|
XIX. fejezet /Végső boldogság-szösszenetek/
Halványan elbódult elmével és már-már természetesnek mondható, hogy vigyorogva, karjai közt a boszorkával botorkált be a griffendéles szobájába, ahol is végig fektette Hermionét az ágyon. Fölé hajolva újra birtokba vette annak ajkait, elragadtatással simogatva az arcát, és a selymes hajzuhatagot. Granger csak kezdetben ellenkezett, szenvedélyesen reagált a csókokra, melyeket Dracotól kapott.
- Figyelj Granger, még most ismételd el a „ne” és az „ezt nem kéne” szövegeket tízszer – vigyorodott el a szőkeség.
Hermione is elmosolyodott, hagyva, hogy Malfoy végleg kicsomózza a lila madzagot.
- Miért kellek neked? – kérdezte bazsalyogva Hermione, mikor a fiú kiszabadította őt a kardigánból.
- Mert gyönyörű vagy – kezdte szenvedélyesen és apró, ám annál érzékibb csókokkal hintette be Hermione arcát, ajkait – és okos – szája ismét rázárult a griffendélesére – és… imádlak – zihálta, mire a boszorka szemei kikerekedtek, karjaival átkarolta az izmos vállakat.
Ajkaik vadul kényeztették a másikét, nyelvük szenvedélyes viadala engedte, hogy kétségbeesett nyújtózkodásukkal minél többet érezzenek a másikból.
Újabb hosszú csókba kezdtek, Draco egyik keze a boszorka hasát simogatta, jobbja pedig a farmer gombjaival babrált. Miután élvezettel megszabadította a griffendélest nadrágjától,
saját ruháit pedig lehajította az ágyról, bazsalyogva fordult vissza Hermionéhoz.
- Annyira szép vagy! – mondta, mire a boszorka két keze közé zárta a sápadt, hegyes orcákat és megemelkedve megcsókolta a varázslót.
Draco belemosolygott a lány által kezdeményezett csókba, majd ajkaik újra egymásra záródását követően a griffendéles viszonozta a mámorító csókot.
A varázsló szája a lány nyakát vette célba, apró puszikkal behintve a boszorka bőrét; ajkaival egyre lejjebb haladt, megízlelve a griffendéles mellkasát, kulcscsontját. Granger lehunyt szemmel hagyta, hogy Malfoy kényeztesse, lélektükreit akkor sem nyitotta ki, mikor megérezte a fiú száját a sajátján. Nyelvük hosszú ideig járt szenvedélyes táncot, és Draco elméje egyre inkább kezdett elbódulni. Magában a tény, hogy a lánnyal lehet kívánalmat ébresztett benne és érezve a viszonzást mind vadabbul csókolta Hermionét. Egy pillanatra ismét szétváltak ajkaik, és a fiú megkísérelte a boszorka fölsőjének levételét. Felhajtotta a lila pólót, és szájával birtokba vette az így feltárulkozó testrészeket, majd ajkaik ismét egymásra találtak. Draco szemeiben hihetetlen elánnal lobogott a tűz, mikor a szürke tekintet végigmustrálta a boszorka felsőtestét. Granger kezei végigsimítottak a fölé magasodó varázsló oldalán és megállva a fekete atléta aljánál elkezdte szabaddá tenni a kidolgozott mellkast. A Resper-walley-i szoba sötét, mámorító csöndjét, szuszogás, és időnkét fel-felsóhajtás törte meg, ahogy a két fiatal elmerült a másik testének felfedezésében. Malfoyt egyre inkább a szenvedély irányította, így mikor eggyé váltak a szőkeség hangosan felsóhajtott, szája mely addig a lány mellénél és mellkasánál kalandozott visszatért a boszorka ajkaihoz és újabb érzéki csókot váltottak. Hermione a kezdeti fokozott passzívság után egyre inkább átadta magát a vágynak, annak a vad és elemi ösztönnek, ami hetek óta kínozta őt is, csak úgy, mint a fiút. Ahogy haladtak a beteljesedés felé úgy diktált Malfoy egyre erősebb iramot, és úgy csattantak el az egyre hevesebb csókok is, melyek során mindketten megpróbálták a legtöbbet érezni a másikból. Hermionét folyamatosan rázta a hideg, miközben szaporán vette a levegőt, Malfoy bódult agya pedig csak egyetlen dolgot volt képes befogadni, mígnem a szőkeség minden izma megmervedett, a lány pedig felsikoltva érte el a gyönyört…
A varázsló verejtékes homlokát Hermione hasára döntötte, egyszerre emelkedett a mellkasuk, és szuszogásuk betöltötte a helyiséget. Jó darabig feküdtek így, mikor a fiú kicsúszott Grangerből és fejét a lány párnájába süppesztette, szürke szemei pedig az ez egyszer kifürkészhetetlen arcú Hermionét nézték, s mivel a boszorka jó ideig nem szólt semmit, Malfoy megpróbált belenézni a pihegő griffendéles gondolataiba.
