mosolygott rám.
- és... Ágas, ébren vagy?
- Ja... - válaszoltam értelmesen, miközben Lily szemét bámultam. Gyönyörű, csillogó, bűbájos...
- Biztos, hogy még a lányokat szereted? - Peter elkezdett kuncogni, én elkomorodtam, Lily meg magában vigyorgott. Pedig tuti, hogy a lányokat szeretem, hiszen szívem minden vágya itt ül velem szembe.
- Tapmancs! - szóltam rá dühösen, mire elvigyorodott.
- Jól van, na! Csak, mert egy lány nagyon fel tud dobni, ha reggel... - Már akit fel tud dobni. Lehet, hogy őt feldobta, minket kevésbé. - Amit Kate tud, na, az... - Kate? Kateline Winter volt vele? Neki nem is ilyen a hangja.
- Kate?! - nézett fel döbbenten Lily. - Mármint Winter?
- Igen... oh... elképesztő! - A velünk szembe ülő lány elvörösödött, majd dühösen ránk nézett.
- Olyan egy tahó bunkók vagytok. Miért nem beszéled meg már a fél iskolával a nemi életed?! - suttogta dühösen. De én mit csináltam? Nem is mondtam semmit! Lily felállt, majd odébbállt. Megőrülök! Sirius, tönkre teszed az életem!
- Ezt most miért kellett? - kérdeztem. - Nem elég, hogy az „Ó, Sirius!” kiáltásoktól nem tudok, aludni – Erre elvörösödött. - De még Evanst is elüldözöd! És megint én vagyok a bunkó, és megint engem utál.
- Engem is utál!
- De az kit érdekel? - kérdeztem mogorván, majd visszadobtam a kifli maradékát.
- Rád tényleg rád férne egy barátnő!
- Csak, mert neked jó Bess, Kate, Rita... és... hogy hívták az idei elsőt?
- Ööö.
- Na, még a nevüket se tudod megjegyezni.
- Csak mert neked egyetlen név van a fejedben, nem kell engem leszólni. Túlságosan is bele vagy zúgva Evansbe!
- Én legalább nem fektetek le minden ötödévesnél idősebb lányt, legyen az magas, alacsony, kicsi vagy nagy! - csattantam fel, szerencsére nem túl hangosan. Érdekesen hangzott volna, ha mindenki hallja.
- Azt csinálok, amit akarok, nem vagy, se a dadám, se az apám.
- Tudom, de tudod mit, nem is lennék szívesen, már az eredeti sem viselt el téged! - mondtam, majd felálltam, és otthagytam. Döbbenten néztek utánam Peterrel. Tudom, ez az utolsó kicsit erős volt. Nem tehet róla, hogy kitagadták, de olyan mérges voltam. Nem csak Siriusra. Magamra is, meg Evansre is. Miért nem veszi észre, hogy mennyit változtam? Csak miatta. Áh, Tapmancsnak igaza van. El kellene felejtenem végre. Igen, az lenne a legjobb.

Egész nap kerültem a többieket. Ha észrevettem őket, irányt változtattam, pedig láttam Siriuson, hogy beszélni akar velem, de most nem voltam békülős hangulatban. Csak nagyobb sértéseket vágtam volna a fejéhez, amit meg nem akartam. Beültem a könyvtárba is. Ott legalább láttam Lilyt, de ő meg nem volt hajlandó hozzám szólni reggel óta, és Kate-hez sem. Kate, Lily egyik barátnője volt. Nem tudom, miért sértődött meg rá, hogy lefeküdt Siriusszal, vagy, hogy Siriusszal feküdt le, mert nem mindegy ám. Felálltam a bűbájtan házim felől, még erre is rávettem magam, majd átültem hozzá.
- Szia! - nem válaszolt. - Megmondanád, mi a bajod velem?
- Az, ami reggel! - mondta suttogva, de mérgesen. - Bunkó voltál, meg...
- Meg se szólaltam reggel. Összvissz három szót mondtam. Ebből kettő a köszönéshez tartozott, egy pedig az volt, mikor rászóltam Siriusra. - Kissé elpirult, és megenyhült a tekintete.
- Lehet, de nem érdekes... - Erre begurultam.
- Csak tudnám, miért mindig a rosszat látod bennem! - csattantam föl, azon a decibel szinten belül, amit Madam Cvikker még elvisel. - Érdekes, csak azt veszed észre, ha bunkó, tahó vagy arrogáns vagyok, azt nem, hogy mennyit fektetek bele abba, hogy megváltozzam. És azt sem veszed észre, hogy ezek az alkalmak egyre kevesebbszer jelennek meg nálam. Ez bezzeg sose érdekelt! - Felálltam és otthagytam. Egy nap alatt összevesztem a két számomra legfontosabb emberrel. Jó napom van!

Este a lehető leggyorsabban felmentem a hálóba, majd lefeküdtem. Mire a Tekergők beértek, már úgy tettem, mintha aludnék, behúzott függönyök mögött. Sirius a mellettem lévő ágyon matatott, majd éreztem (megérzés), hogy közelebb jön az enyémhez.
- James, alszol? - kérdezte. Nem válaszoltam.
- Hagyjad... ahogy Lilytől hallottam, rossz napja volt – hallottam Remus hangját. - Bár, azt hiszem igaza volt, mindkét esetben.
- Ez enyémben is? Nem is hiszed, hogy megsértett! - horkant fel Sirius.
- Megérdemelted. Igen is, megérdemelted. Sirius, ha mással nem is, legalább a legjobb barátoddal lehetnél megértőbb. Én elhiszem, hogy sose voltál szerelmes, de legalább próbáld elképzelni, mit érezhet ő, amikor Lily kiabál vele, vagy simán otthagyja.
- De nem tudom elképzelni! Nem tudom milyen lehet az!
- Mintha egy tőrt megforgatnának a szívedben – mondtam, majd a fejemre húztam a párnám, és elaludtam.