- Figyelj, tényleg nem érdekel, mi történt? - kérdezte James két nap múlva. Ezt a két napot úgy éltem le, hogy nem tudtam, mi történt velem, miután leestem a szikláról. - Nagyon érdekes, és magad is meghökkennél.
- Nem, Ágas, nem akarom tudni – kötöttem az ebet a karóhoz. Felsóhajtott, méghozzá elég nagyot, majd megállt.
- Szeret téged – mondta. Hátrafordultam. - És ezt vasárnap még te is tudtad, megbocsájtottál neki, nem is... még csak nem is haragudtál rá, mikor elmondta, őszintén elmondta miért voltál rá mérges.
- Én... - Elkezdtem a földet nézni. A vállamra tette a kezét.
- Barátok vagytok. A legjobb barátja vagy, ha tudta volna, hogy így reagálsz... Hidd el, nem akart neked ártani, Frank és Alice is mondták, hogy nem adják tovább, Angel kérte meg rá őket. Sirius! Ugyan olyan rosszul esett neki a reakciód, mint neked, hogy elmondta, én láttam, legalább nekem higgy! - Néztem rá, és próbáltam mindent megemészteni. Hiszen igaza volt. Olyan kis baromságon húztam fel magam... Röhejes vagyok. És láttam rajta, hogy nagyon megbántottam.
- Én... bocsánatot kell kérnem tőle. - James elmosolyodott.
- Gondolod? - kérdezte, majd felsóhajtva hozzátette. - A parkban van.
El sem köszöntem Jamestől, úgy siettem a parkba. Tényleg ott volt. Lilyvel beszélgetett halkan a tó partján. Mikor odaértem először meg se tudtam szólalni. Lily mogorván nézett fel rám, majd csak úgy elém vetette a kérdést.
- Mit akarsz? - Kifújtam magam, majd felsóhajtottam.
- Négyszemközt szeretnék Angellel beszélni – mondtam. Lily fújtatott egyet.
- Tudod mikor, azok után, hogy... -, de Angel meglökte az oldalát, majd bólintott. Evans dühösen felállt, majd távozott a tópartról. Az ottmaradt lány pedig megütögette a helyét.
- Ülj le! - Olyan megtört hangon mondta, hogy megfacsarodott a szívem. - Tessék, mit akarsz még a fejemhez vágni? Azt, hogy nem ezt vártad, hogy gyűlölsz, hogy...
- Sajnálom. - Megdöbbenve nézett rám. Nem ezt várta.
- Sajnálod? - kérdezte.
- Tudom, ez édeskevés, de... - A karjaimba vetette magát. Erre nagyon meghökkentem. - De Angel, én...
- Én azt hittem gyűlölsz! Csak annyit akartam, hogy megbocsáss, de ez... - zokogta a karjaimba csimpaszkodva - ez így sokkal jobban esett – fejezte be halkan. Elmosolyodtam, majd átöleltem. Megint végigfutott rajtam az a jó érzés, mint régen.
- Szeretném, ha megint olyan lenne a kapcsolatunk, mint rég... jó barátok.
- Barátok? - suttogta halkan, majd felnézett rám. Kitörölte a szeméből a könnyeket, majd megpróbált elmosolyodni. - Barátok... - hangja lassan halt el, ahogy visszabújt a karomba. Bár ne mondtam volna ezt. Bár lett volna bátorságom elmondani, hogy mennyire szeretem, de ki tudja hogy válaszolt volna.
Aztán kibontakozott az ölelésemből, majd szomorú tekintettel rám nézett.
- Semmire nem emlékszel a vasárnapból?
- Nem, olyan, mint egy fekete folt – mondtam elgondolkozva, majd rámosolyogtam. - De nem zavar, vagy történt valami...
- Nem, semmi – vágott a szavamba gyorsan. - Csak érdekelt. Akkor, megint barátok?
- Mint rég...
- Nem neheztelsz rám? - kérdezte. Elmosolyodtam.