- Kérlek ne turkálj a fejemben – motyogta a lány és elmosolyodott.
- Véletlen volt – vigyorodott el Draco és közelebb húzódva Hermionéhoz megcsókolta a boszorkát.
- Ugye tudod, hogy magyarázattal tartozol – mondta Granger, mikor elváltak ajkaik.
- Ahogy te is – nyújtózott egyet Malfoy és gyengéden átkarolva a kecses derekat magához húzta a lányt.
- Én? – kérdezte közvetlen közelről.
- Bizony – bólogatott, leheletével Hermione száját cirógatva.
- Miért?
- Nem mondtad meg, hogy te találtad meg a merengőm… - rázta a fejét vigyorogva Draco.
- Aljas rágalom! – csattant fel játékosan Granger – Honnan tudod?
- Brown mondta – vont vállat. – Először nem hittem neki, de miután Melanie mondta, hogy neki is ismerős voltál, elkezdtem gyanakodni. – fejezte be mire Hermione bólintott.
- Szeretsz? – kérdezte hirtelen bazsalyogva a boszorka
- Még az is meglehet – tetetett hezitálást Malfoy, elvigyorodott, majd telt ajkai rátaláltak Hermione széles mosolyra húzott szájára és átkarolta Grangert.
*
Másnap reggel Draco ébredt előbb, és hófehér vigyorral fedezte fel, hogy mit(kit) is tart karjaiban. Mosolyogva hajolt oda Hermione vállához és apró puszikkal felébresztgette a boszorkát, aki valami megmagyarázhatatlan módon szintén fülígérő szájjal vigyorgott.
- Jó reggel! – suttogta rekedtesen a lány.
- Nem is lehetne jobb! – mosolyodott el Malfoy és egy gyors puszi nyomott Hermione ajkaira.
- Félek de… - sóhajtott hetykén a lány.
- Hm?
- Nem minden reggel kell magyarázkodnod… - vigyorodott el Hermione – Miért vagy itt? Miért vagy a rendben és miért vagyok veled?
- Neked mindig ezen jár az eszed? – kérdezte tetetett felháborodással Draco.
- Igen – bólintott – Mert megdöbbentő…
- Nézd, tudom, hogy szánalomra méltó, és egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy 19 éves fiú, aki körülbelül olyan érett, mint a februári eper, nem akar három éves kislányokat gyilkolni. Borzasztó – kezdte ironikus vigyorral, majd színpadiasan kirázta a hideg – Ez az egész „mardekáros-halálfaló” hacacáré veszettül értelmetlen. Crack, meg a többi eszelős elképzelte, hogy ha majd a Nagyurat fogják szolgálni, ők lesznek a legnagyobb halálfalók. Persze ez nyilvánvalóan hülyeség, hisz Voldemort addig szekírozza a friss húst, amíg az bele nem őrül… Csak szívatja az újakat, ezért csatlakozik hozzá érdemben olyan kevés ember. Akik nem jutnak túl a rostán, azokat vagy elküldi egy teljesíthetetlen misszióra, – volt egy srác, akit nagyon nem kedvelt, ezért elküldte Londonba, és mikor meggyőződött arról, hogy ott van ráküldte álnéven az aurorokat – vagy olyan feladatokat kell elvégezniük, amit egy elsős is képes véghezvinni. Igazi, hasznos csatlósból kevés van, őket viszont valamennyire megbecsüli. Ezért vezeti apám a fanclubot. Őt egy-két elcsúszástól eltekintve mindig is hasznosnak tartotta, ezáltal lett olyan hűséges. A Rend. Azért léptem be a Rendbe, mert Lucius megölte az anyámat. Nagyobb kiütés makulátlan arcán az, ha ellene fordulok, mintha megölném. Akkor még büszke is lenne rám. A haja növésével párhuzamban borult el az agya is szegénynek – magyarázott mondandójához képes vidoran – Arról meg, hogy most a karjaimban tartalak egyedül te tehetsz – vigyorgott.
