Sokáig álmodoztam egy házról. Egy olyan szép házról... És néztük is sokáig nyár elején. Sokáig... Úgy ráment a teljes június, hogy megtaláljuk álmaink házát... Londonban. Talán itt rontottuk el. Talán nem Londonban kellett volna a tökéletes házat keresni, hanem valahol másutt. De nemhogy tökéleteset nem találtunk, semmilyen nem volt. Épp ideg-összeroppantást készültem kapni az utca közepén, mikor Amelia és Sirius megjelentek előttünk.
- Lily, jól vagy? - kérdezte Mia mosolyogva. Elmosolyodtam, és bólintottam.
- Most már... - vigyorogtam. James rám mosolygott. - Lakást keresünk, de nem jön össze...
- Remek, egyelőre hagyjátok a lakást, megyünk nyaralni, mind! Én, Sirius, ti, Lana és Remus. Van hat jegyem a spanyol tengerpartra...
- Szuper – James nyakába ugrottam. - Hallod, megint spanyol tengerpart!
- Én meg látom Danielt! - kiáltott Amelia, mire James kicsit elkomorodott, Sirius szemében féltékenység csillant.
- Ki az a Daniel? - kérdezte, mire elkezdtünk Miával nevetni.
- A testvérem, Sirius – válaszolt Amelia. Összenéztük James-szel, majd adtam az arcára egy puszit.
- Akkor menjünk is pakolni... Mikor indulunk?
- Holnap!
- Juj! - Felugrottam örömömben. - Minél hamarabb, annál jobb! - mondtam. - Akár ma is!
- Lily! - szóltak rám a többiek nevetve. Nem tudom, miért akartam eltűnni Londonból, de valahogy fojtogatott a közelsége a városnak. Nyugodt szabadságot akartam az új év előtt.
- Jó, akkor készüljünk – mondta James.
Így hazamentünk és elkezdtünk becsomagolni egy újabb spanyol nyaraláshoz, amit már együtt vittünk véghez. Lana, Remus, Sirius, Mia és mi James-szel, tök jó... Igazából nem tudom, mennyi időt pazaroljak, míg leírjam, milyen volt: csodálatos. Nagyon jól éreztük magunkat, de semmi eget rengető dolog nem történt, ezért úgy érzem, talán nem menthetetlen a dolog, ha a diplománk, vagy aurori vizsgánk megszerzését itt most pár oldalba leírom.
Miután kipihentük magunkat a nyáron egy hónap alatt, hazatértünk. Persze lakást még mindig nem találtunk ezután, de már nem tekintettem elsődleges életcélomnak a dolgot, végül is Siriusékkal együtt lakni sem rossz dolog. Csak kár, hogy szeptembertől Sirius és Mia átköltöztek Észak-Írországba. James egy ideig vigasztalhatatlan volt, mivel Sirius mégiscsak a legjobb barátja, és nem láthatja egy évig, de aztán sikeresen megvigasztaltam. Nagyon tudok. A kis feleség bedobja magát, hehe... Na jó... Elkalandoznak a gondolataim.
A második év simán zajlott le, minden óránk szuper volt, és, hát nem dicsekvésből, de végig kitűnő voltam. Hála a jó kedvemnek, a nyugodt körülményeknek, és (most gonosz leszek) Sirius távolságának. Bár nem volt olyan jó egyedül járni az osztályba, míg a többiek együtt lehettek, de ahogy mondani szokták, Ces't la vie! Karácsonykor aztán úgy döntöttünk, meglepjük őket.
- Csak halkan – szól Lana bebugyolálva a vörös-arany sálába. Olyan édik voltunk, az elszabadult griffendélesek Észak-Írországban. Furcsa, hogy senki nem tudott megszabadulni griffendéles szokásaitól. Vörös-arany dolgok, meg ilyesmi. De a fiúknak nem ez volt a legnehezebb. Sose beszéltem róla, de Jamesnek nagyon rosszul esett, hogy nem kviddicsezhet. Sirius valahogy kiheverte, de James... Persze, öt évig folyamatosan játszott, nehéz lehet ilyen hirtelen abbahagyni.
