Beosztási ceremónia, vacsora stb. Közben ránéztem Regulusra, aki a tányérját bámulta. Mindenki teljesen vidám volt, csak én nem... Én nem voltam képes boldognak tűnni. Sok bajom volt. Angel, az öcsém, Angel, a szerelem, amit Angel iránt érzek, csakhogy a legfontosabbakat említsem.
- Hé, Sirius, minden rendben? - kérdezte a velem szembe ülő lány. Aggódó tekintettel nézett, rám, ahogy időnként a többiek is.
- Persze! - mondtam. - Csak Regulus... - felsóhajtottam. - Kicsit aggódom miatta, ennyi az egész.
- Ó, értem! - mosolyodott el.
- Tényleg! - szóltam hirtelen. - Ti, Daniellel még együtt vagytok?
- Hát félig-meddig – mondta, majd a villájával egy borsót próbált felszúrni. - Úgy beszéltük meg, hogy, ha majd még jövő nyáron is úgy gondoljuk, hogy kellünk egymásnak, akkor folytatjuk. Ha megtaláljuk az igazit, akkor nem.
- Szereted őt? - kérdeztem halkan. Felnézett, majd fürkésző pillantást vetett rám.
- Eddig szerettem – válaszolt. - Most... nem tudom. Ha erre gondolsz, nem ő életem nagy szerelme – fejezte be halkan, majd Lilyre nézett. A lány megforgatta a szemeit, majd rám nézett. Találkozott a tekintetünk. Felsóhajtott, megcsóválta a fejét, majd visszatért a vacsorájához.
- Evans, ez mi volt? - kérdeztem tőle.
- Semmi – motyogta fáradtan, majd felállt. - Ha nem haragszotok, kikérdezek egy prefektust, majd felmegyek lepihenni. - Összenéztem Angellel, aki megrántotta a vállát, majd felállt.
- Veled tartok... - mondta. Hát akkor. A Tekergők egymásra sandítottak, majd mi is felálltunk. Egyedül Peter nézett ránk szemrehányóan, de kikapott egy sütit a megjelenő desszertek közül, és követett minket.
Aztán egyből felmentünk, mivelhogy Remus prefektus volt, és tudta a jelszót.
- Fekete kökörcsin – mondta. Vigyorogva néztünk össze. Micsoda hülye jelszó! A Kövér Dáma előre lendült. Bemásztunk, elköszöntünk a lányoktól, majd felmentünk lefeküdni. Ma este senkinek nem volt kedve tilosban járkálni.

Végigsétáltam a tóparton, mikor megláttam karcsú alakját. Olyan volt, mint egy tündér. Szőke haján megcsillant a csillagok fénye, és mikor felém fordult angyali mosoly ült az ajkain.
- Angel – suttogtam. A neve tökéletesen illett hozzá, már csak a glória és a szárnyak hiányoztak.
- Sirius – mosolygott vissza. Odaléptem elé, majd gyengéd csókot leheltem az ajkaira.
- Szeretlek – mondtam neki. Elmosolyodott. - Szívem minden szerelmével...
- Én is szer...
- SIRIUS! - Annyira megrémültem, hogy leestem az ágyról. Féregfark állt mellettem vigyorogva, majd felsegített. - Tíz perc, és lekéssük a reggelit! - mondta. James már a talárját igazította, majd a kezembe nyomott egy csomó ruhát, és belökött a fürdőbe.
- Siess! - mondta, és rám csapta az ajtót. Csak ekkor értettem meg, mi van. Villámsebesen letusoltam, fogat mostam stb., majd felöltöztem és kirontottam. Mindenki kész volt. Futva mentünk le a nagyterembe, ahol már Lily és Angel nevetve reggeliztek. Lihegve ültünk le, és gyorsan bekaptunk pár falatot. McGala néni ekkor ért hozzánk.
- Miss Evans, Miss Grant – adta át nekik az órarendet. - Mr Lupin, Mr Potter... Mr Black... rész...
