Beköltöztük! Az én szobám az első a sorban. Nem túl nagy, de lakájos. Van benne egy széles ágy, egy asztal, egy könyvespolc, egy szék, egy szőnyeg meg egy fotel. Ja, és persze ruhás szekrény. Még aznap kipakoltunk mindent, és elmentem, hogy várjam Ameliát és Danielt. Miát meg is találtam, de a testvére nem volt ott. A barátnőm is eléggé ramaty állapotban volt.
- Mia, mi történt? - kérdeztem tőle, mikor már elindultunk a a bérelt lakás felé.
- A bátyámat megölték. Daniel ott maradt, neki kell átvenni majd apa helyét, így nem fog aurornak tanulni. Jaj, Lily! Én nem kedveltem Karlt, de sose akartam, hogy meghaljon! Ráadásul Daniel is olyan veszélyben lesz, mint ő.
- Biztos, hogy minden óvintézkedést megtesznek. Neked se lesz veszélytelenebb életed itt, Angliában. Gondolom hallottál már Róla.
- Voldem...
- Itt ne mond ki a nevét! - rivalltam rá, majd felsóhajtottam. - Rossz szokás, de belénk nevelik. Itt Tudjukkinek nevezik, vagy ŐNNN-nek.
- ŐNNN?
- Ő, akit nem nevezünk nevén. - Elkezdett nevetni. De jó, megnevettettem. Á! Már itt is vagyunk. Felvezettem, majd bemutattam Lanának, aki kitörő örömmel fogadta újdonsült barátnőjét. Elcsevegtek, miközben segítettünk Miának kipakolni. Amikor végeztünk, csengettek.
- Vajon ki lehet az? - kérdezte Mia. Lanával összevigyorogtunk.
- Vajon... - mondtuk, majd kimentem ajtót nyitni. Természetesen a kedvenc triónk állt vigyorogva az ajtóban. Remus nem is sokat teketóriázott, belépett, köszönt nekünk, majd üdvözölte Lanát egy hosszú, romantikus csókkal. Irigykedve néztem rájuk, bár nem kellett volna, ugyanis én következtem soron, csak nem Remustól kaptam a csókot, hanem Jamestől.
- Hiányoztál – mondta, majd adott egy puszit az arcomra. Egy teljes napja nem láttuk egymást. Szörnyű! - Szia, Amelia!
- Szia, James! - köszönt, majd bemutatkozott a többieknek. - Amelia Sinclair vagyok.
- Remus Lupin, vérfarkas. – Hah, milyen könnyen veszi, most már.
- Ó! - Ámult el Mia, majd kezet rázott vele. - Érdekes.
- Ő pedig Sirius Black – mutattam be én, mivel hogy ezt ígértem. Mia rám mosolygott, majd bólintott. Megértette a célzást. Egyből el is kezdett vele foglalkozni. Vajon hány nap, mire összejönnek?
- Mi az, kerítőnő lettél?
- Megígértem Miának – válaszoltam vissza Jamesnek, aki körbenézett, majd, mikor látta, hogy senki sem figyel ránk, kivezetett az ajtón. Leléptünk.

Augusztus 31. Reggel tíz óra. Eltévedtünk az erdőben. Megőrülök! Még van ugyan két óránk, de azért oda kellene találni ahhoz az iskolához.
- Szerintem menjünk vissza! - ajánlotta Lana. - Hoppanálni úgyse tudunk, mint ez kiderült. - Fáradtan felsóhajtottam.
- Erre is csak mi vagyunk képesek . - Erre a megjegyzésre mindenki elkezdett nevetni, én is elmosolyodtam. - Na, a nagy Tekergők mit mondanak? Csodás tájékozódási képességeitekkel...
- Zseni vagy, Lily! - szórt hirtelen Sirius. Csodálkozva néztem rá, ilyet se hallottam még tőle. Megfogta a pálcáját, majd intett vele egyet. Először nem történt semmi, aztán hirtelen átalakult. Egy fekete kutyává. Meglepettem kiáltottam fel, ahogy Lana és Mia is.