- Valóban? – húzta fel mosolyogva a szemöldökét a lány.
- Bizony – bólogatott – Ha olyan lennél, mint mondjuk Pansy, sosem néztem volna rád. De mivel egész más vagy, rád néztem és ott is maradt a tekintetem – vigyorgott.
- Ezt jó tudni – bazsalygott Hermione és megcsókolta a szőkeséget.
- Egyéb kérdés? – kezdte – Kezdem megérteni, hogy Potter miért szeret sajtótájékoztatót tartani… A kérdésekre válaszolás, híresség érzetet kelt bennem – monda szemtelenül mosolyogva Draco, mire Hermione a szőke hajkoronához hajított egy párnát.
- Most mi lesz? – kérdezte Granger, mikor már egymásfelé fordulva figyelték a másik arcát.
- Hogy hogy mi lesz? Három perc múlva átfordulok a jobb oldalamra, mert besüt a nap az ablakodon és irritálja a szemem – mondta halálos komolysággal és természetességgel Malfoy.
- És velünk?
- Mi legyen? – kérdezett vissza – Mivel én nem tartozom senkinek elszámolással, ez csak rajtad múlik. Hogy te mit szeretnél.
- Harryt nem zavarja… - kezdett bele a megjátszott számlálásba – Ront valószínűleg fusztrálná a tény, de előbb-útóbb belenyugodna. Hm… azt hiszem megoldható – bazsalygott a boszorka.
- De előtte még be kell vallanom valamit – mondta már-már rémisztő hangnemben Draco.
- Mit? – sürgette a lány.
- Teljesen elfeledkeztem Brownról, aki tegnap este óta szoborként hever a szobájában – röhögött fel Malfoy.
*
Ahogy az lenni szokott a fiatal és friss szerelmeseknél, Hermione és Draco a napjuk 98%-át együtt töltötték, rendszerint boldog vigyorral az arcukon, vidáman csillogó szemekkel. Bár Malfoy nem volt híve a rózsaszín masnival átkötött létnek, a jégkaparó, mely oly sokszor vakarta le tehetős vigyorát, ezúttal elbújt a fiú elől, sarokbaszorítva hősünket. Sőt tovább megyek, a szőkeség és a griffendéles legalább három méterrel andalogtak a föld fölött, megfeledkezve mindenről. És Draco hiába tartozik az érzelemelrejtés felsőfokon mesterei közé, be kellett látnia, hogy a sorsa utolérte, és hiába akart közönyösen nézni Hermionéra, a vége mindig egy ingatlaniroda reklámjának, harmincas, fehér pulóveres vigyorgó sziluettje lett. De talán jól van ez így… * bólogatós kutya *
Hermione magáravállalta Brown felkeltését és bár a szőke boszorka jobban reagált a vártnál, Granger és Malfoy is örült annak, hogy immár ketten tartózkodnak csak a házban.
A hazaköltözés füstölő mivolta viszont expressz vonatkén közelítette meg őket, és bár sok utas szállt le a megállóknál –ezzel lassítva a gőzös továbbrobogását -, a tény miszerint vége a küldetésnek megállíthatatlanul száguldott feléjük.
A hazautazást követő napon a szőkeség meglátogatta barátait, akiknek nem mindennapi Draco Malfoyhoz volt szerencséjük.
- Draco! – tradicionált a Mel, megölelve a mardekárost.
- Szia! – vigyorgott.
