- Jaj, James, hagyj már! - Egy idő után már idegesítő kezd lenni, ha az embert sose hagyják békén.
- Most mi bajod van? - kérdezte lekókadt ajkakkal, mire elmosolyodtam, majd adtam egy puszit az arcára.
- Semmi. Csak néha visszafoghatod egy ici-picit magad.
- Csak egy ici-picit?
- Nagyon picit – bólintottam, mire felállt.
- De olyan unalmas nap van! – Tény és való, neki kicsit nehezebb: Frank és Remus csak szerelmes hölgyeikkel foglalkoznak, szép, hogy ő is ezt tenné.
- Már csak pár óra, és szórakozhatunk a nagyteremben – néztem az órámra, majd folytattam az olvasást. Visszaült mellém a kanapéra, majd magához húzott.
- Nincs kedved, teszem azt, inkább beszélgetni? - kérdezte. Felnéztem rá, majd sóhajtva becsuktam a könyvet.
- Ennyire szenvedsz? - kérdeztem, mire bólintott.
- Már fizikai fájdalommal jár – mondta. Elmosolyodtam.
- Akkor menjünk le a parkba – ajánlottam, mire bólintott, majd felálltunk, és felöltöztünk.

A park még mindig fehérben tündökölt, az év utolsó napján. A térdig érő hóban csak nehezen értünk el a kitaposott csapásig. Érdekes, hogy egyes helyeken mintha újratermelődne a hó. Lementünk a tóhoz, és még egy kicsit csúszkáltunk is, de gyorsan visszajöttünk a hideg miatt. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy tovább olvasok, főleg, mert Remus és James eltűntek valahová. Lana folyamatosan arról beszélt, hogy milyen nagyszerű dolog Remusszal járni. Nem igazán figyeltem rá, úgyhogy nem emlékszem pontosan miket mondott. Örültem, hogy picit olvashatok.
Délután négy körül Alice is megérkezett, így elkezdtünk készülődni a buli bál részére.

Az új selyemruhámat vettem fel, majd egy-két intés a varázspálcámmal, és a hajam göndörbe ugrott. A szemem halvány színekkel festettem ki, ahogy az ajkamat is. Ne a sminkem miatt ámuljanak el tőlem. A többiek is csinosak voltak. Lana egy hosszú vörös ruhakölteményt vett magára. Ajkait hasonló erős színnel festette ki, valakinek nagyon tetszeni akart. Alice-on egy kék ruha volt, és rózsaszín rúzs. Felsóhajtottam, majd a tükörbe néztem. A kettős szív alakú medál ott csillogott a nyakamban. Annyira kíváncsi voltam, de nem mertem őket piszkálni: mi lesz, ha szétjönnek? Megfogtam az egyiket, majd elkezdem lassan húzni. Engedett. Ijedtemben abbahagytam, majd beharaptam az ajkaimat, és a tükörbe néztem. Ma van egy hete, hogy együtt vagyunk, és nem bízom benne?
- Nem – suttogtam, majd megfogtam a szíveket, és meghúztam őket. Szépen siklottak el egymástól. Tehát nem szeret. Most mégis mit gondoljak? Mi lesz most?
- Lily, jól vagy? - lépett hozzám Lana, majd a kezembe lévő két szívre nézett. - Eltört? Megcsináljam?
- Nem, nem kell – válaszoltam, majd összetoltam őket. - Lemegyek levegőzni, mielőtt elkezdődik a bál – mondtam, majd felálltam, és lementem a folyosóra. Természetesen még senki nem volt ott. Még fél óra volt hatig, még mindenki készülődött. Sírni akartam, de féltem, hogy észrevennék. Miért borít ki ennyire? Végül is sejthettem volna... Ekkor beszélgetést hallottam, így gyorsan behúzódtam a legközelebbi szobor mögé.
- Most mi a baj, Ágas? - kérdezte Remus, majd megálltak a szobor előtt. - Olyan letört vagy.
- Lily – válaszolt. - Olyan rosszul érzem magam miatta – mondta. Összeszorult a gyomrom. Mi rosszat tettem?
- Miért? - kérdezte a másik.
- Mert annyira szeret, és én nem tudom neki ezt visszaadni. Kedves lány, okos, meg minden, de nem érzem, hogy szerelmes lennék belé. - A medálnak tehát igaza volt.
- Szakítani akarsz vele?
- Nem – olyan gyorsan és kétségbeesetten mondta, hogy elmosolyodtam. - Ez miatt is rosszul érzem magam. Önzőnek.
- Mert? - csodálkozott a másik fiú.
- Olyan jó érzés, hogy ott van mellettem, és szeret. Ő az első ilyen lány, és ettől olyan különlegesnek érzem magam. És ezt nem akarom elveszteni. Tehát önző vagyok, de nem is akarom megbántani, nem akarom szomorúnak látni...
- Hát, akkor Lily örülhet. Bár nem vagy bele szerelmes, szerintem ez az érzés meg van alapozva. Ágas, ha kitartasz mellette, és ő is kitart melletted, akkor szerintem nem sokat kell várni. Különben is, két ember nem csak szerelemből járhat egymással, hanem tetszés alapján is. Tetszik neked?
- Persze! Kedves lány, aranyos, szép is. Ráadásul aközött a három lány között van a Roxfortban, akit még tisztelek is – tette hozzá. Erre elmosolyodtam. Akkor nem sok baj lehet.
- Ki az a három? Mármint a másik kettő.
- Lana és Alice. - Jennyt nem? Meg tudom érteni, nem csípik egymást.
- Akkor vele maradsz? Mármint Lilyvel? - tette fel a számomra a legfontosabb kérdést újra.
- Nincs olyan lány a Roxfortban, aki miatt elhagynám.
- Remek – mosolyodott el Remus. - Örülnék, ha Lily boldog lenne, mert nagyon jó barát. Különben meg, nem messze vagy tőle, hogy beleszeress, ugye tudod?
- Gondolod? - kérdezte James, majd tovább mentek. Immár egészen jókedvűen léptem ki a szobor mögül. Ha nem is szeret, de tetszem neki, tisztel és nem szakítana velem. Meg önzőnek tartja magát... Én is magamat, úgyhogy összeillünk. Ah, majd elérem én, hogy belém szeressen, végül is nő vagyok, nem?