- Túlreagáltam a dolgot. - Elgondolkodva elmosolyodott. Már nem volt kényszeredett mosoly, csak kedves és aranyos, ami hozzá illik.
- Akkor ezt megbeszéltük! - Felállt. - Na, mit szólnál egy kis tanuláshoz?
- Neee mááár! - fancsalodtam el, mire megragadta a kezem, és felhúzott.
- De mááár! - utánzott, majd felrángatott a könyvtárba. Nagy meglepetésemre, vagy nem, James és Lily is ott voltak. Inkább az előbbi volt meglepetés, mint az utóbbi, de hát, istenem, a szerelem mindenre képes.
- Látom, minden rendben – nézett fel James egy könyvből. Angel elengedte a kezem, majd elmosolyodott.
- Fogjuk rá! - szólt Angel egy mosollyal, majd sóhajtva hozzátette. - Olyan, mint múlthéten. Barátok vagyunk.
- És az nem jó? - kérdeztem halkan. Rám nézett, majd elmosolyodott.
- De igen... jó, csak...
- Csak? - néztem rá, miközben leültem Jamesszel és Lilyvel szemben.
- Semmi, igazán... - mondta, majd leült mellé. Összehúzott szemmel próbáltak kifürkészni mit akar, de nem sikerült. James megcsóválta a fejét, Lily meg fáradtan felsóhajtott.
- Szörnyűek vagytok – jelentette ki, majd beletemetkezett az olvasmányába.
Összenéztem Angellel, majd mind a ketten megrántottuk a vállunkat, és nem törődtünk a vörös ördög szavaival.
~§~
Az idő lassan telt. James belekezdett az edzésekbe, ami után hullaként dőltünk le az ágyunkba. Persze, ez az utolsó év, és mindenáron meg akarja nyerni a kviddicskupát. Az első, novemberi meccsünk sikeres volt. Földbe döngöltük Pipogyit és csapatát, és most nem csak átvitt értelemben értettem. Ő egy hétre a gyengélkedőre, mi meg büntire mentünk. Hehe... Persze a büntetés ideje alatt Lily nem volt hajlandó Jameshez szólni, ami nem volt nagy büntetés, révén, hogy a sok tanulni való, az edzések és a büntetőmunka után, nagyon senkivel nem volt se időnk, se kedvünk beszélni. Még Remus napjáról is teljesen megfeledkeztünk. Az épp péntekre esett, s Féregfark hívta fel a figyelmünket rá, mikor hullafáradtan beestünk a klubhelyiségbe. Lily és Angel, mily csoda még ott voltak, de az előbbi nem vett tudomást rólunk, az utóbbi pedig nem vett észre minket.
- Nem hiszem el! Miért egy hét? - kérdezte Ágas. - Annyira nem volt borzalmas, csak túl játszotta a dolgot! - Célozva ezzel Perselus „Pipogyi” Piton előadására a meccs után.
- És miért csak mi? Szerintem McGala nyugodtan elküldhette volna Jacket is, hiszen majdnem betörte az orrom! - panaszkodtam, majd egyszerre felsóhajtottunk. - Nekem semmi kedvem még tanulni.
- Pedig kellene, nincs még kész az átváltozástanom, és holnap McGala néni dühöng lesz, ha nem adom be, ráadásul külön átváltozástanunk is lesz! És arra se tanultam még semmit!
- Mert szerinted én igen? Meggyötör minket! - folytattam. - De most inkább lefekszem, majd reggeli helyet tanulok.
- Nono! - szólt Féregfark. - Ne mehettek, hiszen ma van AZ!
- Mi? - kérdezte Ágas értetlenül. A két lány is felénk nézett.
- Tudjátok!
- Nem, nem tudjuk! - ráztam meg a fejem. - Mi van ma?!
- Remusnak ma kellett elmennie az édesanyjához, emlékszetek?!
- Miért mi baja... ja, persze! - kiáltottam fel. Leesett. - Már? Nem jövő héten?
- Mi baja Remus anyjának? - kérdezte Lily.
