- Végre... - sóhajtottam fel, mikor megkaptam a papírjaimat. Most már auror vagyok.
- Arra tessék – mutatta a férfi. Ránéztem Jamesre, aki még a papírokat nézegette, majd elindultunk arra, amerre mutatta. Végigmentünk egy folyosón, és egy ajtóhoz értünk, amire semmi nem volt írva. Összenéztünk, majd James bekopogott.
- Szabad! - hallatszott ki egy rekedtes hang. Nem éppen fiatal, kedves férfinak illő volt. James kinyitotta az ajtót, és beléptünk. Nem volt nagy irodahelység. Egy ablaka volt, ami előtt egy íróasztal állt, felhőkarcoló nagyságú papírtömbökkel. Megköszörültem a torkom, mire valami mocorgás hallatszott, és rémálmaim megelevenedett mása kilépett az asztal mögül. Nem elég, hogy az arca ronda volt, már ami megvolt belőle, de még az is sebhelyekkel teli, ráadásul az egyik szeme helyén hatalmas mágikus szem díszelgett. Fél lába is hiányzott, csak hogy szép legyen az összkép. Riadtan hátrébb léptem, kissé James mögé, úgy néztem a férfit.
- Jó napot! - morogta mély hangján. - Mit akarnak?
- Mi vagyunk az újoncok – válaszolt James nyugodt hangon, majd rám mosolygott. Jó, ő aranyvérű. Az aranyvérűek között biztosan ismertebb eme személy. - Ide küldtek minket. - A férfi a mágikus szemével tekintetett ránk, vagyis rajtam hagyva az asztal egyik legmagasabb iratkupacához fordult, és levett róla egy mappát.
- Lily és James Potter? - kérdezte morgós hangon. James bólintott. - Testvérek?
- Házasok. - Itt újabb morgás, bár ez már elégedetlenebb volt.
- Albus ezt nem említette. - Összenéztünk, de nem szóltunk. Csak nem Dumbledore-ra céloz? - A nevem Alastor Mordon. Úgy neveztek, ahogy akartok – mondta, majd immár mindkét szemével rám nézett – Ilyen ijedős?
- Időnként – válaszoltam kitérően, de azért nem léptem határozottan előrébb.
- Én leszek a maguk felettese – mondta, majd elgondolkozott. - Remélem, tegeződhetünk. - Bólintottunk. Végül is, miért ne? - Remek, ha igaz, amit Albus mondott rólatok, jól meg fogjuk érteni egymást.
- Dumbledore professzor beszélt rólunk? - kérdeztem higgadt hangon. Bólintott.
- Régi barátok vagyunk.
- Mit mondott rólunk? - kérdeztem. Nem mintha aggódtam volna a jó hírem miatt, csak érdekelt.
- Jót és rosszat egyaránt. - Ó, mily ködös!
- Mégis mit? - kérdezte James is összehúzott szemmel.
- Ezt-azt – válaszolt. Megrántottam a vállam. Végül is, nekem mindegy. Olyan rosszat nem mondhatott rólunk.
- Ma már dolgozunk? - kérdeztem. Nemet intett.
- De szeretném, ha maradnának. Nem véletlen kerültek hozzám. És nem véletlen együtt. Házastársakat nem tartanak együtt. Ma megismerkednek a Főnix Rendjével.
- A mivel? - kérdeztem pislogva.
- Majd megtudják! - legyintett, majd visszaült az asztala mögé. James leült egy székbe, én meg az ölébe, és a fejemet a vállára hajtottam.
- Mennyit kell várnunk? - kérdeztem.
- Nem tudom – hangzott a válasz. Ettől kezdve csak a penna sercegése hallatszott, ami lassan álomba ringatott.
Álmomban érdekes helyen jártam. Otthon voltam, az egyik kisebb szobában. De nem voltam egyedül. Ott volt James is, ott ült mellettem, kezében egy gyermekkel. Úgy fél éves lehetett. Zöld szeme volt, akár az enyém, és rózsaszín ruhában volt. Egy kislány....
Arra riadtam fel, hogy az ajtó becsukódik. Kinyitottam a szemem, majd felnéztem. Dumbledore professzor mosolygott ránk vidáman. Biztos a megható családi jelenet hozta ezt a derűt.