- Ne fáradjon tanárnő – mondtam, majd elvettem az órarendet. - Ha nem griffendéles lennék, megkérném, hogy inkább örömét fejezze ki, de griffendélesként, ezt nem illik. - McGala arcán apró mosoly futott végig. – Mr. Pettigrew.
- Köszönöm.
- Nem tudom, hallották-e, de a házak legjobb tanulói (tárgyanként) külön felkészítésre fognak járni. Már mindenki elmondta szeretne-e. Miss Evans ön bájitaltanra járhat, ha szeretne.
- Igen – bólintott Lily.
- Miss Grant... sötét varázslatok kivédése?
- Persze! - mondta Angel.
- Mr. Potter, Mr. Black, jönnének átváltozástanra? - kérdezte. Összevigyorogtunk Jamesszel, majd bólintottunk.
- Mr. Lupin, szintén sötét varázslatok kivédése.
- Igen.
- Mr. Pettigrew számmisztikára invitálják...
- Szeretnék! - mondta Peter is.
- Rendben, az órarendjeikben benne vannak a külön órák is. - Azzal tovább állt. Mikor hallótávolságon kívülre került Jamesre néztem.
- Fogadjunk, minket magának tartogatott – suttogtam.
- Hogy érted ezt? - kérdezte Lily.
- Úgy, hogy SVK-ból és bűbájtanból is jobb vagyok, mint átváltozástanból. Szerintem sejt valamit – a végét már motyogtam.
- Miért? - kérdezte Angel. - Mit kellene sejtenie? - Összenéztem Jamesszel.
- Azt, hogy érzékünk van hozzá, de próbáljuk tagadni – mondta nyugodt hangon, majd elvigyorodott. A két lány összenézett, majd gyanakodva méregettek minket. Mind a ketten felpattantunk.
- Ne haragudjanak a hölgyek! - mondtam mosolyogva. - De mi máris külön órával kezdünk!
- Mi is! - mondták a többiek, majd fogtuk a táskáinkat és indultunk a külön órákra.

Minden házból ketten voltak. A Griffendélből én és James. A Hugrabugból Timothy Taylor és Meredis Smith, a Hollóhátból Carla Tomson és Gwen Remon. És végül a Mardekárból Hugo Turner és Leticia Vincee. Leültünk négy padba. Én és James egymás mellé, majd egymásra néztünk. Épp becsöngettek, mikor McGalagony a terembe lépett.
- Üdvözlöm az osztályt! - mondta. - Mint tudják, ez a csoport az évfolyam legjobb átváltozástanosaiból jött össze... - Jelentkeztem. McGalagony összehúzott szemmel és csodálkozva nézett rám. - Igen, Mr. Black?
- Tanárnő, nem akarok szerénykedni, de a Griffendélből koránt sem én vagyok a legjobb átváltozástanos.
- Gondolja ön. Maga és Mr. Potter különleges esetek – mondta. Összenéztük Jamesszel. - Maguk mindig kitűnők, de sosem a legjobbak, ez igaz, de lehetnének azok. Nekem jó érzékem van ehhez, higgye el. Azt akarom, hogy a legjobbak legyenek.
- Miért? - kérdezte James. - Hiszen így sincs semmi baj a tudásunkkal. Azon kívül, hogy néha rossz fát teszünk a tűzre, nem lehet velünk semmi baj. Nem vagyunk a legjobbak átváltozástanból, de mind a ketten...
- Iskola elsők – bólintott McGalagony. Tátott szájjal néztünk össze.
- Tessék? - kérdezte hebegve.
- Ó, nem voltak itt a vacsora azon részén, mikor ki lett hirdetve az iskola első? - kérdezte. - Kivételesen idén kettő van. Ön és Mr. Black. Ugyanis a teljesítményük majdnem teljesen egyforma. Legalábbis az átlagban. Mind a ketten kiválók mindenből... Miss Evans egy várakozáson felülivel csúszott le, különben, ha a számmisztika vizsgája kiváló lett volna, ő lett volna az iskola első.
- Oh... Éltanulók lettünk? - fintorodott el James. McGalagony arcán átsuhant egy mosolyféleség.
