Hát igen, ez a hét... Valami borzalom volt. Ezt így megmondom. McGala nem szállt le rólunk, amin Evans jót mulatott. Emellett szegény Holdsápra és Féregfarkra is rájárt a rúd. Ugyanis Emily és Nicky, akikkel táboroztak volna, kiverték a balhét, hogy nem akarnak velük táborozni, így végül az jött ki az égészből, hogy ők ketten, mi hatan sátorozunk. Mármint érthetőbben a mi csapatunk: Tekergők, plusz Lily és Angel. Az ő csapatuk: Nicky és Emily.
- Táborozzanak kettesben! - hagyta rájuk Dumbledore. – Mr. Lupin és Mr. Pettigrew, gondolom szívesen csatlakoznak Mr. Blackhez és Mr. Potterhez.
Így jött ki. Bár a két lány azóta folyton próbál hozzánk bekéredzkedni, de visszautasítottuk őket, így jártak alapon.

- Nem hiszem el! - tört ki belőlem, és a könyvekre néztem. - Milyen jó lesz ám a Tiltott rengetegben tanulni! – ironizáltam, mire James felnézett. Remus meg Féregfarknak magyarázott valamit.
- Ne is mondd – sóhajtotta. - Bűbájtan, átváltozástan, átváltozástan, átváltozástan, bájitaltan... Meddig fogunk az erdőben táborozni? Csak mert... Novemberben kviddics meccs. Meg aztán ennyi tanulnivalót!
- Na, hát igen! - sóhajtottam fel. - Mikor is indulunk? - kérdeztem.
- Bő húsz perc múlva – válaszolt Remus, majd összeszedett mindent, ami kellett. - Ma még nem is lesz érdekes, majd jövő héten.
- Miért, mi lesz jövő héten? - kérdeztem szórakozottan, mire James fejbe vágott a bűbájtan könyvével. - Au! Ágas!
- Szerinted mi lehet jövő héten, ami kihathat egy Tiltott rengeteg béli táborozásra...
- Merlinre! - nyögtem. - Telihold? - Fáradtan hátradőltem az ágyamon.
- Gratulálok, zsenikém! - mondta, mire hozzá vágtam a kezemben lévő Transzformációk magas fokon című könyvet. - AU!
Reccsenés, majd panaszos hang.
- Eltörted a szemüvegem – mondta, majd felült. És tényleg, középen meg volt repedve. Megfogtam a pálcám, majd az orrának szegeztem.
- Reparo!
- Gondolod ennyivel megelégszem? - kérdezte, majd megfogta a párnám, és felém dobta, csakhogy elhajoltam előle, mert vártam a mozdulatot. Így a párna átrepült a szobán egyenesen Peter arcába.
- Hé! - kiáltott fel. Elkezdtem röhögni, mire egyszerre két párna csapódott az arcomba, Ágasé és Féregfarké.
- Hé! - kiáltottam most fel, majd átugrottam James ágyára, megfogtam a nagyobb párnáját, majd csak úgy belevágtam az ismeretlenbe. Remus hangja válaszol rá.
Így alakult ki köztünk egy óriása párnaháború. Hárman egy ellen. Ágas, Holdsáp és Féregfark Tapmancs ellen, vagyis ellenem.
Ez egészen addig tartott, míg Angel be nem lépett. Nem tudtuk ki jön be, de mind a hárman odavágták a párnát.
Angel nevetve pöccintett egyet a pálcáján, és minden párna eltalált.
- Hé! - kiáltottam rá, mikor végre kikászálódtam a párnák alól.
- Készek vagytok már? - kérdezte nevetve. - Indulni kellene lassan. Lilyvel már csak titeket várunk. - Felálltunk, majd gyorsan belenyomtunk mindent a táskáinkba. Felkaptuk őket, és Angel után lesiettünk.
- Sátor? - kérdeztem, mire Lily lesajnáló pillantást vetett rám.
- Mondta Dumbledore, hogy nem lesz. Nem emlékszel?
- Nem... - vallottam be.
- Rémes vagy! - mondta, és megcsóválta a fejét.
- Jaj, pici Lily nem kedveli a pici Szijiuszt? - dühösen rám pillantott.
Angel elnevette magát, majd odajött és nyomott egy puszit az arcomra, belém karolt, én meg jéggé fagytam.
- Jaj, ne csináljátok már! - Lily kárörvendően elvigyorodott, majd Angellel együtt tovább álltak. James mellém lépett, majd a kezét párszor elhúzta az arcom előtt.
- Vége – jelentette Remusnak és Peternek. - Végleg meghalt.