- Rég láttam magukat! - mondta derűsen. - Mr Potter, Miss Evans...
- Mrs Potter, ha nem haragszik – mondta James, mire én kifejeztem, hogy nekem ez még mindig nem tetszik.
- Miss Evans jó lesz... - vágtam egy grimaszt. James is. Engesztelésül adtam neki egy puszit.
- Annyira örültem, mikor megtudtam, hogy ide jönnek dolgozni – folytatta a professzor. - Reméltem, hogy önöket majd tagokként üdvözölhetem.
- A rendbe? - kérdeztem.
- Igen.
- Mégis mi ez pontosan? - kérdezte James.
- Nemrégen alapítottam. A Főnix Rendje egy olyan férfiakból és nőkből álló csoport, akik Voldemort ellen küzdenek. - Meg se rendültünk a név hallatán. - Vannak aurorok, gyógyítók, de vannak üzletemberek, vagy tanárok köztük. A Roxfortból például McGalagony professzor tagja a rendnek.
- Tehát konkrétan Voldemort ellen harcolnak? - kérdeztem.
- Igen, célirányosan. A halálfalók tetteit akarjuk megakadályozni, és le akarjuk győzni Voldemortot.
- És ehhez az újonnan megválasztott miniszterünk, Caramel, mit szól?
- Nincs köze hozzá – válaszolta Mordon. - A Rend független a minisztériumtól. Dumbledore alapította, őt pedig az a kis mitugrász nem merné megkérdőjelezni. Amúgy is, a Rend még annyira nem ismert.
- No de Alastor! Mitugrász? - csóválta meg a fejét derűsen a professzor.
- Végül is az – mondtam. Mordon rám kacsintott ép szemével.
- És konkrétan mit csinálnak a tagok, vagyis a Rend?
- Majdnem azt, amit egy auror. Attól függ, kiről van szó. A ti feladatotok, ha beléptek, az lenne, hogy az aurorparancsnokság alá kerülő rendi ügyeket megkapjátok. Mivel Alastor az aurorparancsnok jelenleg, így nem lesz nehéz megkapnotok.
- De ez gondolom, nem veszélytelen – szólt újra James. Attól tartok, az aggódása inkább szól nekem, mint magának.
- Igen. Nem hazudok, volt, aki belehalt. Ráadásul, ha Voldemort megtudja, hogy van ez a Rend, és valószínűleg meg fogja tudni, akkor a tagjai első számú ellenségeivé fognak válni. - Összenéztünk. Láttam a szemében, hogy jobban örülne, ha én nemet mondanék, de nem fogok, és ezt ő is tudja!
- Mások is lesznek rajtunk kívül újak? - kérdezte aztán. Gondolom Siriusra és Remusra célzott. Meg talán Lanára...
- Nem, már kérdezni is akartam, hogy Mr Black és Mr Lupin hol vannak. Vagy mikor dolgoznak.
- Augusztustól – válaszoltam. - Valamit még el kell intézniük. Nem kötötték az orrunkra.
- Értem. Őket is be akarom venni. Tehát? - James rám nézett. Láttam a szemében a tétovázást. Tudta, ha vállaljuk, azzal hatalmas felelősséget vállalunk magunkra. Ha nem győzzük le Voldemortot, talán az egész életünket leélhetjük félelemben, ha az hosszú lesz egyáltalán.
- Nem kell, hogy azonnal döntsenek – mondta Mordon. - Ez nagy felelősség, és át kell gondolni. Nekem, mint öreg rókának ugyan nem. De ti fiatalok vagytok. Előttetek egy nyugodt élet lehetősége.
- Addig úgysem, míg Voldemort él – mondtam, és nem néztem Jamesre. - Amikor eldöntöttem, hogy auror leszek ezt a veszély már vállaltam. Aurorként se lennék nagyobb biztonságban. Én vállalom.
- Én is – mondta James. Persze fel nem vállalná, hogy ilyen helyen egyedül hagyjon. Gondolom arra jutott, ha velem van, akkor meg tud óvni. De vajon megtud-e?
- Rendben. Ha Mr Black és Mr Lupin jelentkezne, akkor velük is beszélek.
- Rendben – mondtam.
- Holnap reggel nyolckor kezdés! - Bólintottunk, majd elindultunk haza.