- Igen, Mr. Potter, épp ezért akarom, hogy átváltozástanból a legjobbak között legyenek. Hiszen a képességük megvan hozzá. - Az tuti, különben nem lennénk animágusok, az szent!
Elkezdődött az óra, és mi már szenvedtünk. Ez volt az első, de annyi leckét kaptunk a legközelebbi különóráig, hogy azon gondolkoztam hülyeség volt elvállalni. A következő óra pedig szerdán lesz.
A második óránk ismét átváltozástan volt, de immár a griffendélesekkel. Mi ketten Jamesszel savanyú arccal ültük végig az egészet, és passzívan ellenálltunk a minket ért atrocitásnak: McGalagony idén kipécézett minket. És ez komoly. A RAVASZ-ra hivatkozva egy újabb adag nagy csomó házit adott fel. Már féltem bemenni Flitwick bűbájtan órájára...

Este keserű arccal mentünk el a lányokkal könyvtárba. Annyi leckét kaptunk, hogy a könyv halom eltakart minket egymástól. Vagyis majdnem. Mindenki a külön óra leckéjét csinálta, így hát én is abba fogtam bele. Transzformációk magas fokon, ez a könyvet ajánlotta McGala. Benéztem a kupacba, majd megláttam. Megfogtam, és kihúztam, mire hatalmas robaj kíséretében a könyv halom összeomlott.
- Hé! - kiáltottak fel többen is.
- Mi folyik ott? - hallottam Madam Cvikker hangját. Uh, ha ezt meglátja, egy életre kitiltanak minket a könyvtárból. Lily viszont gyorsabb volt, fogta a pálcát, intett vele, mire minden könyv a helyére, a polcra ugrott, kivéve azokat, amiket használtunk.
Mire a könyvtáros ideért, mi már nyugisan tanultunk tovább.
Madam Cvikker pár percig méregetett minket, majd távozott.
- Kösz Lily... - sóhajtottam. Rám mosolygott.
- Semmiség. Barátoknak... - Tátott szájjal néztem rá, majd én is elmosolyodtam.
- Barátoknak – mondtam. Mindenki elvigyorodott. Az örök béke megköttetett közöttünk. Aztán Lily, gondolom, hogy James se legyen féltékeny, rá is rámosolygott. Összevigyorogtunk Angellel, de ahogy ránéztem a gyomrom bukfencezett egyet, így gyorsan visszatértem a leckémhez.
- Én ezt nem értem! - fakadtam ki bő húsz perc múlva. Mindenki rám nézett, majd James belenézett az irományomba.
- Hülye! - mondta. - Ezek az animágia alapjai! - mondta. Pislogva néztem rá, mire fáradtan hátradőlt. Aztán leesett.
- Jah... tényleg! - mondtam. Féregfark elkezdett kuncogni. - Akkor, hát persze... akkor ez tök könnyű!
- Aham – bólintott James.
- Miért lenne az? - kérdezte Lily gyanakodva. - Hiszen az animágia bonyolult dolog...
- De mi már megtanultuk az elméletet – mondtam -, egyszer, mert érdekelt minket a dolog.
- Áh, értem – mondta, majd visszafordult a leckéjéhez. Összenéztünk Jamesszel, majd én is folytattam volna a leckét, mikor Angel megszólalt.
- Tényleg, Remus. Candy végül is mit akart tőled? - kérdezte.
- Szerette volna, ha elhívom randira – válaszolta. Már mindenki őt nézte. - De nemet mondtam.
- Miért? - kérdeztem. - Candy kedves lány.
- Sétálni akart velem este a tó partján – mondta. Csodálkozva néztem rá, mire sóhajtva hozzátette. - Teliholdkor.
Elhallgattunk. Az tényleg nem szerencsés.
- Miért? A teliholdas séta az nagyon romantikus! - mondta Lily.
Mit mondjak? Megindult a fantáziám. Remus és Candy a teliholdnál... Sok mindent tudnék arra mondani, de hogy romantikus? Kétlem! Elkezdtem nevetni. Próbáltam halkan, de nehezen ment. Remus megcsóválta a fejét, rám nézett, majd ő is elkezdett nevetni. Aztán James és Peter is csatlakozott. A lányok meg hülyének néznek minket...