- Animágus?! - kérdeztem meghökkenten Jamestől, aki megvonta a vállát, de nem válaszolt. Valami csillant a szemében. - Te is?
- Talán – mondta mosolyogva.
- James!
- Igen, én is – válaszolt készségesen, miközben Siriust nézte. A fekete kutya szaglászott, majd elindult az erdő belseje felé. - Menjünk – fogta meg a kezem az én egyetlenem, majd maga után húzott. Elindultunk a kutya után. Az erdő még sűrűbbé és sötétebbé vált. Kezdtem kicsit aggódva figyelni a tájat, ugyanis nem hittem, el, hogy az aurorképző ennyire az erdő belsejében van. Féltem, hogy még jobban eltévedünk. Összenéztem Lanával, aki Remus karjába kapaszkodva ment, és szintén aggódó arcot vágott. Lassan egy órája meneteltünk, tehát maradt még egy, hogy odaérjünk.
- Na jó, nekem ebből elegem van! - mondtam.
- Nekem is! - szólt Lana. - Csak megyünk, és egyre sötétebb az erdő. Vissza kellett volna fordulnunk, és segítséget kérni. Sirius visszaalakult.
- Erre biztos, hogy van valami.
- Az egy dolog! - csattantam fel. - De biztos, hogy az iskola az?
- Nem. - Sikítani lett volna kedvem, de nem tettem meg. Vettem két mély lélegzetet, majd kihúztam a kezem Jameséből.
- Maradt egy teljes óránk. Még az erdőből sem jutunk ki. Le fogjuk késni az évnyitót – mondtam higgadt hangon. Talán túl higgadt volt. A kitörni készülő vihar előjele. Nem gyakran hisztiztem életemben, de most közel álltam hozzá, és ezt Lana is észrevette. Ő ismert. Hét éve volt már a legjobb barátnőm, tudta, milyen, mikor kitörni készül egy vihar nálam.
- Lily, nyugi. Mély levegő, higgadtság! Hidegvér! - mondta. Bólintottam.
- Csináljunk már valamit! - mondtam sóhajtva, de csak néztek egymásra tanácstalanul. Duzzogva leültem a földre törökülésbe, és várakozón néztem a fiúkra. Végül is nekik kellene most innen kihúzni minket.
- Szerintem pedig jó felé mentünk! - mondta Sirius.
- Szerintem pedig nem! - mondtam én.
- De igen!
- De nem!
- Ó, hát vannak itt mások is, akik a megnyitóra mennek – hallatszott egy selymes hang. Felálltam, és a hang felé fordultam. Egy darázsderekú, szőke topmodell-szerűség jött felénk, trendi felsőben és farmerban, mellette pedig két srác. Egy magas, barna, és egy magas szőke. Az utóbbi szemüveges volt. - Helló! - köszönt nekünk. Sirius mustrálgatva nézte a lányt, James meg inkább engem. Úgy látszik, nem kockáztatta meg, az én állapotomban, hogy féltékennyé tegyen.
- Serenity Looks vagyok. Első éves leszek az aurorképzőben. Ő a bátyám – mutatott a szőkére. - Az ikertestvérem, Rosh, és ő a barátom Krage Ageton.
- Én Sirius Black vagyok – mondta készségesen Sirius. - Mi is elsőévesek leszünk. Ő a legjobb barátom, James – A lány szeme megcsillant, és vágyakozón tekintett Jamesre, de aztán elszakította a tekintetét. Ha még egyszer így néz rá, kikaparom a csodálatosan kék szemecskéit! Amilyen kedvem van, még képes is lennék rá.
- Ő a másik legjobb barátom, Remus Lupin. - Hasonló pillantás, vágyakozás nélkül. - A barátnője Lana Lowen, James barátnője, Lily Evans, és Amelia Sinclair. - Rosh engem nézett, majd mikor ránéztem elmosolyodott. Uh! Sok bajunk lesz még a Looks családdal.
- Én B csoportos vagyok – mondta Serenity. - De a bátyám és Krage A csoportos lett. Micsoda pech! Na, megyünk együtt az iskolához? - Bólintottunk, majd elindultunk utánuk, remélve, hogy ők tudják, hol van az aurorképző.