- Jé, szólt hozzánk? - kérdezte James gúnyosan, mire a lány elvörösödött, és visszafordult a könyvéhez.
- Gratulálok, Ágas. Mióta jártok, ilyet nem hallottam tőled.
- Ha egyszer nem akar hozzám szólni, ne is tegye! - morogta a fiú. Lily felállt, majd dühösen elénk trappolt.
- Na ide figyelj, James! Én...
- Már megint hozzám szóltál! - vigyorgott Ágas, majd mélyen Lily szemébe nézett.
- Ez nem tisztességes! - motyogta a lány, majd lesütötte a szemét. - Gonosz vagy!
- Mert? Te nem szólsz hozzám! - tette karba a kezét a barátom. Már mindenki, aki még itt lézengett lent, a jelenetet nézte.
- Én... - Lily elvörösödött, majd mérgesen felmordult, és felment a hálóba. És Ágas még csak utána se szólt. Elgondolkodva rám nézett, majd elmosolyodott.
- Készüljünk fel!
Bólintottam, majd Angel tekintetének kereszttüzében felmentünk a hálóba. Kicsit féltem attól a tekintettől. Úgy éreztem, követni fog minket, így az első dolgom az volt, hogy megnézem a Tekergők térképén, hogy nem követ e. Remélem nem fog. Összekészítettünk mindent, de még korán volt.
- Figy... Lily nem lesz dühös? - kérdeztem Ágast.
- Majd kiengesztelem – mosolyodott el. - Tudom a módját, hidd el.
- Jó jó, persze – bólintottam. James előhúzta a köpenyt, majd a térképet. Azt el is vettem tőle. - Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! - böktem rá. Hm... Frics az elsőn, a nagykapunál. Dumbledore és... McGalagony? Mit csinálnak ezek egy... üres teremben? És nem is mozdulnak... Oh! Megráztam magam, mivel furcsa gondolatok furakodtak be a képzeletemben.
- Mi baj? - kérdezte Ágas. Megrázta a fejem, és gyorsan ellapoztam. Lily, Angel Alice, Nicky és Emily a lányok hálójában voltak.
Lapoztam.
Lássuk. Lumpi a saját szobájában, és a többiek is. Hagrid... A Tiltott rengetegben? Hm... erre majd figyelnünk kell. Csak nem látogatja meg kedves barátait?
- Nem lesz baj – mondtam. - Bár, Friccs a nagykapunál járőrözik, gondolom az a girhes macska is vele van.
- Na igen. Legutóbb majdnem felfalt – sóhajtott fel Féregfark. - Brrr! - rázta meg magát. Erre Jamesszel elkezdtünk nevetni.
- A lányok?
- A hálóban – jelentettem.
- McGala? - Erre elkezdtem kuncogni.
- Dumbledore-ral egy üres teremben, valahol a harmadikon...
- Mi? - néztek fel mind a ketten.
- Igen, de hogy mit csinálnak? - rántottam meg a vállam.
- Inkább nem akarom tudni – szólt Peter, mire elkezdtünk nevetni.
- Még van egy kis időnk – szólt Ágas, de úgy mondta, mintha csak épp időjelentést adott volna, viszont én éreztem és tudtam, ott volt a szándék, ami bennem is volt.
- Jaj, srácok! Magánügy, mit csinálnak, nem? - Összenéztünk Jamesszel.
- Nem! - mondtuk egyszerre.
Féregfark megadta magát, így hát felöltöttük a köpenyt és előre, a harmadikra. Óvatosan léptünk ki a kövér dáma portréján. Az egyszerűség kedvéért Peter kézben vittük. Na nehogy arra gondoljatok, hogy felkaptuk a hájas segg... izé akarom mondani, általában átalakul, és úgy sokkal könnyebb! Különben sem olyan hájas!
Lementünk a harmadikra, át a mit tudom én milyen folyosón, majd megálltunk.
- Értse meg Dumbledore! Ez így nem mehet!
- Minerva, semmi okunk nincs, hogy felfüggesszük!
- De Black...
- Tudok róla! - csitította az igazgató. Összenéztünk Jamesszel. - És egyelőre...
