Másnap Jenny, Sirius és a többi diák visszatért a Roxfortba. Kicsit féltem, nem Jennytől, hanem attól, hogy a lányok is visszajönnek az iskolába. James ma nem is volt velem, lement Siriust és Petert fogadni, ahogy Remus is, mi meg ültünk a kanapén, és készültünk a másnapi órákra. Nagy sóhajtva összenéztünk Lanával, majd a tűzbe bámultunk, pont amikor a társaság, a Griffendél nagy része belépett, élükön természetesen Jennyvel, aki duzzogott, és a Tekergőkkel. A klubhelyiség pillanatok alatt feltöltődött diákokkal, akik a hálókba igyekeztek, hogy lepakoljanak. A Tekergők is felmentek levenni a kabátjukat, meg Jenny is, szinte egyszerre értek le és ültek le mellénk.
- Te, és az a lány...! Elképesztő, szerintem megpróbálhatnád elcsábítani – esett le Sirius mellém, mire összeszorult a gyomrom. Lopva Jamesre pillantottam, aki meg rám mosolygott.
- Hát, ha olyan klassz az a lány, miért nem te csábítod el? - kérdezte, majd egy hanyag mozdulattal arrébb küldte barátját, hogy mellém ülhessen le.
- Nem tudom, csak gondoltam, szólok – vont vállat a fiú. Remus Lana mellé ült volna, ha Jenny engedi. - Amúgy mi volt veletek, jól kijöttetek Evans-el és Lowennel?
- Nem is sejted mennyire jól, igaz, Ágas?
- Ja... - válaszolt a fiú, majd nyomot egy puszit az arcomra. Huh, most jön a neheze!
- Hogyan?! - hökkent meg Peter, Sirius és Jenny egyszerre.
- Jókat korcsolyáztunk, tanultunk... - mondtam
- ...meg táncoltunk a szilveszteri bulin... - fejezte be James.
- Órákon keresztül – kotyogott bele Lana, én meg elvörösödtem. - Egymás tekintetében elveszve...
- Azok véletlenül nem ti voltatok? - kérdeztem visszavágva, mire ő is elvörösödött.
- Ti jártok egymással? - hűlt el Jenny.
- Hát egymással nem – mondta James gúnyos hangon. - Csak Lily velem, Lana pedig Holdsáppal. - Siriusnak leesett az álla, de Jenny sem állt távol ettől. Egyedül Peter őrizte meg a hidegvérét.
- Gratulálok! - mondta.
- Kösz – mondtuk egyszerre mind a négyen.
- Ez azt jelenti, hogy nincs több csajozás? - kérdezte Sirius döbbenten.
- Azt – mondta James határozott hangon, mire elmosolyodtam, és hozzábújtam. Ez jól esett. Úgy szeretem! Lágy mosollyal átkarolt, majd adott egy puszit az arcomra. - A lányok közül számomra már csak Lily, Lily és Lily létezik – mondta.
- Lilyt kihagytad – hecceltem, amit újabb puszival jutalmazott.
- És te hagytad? - szólt hirtelen Jenny. Mindenki csodálkozva ránézett. - Azt tudtam, hogy Lanának tetszik Remus, de te és Potter?!
- Jenny... - ültem fel.
- Én azt hittem, te is mellettem állsz, hogy elítéled őket és ahogy viselkednek! - kiabált rám, én meg meghökkentem.
- Jenny, várj...
- Rá kellett volna jönnöm, hiszen az utóbbi időben egy rossz szót sem szóltál róla! Milyen hülye vagyok! - szeméből már folytak a könnyek. Nem értettem, mi a baja. - Utállak mind a kettőtöket! - ordított rám, majd felrohant a hálóba. Nem álltam távol attól, hogy elsírjam magam, de ahogy néztem, Lana se. Szipogtam egyet-kettőt, majd Jamesre néztem. Átölelt, de nem szólt egy szót sem, és én hozzábújtam, és hagytam, hogy könnyeim szabadon elindulhassanak. Soha semmi bajom nem volt Jennyvel, de most túlzásba esett, és nem tudom miért.

