- Mit? - kérdeztem döbbenten. Dumbledore elmosolyodott. James összehúzott szemmel hátradőlt. - A sötét varázslatok kivédését tanítsam év végéig?
- Az nem megerőltető munka, és ott biztonságban lenne.
- Jó ötlet – mondta James. - A Roxfort a legbiztonságosabb hely neked. Szerintem vállald el.
- Jó, de akkor... Mikor látjuk egymást?
- Amikor tudok, átmegyek. Nem lesz jó?
- De... vállalom, csak... még sosem tanítottam. Azt sem tudom...
- Biztos jó tanár leszel – nyugtatta meg James.
- Holnap beköltözik, két nap múlva kezdhet is – állt fel Dumbledore. - Addig James itthon marad. Vigyázzanak magukra. Megyek, kihallgatom Miss Cole-t.

Még este összepakoltam, majd másnap reggel, mielőtt James munkába ment volna, átmentünk a Roxfortba, ahol McGalagony és Lumpsluck professzor kitörő örömmel fogadtak minket. Aztán James elment. Én pedig ott ültem az új üres szobámban a csomagjaimmal és nézelődtem. Hogy tudnám otthonossá tenni? Csak ültem bámulva, majd lementem a parkba. Csak délután, késő délután álltam neki, hogy kipakoljak, amikor kopogtak.
- Szabad! - kiáltottam ki. Az ajtó kinyílt és McGalagony lépett be rajta.
- Gondoltam, hogy még nem pakolt ki. Láttam a parkban.
- Kicsit nosztalgiáztam – mosolyogtam vissza.
- Rendben, akkor úgy tűnik, elkél a segítség. - Félreállt, mire két hetedéves griffendéles lépett be. Ismertem őket még diákkoromból, legalábbis látásra.
- Egy kicsit kikeltek önmagukból, úgyhogy úgy döntöttek, segítenek önnek. - Az egyik griffendéles egy lány volt. Fekete volt a haja, kék a szeme, és bűnbánó arccal hol engem, hol a földet fürkészte. A másik egy szőke magas fiú volt, szinték kék szemekkel. Csak az övé világosabb volt. Ő kihúzta magát, majd a szemembe nézett.
- Smith, Taylor, ő az új sötét varázslatok kivédése tanár, Mrs Potter. Lily Potter. Segítsetek neki, hogy berendezkedjen.
- Igen, tanárnő – suttogta a lány.
- Igen, tanárnő.
- Ha Lilynek nem lesz panasza magukra, elnézek a további büntetéstől. Ja, és Lily, ne legyen hozzájuk túl vajszívű.
- Majd próbálkozok – mosolyodtam el. Aztán McGalagony kiment. - Mit csináltatok?
- Meg akart csókolni – mondta a lány. - Amúgy Elizabeth Smith vagyok, tanárnő.
- Én meg Mike Taylor. Igaz, hogy meg akartam csókolni, de erre megátkozott, persze, miután felpofozott. Csak védekeztem.
- Miben segíthetünk?
- Itt vannak ezek a könyvek. Fel kellene őket tenni a polcra, míg én más dolgokat elrendezek. - Bólintottak, majd elkezdték rakosgatni a könyveket. Szisztéma szerint. Mennyi eszük van, ez eszembe sem jutott.

Már egy órája dolgoztunk, és a szoba is kezdett otthonos lenni, mikor kopogtak.
- Szabad! - Kinyílt az ajtó, és James lépett be rajta. - Szia!
- Szia! Ó, már munkásaid is vannak?
- McGalagony küldte őket... Így nem kapnak bűntetőmunkát! - Odajött hozzám, majd adott egy puszit.
- Hogy vagy?
- Még ma túlélem, viszont holnap az első órámon...
- Szuper leszel! - Adott egy csókot, majd leültett az ágyra. - Segítsek valamit? - Eközben láttam, hogy Liza és Mike összemosolyogtak.
- Kösz, nem kell. Nagyjából minden a helyén van!
- Az utolsó könyv is, professzor – mondta Mike.
- Jól van, akkor mehettek.
- Az úr a tanárnő férje? - kérdezte Liza. James elmosolyodott.
- Úr? Milyen gyorsan elfelejtik itt a diákokat.
- Tudom, hogy ide járt, csak én diák vagyok...
- Tegezhetsz nyugodtan, Liza – mondtam. - Mint régen.
- Köszönöm. Á... de azért az osztályban nem kellene.
- Nem, ott nem. De így külön igen.
- Hála az égnek! - fújt egyet Mike. - Nehéz lett volna ez a magázós dolog. És miért vagy itt? Azt hittem, aurornak mentetek! - Összenéztünk Jamesszel.
- Aurorok vagyunk. Csak...
- Itt biztonságosabb? - kérdezte Liza. - Ennyire rossz a Voldemortos helyzet?
- Nem – válaszoltam, csak hogy megnyugtassam őket. Amúgy igen. Elég rossz volt, de elég akkor megtudniuk, ha kiléptek az életbe. Amúgy is tudja mindenki, mekkora a veszély. - Terhes vagyok. Veszélyeztetett, és nem akartam tétlenül otthon ülni. Úgyhogy Dumbledore felajánlotta ezt az állást, és elfogadtam, bár nem tudom, hogy fogok szerepelni.
- Biztos jó leszel. Prefektus voltál, és iskolaelső...
- De tanítani más! Azt is tanulni kell, hogy hogyan add át a tudást. Na jó, menjetek vacsorázni, mielőtt McGalagony meggondolja magát a büntetőmunkával kapcsolatban. - Bólintottak, elköszöntek, és mentek. Később James is elment, én meg lepihentem.

Másnap reggel McGalagony áthozta az órarendemet. A hetedéves RAVASZra készülőkkel lesz az életem első órája. Mardekárosok, griffendélesek, hollóhátasok és hugrabugosok is lesznek benne. Csak éljem túl! Mikor mindent összeszedtem, utána néztem, hol tartanak, meg ilyesmi. Elindultam a teremhez. A diákok beszélgetve, de ott álltak. Szerencsére mardekárosból csak ketten voltak ott. McGalagony említette, hogy az előző tanár csak kitűnőket engedett RAVASZra. Nem sokan vannak. Kinyitottam az ajtót.
- Menjetek be, és üljetek le! - szóltam. A diáksereg bement, és leült. A sereg az rossz kifejezés volt, mivel voltak vagy tizenketten. Két mardekáros, két hugrabugos, három hollóhátas és öt girffendéles. Nyeltem egyet, majd a tábla mellé álltam. - A nevem Lily Potter és én leszek az új sötét varázslatok kivédése tanárotok. Én készítelek fel titeket a RAVASZ-ra, épp ezért szeretném, ha együtt tudnánk működni. Felolvasom a neveket. - Elővettem a lapot, melyet Dumbeldore készített nekem az előző tanár segítségével.

Marekáros:
Millicent Ercule – Emlékszem, egy buta liba volt, csodálom, hogy átment a RBF-en, nemhogy kitűnő lett!
John Cobra – Akár Piton is lehetne, nem rokonok?

Griffendéles:
Elizabeth Smith
Jessica Kirk
Isabell White
Harold Dodle
Mike Taylor

Hugrabugos:
Natan Minfield
Tomas Endrow

Hollóhátas:
Jack Lobs
Ophelia Robber
Margarita Event

Hát ennyi lenne az én első osztályom. Ismétléssel kezdtük, hogy meg tudják-e csinálni a nonverbális varázslást. Hát eléggé gyatrán ment, mit mondjak. Így kénytelen voltam onnan kezdeni. Hogy varázsoljunk szavak nélkül?