- Te jó ég! Hiszen Malfoy vigyorog! – jelent meg Matt is a szűkössé váló előszobában.
- Matty meg most is dumál, csak tudnám minek… - gúnyolódott a fiú, majd váratlanul megölelte vigyorgó barátját.
- Na ez az, amire nem voltam felkészülve – rázta a fejét Matt, miközben egyik kezével javában legyezte magát.
- Ismerem ezt a mosolyt – rázta a fejét Melanie, miközben beljebb mentek a lakásban.
- Kötve hiszem – bazsalygott – Ilyet nem szoktam villogtatni.
- Na mi történt? – kezdte Matt – Rád mosolygott? Esetleg rád nézett? Nem mondod, hogy hozzád szólt… - ironizált a fiú.
- Ha úgy vesszük mindhárom…
- Mesélj már! Ne is foglalkozz Mattel, legfeljebb újságban látott lányt! – somolygott Melanie, és figyelmét újra a jövevényre irányította.
- Valóban? – hökkent meg az említett és hirtelen felindulásból szájoncsókolta a lányt, mire Draco - groteszk módon, de várhatóan reagált- elmosolyodott.
A szőkeség meglepetésére azonban, a boszorka nem, hogy nem tolta el barátját, mosolyogva viszonozta a röpke csókból átlebegő szenvedélyes smárt.
- Khm… - köhintett a mardekáros, megunva az egyhangú látványt.
- Jaj, ne haragudj! – mondta piros arccal Mel, miközben játékosan ütött egyet Matt hasára – az ő hibája – bólogatott nevetve.
- Aha… - bólintott meggyőzetlenül a fiú.
- Szóval mi van Hermionéval? – kérdezte és válasz helyett be kellett érnie egy hatalmas mosollyal.
- Mondták már, hogy szabálytalan az egyik szemfogad? – jegyezte meg szórakozottan, mosolyogva Matt.
- Ez mindent megmagyaráz – siklott át az alacsonyabb varázsló elmés észrevételén Melanie – és mennyire? – kérdezte, ám megint csak mosolygást kapott.
- Ennyi retardáltat! – nézett az égre, majd tekintetét végighordozta a vadalma-hímegyedeken.
*
Draco sietve hoppanált a főhadiszállásra, hogy egy napja tartó nélkülözését felfüggesztvén találkozzon Hermionéval. Belépve a házba senkivel nem találkozott, ezért iparkodva a konyha felé sétált.
- Potter! – kezdte kedélyesen – Nem láttad Hermionét?
- Gondolom fent van – vont vállat némi késlekedéssel Harry, majd érdeklődő tekintetét Dracora emelte.
- Jaj ne nézz már így! – méltatlankodott bazsalyogva – Nagyon jól tudom, hogy ebben nyakig benne vagy! – vigyorgott majd érkezéséhez hasonló sebességgel elhagyta a konyhát.
- Weasley! Neked nem hósipkában kéne pingvinekkel cimborálni? – kérdezte, látva, hogy egykori riválisa lefelé jön a lépcsőn.
- Burkoltan én is azt akartam kérdezni, hogy mit csinálsz itt? – sziszegte és lejjebb lépett a lépcsőn, az emeletről egyedüli láthatóvá téve Malfoyt, aki közben feljebb ment.
- Remek. Most, hogy kiörvendeztük magunkat, én megyek is – mondta kimérten és továbbindult, ám valami megakadályozta ebben.
- Draco! – sietett le az emeletről Hermione – nem látván Ron kétségbeesett arcát – és a szőkeség karjába omlott.
- Khm… - próbálkozott Ron.
- Öhm… - kezdte Hermione, észlelve barátja jelenlétét – szia Ron! – mosolygott zavartan, miközben kezeit leeresztette oldala mellé.
- Asszem ezt nem akarom tudni… - tátotta el a száját, majd inkább leügetett a nappaliba.
Draco azonnal magához húzta a lányt és szenvedélyesen megcsókolta őt. Hermione és Malfoy magukról megfeledkezve kóstolgatták egymás ajkait, ismételten kizárva mindent és mindenkit.