A következő helyszín immár a vacsora. Néha úgy érzem magam, mintha kiesnének órák az életemből, pedig csak telik az idő, ezért rohanunk. A vacsorára is késve érkeztünk meg. Leültünk, majd neki kezdtük. Szerencsére maradt annyi időnk, hogy kellemesen együnk. Aztán Dumbledore felállt.
- Kedves diákok! Most, hogy gyomrunk tömve van minden jóval, be kell jelentenem valamit! A hatod és hetedévesek minden hétvégén táborozni fognak a Tiltott Rengetegben.
- Ahhoz képest, hogy tiltott – suttogtam a mellettem lévőknek. Mindenki elvigyorodott.
- Ez igaz, Mr Black. – Hopsz... - Tiltott, de úgy gondoljuk, hogy akik túl vannak az RBF vizsgákon, már elég felelősség teljesek, hogy táborozhassanak a Rengetegben. És, hogy érdekesebbé tegyem a dolgot, négy diák fog együtt táborozni – Összevigyorogtunk a Tekergőkkel. - Mely két fiú és két lány összeállításúak lesznek. - Puff... Mindenki Jamesre nézett. Na, igen, ő a Tekergők között is az igazi sztár. - A házak vezetői összeírják ki kivel megy. Elnézést a hölgyektől, de itt most a férfiak fognak választani hölgy párt. - Azzal leült, McGala meg elindult felénk. Ez nem fair! Jamesszel és Angellel akarok táborozni... Az egyiket könnyen megtehetem, de Remus és Peter már Ágast fűzik...
- Mr. Black, ki választ párnak? - Remélem bejön.
- Lily Evanst! - mondtam. Mindenki döbbenten nézett rám. Legfőképpen Lily és James.
- Mr. Potter?
- Angel Grantet – mondta halkan.
- Rendben. Mr. Lupin, Mr. Pettigrew? - kiválasztottak egy-egy lányt. Majd McGalagony ránk nézett. - Eldöntötték már, hogy lesznek négyen?
- Igen – mondta James. - Én Siriusékkal, Remus Peterrel – mondta. Hehe! Hát nem bejött?! Bólintott.
Elindultunk vissza a klubhelyiségbe. Remus elismerően kezet rázott velem.
- Elismerésem, Sirius. Erre sose gondoltam volna.
- Jaja – morogta Féregfark. - Ügyes voltál.
- Mert? - kérdezte Lily jókedvűen.
- Azzal, hogy téged választott párnak, azzal garantálta, hogy Jamesszel lesz egy csapatban. Fenomenális! - Lily Jamesre mosolygott. Már bent voltunk a klubhelyiségbe. Megforgattam a szemem.
- Istenem! Mi lenne, ha összejönnétek végre, és mindenki boldog lenne? - kérdeztem. Lily elvörösödött, majd dadogva elköszönt, és felrohant a lányok hálója felé. Angel kuncogni kezdett, majd adott egy jó éjt puszit az arcomra, mire majdnem hanyatt dobtam magam, és utána ment.
A többiek vigyorogva néztek. Még James is. Gyors terelés kellene.
- Mi lenne, ha végre aktiválnád maga Lilyvel kapcsolatban? Tuti, hogy most már bármire igent mond!
- És te? Miért nem mondod el Angelnek, mit érzel? - kérdezett vissza. Ennyiben maradtunk. Felmentünk, és lefeküdtünk aludni.

A következő napok lassan, és borzalmasan teltek. Hogy demonstráljam: órák, leckeírás, órák stb. Semmi Tekergős dolog, semmi szabályszegés, semmire nincs idő! Még arra sem volt, hogy Lily és James beszéljenek egymással, úgy komolyabban, pedig tuti, hogy mind a ketten kaphatók lettek volna rá. Na, de hagyjuk.
Én plátói szerelemmel viseltetek Angel iránt, és ezt úgyse mondom meg neki.
De hamarosan hétvége, mikor együtt táborozunk a rengetegben. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. De majd kiderül...