- Akkor is! Ő egy Black! - csattant fel a tanárnő.
- Jaj, professzor ne mondjon ilyet, főleg, hogy a kedvenc tanítványainak egyike egy Black.
- Sirius teljesen más – válaszolt.
- Miért? Ő is Black, nem? Vagy elég annyi, hogy griffendéles? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Dumbledore. Akkor csak Regulusról vitázhatnak. Úristen, csak nem tudták meg?
- Figyeljen, azon a fiún látszik, hogy sose lesz olyan, mint a családja. Embert barátjáról...
- Én tudom – emelte egy kicsit fel a hangját az igazgató. - De, mi van, ha Regulus se rosszabb, csak... belekeverték? Amúgy kiderítette, hogy Sirius tud e róla? - James összehúzott szemmel nézett rám. Nemet intettem a fejemmel. Veheti annak, hogy nem tudok semmit, vagy annak, hogy nem most mondom el.
- Hát... maga szerint tud?
- Minden bizonnyal. Hiszen, ha magát a családja belekényszerítené valamibe, akkor kihez fordulna, ha nem ahhoz az egyetlen személyhez, aki nem követi a hagyományokat?
- Tehát, akkor... de miért nem mondta el?
- Mert nem hülye! - Hmm. Dumbledore milyen nyersen fogalmaz, de igaza van. Tény és való, épelméjű vagyok.
- Úgy érti Black az öcsét védi?
- Természetesen, és most menjünk, nem akarok többet erről a témáról beszélni. Jó éjt, Minerva! - Alig tudtunk az ajtóból elugrani, vagyis eltudtunk, de Peter kiesett a kezemből, pont a kilépő McGalagony lába elé. A tanárnő nagyot sivított, Féregfark, pedig eliszkolt a folyosó vége felé. Dumbledore megcsóválta a fejét.
- Csak nem ijed meg egy kis patkánytól? - kérdezte, majd felénk fordult, és ránk kacsintott. Nem is tudtam, hogy átlát a köpenyen. Úgy tűnt James sem, mert elakadt a lélegzete, majd biccentettünk az igazgató felé, és eliszkoltunk Féregfark után. Csak akkor vettük le, mikor már kiléptünk a nagykapun. Ott már Peter is emberi formájában állt előttünk.
- Te tudtad, hogy átlát a köpenyen? - kérdeztem lihegve. James nemet intett, amikor...
- Tehát ez a Tekergők nagy titka! - Úgy pördültünk meg, mintha rántottak volna. Lily, Nicky és Angel állt előttünk. A vörös lány felemelte a földön lévő köpenyt. - Láthatatlanná tévő köpeny?
Semelyikünk nem válaszolt. James kicsit türelmetlenül ránézett a holdra, mely már régen a táj felett járt, majd odalépett szerelméhez és elvette tőle a jogos tulajdonát.
- Szívesen andalognék veled a holdfényben, de most ez nem alkalmas – mondta komoly gúnyosan, majd megfordította a lányt, és megpróbálta betolni a nagykapun.
- Még hogy andalogni? - kérdezett vissza dühösen a vörös ördög. Én eközben a tájat néztem.
- Mi titeket jöttünk leleplezni! - nevetett Nicky.
- Sirius, minden rendben? - kérdezte aggodalmasan Angel.
- Jobb lenne, ha visszamennétek – mondtam és rámosolyogtam. Próbált sugallni neki, hogy bízzon bennem.
- Lányok, talán... igaza van!
- De a te ötleted volt – szólt Nicky.
- Jó, de most, hogy belegondolok, minket is elkaphatnak... hogy nézne már az ki? - kérdezte. Lily elgondolkozott.
- De... mit kerestek idekint? - szegezte a kérdést nekünk. Ágassal összenéztünk.
- Hát... ööö... tulajdonképpen... - Hirtelen felmordult valami mögülünk. Én és James ismét vettünk egy száznyolcvan fokos fordulatot, és szembe találtuk magunkat Holdsáppal...