- Draco örülnék, ha nem a folyosón élnéd ki alpári vágyaidat – morogta az elsederő Piton, aki szúrós szemeit még egyszer végigjáratta a fiatalokon, majd tovább igyekezett.
*
Hermione és Draco immár három hónapja voltak együtt és hála a potya-leselkedőknek, és a pletykás szemtanuknak, kapcsolatuk hamar kitudódott. Ez mindössze annyiban dobta fel napjaikat, hogy már nyilvánosan lehettek együtt bárhol, és ezzel Draco nem is mindig bírt betelni.
Egy nyárvégi napon Hermione épp házonkivül volt, és Draco jobb híján megkörnyékezte Harryt egy látszólag képtelen kéréssel.
- Na Potter, légy szíves! – ismételte el vágyakozó kérdőjellel megtoldott mondandóját a mardekáros, immár vagy tízedszer.
- Malfoy, nem volt neked elég, amit a suliban kaptál? – sóhajtott lemondóan a másik.
- Nem, mert az más volt. Most ketten vagyunk, te meg én, ja és persze a cikesz.
- Hát ha mindenáron veszíteni akarsz – vont vállat Harry – Felőlem.
- Potter, ha egy faktorral csinosabb lennél, most megölelnélek. – vigyorgott Draco.
- Oh… - kezdte mosolyogva Harry is – De Lee közvetítsen.
- Oké, ezek szerint kihangosítva szeretnéd, hallani, hogy „Draco Malfoy elkapta a cikeszt!”.
- Hogyne szöszi… - fintorgott Potter – És mikor óhajtasz, kikap… khm… játszani?
- Most rögtön! – kiáltotta fellelkesülve Malfoy.
- Tőlem – mondta végül Harry és az ex-mardekáros, valamint a főhadiszállásra csalogatott Lee hoppanáltak a Weasley-család kviddicspályájára.
- Sok szerencsét Potter! – intett Malfoy, mire a griffendéles vigyorogva megrázta a fejét.
A vetélytársak felreppentek, Jordan, pedig egy rögtönzött emelvényre ült, kihangosító- bűbájjal bevont hangszálai azonnal harsogásba kezdtek.
- És a mérkőzés elkezdődött! A két… khm… férfi egyszerre indult a szárnyas labda után. Az idő és az ég egyaránt tiszta, így nem különösebben nehéz a dolguk.
Mivel nem sok minden történt, – leszámítva, hogy Potter esetenként Dracora pillantott, akinek elszánt arcát látva, rögtön röhögésbe fulladt a repülése – Lee egy idő után életrajzi adatokkal kezdte szórakoztatni a nem létező közönséget.
- Tehát Potter, ugyebár a Griffendél csapatkapitányaként aratta sikereit és a két év alatt, amíg ő vezényelte a brigádot, az oroszlánok legyőzhetetlenek voltak. Az úrfi barátnője… Hermione – magyarázott a raszta fiú, az utolsó mondatnál két értetlenül röpködő férfi tekintettel találkozva – Hermione közeleg – jelentette ki végül, mire a játékosok a pálya széle felé igyekvő lányra néztek.
- Draco! – kiáltotta boldogan mosolyogva Hermione – Valami fontosat kell mondanom! Nem jössz le?
- Nyugi, Potter szinte a családom – vigyorgott a szőkeség, aki azonban kicsit lejjebb ereszkedett – nem kell előle eltitkolni semmit.
- Kisbabánk lesz! – mondta kihangosítva Granger.
Draco szürke szemei hatalmasra nyíltak, ajkait széles mosolyra húzta, és hirtelen gyorsasággal indult meg a föld felé.
- Harry Potter megfogta a cikeszt! – ordította Lee, miközben vigyorogva nézte a szőkeséget.
- Draco Malfoy meg az istenlábát! – kurjantotta szintén kihangosítva az ex-mardekáros és boldogan karolta át Hermionét.
VéGe
Köszönök szépen minden lelkesítő és ösztönző kritikát! Nagyon jól estek és bolog vagyok, hogy a lelkesedésetek nem hogy lelohadt, hanem az idő múlásával egyre inkább megnőtt!
Nóri ;)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