Pontban hat órakor értem a nagyterem elé, ahol Lana és Alice türelmetlenül vártak. Megbeszéltük, hogy amennyire lehet, együtt maradunk. Beléptünk a nagyterembe. A sötét égbolt a hulló hóval természetesen ott volt. Az asztalok kettes, négyes, hatos csoportokat alkottak, a nagyterem közepe üres volt. A tanári asztalok mellett ült a zenekar. Emellett ott volt a nagy karácsonyfa, és mindenféle csillogó-villogó díszek, szerpentinek, lampionok díszítették. Remus, Frank és James az egyik hatszemélyes asztalnál álldogáltak. Összemosolyogtunk a többiekkel, főleg én, mikor James észrevett. Ahogy odaértünk, pont a beszélgetés végét hallottuk, ami számunkra bókkal végződött:
- Aki azt mondja, hogy Narcissa Black a legszebb ma a bálon, az még nem látta ezeket a hölgyeket – szólt James, majd egy mosollyal kezet csókolt nekem. Innentől kezdve nem figyeltem a többiekre.
- Milyen elegáns vagy!
- Te pedig elképesztően gyönyörű – mondta. Elmosolyodtam. Kihúzta az egyik széket, én meg leültem rá. Micsoda úriember! Leült mellém.
- És most? - kérdezte Lana, tanácstalanul. Hát először is ettünk, miközben beszélgettünk, jókat nevettünk stb. Majd a zene hangosabbra váltott, és elkezdtünk táncolni. Lassú táncot, legalábbis éjfélig én csak arra voltam hajlandó. A csábítást lassan, fokozatosan kell végezni. Odabújtam hozzá, átöleltem, és így táncoltunk. Nagyon élveztem, és reméltem, hogy James is. Órákig táncoltunk a zenére, mint a többiek, miközben egy szót se szóltunk egymáshoz, csak élveztük egymás társaságát. Néha megcsókolt, vagy adott egy puszit a homlokomra, de amúgy nem beszéltünk. Azt sem tudom, hogy volt erőnk majdnem négy órán keresztül folyamatosan táncolni, bár biztos sokat jelentett, hogy egymás karjaiban voltunk. Éjfélkor azért abbahagytuk a táncot. Mikor az óra elütötte az éjfélt, mosolyogva, egy csókkal boldog új évet kívántunk egymásnak, mint a többiek, majd elkezdtünk pezsgőzni. Ezek után Lanával és Alice-szal felmentünk valami kényelmesebb ruhát felkapni, és kezdődhetett az igazi buli. Most már a gyors táncokra is táncoltunk, de ettől sokkal hamarabb kifáradtunk, így többet ültünk, pezsgőztünk és nevetgéltünk. Dumbledore minden lányt felkért egy-egy gyors számra táncolni, majd McGalagonnyal ropta. Na, ezen jót mulattunk, emellett táncoltam Flitwickkel (ez is röhejes lehetett) és Lumpsluckkal, Frankkal és még Remusszal is. Úgy négy óra környékén mentünk fel eléggé hangoskodva, de hát, így jár aki becsíp egy bulin. Frank és Alice valahogy még feljutottak a hálószobába, Remus és Lana az egyik fotelben, egymás karjaiban aludtak el, ahogy mi is Jamesszel, csak mi a kanapén. Olyan szép álmom még sosem volt, mint aznap este.