- Szegény Tapmancs – mondta Holdsáp, majd Féregfarkkal együtt elment mellettem. Ágas mellettem maradt.
- Minden rendben?
- Ő mindig így viselkedett velem? - kérdeztem.
- Aham. Csak most már ez hat is rád – mondta vigyorogva. Vettem egy mély levegőt.
- Igazán összejöhetnétek már Lilyvel. Szerintem semmi kifogása nem lenne ez ellen, különben miért lenne velünk ilyen kedves?
- Én nem is tudom... - mondta.
- Én csak neked akarok jót, út közben szakadjatok le, és beszélgessetek el úgy komolyan. - Felvettem a táskám. - De, ahogy te gondolod – tettem hozzá, majd odamentem a kanapéhoz, ahol a lányok cuccai és az ételes táska volt. Felkaptam Angel táskáját mielőtt érte nyúlhatott volna, majd hozzá csatoltam két hálózsákot, amit McGala hozott be, és felvettem a sajátom mellé. Angel mosolyogva nézett össze Lilyvel. James még mindig elgondolkodva nézte a vörös boszorkányt, majd ő is odament hozzá.
- Hozhatod – nyújtotta át neki a táskáját Lily. James elmosolyodott, majd elvette. Plusz ő is hozott két hálózsákot. Remus és Peter a saját dolgaikat, kaját és táskákat hoztak. El is indultunk, le a nagykapuhoz.
Ott McGalagony állt, majd sok sikert kívánt a három naphoz.
Két éjszaka kényelmes ágy nélkül, brühühüm!
Mi vezettük a csapatot. Már pár napja kiválasztottuk a tökéletes helyet, természetesen este, tilosban, szarvas, kutya és patkány alakban. Remusnál volt a láthatatlanná tévő köpeny.
- Hm... mintha ti tudnátok, hogy hova kell menni – jegyezte meg Angel. Összenéztünk a tekergőkkel, majd kísértetiesen egyszerre szólaltunk meg.
- Á, mi nem! - Aztán elkezdtünk nevetni. Lily és Angel gyanakodva összenéztek.
- Itt is vagyunk! - jelentette ki James. Szétnéztünk. Tényleg a legjobb hely. Nagy, relatíve világos tisztás. Mellettünk nem messze egy forrás fakadt, mely csermelyként folyt a rengeteg távolabbi része felé.
- Na, tetszik? - kérdezte Remus a lányok felé fordulva. Lily szakmai szemmel körbenézett, majd bólintott. Letettem a cuccokat, mint a többiek, majd sorba kiraktuk a hálózsákokat. Csináltunk egy tűzhelyet, kövekkel körberakva, és a hálózsákokat akörül helyeztük el: James, Lily, Angel, Én, Féregfark és Remus. Szép körbe. Ráültem a hálózsákomra, majd fogtam a táskám és kivettem belőle egy keményfedelű könyvet, egy pennát, meg egy üres lapokkal ellátott bőrfedelű füzetet.
- Te tanulni akarsz? - nézett rám ferde szemmel James.
- Nem! - mondtam, majd elkezdtem írni bele. A többiek összenéztek, miközben Remus a tüzet próbálta megrakni. Aztán Lily egy nagy sóhajjal csatlakozott, és mugli praktikákkal megcsinálta helyette.
- Nehéz normális boszinak lenni, ennyi elkényeztetett aranyvérű között, mi? - kacsintottam rá, mire elvigyorodott.
- Hát, hogy őszinte legyek – mondta, majd kinyújtotta a nyelvét. - Amúgy, ha nem leckét, akkor mit írsz? - kérdezte.
- Én... semmit, ami rátok tartozna! - mondtam. Angel négykézláb átmászott mögém, majd feltérdelt, és a vállam felett lenézett a füzetbe, mire összecsaptam.
- Beee – nyújtotta ki sértetten a nyelvét. Az arcunk centiméterekre volt egymástól.
Sirius! Gyerünk, csókold meg!
Néztük pár másodpercig egymást, én meg legyőztem a vágyat, hogy megcsókoljam. Mindenki szüntelen vigyorral figyelt minket.
- Mi beeee? - kérdeztem halkan.
- Semmi, én csak – suttogta. Még mindig csak pár centi volt köztünk, aztán Angel elhúzódott. Mindenki csalódottan fordult el. - Ez mi volt? - kérdezte a lány, majd elém mászott, és stílusosan, csak, hogy rosszabbul érezzem magam, leült az ölembe.
- Semmi – mondták egyszerre.
- Csak – szólt Lily. - Valahogy beillett volna egy csók, közétek... - Erre én elvörösödtem, Angel pedig elpirult.