A hét eseményei: Lana és Remus levakarhatatlanok egymásról, Sirius rossz hangulatban volt egész héten, mivel az előző jelző ránk is jellemző volt James-szel: nem igazán váltunk meg egymás társaságától. Amellett elkezdtem bízni benne, nem is hogy elkezdtem, bízom benne. Mármint Jamesben. Tapasztalatból, és ez olyan jól esik. A hét elején még minden lánynak kikapartam volna a szemét, aki csak hozzászól, most már nem vagyok féltékeny, mert tudom, hogy nem bántana meg. De, sajnos, a medál szívei még mindig szét jönnek, de ez hidegen hagy. Jenny nem nyugodott meg, átköltözött egy másik szobába, így már csak hárman lakunk a miénkben. Lehangoló.
Az órákról csak annyit, hogy McGalagony professzor megdicsérte a Tekergők három tagját, hogy milyen jó dolgozatot írtak animágiából, és ajánlotta nekik, hogy később tanulják meg. Erre mind a hárman csak rejtélyesen összemosolyogtak. Érthetetlen.

Végre megint szombat van, szabadnap. Természetesen tegnap minden házimat megcsináltam, és rávettem Jamest is, hogy ma többet lehessünk együtt, bár attól, hogy megcsináltuk a leckéket, még nem lett több óra egy napban... Jövő héttől folytatódnak a kviddicsedzések, de nem bánom, sőt, most már örülök is neki, csak jó lenne kibékülni Jennyvel.

- Úgy zavar, hogy Jenny utál titeket – mondtam Jamesnek, miközben a hóesésben sétálgattunk a tó körül.
- Szerintem pedig az zavar jobban, hogy titeket is utál – válaszolt, majd megfogta a kezem.
- Lehet – válaszoltam vállrántva, majd megtorpantam. - Sirius és Jenny? - Igen, ők álltak nem messze tőlünk a tó partján, bár nem tudtam eldönteni, hogy vitatkoznak, vagy csak beszélgetnek. James elengedte a kezem, majd a talárja alól előrángatott valamit.
- Gyere, ez engem érdekel – mondta, majd ránk terítette a köpenyt, amit előrángatott.
- Ez mi?
- Láthatatlanná tévő köpeny – mondta, majd karon ragadott, és elindultunk Jennyék felé. Én nem szeretek hallgatózni, de mit tehettem volna?
- Jaj, Sirius, ez duma! - szólt hirtelen Jenny. - Ha komolyan így éreztél volna irántam, nem dobsz! - He? Mi van?
- Az embernek lehetnek hibás döntései, különben is te voltál az oka, hogy szakítottunk... - Döbbent arccal Jamesre néztem, mire ő fejével nemet intve jelezte, hogy ilyesmiről nem tudott.
- Én?! - csattant fel a lány, majd fenyegetően közelebb lépett a fiúhoz.
- Ki más? Nem mertél felvállalni. Nem mertél odaállni a barátnőid elé, és azt mondani nekik, járok Sirius-szal. Ellenben ők felvállalták az érzéseiket, megtették, és te utálod őket. - Attól függ mikor vállaltuk fel őket. Ehem. - Magadból indultál ki, mikor eltitkoltad, hogy velem jársz, mert féltél, hogy Lily és Lana ugyanúgy reagál, ahogy te reagáltál volna.
- Hagyd abba! Utállak! - kiabált Jenny könnyező szemmel. - Tűnj innen, menj már!
- Nem – válaszolt a fiú, majd közelebb lépett Jennyhez. Megfogtam James karját, ideje eltűnnünk, ez sem tartozott ránk, a többi pedig végkép nem...

A kastély közelében jártunk már, mikor levette a köpenyt rólunk.
- Elképesztő – suttogtam, mosolyogva felkapott, majd megforgatott.
- Tessék, van esély a békülésre.
- Siriusnak és Jennynek, vagy nekünk és Jennynek?
- Mindkét esetben. Ó, Tapmancs, most már mindent értek!
- Mindent?
- Azt, hogy volt egy időszak, mikor Sirius nem csajozott, aztán meg nem úgy csajozott, mint régen. Kedvetlen volt, persze, mert az én jó barátom szerelemes.
- És te? - szaladt ki a számon, majd gyorsan elhallgattam.
- Tessék? - kérdezte meghökkenten.
- Semmi... - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam. - Semmi...