Remus nyitott ajtót, majd elvigyorodott. Mia és Sirius a kanapén ültek, és halkan beszélgettek. Megnyugodtam, én ugyanis nem támogattam a „lepjük meg őket” programot, mert mi van, ha olyankor törünk rájuk... Mindegy, nem olyankor törtünk rájuk.
- Meglepetés! - kiáltottuk egyszerre, mire Sirius leesett a kanapéról, Amielia meg ijedten felugrott.
- Jézusom! - sikította, majd kikerülve a kanapét az én és Lana nyakába ugrott. James segített Siriusnak felállni, aki előbb még egy picit szédelgett a sokktól, majd megölelte barátai. Mi is kaptunk egy-egy puszit.
- Hoztátok az ajándékokat? - kérdezte vigyorogva.
- Mi vagyunk az ajándék, haver! Különben a sajátunkért jöttünk – válaszolt James, mire mind elkezdtünk nevetni. A házuk, ahol laktak, csodálatos volt, bár picit hideg. Mindenkinek jutott benne szoba, így pár napot ott is töltöttünk, és újra megismerhettük a Tekergős buli fogalmát szilveszterkor, ugyanis megérkezett az én meglepetésem Jamesnek, Siriusnak és Remusnak: Peter. Na, az a karácsony is nagyon megható volt. Levélben kerestem fel Pettigrewt, akinek sikerült a karácsonytól a szilveszterig tartó időt szabaddá tennie, így a Tekergők újra együtt lehettek.
- Te vagy a legjobb, édesem! - Az esküvőnkre sem jött el, mert nem ért rá, pedig meghívót kapott. Gondoltam, így mégis csak kiengesztelhetjük valahogy.
Szilveszter után persze hazamentünk, és folytattuk a tanulást nyárig. Unalmas egyhangú tanulás. Sirius elkezdett hiányozni. Ő még akkor is fel tudta dobni a napom, ha úgy gondoltam, hogy ez nem lehetséges. Még akkor is, ha néha az idegeimre ment a hülyeségeivel. Szerencsére, attól, hogy unalmas volt, a második év is hamar véget ért. Most külön nyaraltunk. Csak én és James mentünk el a hegyekbe. Nagyon hasznos kirándulás volt, mert megnyugtatott a vizsgák után, csak kettesben lehettünk, arról nem is beszélve, hogy a nyaralás során megláttam életem házát. A Házat. Egy Godric's Hollow nevű kisvárosban volt, és, ami a lényeg, hatalmas tábla hirdette: ELADÓ! Azonnal beszéltünk is a tulajdonossal, és lefoglaltuk. Nem is került sokba, de azért az árát nem írom le. Úgy döntöttünk, az utolsó év előtt költözünk be.
Így a szeptember eleje azzal telt, hogy tanultunk, és költöztünk. Át Godric's Hollow-ba, amellett, hogy még mindig Greenwoodba jártunk suliba. Reggel ide, este oda... Még jó, hogy tudunk hoppanálni. Októberre már teljesen be volt rendezve a ház, olyan, mint most. Kellemes és lakájos.
Evvel egyik álmom megvalósult, így már csak a másik kettőre kellett koncentrálnom. A kitűnő vizsgák és a családalapítás. Ma már tudom, mindkettőben sikert értem el, de akkor nagyon sokat tanultam a kitűnő vizsgák érdekében, és hogy jó auror legyek. Hát igen, a sok tanulás mellett nem sok mindenre jutott időm. Sirius és Mia Észak-Írországban fejezték be az aurorképzőt, mi meg itt. Mind a hatan kitűnőre, és balhé nélkül... Azt hiszem, ez volt életem legnyugisabb két éve. Ezek után jöttek a kalandok, a gondok, és egyéb más dolgok, amik odavezettek, hogy most itt vagyok, és írom ezt az emlékiratot...