- Honnan veszed? - kérdezte James kajánul. Lily döbbenten nézett rá, majd leült a hálózsákjára. - Szerintem nem volt törvényszerű a csók. Pedig a helyzet romantikusnak mondható volt.
- Romantikusnak mondható volt? - hüledezett a lány. James négykézláb mögé mászott. Na végre! - Nagyon romantikus volt – suttogta immár, enyhén elpirulva.
- Mit szólnátok, skacok, ha sétálnánk egyet? - kérdeztem, majd megfogtam Angel derekát, és felállítottam, majd én is felálltam. Rám mosolygott, majd eltűntünk a fák felé. Remus és Peter pedig másik oldal fele.
- Várj! Látni akarom – fogta meg a kezem, majd kinézett a fa mögül. Hátulról átkaroltam, majd a fejem a vállára tettem. Legalább ennyi élvezetem nekem is legyen. Nem zavarta a dolog. Lily és James egymás felé fordulva vitatkoztak. Nem hallottuk miről, de a lány időnként elpirult, aztán...
- Hehe – szólt mosolyogva Angel, majd felém fordult. Nyeltem egyet. Már megint csak egy centi választott el minket. De most semmi nem állított meg... Megcsókoltam.
Nem ellenkezett, nem ugrott el ijedten, én meg nem sürgettem, hogy felfogja, mit csinál, kivel... Istenien csókol, az szent!
De egyszer minden jónak vége van. Elengedtem, mert ijedten pislogva nézett rám.
- Ööö... - Nem szóltam semmit. - Ezt inkább felejtsük el – mondta halkan.
- Felejtsük – válaszoltam rekedten, de készségesen.
- Akkor nem történt semmi... - suttogta.
- Nem úgy, mint ott! - böktem a tisztás felé, csak, hogy tereljem a dolgot. Én jobban örültem volna, ha történt volna valami, de úgy tűnik, ő nem akarja...
Ja, hogy mi történt a tisztáson? Semmi különös. Ágas és a vörös boszi egymásra találtak... végre! Sóhajtva megfordultam, majd elindultam egy sétára, hogy kiszellőztessem a fejem. Ez a csók csak mindent rosszabbá tett bennem.
- Hé! - kiáltott fel, majd utánam sietett. - Hát szabad engem faképnél hagyni? - kérdezte humorosan, majd belém karolt. Hogy tudta ilyen hamar elfelejteni? Életem leggyönyörűbb perce és csókja volt!
Fenomenális! Csak egy igazi angyal csókolhat így.
- Hé, Szijiusz bácsi, figyejsz te jám?
- Szijiusz bácsi?! - torpantam meg, mire elkezdett nevetni.
- Figy...
- Hm?
- Megcsókolnál újra? - Leesett az állam, mire ijedten elengedett, és hátrébb lépett. - Én nem... Mármint nem értsd félre, csak... - Közelebb léptem, hozzá hajoltam és megcsókoltam. Ilyen kérést nem utasítok vissza, még akkor sem, ha tudom, hogy nem azért kérte, mert szerelmes belém. Egy kellemesen hosszú, gyengéd, romantikus csók volt.
- Miért? - kérdeztem aztán. Felsóhajtott.
- Csak szükségem volt rá. Tudod, eddig hozzá voltam szokva, hogy Daniel mellettem van, hogy van aki vigyáz rám, meg... A csók olyan érzetet kelt.
- Én vigyázok rád – mondtam halkan.
- Tudom – mosolygott. - Ezért téged kértelek meg. Te... te jó ember vagy, olyan vagy nekem, mint...
- Azt ne mond, hogy, mint a testvéred, mert kétlem, hogy ő megcsókolna! - szóltam közbe humorosan. Elmosolyodott, majd átölelt. A gyomrom bukfencezett egyet, a szívem megdobbant.
- Nem... nekem te a legeslegjobb barátom vagy – mondta halkan. - Nem Lily az, nem Emily vagy más... nekem te vagy a legjobb barátom. Még az sem érdekel, hogy neked James a legjobb barátod...
- Jaj, Angel – suttogtam, majd fájó szívvel átöleltem. Nekem ő is a legjobb barátom volt. Olyan, mint James. De én már szerettem is őt. Szívem minden szerelmével.
- Ugye, mindig mellettem állsz majd? - kérdezte.
- Igen, sose hagynálak el. - Összemosolyogtunk. Bár nem éreztem biztosan, hogy valaha összejöhetek vele, még is tudtam, kapcsolatunk egy új szintre lépett. És ez a feltétlen bizalom volt. Ami talán eddig nem volt meg bennünk.

Amikor visszaértünk Lily és James még serényen próbálgatták az új élményt, amit a másik megcsókolása okozott. Legalábbis láthatólag, egyhamar nem akartak elszakadni egymástól. Megköszörültem a torkom, mire szétrebbentek.
- Na... ezt is megértük? - kérdeztem. Angel elkezdett kuncogni. Lily meg fülig vörösödött.
- Öhm... - mondta nagy bölcsen.
- Értem – kacsintottam Jamesre, aki elvigyorodott. Közben a többiek is visszaszivárogtak. Most annyiban változott az ülésrend, hogy Lily James ölében ült, és fejét a vállára hajtotta, Ágas pedig átkarolta a derekát. Angel mellém ült le, és az oldalamnak dőlt.
- Mi csináljunk az első estén? - kérdezte Féregfark, miközben egy bottal számokat rajzolgatott a földre. Megártott neki a számmisztika óra.
- Meséljétek el a titkaitokat – mondta Angel halkan. Mind a négyen összenéztünk.
- Milyen titkainkat? - kérdezte Holdsáp halkan és rekedten.
- Hát például, hogy lettetek Ágas, Féregfark, Tapmancs és Holdsáp.
- Csak úgy kitaláltunk ilyen neveket – mondtam.
- Én mégis úgy érzem – szólt Lily -, hogy ennek van valamilyen alapja is.
- De nincs! - válaszolt James.
- De nektek, legalábbis neked és Siriusnak van valamilyen titka, amit a többiek is tudnak! - ütötte tovább a vasat.
- Csak, mert folyton humorizálunk? - kérdeztem nyugodtan. Angel összehúzott szemmel rám nézett.
- Tehát semmi titkotok nincs? - kérdezte Lily.
- Azt nem mondtuk – rántotta meg a vállát James. - De...
- Nem bíztok bennünk? - kérdezte sértetten. Mind Remusra néztünk. Végül is ez az ő dolga, minden hozzá csatlakozik. De Holdsáp csak lehajtotta a fejét.
- De igen – mondtam, - Csakhogy ez nem minket érint – néztem rájuk. - Anélkül nem mondhatjuk el, hogy nem kapunk rá engedélyt.
- De hát... - James felsóhajtott.
- Van egy rakás titkunk, ami mind egyhez kötődik. De az nem minket érint, érted? - kérdezte. A két lány értetlenül összenézett.
- Nem – mondta Angel.
- Akkor fogadjátok el – szólt Remus hirtelen -, hogy nem azért nem mondjuk el, mert nem bízunk bennetek. - Azzal bebújt a hálózsákjába. - Jó éjt!
Összenéztem Jamesszel, aki elgondolkodva nézett Holdsápra, és felsóhajtott.
- Szerintem mi is térjünk nyugovóra. - Felnéztem az égre. Felettünk a csillagok ragyogtak.
- Jó éjt! - mondtam, majd miután Angel lemászott a hálózsákomról én is bebújtam. A többiek is lassan elcsendesedtek, és lassan a tűz is kialudt.

- Kérlek, csókolj meg még egyszer! - suttogta átható hangon. Beleborzongtam. Gyönyörű volt. Megcsókoltam. Bár... Olyan furcsa volt, mintha nem is őt csókoltam volna. Kicsit érdes volt...
- Még... csókolj! - Furcsa volt, már a hangja is... olyan volt, mint...

Kinyitottam a szemem, és megfagyott bennem a vér... Akárhogy néztem, gondoltam, pislogtam mindenféleképpen úgy tűnt, hogy Féregfarkkal ölelkezem és akkor őt csó...
- ÁÁÁÁÁÁ! - Egyszerre ordítottunk fel, majd felugrottunk, és próbáltunk minél távolabb kerülni egymástól. A többiek ijedten ültek fel.
- Mi történt? - kérdezte Lily elsápadva.
- Semmi – motyogtam, és még mindig Petert néztem, aki szintén engem bámult. James fáradtan nyújtózkodott.
- Akkor megtennétek, hogy nem hozzátok ránk a frászt? - Azzal visszafeküdt. Remus összehúzott szemmel nézett rám és Féregfarkra, lányok megpróbálták kiheverni a sokkot.
Peter lassan visszament a hálózsákjához, amiből valahogy kikerült, majd visszabújt, de még mindig gyanúsan pislogott rám.
Én fogtam a sajátom, majd beraktam Angel és Lily közé, ha valami történik, legalább egy lánnyal történjen. Még mindig jobb, ha James öl meg, mintha Féregfarkkal csókolózom esténként...
De vajon ő mit álmodott? „Még... csókolj!”
- Bocs – motyogtam a lányoknak, akik lassan visszafeküdtek, majd álomra hajtottam a fejem.